IVÁDY GÁBOR
IVÁDY GÁBOR
IVÁDY GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán rögtön az elején azt kellene letisztázni (A képviselők egy része távozik az ülésteremből. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy ez a törvénymódosító javaslat, amely arról szól, hogy az önkormányzati képviselők számát csökkenteni kell, valóban társadalmi elvárás-e vagy pedig egyszerűen csak egy kampányígéret volt. Meggyőződésünk az, hogy a társadalmi elvárás nem a képviselők számához tartozik, hanem arról szól, hogy tisztességes, becsületes politikusok dolgozzanak átlátható és tiszta közéleti környezetben.
A javaslat, amivel találkoztunk, nem a választási rendszernek a demokratikusabbá tételéről szól, hanem egyszerűen csak létszámcsökkentésről, és a két dolog gyökeresen eltér egymástól. Sőt, a változtatásoknak a jelentős része sokkal inkább szolgálja a Fidesznek a pártpolitikai érdekeit (Az elnök ismét csenget.), és elősegíti azt, hogy az erősek még erősebbek legyenek.
Mi, a Lehet Más a Politikának a képviselői úgy érezzük, hogy kötelességünk visszaadni az emberek kezébe a közügyeknek az irányítását, a demokratikus folyamatoknak az irányítását és nem utolsósorban a politikának az ellenőrzését. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.) Mi erre kaptunk meghatalmazást a választóinktól, és mi ezeket az ígéreteinket be is fogjuk tartani.
Ennek a törekvésünknek viszont a legnagyobb ellensége az, hogyha a döntéshozatali folyamatokból kizárjuk az embereket, a civil szervezeteket, az olyan lokálpatrióta embereket, akik eddig is nagyon sokat tettek a saját településükért. Amikor az LMP megfogalmazta a célkitűzéseit, akkor kiálltunk különösképpen a civil társadalom megerősödéséért és a helyi közügyekben való részvételükért, illetve annak elősegítéséért.
A T/32-es javaslatot jegyző képviselőtársaim a szigorításokkal, aminek a részleteibe én most nem fogok belemenni, hiszen megtették már előttem más képviselőtársaim - beszélhetnék itt az ajánlószelvény-gyűjtésről, a kompenzációs listának az állításáról, és sorolhatnám tovább -, tulajdonképpen ezek a képviselők ellehetetlenítik ezeket a civil szervezeteket, illetve azt, hogy ezek a szervezetek érdemi képviselettel rendelkezzenek az önkormányzatokban.
Nézzük meg, hogy kiket zárunk ki! Ha megnézik, majd’ minden városban vannak a képviselő-testületben civil szervezetek, amelyek most nem fognak bejutni, ilyenek a természetvédők, a nagycsaládosok, a kerékpárosok, a polgárőrök, és sorolhatnám tovább.
És még egy fontos dolgot hadd említsek meg itt a civil szervezeteknél: a civil szervezeteknek a természetrajzában benne van egyébként az, hogy a listát úgy állítják össze, hogy azoknak a vezetői általában nem a legerősebb vagy a szervezeten belül a legjobb helyen található ember, hanem a legjobb szakpolitikus. Ezeket a szakembereket fogják kizárni a helyi döntéshozatali eljárásokból.
A tervezethez fűzött indoklás szerint - idézem -: “A rendelkezések a korábbi szabályozáshoz képest az egyszerűsítést és a költséghatékonyságot szolgálják.” Rácz képviselőtársam az imént még egyenlőségjelet is vont a kisebb testület és az olcsóbb működés között. A probléma ott van, hogy ez a szabályozás nem segíti elő a költséghatékonyságot, ugyanis ez a szabályozás akkor lenne teljes körű, hogyha foglalkozna az önkormányzati képviselőknek a tiszteletdíjával is.
(13.10)
A megtakarítás itt elsődlegesen az lenne, ha a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló '94. évi LXIV. törvény módosítása is megtörténne. Tudják, abban van meghatározva, hogy a különböző képviselő-testületi tagoknak, a bizottsági tagoknak, sőt még a polgármesternek is milyen szorzószámban állapíthatják meg a juttatásukat. Egyébként ha megnézzük, hogy pusztán a képviselők számának a csökkentésével történik-e valóban érdemi megtakarítás, akkor vegyük figyelembe azt, hogy nyilván vannak olyan gazdag települések, ahol ezek a szorzószámok, amelyekről beszéltem, már most is maximumon vannak, de nem ez az általános. Az általános az, a kistelepüléseken és a kisvárosokban egyértelműen, hogy a határok között valahol inkább az alsó részhez vagy inkább a közepe felé határozták meg ezt a szorzószámot.
