GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy szerintem olyat Nyakó Pista nem mondott, amiről itt képviselő úr beszélt; ezt majd nyugodtan vissza lehet kontrollálni.
Itt ma egy nagyon komoly és nagyon fontos szimbolikus ügyről beszélünk, azt gondolom, de miután én nagyjából tíz éve rendszeres kapcsolatban vagyok határon túli magyar barátaimmal, és akkor még teljesen normális munkahelyem volt, tehát nem azért jártam ki, mert politikusként ünnepségeken akartam villogni; egyébként erre is volt példa, én is mondhatnám, hogy nekem meg hétszáz ember örült, amikor kint voltam legutoljára március 15-én (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hol?), de nem ez a lényeg. Én azt szeretném elmondani, vagy arról szeretnék inkább beszélni, mert erről talán kevés szó hangzott el, hogy nagyon fontos dolog ez, amiről most dönteni fogunk, de én is felhívnám a figyelmet, hogy volt már olyan ügy, amivel sokat ártottunk, és ez nem csak a népszavazás volt (Moraj a Fidesz padsoraiban.), hogy arról nem beszéltünk, hogy ezen kívül mik azok a gyakorlatias ügyek, amivel abban is segíthetünk, hogy akinek majd lesz kettős állampolgársága, annak esetleg a kenyere is nagyobb legyen.
Amikor először jártam kint Szilágy megyében egy testvérfalu-kapcsolat ügyében, akkor láttam, hogy mennyi mindent kellene ott tenni ahhoz, hogy legalábbis, mondjuk, az a terület, ahol én dolgoztam, az agrárium, meg annak a környezete egy kicsit fejlettebb legyen, és mennyi mindent kellene segíteni. Akkor elhatároztam, hogy ebbe nagyon intenzíven bele kell állni az itthoni magyarságnak, mert ezzel segítünk legtöbbet, hogy ha gazdasági kapcsolatrendszerekben próbálunk segíteni, és ha mondjuk, vegyes vállalaton keresztül, ottani magyar embereknek adnak munkát.
Szeretném jelezni, hogy azért eljutottunk oda, hogy ebben a tíz évben most már nagyon sok barátom - üzlettárs, egyéb - alakított vegyes vállalatot Romániában, Szilágy megyében főleg, hiszen ez a kapcsolat volt a legfontosabb, vagy úgy éreztük, hogy ez volt a leginkább élő kapcsolat, és több száz embernek adnak munkát, amiért nagyon-nagyon sok köszönetet kaptunk már, de nem ezért csináltuk. Nem beszélve arról, hogy amikor 2002-ben én képviselő lettem, és pont egy aktuális ügy volt, mondjuk, ott egy Szilágyzovány nevű, kis, ezer lakosú színmagyar településen, hogy egy úgymond népkonyhát és egy ilyen szociális vendégházat kellene építeni, amihez holland egyházi kapcsolatok is segítettek, de még hiányzott sok minden, főleg az uniós normák miatt, akkor én elindítottam egy támogatáskérést a képviselőtársaim körében - hát, meg kell mondjam, hogy túl nagy sikerem nem volt. Azt nem mondom, hogy kizárólag a szocialista képviselőtársak adtak ehhez adományt, de nagyon-nagyon gyér volt erre a felhívásra a válasz. De nem estünk kétségbe: néhány vállalkozó barátommal, aki azóta is rendszeresen segít, azért eljutottunk oda, hogy ez a ház működik, és a falu szegényei ingyen kapják a napi meleg ételt, és ezen kívül közösségi célokat is szolgál, főleg ifjúságnevelési és egyházi, oktatási célokat is szolgál.
Ezen túl, amikor láttuk, hogy mennyire nincsenek tisztában az európai uniós szabályrendszerrel a kinti termelők, akkor több hivatali emberrel, vállalkozókkal folyamatosan tartottunk tájékoztatókat; senki nem küldött bennünket, senki nem pozicionált bennünket, csak ösztönből, hogy itt segíteni kell, ugyanis azok az ott élő magyar gazdálkodók, akiknek a háromnegyed része nem igazán tud még románul sem, nagyon nehezen tudott eligazodni az európai uniós, főleg román nyelvű kiadványokban. Úgyhogy soha nem volt olyan, hogy én ne egy autónyi kiadvánnyal mentem volna ki, amit természetesen a magyar gazdálkodók használtak, de 90 százalékban ugyanazok a paraméterek.
Szeretném mondani, hogy én magam lepődtem meg legjobban, amikor vasárnap délelőtt, mondjuk, egy RMDSZ-es szervezésben 600-700 termelővel kellett ezeket a dolgokat megkonzultálnunk, nem beszélve arról, hogy folyamatosan segítettük az ottani egyházat vetőmaggal, tenyészállattal, most éppen múlt héten egy traktorral.
Tehát, kedves barátaim, én úgy gondolom, hogy lehet ilyen nagy patetikus dolgokat előhozni ebben a Házban, de azért, ha mindenki magába néz, hogy a saját tevékenysége kapcsán megtett-e mindent, hogy ott is kicsit jobb lét legyen, és elgondolkodott-e azon például a Szilágy megyei helyhatósági választások után a Fidesz, hogy ha nem támogatta volna az RMDSZ-szel szembeni jelöltet, akkor most Szilágy megyében magyar megyei elnök lenne, nem csak alelnök. Hogy ilyenkor úgy elgondolkodtak-e ezen (Dr. Navracsics Tibor: Azóta is gondolkodunk. - Derültség a Fidesz padsoraiban.), hogy érdemes volt-e akkor ott is szembenállást generálni ebben a megyében két magyar szereplő között, mert azért ez egy kicsit, úgy gondolom, jellemző ránk. Ezért biztos nem örültek az ottaniak; én tudom, hogy nem örültek, mert pont jártam ott.
