ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Tisztelt Ház! Nagyon vegyes gondolatok támadtak meg engem, amikor ezt a jogszabályt elolvastam, mert hiszen sajnos öreg ember sok mindenre emlékszik. Én emlékszem arra, hogy amikor a britek gyarmatügyi minisztériumát vizsgálták, akkor kiderült, hogy amikor a briteknek óriási gyarmatbirodalma volt, akkor volt a legkisebb létszámú a gyarmatügyi minisztérium. Ahogyan fogytak a gyarmatok, úgy nőtt a minisztérium, és amikor már egy darab nem volt a gyarmatosított területből, érdekes módon, akkor érte el a gyarmatügyi minisztérium a csúcsot a foglalkoztatottak arányában.
Ez miért jutott az eszembe? Azért jutott az eszembe, mert most szabályozni akarunk valamiféle vagyongazdálkodást, ami egy nagyon okos dolog, csak ilyenkor sajnos óhatatlanul eszembe jut az, hogy itt 22 éven keresztül egy tökéletes szabadrablás folyt, akárhogy nézem, noha egy csomó jogszabály, egy csomó törvény, egy csomó előírás szabályozott dolgokat.
Eszembe jut az, hogy 12 évvel ezelőtt ugyancsak az Orbán-kormány szabályozni óhajtotta és szabályozta is a vagyongazdálkodást egy törvényben. Én azt akkor nagy örömmel üdvözöltem, mert elmondtam, hogy mit tapasztaltam mint a Kincstári Vagyonkezelő vállalat gazdasági igazgatója, egyáltalán miért kellett otthagynom, és mit tapasztaltam a spontán privatizáció területén. És elmondtam, hogy végre valaki megpróbál itt valamit csinálni; nagyon örültem neki. Azt is elmondtam, hogy igen, ennek valami értelme csak akkor van, ha azonnal elrendelik az állami vagyonkataszter létrehozását.
Aztán tulajdonképpen elteltek az évek, és az állami vagyonkataszterből azóta sincs semmi, ezt többen többször szóvá tették. Ez önmagában egy olyan abszurdum, ami az ember számára teljesen érthetetlenné teszi az egész folyamatot. Ugyanis az történt, hogy a magyar állam eladott a nemzeti vagyonából - mert én ezt úgy szeretem nevezni, ez nem privatizálandó vagyon, ez nem állami vagyon, kérem, ez a magyar nemzet vagyona -, a magyar nemzet vagyonát sikerült olyan mértékben eltüntetni, hogy az valami elképesztő, ráadásul, ha az eredményt nézem, azt kell mondanom, hogy erre a magyar nép, a magyar nemzet csak és kizárólag ráfizetett.
Miután ezt legalább 12 éve tudja mindenki - mert hiszen, ha más nem, akkor én elmondtam, de azóta sokan elmondták -, akkor egy teljesen érthetetlen dolog az, hogy ma miért kell ezzel az üggyel foglalkozni. Ott tartunk, hogy jóformán nincs nemzeti vagyon, ezért most gyorsan szabályozunk. Helyes. A maradékot is szabályozni kell, egyetértek vele. Azzal is egyetértek, hogy végül is a kormánynak joga van meghatározni azt, hogy milyen keretek közt óhajtja a nemzeti vagyongazdálkodást megoldani. Én úgy gondolom, hogy ebbe is nehéz kívülről beleszólni, szíve joga, hogy megoldja a kérdést.
Azonban szintén egy 65 éves megfigyelésem, személyes megfigyelésem az, hogy mindent centralizálunk, aztán kiderül, hogy nem működik az ügy, akkor mindent decentralizálunk. Újabb évek telnek el, kiderül, hogy továbbra sem működik semmi, újból centralizálunk, de most más nevet adunk neki, és ez a folyamat így megy húsz-egynéhány éve. Kérem szépen, nem az dönti el, hogy öt szervezet foglalkozik-e a nemzeti vagyon védelmével, vagy egy, vagy három, vagy kettő - ezt higgyék el nekem -, tudniillik egy ember is lehet legalább olyan korrupt, mint tíz, egy embert is meg lehet legalább úgy venni, mint húszat, és öt szervezetet is ugyanúgy be lehet vonni a legkülönbözőbb játékokba, mint egyet. Tehát itt tulajdonképpen az, hogy milyen szervezeti keretek között csinálják, teljesen mindegy, de még egyszer hangsúlyozom, természetesen joga van a kormányzatnak azt a keretrendszert megállapítani, amiben gondolkodik.
