PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezer oka van annak, amiért fontos ma ezzel a törvénnyel foglalkozni. Elég, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt húsz esztendő az állami vagyonkezelés botránysorozata volt. Minden évben volt legalább három-négy olyan cégbotrány, állami vagyonnal kapcsolatos pazarlás, amely országos botrány volt, amely sok tíz milliárdos kárt okozott az országnak. Voltak olyan cégek, amelyeknek az elmúlt húsz évben legalább öt tulajdonosa volt. Három-négy évente változott a tulajdonos, három-négy évente változott a menedzsment, a koncepció, természetesen a vagyon meg a tőke is, egész odáig, míg el nem tűnt az állami vagyon.
De van más oka is annak, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, nevezetesen az, hogy a világgazdaságban és Magyarországon is különösen olyan folyamatok, olyan felismerések vannak minden pártban, amelyek azt diktálják, hogy ne csak eladjunk, hanem vegyünk is adott esetben. Gondoljunk csak arra, hogy majdnem minden párt programjában ott van, hogy a stratégiai állami vállalatokat, a volt állami vállalatokat valahogy próbáljuk meg visszaszerezni. Nem azt mondom, hogy vegyük vissza őket, mert annyi pénze soha nem lesz már Magyarországnak - a következő tíz évben legalábbis nem lesz -, de tudunk aranyrészvényeket szerezni; tudunk olyan részesedéseket szerezni, amellyel igenis stratégiai beleszólásunk lehet ezekbe a vállalatokba.
Tehát ilyen szempontból is fontos, hogy ez a törvénytervezet egyáltalán ide, a Ház elé kerül, de ebből a szempontból viszont éppenséggel a legnagyobb hibája ennek a törvénytervezetnek az, hogy pontosan ezzel a hangsúllyal egyáltalán nem foglalkozik. Önmagában csak annak a megemlítése, hogy igenis a gyarapodást is bele kell érteni a vagyongazdálkodásba, az kevés.
Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a törvénytervezet időzítése - és majd erre még visszatérek, hogy az időzítésen pontosan azért mit értek -, de főleg a koncepciója, hogy egy kézbe kerüljön az állami vagyon, nem rossz. Ez nem egy rossz koncepció. Az elmúlt húsz év tapasztalata, az a kollektív bölcsesség, amely itt a Házban és az államigazgatásban is az állami vagyon kezelésével kapcsolatban összegyűlt, azt súgja nekünk, hogy ez nem rossz koncepció. De nemcsak koncentrálni kell, és nemcsak egy kézbe kell tenni az állami vagyont, hanem ellenőrizni is kell annak a felhasználását.
A másik probléma, túl azon, hogy a vagyongyarapítási hangsúly nincs kifejtve, pontosan ez, az ellenőrzés hiánya ebben a törvénytervezetben.
(17.10)
Kérem szépen, ha megnézzük a javasolt konstrukciót, akár a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. működését, akár az MFB működését, hogy ha tudniillik mind a két helyre az igazgatóság tagjait - vagy legyen szó a vezérigazgatóról -, a felügyelőbizottság tagjait, a könyvvizsgálót is, mindegyiket egy személyben a miniszter nevezi ki, akkor azt mondom, joga van hozzá, én nem vitatom, hogy ehhez nincs joga. De célszerű-e ez? Azért mégis az állami vagyon működtetéséről, ellenőrzéséről van szó! Nem férne be oda egy-két ellenzéki tag a felügyelőbizottságokba, akár a Magyar Fejlesztési Bankba, akár a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-be? Mindig is ez volt a probléma, kérem szépen: amikor még ott voltak az ellenzéki tagok, akkor is eltüntették az állami vagyont. Én nem mondom azt, hogy bárki is arra készül, hogy eltüntesse az állami vagyont, de ha semmilyen kontroll nincsen, kérem, akkor az elegendő-e, hogy évente egyszer majd a miniszter valahogy oly módon beszámol, hogy azt nem is lehet érteni? Nem is lehet a tényleges vagyonértéket nyomon követni a parlamentnek valamilyen átiratban a vagyon helyzetéről? Hiszen ez történik húsz év óta, és ezzel együtt tűnt el az állami vagyon, vagy legalábbis annak nagy része.
Tehát szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy miközben a törvény alapelképzelését nem tartjuk rossznak, teljes mértékben hiányzik a törvényből a kontroll bármilyen formája, még a kontroll csírája is hiányzik az állami vagyonkezeléssel kapcsolatban. Én azt gondolom, önök egyetértenek velünk abban, hogy ezt a kontrollt valamilyen formában meg kell teremteni. Ez nem a mi érdekünk, nem az ellenzék érdeke, az önök érdeke is, a nép érdeke is, mert évente súlyos százmilliárdok úszhatnak el, ha nincsen kontroll.