Ez a törvénymódosító javaslat, amit benyújtottak, nem kötelezi ezeket az önkormányzatokat, a képviselő-testületeket, hogy ne osszák szét ugyanazt a pénzt, csak most kevesebb képviselő között. Egyszerűen magasabb szorzószámot fognak megállapítani, ami egyébként abból a szempontból különösen érdekes, hogy a megtakarításról beszélünk, és így a kisebb számú képviselő-testületnél akár még fizetésemelést is jelenthet. Úgy gondolom, ez szembemegy a javaslat céljával.
Természetesen lehetne megtakarításokat tenni, lesz is javaslat bőven, ami nem ide tartozik feltétlenül, de mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy például az önhibáján kívül nehéz gazdasági helyzetbe került településeken vagy a működésképtelen önkormányzatok egyéb pályázatára benyújtott településeken a képviselőknek legyen kötelező lemondani a tiszteletdíjukról.
Hargitai képviselőtársam említést tett a kistelepülésekről. Engedjék meg, hogy elmondjam, a javaslat értelmében Ivádon - 400 fős településnek vagyok a polgármestere - a 6 fős képviselő-testület 5-re csökken. Erre mondhatják azt, hogy nem számottevő, de a 6-ból az 5 igenis számottevő, pláne úgy, hogy ezeken a kistelepüléseken egyébként általában olyan emberek látják el a feladatokat, akik nagyon sok esetben nálunk például három műszakban dolgoznak, tehát a működőképesség és a határozatképesség rovására megy, ha csökkentjük a létszámukat; és egyébként pedig a megtakarítás havi 23 ezer forint lesz Ivádon a javaslat értelmében. Hargitai képviselőtársam azt javasolta, hogy a gazdaság fellendítésére használjuk majd fel ezt a pénzt - meg fogjuk tenni. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.) Tehát ennek az eszmefuttatásnak a végén azt kell hogy mondjam, megtakarítás, tulajdonképpen tényleges megtakarítás kizárólag a testületi anyag előállítása, vagyis a fénymásolás és a postázás során jelentkezhet.
Az új szabályozás értelmében, hiszen mint említettem, mi, a Lehet Más a Politika a részvételi demokráciát tűztük ki - az igazságosság és a fenntarthatóság mellett - alapcélkitűzésnek, ott is sérül, nemcsak ott, hogy a civil szervezeteket és egyébként azokat az embereket kizárják a döntéshozatalokból, akik eddig is sokat tettek a településekért, hanem ott is sérül, hogy mostantól kezdve egy képviselőre sokkal több lakos jut. A problémák becsatornázása és a megoldások lehetősége lényegesen csökken, arról nem is beszélve, hogy egyébként pedig ezek a képviselők sokkal jobban le lesznek terhelve, mint ahogy eddig voltak.
Aztán van egy másik aggodalmunk, mégpedig a tiszta, átlátható önkormányzati működésnél kérdés az, hogy ha mondjuk, a kis létszámú képviselő-testületek száma tovább csökken, akkor vajon ez elősegíti-e a korrupció erősebb megjelenését. Sokkal könnyebb kiépíteni ezeket a helyi kiskirályságokat, ha csak néhány emberrel kell leboltolni a dolgokat, vagy nem tudom, hogy fogalmazzam meg.
Szóval a Fidesz által benyújtott javaslat érdemi egyeztetés nélkül kerül most az Országgyűlés elé. Egy ilyen horderejű és ilyen nagyságrendű törvénynél ez egyszerűen elfogadhatatlan. Nem történt semmiféle - sem politikai, sem közigazgatási, sem tárcaközi, sem társadalmi - egyeztetés ezzel a törvénymódosítással kapcsolatban. Ráadásul ha még hozzátesszük azt is, hogy a választások előtt néhány hónappal megváltoztatni a rendszert, és néhány hónappal előtte szembesíteni az embereket azzal, akik egyébként már készülnek a választásokra, értem itt a sokat emlegetett például civil szervezetek képviselőit, hát hogy is mondjam, etikátlan. És ha még emellé hozzátesszük, hogy itt vitatkoztunk a múlt héten a nemzeti együttműködés rendszeréről, nem tudom, hogy ez a kettő hogyan egyeztethető egyáltalán össze. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)
Én tényleg javasolnám, őszintén javasolnám, kérdezzék meg a választóikat, valóban erre kaptak-e önök felhatalmazást tőlük. Azt tudom, értem én, hogy a kampány során lehet olyan retorikai elemeket bevetni, amelynek a végeredménye ez lesz, de nem biztos, hogy ők ezt akarják. Ők azt akarják, amit az elején említettem, hogy tiszta, átlátható közélet legyen, becsületes politikusokkal, és nem hiszem, hogy feltétlenül nagy baj lenne - Ivádon biztosan nem -, hogy öt vagy hat képviselő van a képviselő-testületben.
