DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Némi hendikepnek is mondható utolsóként kérni egy tízpercen is túlnyúlható hozzászólási lehetőséget. De előnye is van ennek, hiszen sok minden érdekes, értékes gondolat, kritika és javaslat elhangzott, és ezért aztán én próbáltam szelektálni azokat a gondolataimat, amelyeket itt egyébként elmondtam volna, ha korábban kapok szót.
A törvényjavaslatnak az általános indokolása azt mondja, hogy új típusú vagyongazdálkodásra van szükség. Én ezzel egyetértek, azt gondolom, hogy mindannyian, viszont ennek feltételei vannak. Mitől lesz egy vagyongazdálkodás új típusú, ahhoz képest, ami itt jogos kritikákat kapott? Én csak kettő feltételt szeretnék itt említeni, tekintettel az idő múlására és a figyelem lankadására, a koncentrációképességünknek a szűkülésére. És azért ezt a két feltételt említem, mert ez mind a kettő a tisztelt Háznak a restanciáját, ha erősebb szót akarok mondani, a mulasztását érinti.
Az első feltétel az, hogy nincs Magyarországon a rendszerváltás óta, húsz év óta államszámviteli törvény. Talán nem mindenki tudja, hogy a hatályban lévő számviteli törvény az nem az állam számvitelére vonatkozik, nem az állami vagyonnal, a költségvetési támogatásokkal, bevételekkel való gazdálkodásra vonatkozó számviteli szabály, hanem a piaci szférában működő társaságoknak szóló jogszabály, törvény, ami tehát a piaci szereplőknek a beszámolási kötelezettségét határozza meg.
Miért fontos az, hogy az államnak legyen államszámviteli törvénye? Kérem szépen, a gazdálkodáshoz információk kellenek. Ezeket az információkat a számvitel szállítja a gazdálkodónak, és ha ezeket az információkat nem jegyzik föl… - a számvitel legfontosabb feladata, hogy a vagyonmozgásokat feljegyezze, nyilvántartásba vegye és a számviteli számadásokban, beszámolókban kimutassa, amit aztán lehet ellenőrizni. Tehát a probléma gyökere mélyebben van. Ez a felszín, amiről ez a törvényjavaslat szól; ennek feltétele az, hogy ez a Ház mielőbb alkossa meg az állam számviteléről szóló törvényt.
Magyarországnak volt államszámviteli törvénye 1897-től 1949-ig, ami leírta azt, hogy az állam bevételeit, kiadásait, az állam vagyonát, az állam adósságát hogyan, kinek, miként kell nyilvántartani, hogyan kell a Számvevőszéknek ellenőrizni, hogyan kell az arról szóló jelentését benyújtani, és mit kell azzal a jelentéssel tennie az Országgyűlésnek. Ezek a feltételek ma nincsenek szabályozva, törvényben szabályozva, pedig már 1875-ben leírta egy méltán emlegethető magyar jogászprofesszor, Mariska Vilmosnak hívták, az első magyar államgazdaságtan tankönyv megalkotója, ő azt írta le, hogy azokat a szabályokat, amelyek szerint a kormánynak az állam vagyonával és az állam közpénzeivel való gazdálkodását tennie kell, azt a törvényalkotónak kell megmondania törvényben.
Mi a helyzet jelenleg? Kormányrendelet szabályozza azt, hogy a mindenkori kormány a mindenkori parlamentnek miként állítja össze a zárszámadást. Ez egy meglehetősen liberális vagy - hogy mondjam - nagyvonalú lehetőség, hiszen nem mondja meg a parlament, hogy mi legyen benne abban a zárszámadásban, mondjuk, az állam vagyonáról. Húsz év óta minden kormány zárszámadását mindegyik parlament úgy fogadta el, hogy az állam vagyonáról nem volt egy tisztességes számadás, nem volt mögötte leltár. Ha egy vagyonelszámolást leltár nem támaszt alá, akkor azt nem lehet hitelesíteni. Az Állami Számvevőszék mit ellenőrizzen, ha nem tesznek elé egy vagyonleltárt, ami megmondja, hogy az a vagyontárgy tényleg megvan?
Jó néhány évvel ezelőtt az Állami Számvevőszék végzett egy vizsgálatot, amelyben azt próbálta földeríteni, hogy a központi költségvetési szervek által nyilvántartott vagyontárgyak, ingatlanok milyen viszonyban vannak a földhivatali nyilvántartásokkal, ami az egyetlen hiteles forrás, mint tudjuk mindannyian, az ingatlan-nyilvántartás. Ötven százalékos találati aránya volt a Számvevőszéknek, tehát minden második ingatlan, minden második állami ingatlan volt mind a két helyen egyöntetűen és egyértelműen nyilvántartva. Ez döbbenetes! Azóta sem történt ilyen irányú kísérlet, hogy az állam számvitelének a törvényét a parlament megalkossa.
