DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg nekem, hogy néhány bevezető, felvezető gondolat keretében mintegy ráfókuszáljak a témakörre, és ezt követően tételesen és részletesen egy kemény, szakmai alapú és abszolút szókimondó kritikát fogalmazzak meg a Fidesz-KDNP által benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatosan.
Úgy gondolom, hogy a jelenlévők döntő többsége egyetért velem abban, hogy az elmúlt nyolc évben az MSZP-SZDSZ rémuralma teljesen tönkretette és végletesen legyengítette hazánkat. (Taps a Jobbik soraiban.) Szégyenteljes, de sajnos igaz, hogy a szélsőbaloldali kormányzás eredményeként (Derültség az MSZP soraiban.) Magyarország ma gyakorlatilag valahol félúton van a népköztársaság és a banánköztársaság között.
A demokratikus intézmények vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelően működnek. Ez különösen megmutatkozik a közigazgatás szervezetrendszerében, azon belül pedig a helyi önkormányzatok szintjén. Hat és fél évet dolgoztam a községi közigazgatás szintjén vezetőként, és drámai volt látni azt a zuhanórepülést, amely az önkormányzatok működését jellemezte a 2002-2010 közötti időszakban.
Reméltük, hogy az áldatlan és a demokráciához méltatlan állapotokon a 2010. évi országgyűlési választásokon győztes politikai erő változtatni kíván, és gőzerővel azon kezd el dolgozni, hogy a demokrácia testén ejtett rettenetes sebeket megpróbálja majd begyógyítani.
Hangulatunk már az alakuló ülést követő első ülésnapon kezdett borongóssá válni, majd amikor kézhez kaptuk és elolvastuk a T/32. számú törvényjavaslatot, akkor döbbenten azt kellett tapasztalnunk, hogy a kormányra készülő, kétharmados többségben lévő Fidesz-KDNP gyakorlatilag újabb sebeket akar ejteni a demokrácián. Nyilvánvaló, hogy az általános és részletes vita során a Fidesz a hatalmas médiagépezet segítségével azon lesz, hogy ennek a törvénynek a benyújtását és esetleges elfogadását politikai ígéretei gyors és hatékony beváltásaként a politikai és a politikusi szavahihetőség örök érvényű példázataként fogja tálalni, és minden ezzel ellenkező véleménnyel kapcsolatban az lesz a beállítás, hogy az ellenzéki pártok nem partnerek a testületek létszámának csökkentésében, az ellenzéki pártok nem akarnak takarékoskodni.
A törvényjavaslat egyik fő célja a költséghatékonyság, a takarékosság szempontjainak szem előtt tartása. Azonban ennek, illetőleg a választási ígéretek betartásának palástja alatt véleményünk szerint egyeduralmi törekvések lapulnak meg. Joggal nevezhető tehát a törvényjavaslat jelenlegi formájában lex diktatúrának. (Taps a Jobbik soraiban.)
Elfogadhatatlan és felháborító, hogy az előterjesztők a politikai szemfényvesztés széles tárházát a “filmszínházunk bemutatja” szintre fejlesztik, és a közvélemény előtt a demokrácia, az esélyegyenlőség és az arányosság leküzdhetetlen élharcosaként jelennek meg, miközben pontosan a demokrácia egyik legfontosabb alappillére ellen indítanak egy alattomos támadást.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslat rendkívül súlyos elméleti, gyakorlati, szakmai és politikai problémákat és aggályokat vet fel. Elöljáróban szeretném leszögezni, s ezzel bizonyos felesleges vitáknak elébe is megyek, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom a testületek létszámának bizonyos számottevő, jól értékelhető, jól érzékelhető csökkentésében partner lehet, de a csökkentés mértékében, s legfőképpen - és ez a hangsúlyos - módjában jelentősen eltér az álláspontunk.
A beterjesztett javaslat a 10 ezer lélekszám alatti települések esetében egy négyes tagozódást mutat, szemben a jelenleg még hatályos törvény hatos tagozódásával. A mai nap folyamán benyújtásra kerülő módosító indítványaink egyikében mi köztes és kompromisszumos megoldásként egy ötös tagozódást javaslunk, amely lakosságszám szerint növekvő sorrendben haladva száz, ezer, 3 ezer, 5 ezer és 10 ezer lakosságú nagyságrendű településekben kívánja meghatározni csökkentett mértékben a testületek létszámát. Ez azért is fontos, mert a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény szabályrendszerének több része az ilyen jellegű tagozódást követi le, ily módon egy koherencia, egy logikus összefüggés teremthető meg eme két kardinális, nagy jelentőségű törvény között.
