KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény előterjesztésénél azt az ígéretünket szeretnénk valóra váltani, ami a választási kampányban végig világos lehetett mindenki számára, miszerint szeretnénk a működőképességet, a hatékonyságot, az ésszerűséget nem veszélyeztetve, az önkormányzati testületek számát érintetlenül hagyva a testületek létszámát csökkenteni.
Számos félreértés volt a tekintetben, hogy ezt a törekvésünket az önkormányzatok számának csökkentéseként értelmezték. Szeretném ezért mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy természetesen az önkormányzatok számát ez a javaslat nem érinti, csak az önkormányzati képviselőkről van szó. Az a véleményünk ugyanis, hogy minden településnek meg kell legyen a joga arra, hogy önkormányzata legyen, a törvény adta feltételek szerint.
Így az önkormányzati képviselők létszámának csökkentése és az erre vonatkozó javaslat, azt hiszem, senkit nem érhet meglepetésként, sőt mi úgy érzékeltük, egyfajta konszenzus van a tekintetben, hogy a kampányban részt vevő pártok szinte mindegyike utalást tett arra, hogy egyébként bizonyos feltételek fennállása esetén ezt a javaslatot nem ellenzi. Másrészt tudjuk, hogy most a parlament egy különleges helyzetben van, hiszen a parlament már megkezdte munkáját, jogalkotásra képes, ugyanakkor ügyvezető kormány áll az ország élén, és a kormány csak később teszi le az esküjét.
Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy egyáltalán nem baj az, ha világossá tesszük, hogy a mi felfogásunkban nem a kormánynak van parlamentje vagy a kormánynak van frakciója, hanem vannak olyan ügyek, amelyeket a parlamentnek önmagának kell elvégeznie, és meggyőződésünk szerint a hatalmi ágak elválasztásának elvét messzemenőkig alátámasztja az az elgondolás, hogy a választójogi törvényeket nem a kormány előterjesztésében tárgyalja a parlament, hanem a parlamenti frakciók vagy parlamenti képviselők önálló előterjesztésében. Ugyanis a választások, a választásokról szóló törvények a legfontosabb demokratikus jogszabályok közé tartoznak. És napnál világosabb, hogy miután a magyar rendszerben a legfőbb képviseleti szerv a parlament, a legfontosabb törvények esetén helyes az, főleg ha a választási rendszerről van szó, hogy ezt az előterjesztést parlamenti frakciók vagy képviselők teszik meg.
Természetesen nem lenne baj, ha néhány apróbb kérdésben a kormány esetleg érvényesen tudna nyilatkozni, de még egyszer hangsúlyozom, ezek technikai jellegű kérdések, inkább a választások technikai lebonyolításával kapcsolatosak, és itt most a választási rendszerről van szó. Ezért úgy gondolom, hogy a parlament joggal mondhatja azt, hogy bár nincs még felelős kormány, mert még nem tette le az esküt, ettől függetlenül a választási törvényre vonatkozó javaslatokat kész megtárgyalni.
Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy ugyanez az álláspont bontakozott ki akkor, amikor az országgyűlési választásokra vonatkozó javaslatunk esetén az alkotmánymódosítást megtettük.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló javaslatnál felvetődhet kérdésként, hogy nem kevés-e az idő akkor, amikor ezt a kérdést tárgyaljuk, hiszen tudjuk, októberben a jelenleg hatályos jogszabályok szerint választást kell tartani, mármint önkormányzati választást. Ugyanakkor talán mindenki tudja, hogy az önkormányzati választási rendszer átalakításával kapcsolatos munka egyáltalán nem most kezdődött, évek óta az önkormányzati szövetségek, így az általam vezetett Megyei Jogú Városok Szövetsége is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Korábban nyilván az MSZP sajátos felfogása szerint a kormány is folyamatosan tett előterjesztést az önkormányzati választásokra vonatkozó javaslatok esetében, és az önkormányzati szervezetek is, az érdek-képviseleti szervezetek is foglalkoztak ezzel. Jó másfél éve folyik az ezzel kapcsolatos jogalkotási előkészítő munka.
(11.30)
Számtalan önkormányzati ember, önkormányzat, polgármester, megyei elnök, testületek ezzel a kérdéssel már szembesültek.