Ebben a törvényben disztingválni kell természetesen az állam kincstári vagyonát és az állam üzleti vagyonát illetően. Itt szóba került az érték és a számbavételi nagyság problémája. A kincstári vagyonnál, meggyőződésem szerint, nincs értelme értéknyilvántartásnak. Kérem, a kincstári vagyonnak legértékesebb darabja ez a ház, ahol mi vagyunk. Tessék mondani, ennek lehet adni pénzben kifejezhető értéket? Nyilván nem lehet, csak eszmei értéket, mondjuk, egy aranykoronát vagy egy aranyforintot. Viszont nagyon fontos a kincstári vagyonnak a naturális számbavétele, ami szintén hiányzik. Nem tudja a magyar állam, nem tudja a magyar állampolgár azt, hogy a Magyar Köztársaságnak hány hold földje, hány hektár erdeje, nemzeti parkja, közútja, közhídja és egyebe van. Nincs számba véve, nincs az a bizonyos vagyonkataszter elkészítve a mai napig, amiről itt már korábban szó esett.
Az érem másik oldalát tekintve pedig azt szeretném hangsúlyozni, hogy a pénzbeni számbavételnek sincs sok haszna, hogyha nem a valós értéket fejezi ki az a számviteli nyilvántartási érték. Mert tessék mondani, mennyit ér a Magyar Államvasutak Részvénytársaság azzal a hatalmas adósságtömeggel és azzal az amortizálódott állóeszközparkkal, amivel működni kénytelen?
(18.00)
Vajon mennyit ér? Mennyi ennek a valós piaci értéke? Biztos, hogy nem az, amit a MÁV-nak a pénzügyi beszámolójában az eszközök között kimutatnak. Tehát ezekre a kérdésekre kellene választ adnia egy olyan számviteli törvénynek, ami hiányzik. Ezért tisztelettel arra hívom föl az előterjesztők figyelmét, hogy dolgoztassanak ki egy olyan előterjesztést, dolgozzanak ki egy olyan államszámviteli törvényjavaslatot, ami garanciája lehet annak, hogy ezt a törvényt, amit most tárgyalunk, valóban végre lehessen hajtani.
Egy törvénynek nem sok értelme van, ha végrehajthatatlan, ellenőrizhetetlen. Mi nem azért vagyunk itt, csak azért, hogy törvényeket hozzunk, alkossunk, hanem azért is, hogy a törvény végrehajtásának a feltételeit megteremtsük és az ellenőrzését biztosítsuk. A parlament funkciója kettős: törvényhozás és ellenőrzés. Ez egy nagyon féloldalas működési mechanizmus. Ez a magyar parlament évente közel száz törvényt hoz és törvénymódosítást hoz létre. Jók ezek a törvények? Jellemzően vagy sajnos többségükben nem. Nem utolsósorban azért, mert ilyen rapid módon alkotunk törvényeket, ahogy mi azt most csináljuk, szóval kialvatlanul, fáradtan. De most nem panaszkodni akarok, hanem azt mondani, hogy ezt a törvényt, amit most meg fog alkotni a parlamenti többség, akkor lehet végrehajtani, ha aláteszünk egy korrekt államszámviteli törvényt.
A másik alapfeltétel - és még sorolhatnám a többit is, de többet nem fogok mondani - az, hogy a számvevőszéki törvényünk elavult, sőt a helyzet még ennél is rosszabb, a hatályban levő magyar alkotmány VI. fejezete olyan előírásokat tartalmaz, hogy az Állami Számvevőszék alkotmánysértő módon működik. Kedves Képviselőtársaim! Ezt én minden alkalommal el fogom mondani, amikor lehetőséget kapok a hozzászólásra, mint egykor Cato konzul, hogy Karthagót el kell pusztítani. Minden alkalommal el fogom mondani, amíg szót kapok, hogy a Magyar Köztársaság Számvevőszéke alkotmánysértő módon működik, döntő mértékben a parlamenti mulasztás miatt, kisebb mértékben, valamilyen mértékben a saját problémái miatt, saját vezetési problémái miatt. Ezen változtatni kell, ha lesz új alkotmány, ha nem lesz új alkotmány. Lehetetlen helyzet, hogy egy olyan állami szervezet működik alkotmányellenesen, amely szervezetnek másokon számon kell kérni a törvények betartását. Ez abszurdum!