Súlyosabb a helyzet a 10 ezernél több lakosú települések és a fővárosi kerületek esetében az egyéni és a kompenzációs lista mandátumszerzési arányának feltűnő torzítása kapcsán. Nyilvánvaló, hogy emögött az a szándék rejtőzködik, hogy a Fidesz a mostani közhangulatot meglovagolva, a logónak tekintett varázslatos hatást kihasználva több településen gyakorlatilag nemhogy kétharmados, hanem esetenként még nagyobb arányú többséghez akar jutni.
Úgy gondolom - és ebben nem hiszem, hogy vita lenne köztünk -, hogy a választási győzelem elérése egy abszolút normális, egészséges motiváció, s ez semmiképpen nem bűnös szándék önmagában. De a kivitelezés módja azért a legfinomabban szólva is hagy némi kívánnivalót maga után, oly módon, hogy a törvényjavaslattal szembeni egyetlen lehetséges akció a tiltakozás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztők ennyi erővel azt is beleírhatták volna, üzenve az ellenzéknek, a jelölő szervezeteknek, ellenzéki pártoknak, hogy isten hozott mindenkit a mészárszéken. Ez a javaslat a jelen pillanatban, a jelen formájában az ellenzék háttérbe szorítására, minimalizálására, politikai értelmű lemészárlására irányul. Hangsúlyozom, hogy itt nemcsak a Jobbikról, hanem általában az ellenzékiségről, az ellenzéki pártokról beszélek.
Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert a jelenlegi szabályozás az egyéni és a kompenzációs mandátumok között durván egy 60:40 százalékos arányt rögzít. A benyújtott törvényjavaslat egy 70:30 százalékos arányban tolná el ezt, amit, úgy érzem, semmi nem indokol. A benyújtásra kerülő módosító indítványunkban mi az országgyűlési választási rendszert alapul véve, ahol jól tudjuk, hogy a listás és az egyéni bekerülés aránya 55:45 százalékos, mi efelé szeretnénk eltolni az egyéni javára, de az arányosságot sokkal inkább szem előtt tartva saját javaslatunkban.
Ugyanis, ha egy nagyon rövid modellszámítást végzünk, akkor az látjuk, hogy egy 10 ezer és egy 25 ezer lakosságszámú település esetében, amennyiben a pártpreferenciák egyéni jelöltekre való áthúzódása miatt, ami húszéves veretes tapasztalata a magyar választási rendszernek, az egyéni győztesek egy és ugyanazon párt köréből kerülnek ki, akkor egy 40 százalékos eredményhez képest egy 30-35 százalékot elért ellenzéki párt, mivel nem tud egyénieket bejuttatni, gyakorlatilag teljes mértékben súlytalanná válik. Bár ennek az ellentételezésére a bizottságban is megfogalmaztam egy javaslatot, amit néhány percen belül meg fogok osztani a tisztelt Országgyűléssel is.
(12.50)
További súlyos problémákat vet fel az ajánlási rendszer és a kompenzációs listaállítás szabályainak teljesen indokolatlan szigorítása. Ha most egy kicsit próbálnék humorizálni, akkor azt mondanám, hogy az amerikai tanulmányutak kezdenek beérni, ugyanis itt a Fidesz-KDNP a George Bush-féle megelőző csapásmérés eszközéhez nyúlt, ugyanis már azt megpróbálja megakadályozni, hogy egyáltalán az ellenzéki jelöltek a rajtkőhöz állhassanak. Ezt a világon semmi nem indokolja, ez különösen a főváros esetében aggályos, hiszen az eddigi 0,5 százalékról 2 százalékra növelik az ajánlószelvények szükséges számát, amely egyrészt, úgy hiszem, egy újabb rendezetlen kérdést hoz felszínre. Egyrészt az ajánlószelvények gyűjtése körül kialakult rendkívül súlyos problémákat, akár azt is mondhatnám némi sarkítással, hogy az ajánlószelvények árfolyama ezek után az egekbe fog szökni, jó lenne ezt nem figyelmen kívül hagyni.
Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi rendszer ebben a részében megfelelőképpen garantálja azt, hogy csak a valós és számottevő társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok, illetőleg jelölőszervezetek indíthassanak jelölteket. Nincs valós indoka annak, hogy a szükséges ajánlószelvény-limitet megemeljük, és teljesen indokolatlan, hogy az eddigi egynegyedes, illetőleg a fővárosban a hat fővárosi kerületre kiterjedő mértékről a kétszeresére emeljük a kompenzációs listaállítás feltételeit is.