Amikor ezt a javaslatot letesszük az asztalra, és kérjük, hogy a parlament akceptálja, tárgyalja meg és fogadja el, akkor ezt annak tudatában tesszük, hogy bizonyára talán önök is látták, a sajtóból értesülhettek, az önkormányzati szövetségek több mint fele - hét önkormányzati szövetség van - úgy nyilatkozott, hogy egyébként ezt a törvényt jó kiindulási alapnak tartják; így nyilatkozott a Megyei Önkormányzatok Szövetsége, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Faluszövetség, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, és a többi szövetség sem zárkózott el a kérdés tisztázásától, sőt számos javaslatuk már eleve ebben a törvényben megfogalmazódott.
(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost Erdős Norbert váltja fel.)
Tehát azt hiszem, hogy igenis meg lehet tenni azt, hogy bár közel van a választás, ne várjunk még négy évet azzal, hogy majd a következő ciklus végén valamilyen módon csökken az önkormányzati képviselők létszáma, az önkormányzati választási törvény tisztázódik, mert az a négy év elvesztegetett idő, és a mostani helyzetben, azt hiszem, egyáltalán nem engedhetjük meg azt magunknak, hogy azt mondjuk a választóknak, hogy ugyan megígértük a kampányban, de majd négy év múlva valahogy lesz.
Akkor, amikor hozzányúltunk a törvényhez, azt a szempontot is figyelembe vettük, hogy az 1990-ben megalkotott és ’94-ben módosított önkormányzati választójogi törvény számos esetben egyszerűen idejétmúlt. Azóta újrakeletkezett problémákat nem orvosol, az arányosság elvét súlyosan sérti, hiszen például a megyei képviselő-testületek létszáma nem igazodik a megyei lélekszámokhoz, így fordulhat elő, hogy van olyan megye, amely kisebb lélekszámú, mégis több képviselővel rendelkezik, mint olyan megye, ami viszont nagyobb lélekszámmal rendelkezik.
A főváros esetén a rögzített képviselő-testületi létszám képtelen volt alkalmazkodni ahhoz, hogy a főváros lélekszáma csökken vagy nő. Így nyilvánvaló volt, hogy egy idő után, mivel ez egy rugalmatlan rendszer, az arányosság elve óhatatlanul torzul. Nem csak abban az értelemben, hogy a legkisebb település és a legnagyobb település esetében egy képviselőre hány képviselendő személy jut, mert szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez az arányosság kivitelezhetetlen akkor, amikor tudjuk, hogy létezik olyan önkormányzat, aminek tíz lakója van. És 113 olyan település van az országban, amelynek száznál kisebb a lélekszáma. Egy ilyen képviselő-testület esetén, ha csak egy képviselő van, az akkor is sokszorosan kedvezőbb helyzetben van a közvetettséget tekintve vagy a közvetlenséget tekintve, mint egy fővárosi képviselő, mert nyilvánvalóan a főváros esetében nem lehet olyan rendszert üzemeltetni, ahol ad absurdum ötven emberenként van egy képviselő.
(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Szilágyi Péter váltja fel.)
Tehát aki az arányosságot ilyen vertikális értelemben kéri számon a rendszeren, az tévedésben van. Az Alkotmánybíróság sem arra hívta fel a parlament figyelmét, hogy ilyen értelemben Simában, ahol egyébként 17-en laknak, épp olyan képviselet legyen, mint a fővárosban, hanem azt mondta, hogy legalább a hasonló lélekszámú településeken hasonlóak legyenek a testületi arányok. Ezt a javaslat viszont teljesíti, úgy a megyei önkormányzatok, mint a kerületek, a tízezernél nagyobb lélekszámú települések, a tízezernél kisebb lélekszámú települések és egyébként a megyék esetében is.
A módosításkor alapvetően megőriztük az eredeti törvény szerkezetét és a választási rendszert is. Ne felejtsék el, hogy a megyei és a fővárosi választásokat leszámítva, az önkormányzati választás alapvetően különbözik az országgyűlésitől, ugyanis az önkormányzati választásokon lényegében csak személyekre lehet szavazni, pártokra pedig nem.
