DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan azt már a bizottsági kisebbségi vélemény tolmácsolójaként is említettem, több olyan javaslat szerepel a most benyújtott indítványban, amely aggályokat vet fel elsősorban azzal kapcsolatban, hogy ha e javaslatok így kerülnek elfogadásra, ahogy beterjesztésre kerültek, mennyiben marad transzparens, mennyiben lesz nem eléggé átlátható az a folyamat, ami az állami vagyongazdálkodást illeti. Ezzel kapcsolatban a benyújtott javaslat logikai rendjét próbálom követni a továbbiakban, és elsőként azt szeretném szóba hozni, hogy a benyújtott javaslat mindjárt az 1. §-ában lehetővé teszi azt, hogy az állami vagyon felett a magyar államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja, aki e feladatát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság, illetve a Magyar Fejlesztési Bank, illetve a (2) bekezdés szerinti tulajdonosi joggyakorló szervezet útján látja el.
Az hangzott el a vezérszónoklatok között, illetve az expozéban is, hogy egységes vagyongazdálkodás lenne a cél. A jelenlegi egységes vagyontörvényhez képest ez, ami itt szerepel konkrétan, bizonyosan legalább egy háromosztatú vagyongazdálkodást hoz létre, hiszen meghagyja a Nemzeti Vagyonkezelőt, a Magyar Fejlesztési Bankhoz az 1. számú melléklet alapján jelentős vagyont rendel, ezen túlmenően pedig lehetővé teszi ezt a bizonyos “a tulajdonosi jogot gyakorló szervezet útján látja el”, azaz valahány szervezetet a miniszter létrehozhat ezt követően, legalábbis ez a felhatalmazás erre enged következtetni. Úgy gondolom tehát, az az állítás – és ezt kormánypárti képviselők előszeretettel használták mind a bizottsági vitában, mind itt a mai napon is –, amely az egységes vagyongazdálkodásra vonatkozik, az bizonyosan ennek révén nem valósul meg, sokkal inkább az ellentéte valósul meg, hogy egy többosztatú vagyongazdálkodás jöhet létre az országban, hogyha ez a javaslat így kerül elfogadásra.
Miután a Magyar Fejlesztési Bank vagyongazdálkodásával kapcsolatos gyakorlatát az 1998-2002 közötti időszakból már ismerjük, ezért azt gondolom, hogy az egy külön kérdőjel, illetve külön kétség lehet megalapozottan, hogy akkor a parlament költségvetési bizottságában az akkor ellenzéki képviselők a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt állami vagyon működtetésével kapcsolatos kérdéseikre semmilyen választ nem kaptak, akkor ebben a bizottságban az hangzott el a kormány illetékes minisztere, illetve államtitkára részéről, hogy miután banktitkot képez a Fejlesztési Bankhoz rendelt vagyon működő társaságok működésével kapcsolatos valamennyi kérdés, ezért nem áll módjában semmilyen felvilágosítást adni az ellenzéki képviselőknek. Úgy gondolom tehát, hogy ezt az előzményt figyelembe véve semmiképpen nem támogatható a most javaslatban szereplő elgondolás, miszerint a Magyar Fejlesztési Bankhoz ismét több tíz gazdasági társaság kerül vagyonkezelésbe átadásra. Úgy gondolom tehát, hogy ezt érdemes lenne felülvizsgálni, megfontolni, vagy olyan módon szabályozni a későbbiek során, hogy az a fajta aggály eloszlatásra kerülhessen, azaz a parlamenti képviselőknek, függetlenül attól, hogy melyik vagyonkezelő által kezelt vagyonról van szó, legyen lehetőségük információhoz jutni, betekinteni a vagyongazdálkodás e kérdéseibe.
A második kérdéskör, amit szeretnék érinteni: jelentősen megváltoztatja a felügyelőbizottságok összetételét ez a bizonyos javaslat. Azt a sajátos elvet érvényesíti, ami magántulajdonú társaságok esetében nem biztos, hogy rossz, de állami tulajdonú társaságok esetében bizonyosan nem jó, hogy egy vagyongazdálkodásért felelős miniszter kinevezi a társaság vezető testületét, igazgatóságát, adott esetben vezérigazgatóját, továbbá kinevezi a társaság ellenőrzésére hivatott ellenőrző vagy felügyelőbizottság tagjait és vezetőjét. Itt már elhangzott többféle megközelítésben, hogy a jelenlegi gyakorlatban, amikor a Számvevőszék elnöke tesz javaslatot az állami társaságok felügyelőbizottsági elnökeinek kinevezésére, akkor működik egy kormánytól független kontroll az ellenőrző testület vezető személyének kinevezését illetően.