Van egy másik régi probléma, egy szintén húszéves probléma, amit a vagyonkezelés kapcsán nem sikerült megoldani, ez pedig az, hogy az éves vagyonmozgásokat konszolidáljuk a költségvetéssel, vezessük át úgy a költségvetésen, hogy pontosan lássuk azt, hogy a vagyonmozgásoknak milyen hatásuk van a költségvetésre. Erről sincsen szó pontosan a tervezetben, és bizony ennek a hiánya is évről évre előjön a legkülönbözőbb fórumokon, az érdek- és szakmai szervezetekben.
Van egy további nagy hiányossága a törvénytervezetnek, nevezetesen az, hogy a vagyonpolitikai irányelveket és minden olyan koncepciót, irányelvet, amit a törvény nevesít, hogy miket kell megcsinálni, azokat vajon hogyan fogjuk megcsinálni? Ki fogja megcsinálni? Hogyan folyik bele a parlament a vagyonpolitikai irányelvekbe, amelyekről más országokban heteket vitatkoznak, ha nem hónapokat? Kérem szépen, azokat mi most egy biankó mondattal, amelyik nem pontosítja a felelősséget ebben a kérdésben, megszavaznánk, és nem tudjuk, hogy ez a probléma egyáltalán még visszajön-e hozzánk, a Ház elé. Tehát ezt is szeretném javasolni, hogy valahogy, valamilyen formában egy ilyen kardinális kérdésre térjünk vissza.
A Magyar Fejlesztési Bank esetében mindazokat az ellenőrzési hiányosságokat tudnám felemlíteni, amelyeket a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. esetében hangsúlyoztam, azzal, hogy ott további fékek, kontroll beépítése szükséges, mert azáltal, hogy a Magyar Fejlesztési Bank egy intenzívebb hitelezési tevékenységbe fog kezdeni, ráadásul még az éven belüli hitelek aránya is meg fog nőni - ami nem kis kockázat, mert úgy látszik, ebből az következik, hogy egy sokkal ingoványosabb, kockázatosabb terepre is benyomul a Magyar Fejlesztési Bank -, itt éppen úgy szükség volna a társadalmi, ellenzéki, hadd ne mondjam meg pontosan, milyen kontroll megvalósítására. De nemcsak az ellenőrző bizottságba delegált személyeken keresztül, hanem tételesen is korlátozni kellene, meg kellene határozni azokat a hitelmozgásokat, limiteket, amelyeket a különböző tranzakciókra a Magyar Fejlesztési Bank fordíthat. Jelenleg ugyanis óriási a kockázata annak, hogy ilyen kontrollok, ilyen limitek nélkül úgy elszalad a Magyar Fejlesztési Bank gazdálkodása, hogy amikor három-öt évvel később kiderülnek a tények, akkor már több száz milliárdos hiány vagy állami kötelezettség van a nyakunkban.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy ilyen törvényben illene szólnunk a PPP-konstrukciókról, hiszen a vagyonkezelés kérdését bizony alapjában érintette, határozta meg az elmúlt években ez a divatossá váló konstrukció, de nem az állam érdekében. Kérem szépen, ne hagyjuk már ki ezt a konstrukciót egy ilyen törvénytervezetből! Mondjunk róla valamit, hogy ez nekünk nem kell, hogy az állam tud jobb konstrukciót, mint a PPP-konstrukció!
Nagyon vitatható, és ezt már több hozzászóló említette, hogy ebben a formában az úgynevezett versenyeztetés nélküli értékesítés enyhén szólva aggályos. Itt önmagában nem csak arról van szó, hogy egy kormánydöntéssel, egy kormányhatározattal el lehet majd adni valamit. Ez kevés! Idáig is így történt, kérem, idáig is így tűnt el a vagyon. Én azt javasolnám, azt javasoljuk, hogy ily módon csak olyan kormányhatározattal lehessen értékesíteni, amelyik tételesen tartalmazza a teljes vagyon, az eladandó vállalat, üzletrész valódi értékleírását, utána egy másik kormányrendeletben térjenek rá vissza, amelyikben értékelik a tranzakció után a történteket, és vagy jóváhagyják, vagy elutasítják, mert így van lezárva, és így van megállapítva a felelősség, az a felelősség, amely egyébként az egész törvénytervezetben jól hangzó módon úgy állapítható meg, hogy maga a miniszter egy személyben felelős mindenért, és milyen jó ez, hogy bármilyen gond van, akkor itt ül a miniszter, hozzá tudunk fordulni. Ez, kérem szépen, természetesen nem rossz.