Ezért az összehasonlítás az országgyűlési választási megoldások és az önkormányzati választások között rendkívüli módon sántít, hiszen gondolják meg, fogalmilag sem lehet egyébként egy településen pártra szavazni. A listás településeken személyek vannak felírva, akire a település lakói szavaznak, ha hatra, hatra, ha nyolcra, nyolcra, nem lehet pártra szavazni. És a szavazólapon a nagy településeken sincsen párt, személyek vannak felsorolva - Tóth Béla, Kovács Károly. Éppen ezért, miután úgy gondoljuk, hogy az önkormányzati választásoknál alapvetően fontos az, hogy az emberek személyt válasszanak a saját közvetlen képviseletükre - hiszen tudjuk, hogy az önkormányzati rendszer élete, a minőség, az önkormányzati képviselet nélkülözhetetlenné teszi ezt a személyes kapcsolatot -, fontosnak tartottuk azt, hogy ezt a vonást megőrizzük.
Tehát még egyszer hangsúlyozom: a megyei és a fővárosi önkormányzati választások esetén, amelyek viszont a kétszintű közigazgatási rendszer második szintjét képviselik, a közvetlen települési választásokon személyre lehet szavazni most is, és ezt szerettük volna fenntartani. Szerintünk ez jó elv.
Ugyanakkor tudjuk, hogy a személyre szavazás adott esetben a választói akaratot pozitív és negatív értelemben is képes módosítani, hiszen ha tiszta egyéni kerületi rendszer van egy önkormányzati választáson, előfordulhat, hogy egyébként egy 51:49 százalékos aránynál éppúgy egyszínű az önkormányzat - mármint amennyiben egyáltalán egy önkormányzat lehet egyszínű, mert személyes emberek képviselik a választóikat a testületben -, de szervezeti szinten ez torzíthatja az arányokat.
Ha valakinek olyan szándéka lett volna, hogy az erő felé húzó rendszert alkosson meg, akkor a legegyszerűbb az angol rendszert bevezetni, tiszta egyéni körzet, a győztes mindent visz, és senki nem mondhatja azt, hogy Angliában egyébként tombol a diktatúra, mert a világ egyik legrégebbi modern demokráciája, és szemmel láthatólag egész jól elvannak ezzel a rendszerrel.
Éppen ezért megőriztük az önkormányzati rendszerben az úgynevezett kompenzációs listás eljárást vagy ilyen kiegyenlítő rendszert, azzal a módosítással, hogy a korábbi kompenzációs lista torzítását megpróbáltuk kiküszöbölni - amiről pontosan tudtuk egyébként, bár most sokan már nincsenek a ’94-es parlamenti tagok közül közöttünk, de hadd említsem meg, hogy a ’94-es rendszernek ezt a jellegű torzítását pontosan az SZDSZ parlamenti léte okozta. Mert az SZDSZ-nek volt az a primer érdeke, hogy bármilyen kis arányban is képviselettel rendelkezik az önkormányzatokban, ne lehessen kihagyható egy MSZP-SZDSZ-koalícióból, még akkor sem, ha az MSZP lényegében majdhogynem többségi szavazást kap egy önkormányzati testületben.
Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a kompenzációs lista olyan helyzeteket is - ez most megint valós példa - eredményez, hogy valaki hiába szerzi meg szervezeti szinten a szavazópolgárok 90 százalékának a támogatását, az önkormányzatban a korábbi torz rendszer miatt lényegében az abszolút többségét is csak a polgármesterrel tudta biztosítani. Tehát ez nyilvánvalóan képtelenség, és az önkormányzatok stabilitása ebből a szempontból rendkívül fontos.
Ezért az egyéni körzetek és a kompenzációs listák arányát a testületekben úgy próbáltuk megfogalmazni, hogy mindenképpen jelen legyen a helyi demokráciában is az ellenzék, a különbözőséget szervezeti szinten tudják képviselni az emberek - hozzáteszem, már amennyiben a hasonlat itt megáll, mert mindenki tudja, hogy szervezetekre, még egyszer hangsúlyozom, az önkormányzatokban nem lehet szavazni, csak személyekre. És pontosan tudjuk az önkormányzati életből, hogy a pártlogika a testületi működésben is csak korlátozottan érvényesül; minél kisebb egy település, annál kevésbé.