A következő javaslatot szeretnénk tenni. Próbáljunk meg valamilyen lehetőséget találni arra, hogy ezeknek a társadalmi és politikai, tárcaközi, s a többi, s a többi egyeztetéseknek lehetőséget teremtsünk. Elég nehéz ezt megtalálni, hiszen lehetne azt mondani - ami elég erős alkotmányossági aggályokba ütközhet -, hogy valóban toljuk ki két évvel a jelenlegiek mandátumát, hagyjuk. Lehetne az, mert lenne egyébként idő arra, hogy megvitassuk ezeket a kérdéseket, ráadásul annak az igénynek is eleget tennénk, hogy ciklus között történne a helyhatósági választás, ami ugye elég régi, és ha jól tudom, akkor mindannyiunk igénye. Ennek a társadalmi vitának valahogy teret kell teremteni.
Aztán javasolni fogjuk továbbá azt is, hogy nyúljunk hozzá ahhoz a törvényhez, amit korábban említettem, a Pmtv.-hez, ami szabályozni fogja majd a különböző szorzószámokat és ezeknek a juttatását.
Az érdekvédelmi szövetségeknél, megmondom őszintén, azt olvastam, hogy amikor a hét önkormányzati érdekvédelmi szövetség összeült, akkor nekik álláspontjuk volt az, hogy valóban egyetértettek azzal az irányvonallal, hogy csökkenjen az önkormányzati képviselők száma. A kérdés az, hogy a részleteket tudták-e, és nem tudom megmondani a választ, hogy tudták-e azt, hogy ez azzal jár együtt, hogy például a 4 százalékot megemelik 5 százalékra, a 0,3 százalékos ajánlószelvény-gyűjtésnél megemelik 1 százalékra, vagy ők úgy gondolták, hogy a jelenlegi rendszerben mozogva, annak szigorítása nélkül fogják csökkenteni a képviselő-testületek számát. Nem tudom, remélem, hogy esetleg erre majd Kósa képviselőtársam választ fog adni, hiszen ő is ott volt, és ő is képviselte a megyei jogú városokat.
Mint említettem, nem fogok kitérni azokra, amiket már itt nagyon sokan említettek, például az 50 százalék fölötti kompenzációs listára kerülésre, ami konkrétan szembemegy a kompenzációs lista, a kompenzáció fogalmával, hiszen nincs mit kompenzálni, és amit az 50 százalék fölött kapott valaki, azt arra kapta, hogy az az ember mandátumot kapjon, és nem arra, hogy mandátumot kapjon, plusz még a szavazatok által tovább erősítse a saját pártját. Persze értem, hogy ez megfogalmazás és nézőpont kérdése.
Az egy másik kérdés, hogy a megyei jogú városoknál a törvénymódosító javaslatban az szerepel, hogy a megyei közgyűlés választásában a megyei jogú városok nem vehetnek részt, azonban amikor a megyei közgyűlés létszámát meghatározzuk, akkor a megyei jogú város létszámát is hozzátesszük. Erre is szeretnék választ kapni, hogy ebben van-e valamilyen logika.
(13.20)
Végezetül annyit szeretnék még hozzátenni, hogy Rácz képviselőtársam azt mondta, honnan tudhatjuk mi előre azt, hogy milyen eredmény lesz a következő helyhatósági választásokon.
Kérem szépen, valóban nem tudjuk. A Lehet Más a Politika egyet viszont biztosat tud - és akkor ezek szerint talán Rácz képviselőtársam is úgy gondolja, hogy a Lehet Más a Politika fog hatalmas választási sikert aratni a helyhatósági választásokon -, mi ezzel a rendszerrel nem szeretnénk túlnyerni magunkat. Úgyhogy a Lehet Más a Politika nem támogatja ezt a törvénymódosító javaslatot.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)
