DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Több okunk is van arra, hogy úgy járjunk el, ahogy tervezzük. Egyrészt korábban is szerettük volna ezt a törvényi kérdést rendezni, de akkor nem volt erőnk hozzá. A szándékunk akkor is megvolt, amikor kormányon voltunk, de akkor csak a státustörvényt tudtuk megalkotni, amit aztán a szocialisták, amikor mi elveszítettük a hatalmat, elszegényítettek. Most nemcsak a szándékunk van meg, hanem az erőnk is megvan ahhoz, hogy ezt a kérdést végre rendezzük.
Több okunk is van erre. Az egyik - ami már szóba került - a 2004. december 5-ei gyalázatos népszavazás. Akkor nem tudtuk sikerre vinni Gyurcsány Ferenc és a szocialisták ellenpropagandája eredményeként ezt a kérdést. Akkor is tudtuk, hogy az állampolgárság nemcsak egy jogi kötelék, hanem érzelmi kötelék is állam és polgárai között. Akkor ez az érzelmi kötelék lazult meg, ez az érzelmi kötelék szenvedett csorbát. Ezért is korrekciót kellene tenni.
De van alkotmányos kötelezettségünk is, amiért így kell eljárnunk, és utalnom kell az alkotmány 6. § (3) bekezdésére, a felelősségi klauzulára. Ez a klauzula azt mondja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását. Ez az alkotmányos szakasz kötelez minket arra, hogy ezzel a felelősségünkkel most éljünk.
Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a nemzetközi jog szabályai hogyan változtak az évtizedek során ebben a kérdésben, mert ha erre rátekintünk, ez is további bátorítást ad nekünk minden fenyegetőzés ellenére is, ami esetleg bizonyos szélsőséges politikai erők szájából esetleg a szomszédos országokban politikailag motivált okokból megfogalmazódik. Addig, ameddig 1963-ban az Európa Tanács még arról hozott egyezményt, hogy hogyan kerüljék el a kettős állampolgárságot - ami egyébként megbukott, az az egyezmény soha nem vált be -, addig az 1997. november 6-án hozott európai egyezmény - amelyet szintén az Európa Tanács hozott - már bátorítást ad a kettős állampolgárságra. Ezt az egyezményt hirdette ki az Orbán-kormány 2002-ben az akkori III. törvényben.
Ha megnézzük, hogy ez az egyezmény mit mond számunkra további bátorításként, akkor az egyezmény következő pontjait citálnám ide. Az államot illetékessége kapcsán a 3. cikkely a következőt fogalmazza meg: “Minden állam a saját joga szerint határozza meg, hogy kit tekint a saját állampolgárának.” Ez már eddig is elhangzott. Egy következő fontos mondat ebből az egyezményből. A 3. cikkely 2. §-a azt mondja, hogy “az ilyen jogszabályt más államok csak akkor kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban van a nemzetközi egyezményekkel”. Az a törvény, amit mi beterjesztünk, egyezik a nemzetközi egyezményekkel. Akkor kötelesek ezt elfogadni, ha a nemzetközi szokásjoggal is megegyezik az adott törvény, amit előkészítünk. A mi törvényünk semmilyen nemzetközi szokásjogi szabályt nem sért. És akkor is kötelesek elfogadni, ha az állampolgárság tekintetében az adott törvény az általános jogelvekkel összhangban van. A mi törvényünk ilyen.
Az Alkotmánybíróság is ezt a kérdést vizsgálta akkor, amikor az adott népszavazást Alkotmánybíróság elé citálták. Akkor az Alkotmánybíróság többek között a diszkriminációtilalom szempontjából is vizsgálta az akkori törekvéseket, és az Alkotmánybíróság többek között megfogalmazta azt, az, hogy leszármazáshoz vagy nyelvismerethez kötjük a magyar állampolgárság megadását, nem sérti a diszkrimináció tilalmának általános jogelvét.
Feltehetjük magunknak azt a kérdést is, és joggal tesszük fel - eleget riogatnak minket -, hogy lehet-e ennek következménye, érintheti-e hátrányosan, mondjuk, a Felvidéken élő magyarokat, ha élnek ezzel a lehetőséggel, és magyar állampolgárságot is kérnek.
(22.00)
Én azt gondolom, és meggyőződésem, hogy Szlovákia is így fog eljárni, hogy minden nemzetközi jogi normát be fognak tartani, akkor több oknál fogva sincs lehetősége arra, hogy retorzióval éljen az ottani állampolgárokkal szemben.