Megtartottuk azt a szervezeti megoldást a törvényben, hogy elválasztottuk a tízezernél kisebb lélekszámú településeket és a tízezernél nagyobb lélekszámú településeket, és a kompenzációs listát csak a tízezernél nagyobb lélekszámú településeken fogalmaztunk meg, ahogy a korábbi törvény is, viszont itt egy látszólag jelentéktelennek tűnő, de szellemiségében mégiscsak hangsúlyozandó változtatás van. Azt az elnevezést, hogy “kislistás”, egyszerűen kivettük a törvényből, mert a korábbi beosztás - kislistás-nagylistás - egy olyan képzetet és azt a szemléletet tükrözte a választójogi rendszerben, mintha a kisebb települések kevésbé lennének fontosak, mint a nagyok, ahol már nagy lista van, és a megyék megosztásánál is ez tükröződött.
Mi azt gondoltuk, miután a tízezernél kisebb lélekszámú településeken egy olyan lista van, ahol csak személyek szerepelnek, nem pártok, az egy egyéni listás választási rendszer, és ezt az elnevezést követtük végig a törvényben. Tehát egyéni listás rendszerben szavaznak a tízezernél kisebb lélekszámú települések - egy egész világos, matematikai értelemben is nagyon jól követhető rendben, rugalmasan -, és a nagyobb településeken, tízezer felett pedig a korábbi rendszerben szavaznak, attól ez egy olyan rendszer, ami az arányosság elvét is igyekszik figyelembe venni.
(11.40)
A megyei önkormányzatok esetében az újítás ebben a törvényben, hogy a megyék egy választókerületet képviselnek. Tehát nem oszlanak meg a megyék kicsi- és nagylistás településekre, hanem miután a megyei önkormányzatban egyébként csak a választási eljárásban van ilyen különbségtétel, de amúgy semmilyen módon nem jelenik ez meg, azt gondoltuk, hogy sokkal egyszerűbb a rendszer és jobban áttekinthető minden lakó számára, ha egy megye egy választókerület, a megye minden lakója, leszámítva a megyei jogú városokat, ezt is áttettük a korábbi szabályozásból, tehát a megyei jogú városok lakói nem szavazhatnak a megyei önkormányzatra, de a megye egy választókerület a mi választási rendszerünkben.
A fővárosról már szóltam. Itt a mi javaslatunk azt eredményezi, hogy a fővárosi testület létszáma is egy rugalmasan változó, a mindenkori települési lélekszámhoz alkalmazkodó testületet jelent, ez a mai létszámadatokat tekintve - 2009. január 1-jei KSH-adatok, most még ezek az aktuálisak - egy 35 fős testületet jelent a korábbi 66 fő helyett a fővárosban.
A törvény kezeli azt a problémát is, ami az európai uniós tagságunkkal alkalmazandó ebben a rendszerben. Ugyanis az a helyzet, talán nem mindenki számára világos, de az Európai Unió belső szabályozása miatt minden nemzeti parlamentnek lehetővé kell tenni, hogy olyan szavazópolgárok is szavazzanak a helyhatósági választásokon, akik ugyan nem magyar állampolgárok, de egy adott településen tartósan letelepedettek. Cserébe ezt a lehetőséget a magyar állampolgároknak is meg kell adni más európai uniós országokban, ott is, ahol egyébként az országos választásokon nem rendelkeznek szavazati joggal. De ha valaki Bécsben él magyarként, durván 30 ezer magyar él Bécsben, akinek magyar állampolgársága van és nem osztrák, őnekik, miután tartósan letelepedettek, rendelkeznek ideiglenes lakhellyel, a mostani átnevezés szerint tartózkodási hellyel, így részt vehetnek a bécsi önkormányzati választásokon.
Ez abban a vonatkozásban érdekes, kedves képviselőtársak, hogy ez azt jelenti, hogy az európai tagságunk garancia arra, hogy azon szomszédos országok esetében, ahol nagy számban élnek magyar állampolgárok, ha állampolgárságot is kapnak, akkor sem lehet őket semmilyen választási rendszerből a saját hazájukban kizárni. Ez fontos akkor, amikor értékeljük például a kettős állampolgársággal kapcsolatban a szlovák reakciót, akkor nekünk tudni kell higgadtan értékelni, hogy a szlovák miniszterelnök egy olyan kizárásról beszél, amely az Európai Unió kereteiben nem valósítható meg. Viszont cserébe nekünk is alkalmazni kell ezt a törvényben.
