DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindannyiunk életének igazi nagy kihívása, talán nem túlzás, ha azt mondom, tudománya a problémák felismerésének képességét megszereznünk és azok megoldásában tevőlegesen részt vennünk. Igen tisztelt képviselőtársaim, felismerni a bajokat és nem belenyugodni, hanem tenni az igazságtalansággal szemben, tenni a rosszal szemben. A politikai döntéshozók számára, számunkra az élet igazi értékét csak az a szolgálat adhatja, amellyel az emberek, a közösség, a nemzeti közösségünk felé fordulunk. Felismerni a nemzet bajait, felismerni a nemzet gondjait, és mindent megtenni azért, hogy ezeket orvosoljuk, ezeket megoldjuk.
Igen tisztelt képviselőtársaim, meggyőződésem, hogy mindezt persze feltűnés nélkül, hiúság nélkül, szerény alázattal kellett volna már megtennünk, kellene most megtennünk, mert ez a feladatunk, ez a küldetésünk, ez a felelősségünk, hogy a magyar nemzet valamennyi tagja iránt ezt a lépést, ezt a döntést meghozzuk.
Tisztelt Országgyűlés! Ma, amikor a magyar állampolgárságról szóló LV. törvény módosításáról folytatjuk le az általános vitát, felemás érzés és sok-sok emlékkép gyülemlik fel bennem, és azt hiszem, hogy mindannyiunkban. Azért mondom, mert ma itt általános vitát folytatunk. Vitát folytatunk arról, amiről már régen nem kellene vagy talán sohasem kellett volna vitatkoznunk. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt húsz évben Magyarország, az anyaország sokszor érthetetlen, sőt értelmetlen, önmarcangoló vitát folytatott erről a kérdésről, hogy megadjuk-e a magyar állampolgárságot az önhibájukon Magyarország határain túl rekedt nemzettársainknak.
(21.10)
Ezért, tisztelt Országgyűlés, ha már többen elmondták, hogy személyes kérdés is ez számukra, és személyes érzésüket is megosztották önökkel, engedjék meg, hogy én is elmondjam ezt, és úgy vélem, hogy nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez az az eset, amikor az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. Az egyik szemünk örül, a másik pedig szomorú.
Miért mondom mindezt? Az elmúlt időszakban, 2004. december 5-e óta, mondhatnám azt is, hogy 1990 óta, vagy akár azt is mondhatnám, hogy 90 éve hány és hány határon túl rekedt magyar ember halt meg úgy, hogy az anyaország nem tette meg értük azt a becsületbeli lépést, hogy elfogadta volna a kinyújtott segélykérő kezet, hogy legalább lelküket magyarságukban megerősítve hagyhatták volna el a földi életet. Nagy adósságunkat rendezhetjük ma itt, tisztelt képviselőtársaim. Történelmi időket élünk. 20 vagy talán 90 év után eljött az a pillanat, amikor a magyar társadalom kétharmados felhatalmazást adott a Fidesz-KDNP-együttműködésnek, hogy rendezzük végre ezt a kérdést.
Tisztelt Országgyűlés! Mi elkötelezettek vagyunk a Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt. Mi olyan államban szeretnénk élni, amely óvja és segíti a magyarságot fizikai, egzisztenciális és lelki értelemben is, amely nem megosztja a nemzetet, amely nem szembeállítja a határon túli magyart az anyaországi magyarral, hanem összefogja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi megígértük, hogy első lépésünk lesz, hogy megadjuk a magyar állampolgárságot a határon túl rekedt nemzettársainknak. Megígértük és meg is tesszük. Bizonyára mindenkinek van személyes élménye, határon túli történeteket sokan tudnának mesélni itt. Semjén Zsolt elnök úr erről beszélt, hogy milyen személyes élmények érték - a gyertya kapcsán is - székelyföldi útjai során meg származása révén is. Én decemberben jártam Nagybecskerek mellett Muzslán, a Délvidéken. A legutolsó olyan magyar település a Délvidéken, ahol még jelentős számban él - mintegy 7000-7500 - magyar ajkú, magyar nemzetiségű ember. Egy olyan fórumra hívtak, ahol körülbelül 150-180 ember volt jelen. Ennek fele diák volt. Én ott föltettem a kérdést számukra, hogy ha megadnánk az állampolgárságot, fölvennék-e, van-e igény rá részükről. Vagy esetleg az élet könnyebb oldaláról nézik mindezt? A boldogulásuk, az egyéni sorsuk szempontjából a beolvadást, az asszimilációt választják? Egyöntetűen, mindannyian föltették a kezüket, hogy igen, kívánják, akarják, várják már régóta azt, hogy megadjuk az állampolgárságot nekik. Érezzük át ezt a felelősségünket!