Ez a számvevőszéki törvény, ami hatályban van, a rendszerváltás hajnalán született, 1989-ben, és a lényegét tekintve ma is ugyanaz. Én természetesen nem kárhoztatom az egykori törvényalkotókat, hiszen történelmietlen volna visszavetíteni a mai ismereteinket, hogy miért nem azok birtokában hoztak egy törvényt 1989 végén. De azóta nagyon sok minden történt, olyan törvények születtek, amik akkor nem voltak meg, például nem volt számviteli törvény, nem volt államháztartási törvény, nem volt jegybanki törvény, nem volt privatizációs törvény és így tovább. Beléptünk az Európai Unióba, ahol egészen más ellenőrzési filozófiákkal működnek a számvevőszékek.
Csak egyetlen példát hadd mondjak! Itt többen szóba hozták, főleg az MSZP-s képviselőtársaim, hogy nehezményezik, hogy ez a törvényjavaslat nem tartalmazza már a Számvevőszéknek azt a feladatát, ami szerint neki kell javaslatot tennie a többségi állami tulajdonú társaságok felügyelőbizottsági elnöki tisztségére. Kérem szépen, ez egy olyan magyar hungarikum vagy találmány, vagy nem tudom, minek nevezzem, a világon ilyenekkel a számvevőszékek sehol nem foglalkoznak. Ez egy személyzeti feladat, ráadásul olyan értelemben személyzeti feladat, hogy nem is vizsgálja a Számvevőszék azokat a társaságokat, amelyeknek a felügyelőbizottsága élére valakit javasol. Ez egy teljesen lehetetlen feladat.
Húsz év alatt nagyon sok olyan döntés született, hogy némi túlzással mondva, a Számvevőszék egyfajta karácsonyfa, amire mindenki ráakaszt valamit, minden parlament ráakasztott mindenféle feladatokat, és most már vagy húsz különböző törvény tartalmaz előírásokat a Számvevőszéknek egymással teljes ellentmondásban. Az államháztartási törvény kimondja azt, hogy az állam, a közpénzek ellenőre az Állami Számvevőszék, miközben a társadalombiztosítási alapoknak magánkönyvvizsgáló az auditora, lehetetlen helyzet, több ezer milliárd forintos közpénzt magánkönyvvizsgálók auditálnak. Hát a világon ilyen nincs! A világon 180 számvevőszék működik, nekem volt szerencsém több tucatot megismerni részleteiben, ezért nem sorolom azokat a kuriózumokat tovább, amikkel jellemezhető a magyar Számvevőszék működése, csak azt szeretném tisztelettel javasolni, tessék már egyszer, nézzük már meg húsz év után, hogy az az intézmény mire való. Ez nem olyan, már elnézést a hasonlatért, mint egy sarki italbolt, hogy bemegyek, azt rendelek egy nagyfröccsöt, mert éppen arra jártam. Most ez így néz ki.
Befejezésként hadd hívjam fel a tisztelt figyelmüket arra, hogy a Számvevőszéknek nincs fél éve elnöke, nyolc éve nincsenek alelnökei. Ez, tisztelettel jelentem, ennek a Háznak a mulasztása. Ezt a mulasztást mielőbb föl kell számolni. Örömmel jelenthetem, hogy a számvevőszéki és költségvetési bizottság első ülésén a bizottság egyetértett azzal a javaslatommal, miszerint kezdeményezzük a házbizottságnál azt, hogy mielőbb hozzon egy határozati javaslatot a Ház elé, amelynek a nyomán megalakítható lesz a Számvevőszék választott vezetőit jelölő bizottság, amely aztán, remélve azt, hogy talál alkalmas személyt, mielőbb megválasztja a Számvevőszék elnökét, és akkor majd jó esély lehet arra, hogy ilyen és hasonló törvényeket végre lehet hajtani, és ellenőrizni lehet a parlamentnek a kormány tevékenységét, mert hiszen a viszony egyértelmű Montesquieu óta, hogy a parlamentnek van neki felelősséggel tartozó kormánya és nem fordítva. Még akkor is így van, ha egyébként a gyakorlatban természetesnek mondható, hogy a mindenkori kormány mindenkor számíthat az őt támogató parlamenti többségére. Ez már a mindenkori parlament politikai felelőssége, hogy minden határon túl hajlandó-e támogatni a kormány gazdálkodását, vagy egy ponton azt mondja, hogy a politikai bizalmat akkor innentől kezdve már talán nem tartom fönn.
Tisztelt Országgyűlés! Két, azaz összesen kettő problémára hívtam föl a figyelmüket a törvényjavaslat kapcsán, és majd más alkalmakkor, ha megengedik majd, fogom folytatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