Itt egy olyan szigorítást alkalmazunk, ami még a mostani időkeretekbe belefér, hogy nem a választás kitűzése napjáig kell tartózkodási helyet bejelenteni, hanem az azt megelőző harmincadik napon, pontosan azért, hogy megakadályozzuk az úgynevezett voksturizmus tömegessé válását. Ez egyébként csak a fővárosban érdekes, mert a fővárosban oldható meg az könnyen, hogy a kerületek közötti mozgás megvalósuljon, egyébként nem.
Szeretnék még két problémát jelezni, tisztelt képviselőtársak, ami nem tartozik szorosan a törvényhez, de azért fontos most beszélni róla. A testületekben nyilvánvalóan csökkenni fog a létszám. Ez csökkenti azt a lehetőséget is, hogy adott esetben a mostani kötelezettségnek eleget tegyen a testület akkor, amikor alpolgármestert, főpolgármester-helyettest vagy megyei alelnököt választ. Ugyanis a mostani kötelezettség az, hogy őket a testületből kell választani. Ezt próbáljuk kezelni, csak nem ebben a törvényben.
Csak szeretném előrebocsátani, hogy ha ez a probléma felvetődik, az önkormányzati törvénynek egy olyan módosítását készítjük elő - részben azokkal a képviselőtársakkal, akik ennek az előterjesztésnek is a jegyzői -, hogy az legyen a kötelezettség, hogy egy alpolgármestert, főpolgármester-helyettest vagy megyei alelnököt kelljen a testületből megválasztani a polgármester javaslatára, a többit lehessen kívülről jelölni, de ők nem lesznek tagjai a testületnek, és szavazati joggal sem rendelkeznek. Viszont egy alpolgármesternek muszáj a testületből jönnie, mert csak testületi tag helyettesítheti a polgármestert, aki nemcsak polgármester, hanem a közgyűlés elnöke is, és ebben a jogkörben eljárva olyan ember, aki nem tagja a testületnek, nem helyettesítheti, akkor sem, hogyha formálisan alpolgármesternek hívják. De természetesen önök ezt a módosítást később meg fogják ismerni.
A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy természetesen az eljárási törvényt is módosítani kell majd, a ’97. évi C. törvényt, annak érdekében, hogy probléma nélkül lebonyolítható legyen az önkormányzati képviselők választása. Az erre vonatkozó javaslatot is természetesen előterjesztjük a parlamentben.
Úgy gondoljuk, hogy ha támogatják ezt a javaslatot, akkor nem sérül senkinek sem a szavazati joga, nem sérül az az érdek, hogy az önkormányzatokba a kisebb támogatottságú szervezetek is bekerülhessenek. Természetesen tudni kell, hogy egy bizonyos támogatottsági szintet meg kell határozni. Úgy gondoljuk, hogy a mostani rendszer, amely semmilyen limitet nem ad meg ebben, abszurd helyzeteket eredményez, hiszen létezik az a probléma, hogy egy 160 ezres városban egy egyéni körzetet és ezzel egy képviselői helyet 2500-3000 szavazattal lehet nyerni, miközben egyébként kompenzációs listáról 1200 szavazattal két képviselőt lehet állítani, és ez, mondjuk, a szavazás, az egyes emberek szavazatának értéke közötti egyenlőtlenséget nagyon súlyosan megteremti. Erre megoldást nyújt a mi törvényjavaslatunk.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Kérem, hogy támogassák ezt a javaslatot. Én úgy gondolom, hogy régi adóssága a parlamentnek az, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Évek óta napirenden van az önkormányzati testületek létszámának a csökkentése, ezzel kapcsolatban a törvény aktualizálása, rugalmasabbá tétele és bizonyos olyan problémák kiküszöbölése, hogy olyanok, akik korábban nem tudtak részt venni a törvény rossz szabályozása miatt a választásokon, azok is részt tudjanak venni, akár nem magyar, akár magyar állampolgárok.
Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. Kérem, hogy támogassák a javaslatot. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)