(18.20)
Ez a javaslat ezt a kontrollt elveti, nem tartja szükségesnek, úgy gondolom, hogy helytelen módon, és ilyen értelemben a társadalmi ellenőrzésnek egy fontos momentumát iktatja ki a rendszerből, ha így kerülne elfogadásra.
Kiiktat egy másik elemet is a rendszerből. Az eddigiek során az MNV ellenőrző bizottságának tagjai lehettek a parlamenti pártok jelöltjei képviseletében különböző személyek. Noha Papcsák úr ezt személyesen is gyakorolta annak idején, a mai napon ezt kritikával illette. Azt gondolom, mégis egy fontos garanciális szabályról van szó, egy olyan garanciális szabályról, amelyben megadja azt a lehetőséget az ellenőrző bizottság a korábbi felügyelőbizottsági tagoknak, hogy a privatizációs szervezet, a vagyonkezelő szervezet valamennyi tranzakciójának valamennyi papírját, valamennyi okmányát megismerhették, azaz betekintettek a folyamatokba teljes mélységében, nem csak egy felületes rátekintése lehetett az eddigiek során. Önök most ezt meg kívánják szüntetni, szerintem helytelen módon, és ebből következően úgy gondolom, hogy ismét egy olyan ellenőrzési pont gyengül, amely a mostani rendszerben működik és erőteljesen jelen van.
A versenyeztetés megváltozott szabályaival kapcsolatban több hozzászólás elhangzott. Én két dolgot szeretnék említeni. Fónagy képviselő úr pontosan idézte, hogy a jelenlegi törvény tartalmazza a versenyeztetés nélküli vagyoni döntési lehetőségeket, de konkrétan. Ebben a mostani pontok között nincs olyan pont, amely a mostani javaslatban a következőképpen szerepel szó szerint. Azt írja a mostani javaslat, hogy “mellőzhető a versenyeztetés, ha társadalom-, fejlesztéspolitikai vagy egyéb szempontok szerinti közérdekű cél érdekében az adott ügylet megvalósítása kiemelten indokolt, és a kormány erre figyelemmel nyilvános határozatban döntött a versenyeztetés mellőzéséről.”
Nincs vita közöttünk abban, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor ilyen döntésre sor kerülhet. Az “egyéb” kifejezés azonban, úgy gondolom, túlságosan széles felhatalmazást ad ebben a törvényben, túlságosan széles körben teszi lehetővé ezt a bizonyos döntést, és meggyőződésem szerint nem helyes, ha ez így kerül elfogadásra, ezért gondolom azt, hogy ebben a kérdéskörben szintén módosítást kellene elfogadni a benyújtott javaslathoz képest.
Vita alakult ki a bizottság ülésén is, és úgy gondolom, a későbbiek során is érdemes erre figyelni, hogy a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt állami vagyoni kör értékesíthetősége ki van-e zárva a törvényjavaslat által. A törvényjavaslat 11. §-a foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és a 11. §-ban érintett (5), illetve (7) bekezdés a mostani megfogalmazás szerint bizonyára lehetővé teszi, hiszen úgy fogalmaz, hogy az erre feljogosított szervezet és az MFB Zrt. közötti egyeztetést követően kerül sor, mármint az elidegenítésre, s a többi, megterhelésre. Ezért azt gondolom, hogy ezt mindenképpen célszerű pontosabban megfogalmazni, hiszen semmiképpen nem fogadható el az a gyakorlat, hogy egyébként egy más célra létrehozott, az Európai Unió által is elfogadott tevékenységgel rendelkező szervezet burkoltan, látszólag vagy rejtve privatizációs tevékenységet is végezzen.
Ezért azt hiszem, hogy ha valóban nincs olyan szándékuk, hogy az MFB-hez rendelt vagyoni körből értékesíteni kívánnak tulajdoni részeket, akkor azt világosan meg kell fogalmazni, ki kell zárni ezt a lehetőséget, és ezt követően nem marad vita közöttünk abban a tekintetben, hogy ilyenfajta aggály felmerülne a későbbiekben.
Az egyébként vitatható természetesen, hogy ha van egy vagyonkezelő szervezet a későbbiek során is, akkor vajon érdemes és szükséges-e a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt vagyont a Fejlesztési Banknak értékesíteni, avagy sem. Ez nyilvánvalóan a korábbi gyakorlat kellemetlen emlékeit idézi fel - utalnék csak a “piszkos 12” állami gazdaság értékesítésére, amelyre az azt követő időszakban is sokat emlékeztünk vissza.
