KALMÁR FERENC ANDRÁS
KALMÁR FERENC ANDRÁS
KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kilencvenes évek elején a közszolgálati tévében láttunk egy olyan riportot, amely a Székelyföldön készült, és amelynek az utolsó kérdése, amit a riporter feltett egy idős székely úriembernek, az volt, hogy mit remél a lezajlott rendszerváltástól. A válasz a következő volt: azt, hogy egyszer még magyarok lehessünk.
Azóta eltelt közel húsz év, és végre valóra válhat ez a remény. Természetesen már korábban is lehetett volna erről tárgyalni, sőt döntést is hozni, de Magyarországnak olyan kormánya volt az elmúlt nyolc évben, amely ahelyett, hogy segítette volna ezt a folyamatot, inkább akadályozta, sőt kemény, közpénzből finanszírozott propagandával a nemzet ellen dolgozott.
Az elmúlt húsz évben térségünkben a második világháborús berögződések feloldódtak, és egy új Európát, az együttműködés és kölcsönös megbecsülés Európáját építjük. Leomlott a berlini fal, Németország egyesült, a balti államok függetlenek lettek. Joggal reméltük, hogy a megváltozott politikai helyzetben a magyar nemzeti sorskérdések is megnyugtatóan rendeződnek.
Nemzetünk a XX. század viharait követően az anyaországon kívül még hét szomszédos országban él, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a hivatalos statisztikák szerint is legalább minden ötödik magyar ebben a helyzetben van.
(22.30)
De ezekben a padsorokban is, a budapesti parlamentben ülnek képviselők, akik határon túlról származnak. Ismerek nagyváradit, szabadkait és én magam brassói születésű képviselő vagyok. Brassóban éltem le életem első harminc évét, és hogy itt egy zárójelet tegyek a beszédemben, megnéztem az útlevelemet, hogy milyenek is a magyar okmányok. Valóban úgy van, hogy az útlevelemben nem az van - történetesen nálam van (Előveszi az útlevelet.) -, hogy Brassó, hanem Braşov-Brassó. És ez is már egy fél lépés előre, mert ezt tavaly decemberben váltottam ki, azelőtt csak Braşov volt benne. Ezen a téren is van azért mit tennünk.
A másik zárójel, amit itt szeretnék tenni, hogy több képviselőtársam felszólalásában előfordult az a kérdés, hogy ki fogja megmondani, hogy ki a magyar. Kérem szépen, nem kell messze mennünk. Az erdélyi szászok esetében a német hatóságok az egyháztól fogadták el az igazolásokat. Úgyhogy gyakorlatilag ugyanezt a gyakorlatot követhetnénk mi is.
Az előttünk álló előterjesztés a határokon átnyúló nemzeti integráció irányába mutat, úgy, hogy erre egy eurokonform megoldást kínál, amely nem irányul senki ellen. Saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy egy polgár, akiben az elvárt identitás nem azonos a természetes identitásával, belső feszültségekkel küzd, és emiatt sosem fogja a benne rejlő értékeket a felszínre hozni. Nem jó ez senkinek; nem jó az egyénnek, nem jó az anyaországnak, de nem jó annak az országnak sem, ahol ez a polgár lakik.
Furcsa az uniós tag Szlovákia kormányának az idejétmúlt anakronisztikus álláspontja. Azzal fenyegetőznek, hogy megfosztják szlovák állampolgárságuktól a felvidéki magyarokat. Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mi volna a következő lépés. Talán a felvidéki magyarok készíthetik újra a hatvankilós batyukat? Ez az egész magatartás a negyvenes éveket idézi. Csakhogy ne feledjük, akkor Európa ezen tájain Sztálin jelentette a politikai mércét, ma pedig, hála istennek, a helyzet már nem az. Észre kellene venni, hogy ma már nincsenek előjogokat élvező vagy bűnösnek kikiáltott nemzetek. Valójában minden nemzet múltjában vannak úgy szégyellni való, mint dicső tettek is, még akkor is, ha nem egyformán ítélünk meg bizonyos történelmi eseményeket.
A magyar nép nem kér több jogot, mint más nemzetek, de kevesebbet sem. Nekünk is jogunk van, sőt kell is rendeznünk közös nemzeti dolgainkat. A XX. században többet veszítettünk, mint bármely más európai nemzet. Dolgaink előremutató rendezésében akár pozitív diszkriminációt is kérhetnénk az európai nemzetek közösségétől. Ha ezt nem is tesszük, de legalább a jól működő európai modelleket próbáljuk alkalmazni a Kárpát-medencében.
A magyar állampolgárság kiterjesztése nemcsak identitáserősítést szolgálhat, hanem fékezheti az elvándorlást és az asszimilációt is. Továbbá egyfajta elégtételt jelent azok számára, akik feje fölött változott a határ, és generációkon keresztül ennek ellenére megőrizték magyar identitásukat.
Pünkösd közeledtével végezetül is, párthovatartozástól függetlenül, Csíksomlyó szellemében magyar emberként kérem, hogy minden képviselőtársam így szavazzon.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