A legnagyobb probléma mindezeken túl azonban még, azt kell mondjam, nemcsak ezzel, hanem leginkább a javaslat 15. §-ának a (2) bekezdésével van, amely, úgy gondolom, csont nélkül alkotmányellenes. Ha ezt így elfogadja a tisztelt Ház, akkor azt is elmondhatjuk, hogy a most még hatályos helyi választási törvény a rendszerváltásnak csúfolt módszerváltás hajnalán született, ez a törvényjavaslat pedig könnyen a demokrácia alkonyát jelentheti, könnyen alkonyzónába helyezheti és zárójelbe teheti a demokráciát. (Taps a Jobbik soraiban.) Ugyanis a kompenzációs listának ebbe az irányba történő elmozdítása, illetőleg az az intézmény, hogy bizonyos szavazatok bizonyos terjedelemben akár kétszeresen számítanak, azt eredményezi, hogy az előzőekkel összefüggésben az ellenzék jelentősége gyakorlatilag minimálisra csökken, és gyakorlatilag a kompenzációs lista is megsemmisül. Hiszen amellett, hogy egyéni jelöltek kerülhetnek ki többségében egyazon párt köreiből, és most szándékosan nem mondok konkrét pártot, hiszen ez ciklusonként erősen változó lehet, gyakorlatilag az 50 százalék fölötti győzelem esetén bizonyos hányadú szavazat számít a kompenzációs listán is, tehát még azt a maradék lehetőséget is elveszi a mindenkori ellenzéktől, hogy legalább a kompenzációs lista egy kicsit a kiegyenlítés célját szolgálja.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat mostani formájában az önkormányzatok és az önkormányzatiság Trianonjával egyenlő, hiszen rendkívül súlyos és ilyenformán, ilyen megfogalmazásban és ilyen módszertannal indokolatlan csonkításokat tartalmaz. (Általános zaj. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Legyetek már csendben!) Tehát megismétlem azok kedvéért, akik esetleg nem tartják tiszteletben azt, amit én tiszteletben szoktam tartani, hogy meghallgatok minden véleményt és minden képviselőtársamat (Taps a Jobbik soraiban.), megismétlem: tehát a törvényjavaslat jelen formájában az önkormányzatok Trianonjával egyenlő, mert rendkívül súlyosan csorbítja és csonkítja az ellenzéki jogokat. (Taps a Jobbik soraiban.)
A kidolgozott javaslat azért sem fogadható el, mert az előbbieknek megfelelően kirívó aránytalanságokat tartalmaz, emellett kidolgozatlan, nem láttuk a róla szóló elemzéseket, nem láttuk azokat a szakmai vitákat, amiről Kósa Lajos képviselőtársam beszélt. Erre ő szóban hivatkozott, de ez írásban sehol nem jelenik meg.
Méltatlan az is, hogy ilyen horderejű kérdésben ilyen rövid idő alatt kell döntenie az Országgyűlésnek. Túl azon, hogy egyetértek azokkal a gondolatokkal és véleményekkel, hogy semmilyen lehetőség nincs arra, hogy a jelenlegi ciklust legalább két évvel kitoljuk, hiszen 2006-ban a magyar választópolgárok négy évre választottak polgármestereket és testületi tagokat, tehát ezt mi sem támogatjuk, a ciklus eltolása még csak fel sem merülhet a mi gondolatunk szerint. Tehát tény, hogy meg kell tartani ősszel a választásokat, de még ezen rövid idő alatt is sokkal igazságosabb, sokkal arányosabb és sokkal inkább kompromisszumos javaslat, illetőleg törvény elfogadására nyílik lehetőség.
Tekintettel a törvényjavaslat rendkívüli súlyára, kiemelt társadalmi jelentőségére, azzal a szokatlan és rendhagyó eszközzel szeretnék élni, hogy vezérszónoki beszédem vége felé megszólítsam a Magyar Köztársaság elnökét is. Bár a köztársasági elnök úr az alakuló ülésen elmondott beszédével joggal ébresztett bennem kételyeket objektivitását illetően, de jóhiszemű, jó szándékú, a demokráciában bízó képviselőként biztos vagyok abban, hogy a köztársasági elnök úr számára elsődlegesek a demokrácia, a demokrácia fenntartásának, a demokratikus szabályrendszer betartásának követelményei, és alapos mérlegelés tárgyává fogja tenni, hogy ha és amennyiben ezt a javaslatot így fogadja el a tisztelt Ház, akkor aláírja-e, avagy másként dönt.
Felhívom ugyanakkor a tisztelt képviselőtársaim figyelmét a kockázatokra és mellékhatásokra is. Jelen formájában a napnál világosabb, hogy kiknek kedvez ez a törvényjavaslat, de a csillagok járása változó. Adott esetben a most elfogadandó vagy esetleg elfogadott, majdnem elfogadott törvény a visszájára fordulhat, és a fegyver visszafelé sülhet el, és nehogy az következzen majd be, hogy a mostani javaslat előkészítői és a mögötte álló rendkívül erős, rendkívüli erőt képviselő politikai tömörülés később a saját maga által kovácsolt kardba fog beledőlni.
