DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmet ír ma a Magyar Országgyűlés. És én büszke vagyok arra, hogy ennek a parlamentnek, ennek a történelmi parlamentnek tagja lehetek.
Egy idézettel kezdeném: “minden magyar felelős minden magyarért” - írta Szabó Dezső. És mi, magyarok nem voltunk felelősek a határainkon túl élő magyar testvéreinkért évtizedeken keresztül. Most ezt, ezt a régi mulasztást fogja pótolni a Magyar Országgyűlés, amikor a határainkon túl élő magyar testvéreink állampolgárságát tárgyaljuk. Egyik szemem picit szomorú, a másik azonban örül, amikor ezt a törvénytervezetet olvasom.
Örülök, mert végre elérkeztünk egy történelmi pillanathoz, elérkeztünk egy történelmi ponthoz, egy nagy adóssághoz két évtizednyi elmaradás után. Véleményünk szerint ezt a problémát már 1990-ben az Antall-kormánynak rendeznie kellett volna. Miért is tartozunk ezzel? De nem csak ezzel tartozunk, tartozunk mással is. Ezzel együtt 1920. június 4-e, Trianon emlékével. Mert mind a mai napig a Magyar Országgyűlés még nem nyilvánította emléknappá a magyar nemzet legtragikusabb dátumát. És igenis, ezt akarjuk, és nagyon örülünk annak, hogy ezzel egyidejűleg a Fidesz-KDNP beterjesztette a nemzeti összetartozás napjára vonatkozó törvényjavaslatát, mint ahogy ezt megtette már korábban a Jobbik Magyarországért Mozgalom is.
1920. június 4-e, Trianon gyászos napja. Úgy tűnt, hogy hosszú időre megpecsételődött a Kárpát-medencei magyarság csonka országának határain túl élő magyarjainak sorsa. Három és félmillió magyarra a számkivetettség, a megaláztatottság, az idegen országba taszítottság várt. Nem maguk választották ezt a sorsot, nem ők hagyták el hazájukat, és még csak nem is a haza hagyta el őket, hanem felelőtlen nagyhatalmak döntöttek a fejük fölött, az ő megkérdezésük nélkül a saját sorsukról. Ezeket az embereket, ezeket a családokat nem kérdezte meg senki, hogy akarnak-e más országban, más hazában élni. Ezeket az embereket nem kérdezte meg senki, hogy akarnak-e más állampolgárai lenni. Ezeket az embereket nem kérdezte meg senki, hogy el akarnak-e szakadni magyar nemzettestvéreiktől, hogy el akarnak-e szakadni rokonaiktól, hogy el akarnak-e szakadni barátaiktól, családtagjaiktól.
A döntés igazságtalan és egyben hihetetlenül könyörtelen volt. Nem foglalkozott senki az etnikai határvonalakkal, nem foglalkoztak a gazdasági közösségekkel, nem foglalkoztak a történelmi tradíciókkal, és még kevésbé foglalkoztak az itt élő emberekkel, az itt élő családokkal. A mai napig a teljes Európa szégyene, hogy valamiféle igazságtétellel nem próbálkoztak meg, csak az úgynevezett fasiszta, illetve nemzetiszocialista országok. A XX. század közepén az olasz és német segédlettel megvalósuló első és második bécsi döntések, amelyekkel előbb 12 ezer négyzetkilométer, később 45 ezer négyzetkilométer tért vissza Magyarországhoz, az etnikai határokra voltak figyelemmel, nem pedig a nagyhatalmi érdekekre. A második világháború befejezésével, a párizsi békediktátumok életbe lépésével, a kelet-közép-európai kommunista rezsimek kialakulásával ismét reménytelenné vált a határainkon túl élő nemzettestvéreink élete.
De 45 év elnyomás, erőszakos asszimiláció, beolvasztási kísérlet után a szocialista rendszer bukásával mégis megcsillanni látszott a remény a pozitív változásra. Azonban szavakon és látszatintézkedéseken kívül az elmúlt húsz évben semmi jelentős intézkedés nem történt. A parlamenti pártok nem tűzték a kilencvenes években napirendre a határainkon túl élő magyarok állampolgárságát. Egy szervezet volt ekkor, a Magyarok Világszövetsége, amely küzdött a határainkon túl élő magyarok állampolgárságáért. (Taps a Jobbik soraiban.)
Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén, ahol ezt előzetesen tárgyaltuk, megjelent Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki elmondta, hogy pici és keserű gyümölcse a törvényjavaslat a 2004. december 5-ei népszavazásnak. Hozzátette, hogy alapvetően jóvátételnek, egy történelmi igazságtételnek kell tekinteni az állampolgárság visszaadását. 1945-ben egy tollvonással tudták visszaadni az állampolgárságuktól megfosztott zsidók állampolgárságát, a magyarok állampolgárságát mégsem tudta senki visszaadni mind a mai napig. Leszögezte még a Magyarok Világszövetségének elnöke, hogy nem ért egyet a Magyarok Világszövetsége azzal az elvvel, hogy nyelvtudáshoz, nyelvhasználathoz kell kötni az állampolgárság visszaadását, hiszen a vérségi elv és a területi elv önmagában is elég. Elmondta még azt is, hogy 1995 óta, mióta küzdenek, először kompromisszumos javaslattal álltak elő, egy külhoni állampolgársági javaslattal, amely még nem tartalmazott szavazati jogot. Azonban ma már a Magyarok Világszövetsége hivatalos álláspontja szerint szavazati joggal bíró teljes állampolgárságot szeretnének, és ezért küzdenek.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom alakulásától fogva fő célkitűzésének tekintette a határainkon túl élő magyarok állampolgárságának megadását. Mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom csak egységes Kárpát-medencei magyarságban gondolkodunk. (Taps a Jobbik soraiban.) Közreműködtünk és kampányoltunk alakulásunkat követően már rögtön a népszavazásban a Magyarok Világszövetsége mellett 2004. december 5-én.
De ha már itt tartunk, akkor szót kell hogy ejtsek a XXI. század legszégyenteljesebb eseményéről itt Magyarországon, ahol nyilvánvalóan felvetődik a Magyar Szocialista Párt felelőssége. (Taps a Jobbik és a Fidesz, a KDNP soraiban.) A 2004 őszén kormányra lépett Gyurcsány Ferenc, aki ellene fordult saját nemzetének, és hazug kampánnyal próbálta meg az emberek véleményét befolyásolni ebben az országban. (Moraj, közbeszólások a Jobbik és a Fidesz, a KDNP soraiban.) Már akkor ki kellett mondanunk, nekünk, jobbikosoknak, hogy Gyurcsány Ferenc hazudik. Hazudik, mert félrevezette a nemzetet, félrevezette a választópolgárokat, azért, hogy elárulhassuk a magyar nemzettestvéreinket, akik a határon túl élnek. Szégyenteljesnek tartottuk azt, hogy Magyarországon létezik olyan politikai erő, ami ráadásul kormánypárt, hogy erre vetemedik, és nem törődik sem felelősen, sem felelőtlenül a magyar nemzettestvéreink sorsával. Ennek köszönhető, e kormány tevékenységének a XXI. század eddigi legnagyobb szégyenfoltja.
A Jobbik a programjában elsődleges és fajsúlyos szerepet szánt a magyar állampolgárság kérdésének. Programunk egyértelműen abba az irányba fordult, hogy nemcsak a kettős állampolgárságot kell hogy megadjuk a határainkon túl élő magyarjainknak, hanem a választójogot is. (Taps a Jobbik soraiban.) Programunk, amelyet elkészítettünk “Radikális változást” címszó alatt a 2010-es választásokra, mind az aktív, mind a passzív választójog megadását tartalmazta, mivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom kétkamarás parlament helyreállítását, felállítását látta célszerűnek, és ebben az esetben a Felsőházban kívántuk megoldani a határainkon túl élő magyarok képviseletét, együtt az egyházakkal, együtt a civil szervezetekkel és együtt a Magyarországon belül élő nemzeti kisebbségekkel.
Mivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2010-ben nem tudott kormányt alakítani, ezért nyilván módosítanunk kell a programunkon, és figyelembe kell venni azt, hogy a jelenlegi kormánytöbbséggel bíró Fidesz-KDNP milyen javaslatot tett le az asztalra. Mivel ez a program nem tartalmazza a kétkamarás parlamentet, ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom ennek megfelelően változtatta meg a programját, és alakítottuk át annak rendje-módja szerint azzal, hogy továbbra is ragaszkodunk a határainkon túl élő magyarok választójogának megadásához, azaz mind az aktív, mind a passzív választójoghoz.
(21.30)
E vonatkozásban előterjesztettünk egy törvényjavaslatot is az alkotmány módosításával kapcsolatosan, amikor is a 200 fős, maximum 200 fős parlamenti létszámról hozott törvényjavaslatot, törvénymódosítást a Fidesz-KDNP. Ezen kívül, mint tudjuk, maximum 13 nemzeti kisebbségi hely megadására tett a kormánypárt javaslatot. Ezzel mi a magunk részéről egyet is értettünk, de kiegészítő javaslatunkban előterjesztettük, hogy további 26 fővel bővítsük maximálisan a parlament létszámát, amely 26 főben a külhoni magyarság kapná meg a képviseletet a magyar Országházban. Ezt a javaslatot tartjuk fenn jelenleg is. (Taps a Jobbik soraiban.)
Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság korábbi ülésén tárgyalta a magyar állampolgársággal kapcsolatos törvény módosítását. A szocialista frakció álláspontját ismertették, és kifejtették azt, hogy rossznak tartják az időzítést. Én azt tapasztaltam, hogy az elmúlt húsz esztendőben a Szocialista Párt mindig rossznak tartotta az időzítést, amikor ez a téma fölmerült. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Ha a Szocialista Pártra bízzuk, nyilván ötven év múlva is időszerűtlen lesz még ez a döntés. Mindaddig lesz időszerűtlen, amíg egyetlenegy magyar él a határainkon túl, mert ők soha nem vezetnék be! Ha ebbe az irányba mennénk, itt soha nem lenne állampolgárság a külhoni magyarjainknak!
A Fidesztől vártuk, hogy egyik első javaslata legyen a kettős állampolgárság, mint ahogy nekünk is ez. Megkaptuk, és ennek örülünk. Örülünk, de azért egy pici üröm is van ebben az örömben, mert Répássy Róbert képviselőtársam az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén kifejtette, hogy a jelenlegi kormánypárt nem ért egyet a szavazati jog megadásával a jövőben sem. Ezért egyik szemem picit szomorú, a másik azonban nagyon örül. Nagyon örül, hogy végre állampolgárságot kaphatnak a külhoni magyarok, de nem kaphatnak szavazati jogot, sem aktívat, sem passzívat, és ezért egy kicsit szomorú.
A másik problémám, problémánk a törvénytervezettel, hogy feltételként írja elő a meghozandó törvénytervezet 2. § (2) bekezdése - amely módosítani akarja a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 4. § (3) bekezdését - a magyar nyelv tudását. Ismertetem ezt a paragrafust: “Az (1) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén - kérelmére - kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja.”
Sajnos tapasztaltuk azt, hogy a szórványban élő magyarság ma már részben, kis részben elvesztette a nyelvét. Elvesztette a nyelvét, mert nem volt lehetősége a magyar nyelven való oktatásra, nem volt lehetősége a továbbtanulásra, nem volt lehetősége, hogy katonaként a magyar nyelvét használja, nem volt lehetősége, hogy hitéletében a magyar nyelvét használja. Ezért sokan elvesztették, és bizony olyan vér szerinti magyar testvéreinket fosztunk meg ezzel a magyar állampolgárságtól, akiknek talán még a magyar identitás itt a szívükben megmaradt, és őket is megilletné ez a magyar állampolgárság. (Taps a Jobbik soraiban.)
Reméljük azt, hogy ez az állampolgársági törvény megszületik, illetve biztosak vagyunk, hiszen a Jobbik Magyarországért Mozgalom teljes mellszélességgel támogatja azt. De reméljük azt, hogy a határainkon túl élő magyarok ingyen kapják meg majd azokat az útleveleket, amelyekkel majd a magyar állampolgárságukat végre igazolhatják. És nagyon örülök annak a felvetésnek is, amit Semjén Zsolt képviselőtársam tett, amikor elmondta azt, hogy nemcsak az állampolgársági törvényen kell változtatni, hanem azon is, hogy hogyan fogjuk leírni a határainkon túl élő magyarjaink nevét és születési helyét. Mert igenis felháborítónak tartjuk azt, hogy például aki az 1940-es évek első felében született Marosvásárhelyen, amikor még Marosvásárhely volt, és ma itt él Magyarországon magyar állampolgárként, és nem írják be még ma sem a személyi igazolványába azt, hogy születési helye Marosvásárhely, hanem azt kell beírni, hogy Tîrgu-Mureş, ami sérti minden józan gondolkodású magyar embernek az érdekét és szívügyét. És ha már itt tartunk, akkor a nevét is úgy írják be például a kárpátaljai magyarjainknak, akik megkapják a magyar állampolgárságot, amit még ők maguk sem tudnak kiolvasni, mert úgy írják be. Tehát ezen is változtatni kell.
Összegezve: a Jobbik üdvözli a magyar állampolgárságról szóló törvénymódosítást, azonban ezt csak kezdeti és első lépésnek tekinti. Azonban nagyon hamar kell lépnünk. Az országgyűlési választásokról szóló törvény módosításával kapcsolatban létrejövő paritásos bizottságban és az azt követő törvénymódosításban a Jobbik küzdeni fog, és azt az utat fogja járni, hogy választójogot is kaphassanak a határainkon túl élő magyar testvéreink.
És végül egy Kölcsey-idézettel fejezném be. Kölcsey Ferenc Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művében írta a következőt: Mert tudd meg, e szóban, haza, benne foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; szüleid, nevelőid, barátaid, rokonaid, mind csak egészítő részei annak.
Bízunk abban, hogy a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki, őrvidéki magyar testvéreink újra saját hazájuknak tekinthetik Magyarországot.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP soraiban.)
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