A másik, hogy nagyon tiszteletre méltó, amit ők a saját magyarságuk fenntartásáért tesznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és én úgy gondolom, ezt kellene leginkább segíteni. A nyelvi kultúra megőrzésében is rengeteg olyan ügy van: Arany János-napok több éve zajlik, általában a feleségem a nyelvi vetélkedő zsűrielnöke magyartanárként, és arra is figyeltem, hogy aki ezt megnyeri - hiszen ezek általános iskolai vetélkedők -, azért annak a csapatnak legyen módja Magyarországon nyaralni, és megnézni ezt a gyönyörű épületet, amiben most éppen erről az ügyről tárgyalunk, mert egyébként nem biztos, hogy lehetősége lenne rá. Meg azért arra is oda kell figyelni, hogy ha az ember talál egy tehetséges, nagyon jól rajzoló kislányt egy pici magyar faluban, akkor segítse már ahhoz, hogy magyarországi képzőművészeti középiskolában tanulhasson; nyilván ehhez mindenféle anyagi és erkölcsi segítséget megadtunk. De ugyanezt mondhatom: a gyöngyösi főiskolán vagy a miskolci egyetemen tanuló, ugyanebből a faluból származó barátaim gyerekei, akik most itt tanulnak.
Tehát én is azt gondolom, hogy folytatni kell azt az állampolgárságijog-megszerzési könnyítést, amit elkezdtünk, hiszen lényegesen könnyebb most, mint jó pár évvel ezelőtt, de azért vigyázzunk; én nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon vigyázzunk az időzítéssel. Itt senki közülünk nem mondta azt, hogy ezt a törvényjavaslatot nem támogatjuk.
(22.20)
Itt egyedül arról van szó, hogy én már tapasztaltam olyat a határon túli magyarok körében, amikor ártottunk bizonyos ügyekkel, azzal, hogy beleavatkoztunk az ottani ügyekbe. Tehát én azt gondolom, hogy ezt érdemes megfontolni. De nyilván, ha a döntő többség úgy látja, és ugyanezeket a visszacsatolásokat kapjuk, mondjuk, arról a területről, ahol egyelőre csak aggódnak ezért, hogy miért nem tudunk még várni két hetet, hiszen van itt ezer feladat még a kormányalakítás és egyéb kapcsán, gondolom én… (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Miért olyan fontos ez, hogy most, a szlovákiai választások előtt próbáljuk meg ezt a törvényt úgy, hogy velük egyeztetve nem is volt, áterőltetni? (Közbeszólás a Fidesz soraiban.)
Én csak erre hívnám föl a figyelmet, meg arra, hogy várom mindenkinek a támogató segítségét. Mindig lesznek olyan ügyek, amikben majd esetleg meg fogom keresni a képviselőtársakat, hiszen rengeteg megoldandó feladat van még, nemcsak a Székelyföldön, hanem a szórványmagyarságban is, hiszen a két terület nem ugyanaz, én erre is szeretném felhívni a figyelmet. Ha mindenki megteszi azt, amit a saját területén meg tud tenni az ottani magyarok érdekében, akkor úgy gondolom, hogy az a teher, amivel esetleg bizonyos korábbi döntések terhelték ezt a kapcsolatrendszert, sokkal gyorsabban oldódhat, mint ahogy ezt bárki gondolná.
Én erre biztatnék mindenkit, és ebben is kérem a segítségüket. És még egyszer mondom, hogy ezt a dinamizmust ebben az ügyben szerintem egy kicsit fékezni kellene, de természetesen mindenkinek lelke rajta, hogy figyelembe veszi-e a határon túli magyarok véleményét ebben az ügyben. Ha egy közösségnek ártunk ezzel, és egyébként a többi nem reklamálja, hogy ezt holnap szavazzuk meg, akkor én nagyon megfontolásra javasolnám, de nem fogunk szembemenni, én legalábbis biztosan nem fogok szembemenni ezzel a dologgal, de nekem is lelkiismeret-furdalásom lesz, ha emiatt, mondjuk, a felvidéki magyarságnak bármilyen hátránya származik, még akkor is, ha közvetlenül valószínűleg ezt nem lehet majd igazolni.
Én ezt kérem önöktől, és a korrektséget, tehát, hogy amikor arról beszélünk, hogy ki mit tett meg mit csinál, akkor ne mondjunk olyat, hogy a státustörvény óta nem történt semmi, mert, ha jól emlékszem, az ingyenes vagy kedvezményes utazási dolgokról pontosan az elmúlt nyolc évben született döntés. Tehát azért, ha korrekten akarunk egymás szemébe nézni, akkor ezeket is el kell mondani.
Én még nagyon-nagyon sok mindent tudnék felsorolni, nagyon sok köszönőlevelet tudnék felolvasni (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.), de nem teszem. De természetesen, ha valaki le akarja csekkolni, nyugodtan fölhívhatja Szilágy megye református esperesét, Lukács József urat, még a telefonszámát is megadom, fölhatalmazott erre egyébként (Közbeszólások és derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), úgyhogy bátran. Meg fog lepődni, képviselő úr, mert attól, hogy valaki óriási nagy magyar zászlóval szaladgál a hátán, még nem biztos, hogy nagyobb magyar, mint aki a gyakorlatban segít, mondjuk, a határon túli magyaroknak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