Még két megjegyzést szeretnék tenni, amely szintén az eddig követett logikával van összhangban. Összességében a benyújtott javaslat azokat a garanciákat, transzparenciaelemeket csökkenti le, amelyek az eddigi rendszerben több-kevesebb sikerrel, lehet ezt kritikával illetni, de mégiscsak működtek valamilyen módon. Ezért azt gondolom, hogy ha önök úgy gondolják és az a véleményük, hogy az állam ebbéli tevékenységét továbbra is a nyilvánosság kontrollja mellett, továbbra is a politikai ellenzék kontrollja mellett, továbbra is a szakmai szervezetek kontrollja mellett kívánják folytatni, akkor valószínűleg nem célszerű ezt a csökkentést, ezt a korlátozást elfogadni, mint ami a mostani javaslatban szerepel. Hiszen jelen pillanatban az szerepel mindössze benne, és ez egy nagyon gyenge érv, amikor azt mondják a leendő kormánypárti oldalról, hogy az Állami Számvevőszék évente ellenőrzi a vagyongazdálkodó szervezet működését, hiszen pontosan tudják, hogy egy ilyen ellenőrzés nem tud kiterjedni minden olyan részletre, míg az általam imént elmondott három-négy garanciális elem ki tud terjedni a működés során, hiszen egy utólagos ellenőrzés zajlik le ebben az esetben mindösszesen.
Amikor a vám- és pénzügyőrség, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal kormánybiztos alá rendeléséről szólnak, akkor elég sajátságos dolog, én a bizottság ülésén is megemlítettem, hogy több alkalommal több kormány futott neki ennek a kérdésnek, nem valósította meg ezt az integrációt eddig egyetlenegy kormány sem. Ezt lehet kritikával illetni, lehet jónak ítélni. Egy bizonyos: e szervezetek elbizonytalanítása vagy bizonytalanságban tartása nagyban befolyásolhatja azt, hogy Magyarországon mennyi adó- és járulékbevétel folyik be a költségvetésbe, ezért meggyőződésem szerint nem célszerű, nem indokolt ilyen jellegű bizonytalanság hosszú távú fenntartása, már csak azért sem, mert mindkét szervezetnél meglehetősen nagy biztonsággal alakult ki az elmúlt időszakban azon hozzájuk telepített jogkörök gyakorlása, amelyek eredményeképpen a magyar költségvetés bevételeire biztonsággal lehetett és lehet ma is számítani.
Az egy eléggé pikáns megfogalmazás, ami annak a bizonyos informatikai elnökhelyettesnek a különleges jogkörét tartalmazza, már csak arra is figyelemmel, hogy a magyar vám- és pénzügyőrség informatikai fejlesztései Európában is példaértékűek. Tehát az Európai Unión belül is a magyar vám- és pénzügyőrséget ebben a tekintetben dobogós helyen szokták megemlíteni, mind gyorsaságban, mind a fejlesztések korrekt megvalósításában, mind pedig a nemzetközi együttműködés tekintetében. Ezért azt gondolom, hogy itt nem biztos, hogy jól vették figyelembe, vagy pedig valamilyen személyhez szabták ezt a fajta megfogalmazást, nevezetesen hogy az APEH informatikai elnökhelyettese az, aki különleges jogkörökkel fog rendelkezni az ezt követő időszakban a két szervezetet illetően.
Összességében tehát a bizottsági vitában és most az általános vitában is azt szeretném érzékeltetni, hogy a transzparencia ellen ható javaslatok elhagyása esetén lehetséges az, hogy egy érdemi vitában a javaslat elfogadását mi a magunk részéről is lehetségesnek tartjuk. Úgy gondolom, hogy most ezek a javaslatok, amelyek megfogalmazásra kerültek, semmiképpen nem szolgálják azt, hogy a kölcsönös bizalom kialakuljon a parlamenti képviselők között a leendő kormányzati munkamegosztást ebben a tekintetben illetve.
Ugyanakkor nem vitatjuk el, hogy természetesen minden kormánynak lehetősége van saját maga által meghatározni, hogy milyen keretek között kívánja az adott tevékenységét folytatni. Egy bizonyos, az adott tevékenység hatékonyabb végzésének a feltételeiben érdemes figyelembe venni az előző időszak tapasztalatait is, mind a negatív, mind a pozitív tapasztalatokat. Remélem, hogy a most lezajló vitában elhangzó vélemények hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ne egy megfontolatlan vagy meggondolatlan, hirtelen elfogadott törvénymódosítás alakítsa a magyar vagyongazdálkodást, hiszen az nagyban hátrányára lenne mind az országnak, mind a leendő kormánynak, mind pedig az Országgyűlésnek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