Az egyik hivatkozási alap, amit megtehetnék, maga az 1948-as emberi jogi egyezmény és nyilatkozat, ami a következőket mondja, már 1948-ban a következőket mondta: mindenkinek joga van az állampolgársághoz, ettől önkényesen senkit nem lehet megfosztani. Ennek a nyilatkozatnak a 11. cikkelye azt jelenti, hogy az állampolgárság joga ma már emberi joggá vált, emberi jogi kérdésekben pedig óvatosan kell eljárniuk az adott államoknak. De más érvelést is megtehetek, és ez a más érvelés épp az európai uniós tagságunkból ered, mi is az Európai Unió tagjai vagyunk, a környezetünkben lévő államok többsége is, Szlovákia egészen biztos, hogy igen.
Az Európai Unió az európai polgár státusának létrehozásával, ami valójában nem egy állampolgári státus, hiszen az Európai Unió nem egy állam, de végül is ez a státus hasonlít az állampolgársághoz, ez egy származékos állampolgárság, amit megalapoz egy tagállam állampolgársága, különböző jogokat fűz ehhez az állampolgársághoz, többek között a szabad mozgás és tartózkodás jogát egy másik állam területén. Tehát az Európai Unió joga, a Közösség joga generálja azokat a helyzeteket, hogy az egyik állam területén törvényszerűen fognak élni olyan állampolgárok, akik nem tartoznak az adott állam állampolgárságához. Ez az egyik európai vívmány, sőt az Európai Unió ezt nemcsak elfogadja, hanem kívánatos helyzetnek tartja.
Az európai polgár jogai közé tartozik az, hogy helyben választójoggal rendelkezik, ott, ahol él, ha nem tagja az adott államnak, és egyben uniós szinten is rendelkezik választójoggal. Diplomáciai védelem illeti meg az ilyen polgárt, petíciós joggal rendelkezik az Európai Parlament irányába, panaszjoggal élhet az európai ombudsmanhoz, és az alkotmányszerződés szerint az alkotmányszerződésben megfogalmazott nyelveken kommunikálhat az európai uniós intézményekkel. Hivatkozhatom egy európai bírósági döntésre is, ez a 369. döntés 1990-ből. A Michelet-ügy a következőket mondja: az uniós állampolgárságból fakadó jogok nem tagadhatók meg a kettős állampolgároktól. Ez az európai bírósági döntés egy spanyol esetet tárgyal, ahol kimondták ezt a jogelvet. Tehát értelmetlen lenne retorzióval élni, mondjuk, egy felvidéki magyar esetében, aki magyar állampolgárságért folyamodik, hisz az Európai Unió jogából és ebből az európai bírósági döntésből is következik, hogy érdemi retorziót úgysem lehet ellene tenni, mert az Európai Unió joga egyébként is garantál számára olyan típusú jogokat, amelyekkel állampolgárként is rendelkezne.
Ezért azt gondolom, hogy ezen érvek alapján nem kell attól tartanunk, hogy valamifajta retorzió éri azokat a Kárpát-Európában élő állampolgárokat, tehát külhoni állampolgárokat, akik mondjuk, magyar állampolgárságot akarnának szerezni. Nyilvánvalóan meg kellene oldani ezt a kérdést azért is, amit Semjén Zsolt az expozéjában is elmondott, az mégiscsak egy lehetetlen helyzet, hogy azok, akik kivándorlással hagyták el Magyarországot - egyébként világszerte sok millióan vannak, sőt a leszármazóik is nyilvánvalóan élnek és léteznek, mert a magyar állampolgárság a leszármazás folytán öröklődik -, minden gond nélkül megszerezhetik a magyar útlevelet, és biztonsággal élhetnek, akár itt, az Európai Unió területén, akik pedig a határaink mentén élnek, és a nemzetközi békediktátumok fosztották meg őket a magyar állampolgárságuktól, azok ilyen szempontból hátrányt szenvednek. Tehát ezt a lehetetlen helyzetet is illene megoldanunk.
Ady Endre azt mondja: csak akkor születnek nagy dolgok, ha bátrak vannak, akik mernek nagyokat tenni. Nem gondolom azt, hogy ez ma bátorság kérdése. Az egyszerűen abnormális, hogy húsz éve, a rendszerváltás óta nem tudtuk megoldani ezeket a kérdéseket. Most, hogy van rá felhatalmazásunk, mi meg fogjuk oldani. Látva, hogyan szólalnak meg itt a különböző frakciók, azt is mondhatom, biztosra vehetem, hogy a kétharmadosnál is jóval nagyobb politikai szándék van ennek a kérdésnek a rendezésére.
Önök döntik el, tisztelt szocialista képviselők, hogy megszerzik a saját bátorságukat, és velünk tartanak, vagy maradnak ott, a padsoraikban szemlesütve (Zaj az MSZP soraiban.), és végignézik azt, hogy önök nélkül fog megszületni ez a törvény. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)