Ismétlem: az egyszemélyi felelősség kérdése az állami vagyon tekintetében régóta kívánatos, de a konstrukció úgy működik, legalábbis a törvénytervezet szerint, hogy a miniszter nevezi ki és hívja vissza bármikor, minden megkötés nélkül a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagy az MFB vezetőségét - most mindegy, hogy minek nevezzük, igazgatóságnak, felügyelőbizottságnak -, ugyanakkor ők pedig a hozzájuk tartozó vállalatok vezetőit. Vagyis akkor legyen mindenki számára világos, hogy Magyarországon egyetlen miniszter tudja egyetlen nap alatt az összes állami vállalat minden vezetőjét kinevezni. Értik, hogy ez micsoda hatalom? Értik, miért mondom azt, hogy kérem, a kontroll dolgát fontoljuk meg?!
Szeretnék továbblépni még két dologra a törvénytervezet kapcsán, azután röviden rátérni az esetleges összevonásra, ami a VPOP, illetve az APEH vonatkozásában van. Amikor a vagyonkezelésről beszélünk, akkor azért két dolgot még meg kívánok említeni az egész vagyonkezelés területét illetően. Az egyik az, hogy évente egyszer auditált mérleg formájában számoljon be a miniszter itt a parlamentben az állami vagyonról. Minden társaságnak készítenie kell beszámolót a gazdasági társaságokról szóló törvény, a számviteli törvény alapján, auditáltassuk azokat a mérlegeket független könyvvizsgálóval, és hozzák be ide a parlamentbe. Ennyivel is legyünk előrébb! Ha már nem vesszük azt a fáradságot, ami szintén egy megoldatlan húszéves probléma, hogy tudniillik a tényleges vagyonértéket csináltassuk már meg az egész magyar állami vagyonról, mert 20-30 milliárdos ingatlanok, vállalatok vannak 30 millió forintos könyv szerinti értéken nyilvántartva, és azután amikor eladják 40 millióért, akkor még tapsolnak, hogy 10 millió forintot nyertünk, milyen jó gazda volt az állam.
Senki sem vette idáig a fáradságot, hogy ezt az úgynevezett valós értéket megállapítsa. Szánjunk erre egy kis energiát és időt! És ha már állami vagyon, akkor mondjuk ki azt, hogy az állami vagyon vonatkozásában nincs helye titoknak! Nincs helye titoknak, kérem szépen, és ebbe a titokba beleértem azt is, amit decemberben - most nem akarok pártokról beszélni, mert nem politikai hozzászólásra készültem - itt egyes pártok aláírtak, az egy nagy-nagy titoktörvény, az se vonatkozzon az állami vagyonra! Legalább ennyit érjünk el! (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
Ami az APEH, illetve a VPOP összevonását illeti, megmondom őszintén, ehhez igazán nem tudok érdemben mit hozzátenni.
(17.20)
Lehet jó a konstrukció, lehet jó, elhangzott már egy-két érv mellette. Annyira kevés van a törvénytervezetben erről, tulajdonképpen csak annyiról van szó, hogy egy kormánybiztost kineveznek vagy kinevezhetnek, amelyik majd gondolkozik rajta, hogy lehet a két szervezetet összevonni, illetve van egy célzás, egy kicsit előreszaladnak a 8-as pályán, megúszik az APEH informatikai elnökhelyettese, mert ő már tudni akarja holnaptól, ahogy a törvény életbe lép, hogy neki joga van a VPOP adatbázisához hozzáférni. Tehát valami miatt az ott sürgős volt, hogy bevegyük ebbe a törvénytervezetbe. Ez nem jó jel, mert azt jelenti, hogy az összevonás előtt már ott valaki, dedikáltan pontosan csak egy ember, egy informatikai elnökhelyettes kapott speciális jogosítványt. Ez elgondolkodtató, de mindegy.
Az egész konstrukciót tekintve azt kell hogy mondjam, hogy lehet ebből jó, de ne felejtsünk el egyvalamit, kérem. Az APEH idáig is évről évre túl lett terhelve. Minden funkciót ő hajt most már végre. Olyan, kérem, mint egy színültig megpakolt, süllyedés előtt álló hajó. Arra már akármit rakunk, egy kiló téglát vagy egy kiló aranyat, mindenképpen elsüllyed. Tehát nagyon óvatosan kell hozzáfogni, nagyon óvatosan kell megtervezni, hogy vajon az átalakítás során kell-e, el lehet-e venni olyan funkciókat az APEH-től, amelyek épp azt segítik, hogy majd az összevonás után igenis még hatékonyabban lehessen behajtani az állami követeléseket, illetve a járulékokat.
Tehát összességében azt javaslom önöknek, tisztelt kormánypártok, hogy pontosan az önök saját érdeke, saját maguk, saját családjuk, saját gyerekeik érdekében nagyon gondolják meg, hogy az állami vagyon kezelésének a kontrollját milyen módon kérik számon saját kormányukon vagy előterjesztőjükön, mert a tét óriási, az ország nagyon nagy bajban van. Évről évre százmilliárdok folyhatnak el a kezeink közül, mint idáig, és ezzel csak az államadósság fog nőni, a mi terheink fognak nőni, mert pótolni kell a kieséseket.
Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps.)