Ha a költséghatékonyság és a takarékosság szempontjait helyezzük előtérbe, akkor úgy gondolom, az ötperces hozzászólásomhoz kapcsolódóan, hogy sokkal hatékonyabbak lennénk, és sokkal több pénzt tudnánk megtakarítani, hogy ha más törvényekkel is foglalkoznánk. Itt most csak címszavakban említeném meg, hogy lehet azt kommunikálni majd a médián keresztül, hogy ikszről ipszilonra csökkent a testületek létszáma, ezt mindenki fogja tudni, meg fognak majd jelenni számok, 2-3-4-5 milliárd forintos megtakarítás formájában, arról viszont a közvélemény már nem fog tudni, hogy hány főtanácsadót, tanácsadót, szakmai tanácsadót fognak foglalkoztatni a különböző önkormányzatok, hiszen ott óriási összegek folynak el. Sokkal több, ennek az összegnek akár a többszöröse vagy több tízszerese folyhat el. Ugyanúgy, mint ahogy ennek az összegnek akár a százszorosa elfolyik a magyar közbeszerzésekhez kapcsolódó korrupciós csatornákon. Ugyanis ma sajnos Magyarországon a közbeszerzés a korrupció szó szinonimájává vált, és gyakorlatilag a közbeszerzés ma már szó szerint úgy néz ki, hogy közbe’ szerzés. Tehát egyesek ezeket az eljárásokat, a közpénzek felhasználását magáncélokra használják fel, és itt bizony több száz milliárd forintról beszélünk, nagyságrendi eltérés van tehát az ily módon elérhető megtakarítás között és a jelenlegi törvényjavaslatban megfogalmazottakhoz képest.
Fontosnak tartjuk, bár nem ebben a törvényjavaslatban, illetve nem a módosító indítványainkban fogjuk megjeleníteni a politikai álláshalmozás megszüntetését. (Taps a Jobbik soraiban.) Teljes mértékben felháborítónak tartjuk, hogy egy politikus kettő vagy akár három-négy pozíciót töltsön be, és azután javadalmazást vegyen fel. Jelzem azt is, hogy ez egy olyan kardinális kérdés, amelyben például a magyar választópolgárok pártszimpátiától függetlenül egyetértenek a Jobbikkal.
Nagyon fontos még megjegyeznem, hiszen a beszédem közepénél utaltam rá, hogy legalább egy elvárást mindenképpen támasztunk úgymond biztonsági vagy fék jelleggel. Ezt a biztonsági elemet azonban kétségkívül nem ebbe a jogszabályba kell beépíteni, hanem felmerül majd az Ötv. módosításánál. (Zaj, közbeszólás a Fidesz soraiból.) Nevezetesen arra gondolok… Hallottam itt, elnézést, egy közbevető megjegyzést; elvileg önök minden mandátumot és minden szavazatot tiszteletben tartanak és egyenlőnek tekintenek, tehát engedtessék meg nekem, hogy legalább elmondjam a gondolataimat.
Valóban van annak egyébként némi diszkrét bája, amikor a baloldali politikusok beszélnek demokráciáról, ebben, azt hiszem, egyetértünk. De a mi szánkból őszintén és tisztán hangzik a demokrácia féltése, illetőleg a demokratikus intézményrendszer iránti elkötelezettségünk. Ezt senki nem vonhatja kétségbe. (Taps a Jobbik soraiban.)
Tehát most már nagyon gyorsan rátérnék az utolsó gondolatra, nevezetesen kérem önöket, egy kicsit előrerohanva, de gondolkodjunk előre, mintegy vitaindítóként kívánom megfogalmazni, hogy az önkormányzati törvény tárgyalásánál gondoljuk meg a minősített többség szabályozásának kérdését. Jelen pillanatban ez úgy néz ki, hogy az összes megválasztott helyi képviselő több mint a felének a szavazata szükséges a minősített többségű döntéshez.
(13.00)
Úgy gondolom, hogy indokolt lehet ennek a valamilyen arányú - most nem akarok erre javaslatot tenni -, bizonyos arányú megemelése. Úgy gondolom, hogy erről lehet is és kell is egymás között, bizottsági és országgyűlési szinten értelmes vitákat folytatni.
De egy szónak is száz a vége: ez a törvényjavaslat, amely a T/32. számot viseli, T-34-es harckocsi módjára gázol végig a magyar demokrácián, ezért az előbbiekben ismertetett indokok alapján a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelen formájában a törvényjavaslatot a leghatározottabban elutasítja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