Tisztelt Képviselőtársaim! A Kárpát-medencei magyarság több mint ezeréves történetében volt hadakozás, voltak belső viták, megosztottság, árulás, önsanyargatás és önsorvasztás is. Hosszú volt az út, míg idáig eljutottunk. Itt állunk az útnak azon szakaszán, amikor az önbecsülésünket visszanyerhetjük, az önbecsülésüket visszaadhatjuk a határon túli magyaroknak is és magunknak is. Nagyon komoly lépést tehetünk ennek érdekében. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar nemzet végre a bölcsesség útjára léphet. Itt állunk ennek az útnak az elején. A magyar nemzet megérkezett a bölcsesség útjára, amely nem más, mint a megmaradás és a felemelkedés útja.
Talán egy személyes példát még elmondhatok. Én magam gyermekkorom óta harcművészetekkel foglalkozom, és nálunk amikor olyan szintre jut el ez ember, azt mondhatja, hogy a tudásával a “megérkezett” státust elérte. A megérkezett ember egy nemzeti közösség számára is rendkívüli módon fontos, mint ahogy minden egyén számára fontos a bölcsesség azon útján végigjutni, hogy a megérkezettség állapotát elérhessük. Azt hiszem, hogy ez is nagyon fontos kérdés most, és érezzük át ennek e jelentőségét, ennek a felelősségét! Igen, a nemzet megérkezhet a bölcsesség útjára ezzel a lépésünkkel, ezzel a döntésünkkel.
Azt kívánom mindannyiunknak, hogy tartsuk rajta ezen a bölcsesség útján a magyar nemzetet. Ez a mi közös felelősségünk, mindannyiunk felelőssége. Ez az út vezet oda, hogy fel- és elismerjük más nemzetek, szomszédos nemzetek értékeit, hagyományait, kultúráját. És ha már itt többen szóltak a szomszédokról, bár mi a be nem avatkozás politikáját folytatjuk ebben a kérdéskörben, de az biztos, hogy ha valaki ezen törvény ellen a szomszédságban, a szomszédság politikusai körében, a politikai tényezői körében gyűlöletet kelt, uszít, gyalázkodik, vádaskodik, rágalmaz, az azt mutatja, hogy nem erős az a nemzet, nem erősek azok a politikusok. Mert az igazi erő - az ókori bölcsektől szeretném idézni ezt a gondolatot - azt jelenti, hogy ha igazán erős vagy, akkor légy szelíd, légy szerény, hogy környezeted tiszteljen, semmint féljen tőled. Én azt látom, hogy ez az üzenet jó, ha elmegy egyes szomszédos politikusok irányába. Bízzunk benne, hogy meghallják ezt.
Ez a törvénymódosítás nem irányul senki ellen, ez a törvénymódosítás senkit sem bánt. Ez a törvénymódosítás nem öncélú, ez a törvénymódosítás hasznos, mindenkinek hasznos. Hasznos a magyar nemzetnek, hasznos a határon túli magyaroknak, hasznos a szomszédainknak is, ha fölismerik ezt a gondolatot, és föl kell hogy ismerjék. Bízom benne, hogy nagyon sok józan erő van, aki ezt a tételt, ha nem is tudja szó szerint, de fölismerte ennek az üzenetét, ennek a lényegét. Mert a gyűlölködés az önsorvasztó, az minden nemzetet elolvaszt és nem megerősít, amit mi egyébként szeretnénk, hogy megerősödjenek; szomszédaink, szomszédos barátaink is nyilván.
Mi örömmel fogadtuk - ahogy Semjén elnök úr beszélt - a szomszédos népek azon döntését, amikor megadták a határon túl rekedt nemzettársaiknak az állampolgárságot. Mi nem szeretünk kettős mércével mérni. Mi azt szeretnénk, ha a szomszédaink is örömmel fogadnák ezt a döntést, mert nem ellenük szól; ez értünk szól elsősorban. Ez jelenti a békét egyébként mindannyiunk számára.
Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy elmondjam azt, hogy nagyon-nagyon sok törvényt hoztunk már itt a parlamentben. Egy törvényjavaslat általános vitájánál és a zárószavazásoknál is nyilván nagyon-nagyon sokan az ész alapján hozunk döntéseket, a ráció, a racionalitás alapján hozzuk meg a döntéseinket: hasznos-e az ország számára, hasznos-e az adott közösség számára.
Ez a törvénymódosítás, kedves képviselőtársaim, sokkal több a puszta ész, a józan ész diktálta törvénymódosításnál. Ez a törvényjavaslat magában hordozza mindannyiunk közös szívét, a nemzet szívét hordozza magában. És jó döntést - mint tudjuk, kedves barátaim - csak szívvel lehet igazából hozni. Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, ez a törvénymódosító javaslat, az állampolgárságról szóló törvényjavaslat magán hordozza azt a régi, platóni üzenetet, amely megfogalmazza az eszes lélekkel való döntés jelentőségét.
Azt hiszem és azt kívánom mindannyiunknak, hogy eszes lélekkel hozzunk együtt bölcs döntést, és támogassák a törvénymódosító javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