De miután vagyonkataszter még ma sincs, én bizony nagyon-nagyon hiányolom azt, hogy ha már egyszer a nemzeti vagyongazdálkodásról hozunk egy törvényt, miért nem írja elő ez a törvény a nemzeti vagyonkataszter felállítását. Sőt, továbbmegyek. Nem a pillanatnyi jelleggel szeretnék én találkozni, hanem azt szeretném látni - és gondolom, többen vagyunk, akik azt szeretnénk látni -, hogy mi az, ami itt 22 év alatt eltűnt, és azt szeretnénk látni, hogy kiknek a felhatalmazása alapján tűnt el. Azt szeretnénk látni, hogy az ebből származó bevétel hova került. Ezt mind nem lehet látni. És itt van igaza Pősze képviselőtársamnak, hogy minden vagyonmozgásnak tulajdonképpen meg kellene jelennie az állami számvitel keretei között. Ez se jelenik meg. Ez sincs szabályozva.
Aztán, kérem szépen, van itt egy nagyon érdekes mondat, amelyik azt mondja, hogy majd az MNV Zrt. tevékenységét az Állami Számvevőszék évente ellenőrzi. Na de kérem, mit? Ennek a kérdésnek a jogosságát azzal szeretném bizonyítani, hogy a Nemzeti Bank annak idején egy jelentős összeget, egy óriási összeget áttolt egész egyszerűen a magyar államnak azzal, hogy ez sajnos az állam adóssága, fizessétek a kamatokat, és fizessétek a törlesztést. Mind a mai napig nem tudja senki, hogy mi volt e mögött az ügylet mögött, mert hiszen az ügylet szigorúan titkos, mint minden ebben az országban, ami egy kicsit is kényes. De azt szokták erre válaszolni, hogy de az ÁSZ ellenőrizte. És aztán kiderült - hiszen az ÁSZ elnökével beszéltem -, hogy igen, az ÁSZ ellenőrizte. Tudják, mit? Hogy könyveléstechnikailag helyesen lett-e lebonyolítva ez az átadás-átvétel. Kérem, ha ezt ellenőrzi jelen esetben is az ÁSZ, akkor inkább ne ellenőrizzen semmit! Tehát le kellene pontosan rögzíteni azt, hogy mit ellenőriz az ÁSZ, mihez van joga az ellenőrzés során, mi a tartalma az ellenőrzésének.
Aztán beszéltünk itt az APEH és a vámparancsnokság összevonásáról. Ebbe se lehet beleszólni, hiszen a vám szerepe Magyarországon eléggé jelentősen összezsugorodott és -zsugorodik a jövőben is. Egy érdekes dolog lesz, hogy az APEH kap egy fegyveres testületet maga alá. Én még azt is el tudnám képzelni, ha ezt úgy folytatnánk, hogy lesz egy pénzügyi nyomozó hivatal vagy egy pénzügyi-adó jellegű nyomozó hivatal, hiszen volna mit nyomozni, ha az elmúlt 22 évet egy kicsikét is meg szeretnénk bolygatni.
Tehát összességében minden furcsa negatívum mellett azt kell mondani még egyszer, hogy természetesen a kormány úgy szabályozza a vagyongazdálkodás szervezeti és ellenőrzési részét, ahogy neki tetszik.
(17.50)
De van még egy probléma: azt írja itt szintén az indokolásban, hogy az MFB kivételi listára helyezését gyakorlatilag megoldották, mert az EU ezt tudomásul vette, hogy nem vagy csak kismértékben versenyez más hitelintézetekkel. Kérem szépen, nem akarok én itt egy pénzügyi jellegű előadást tartani, de ez egy abszurdum. Higgyék el nekem, ez egy abszurdum! Hát addig, ameddig itt a forint a fizetőeszköz, addig az Európai Uniónak mi köze van ahhoz, hogy létezik még magyar bank? Mi köze van hozzá?!
Arról nem beszélve, hogy ez az egy bank nem bank; itt több állami bankra lenne szükség ahhoz, hogy egy valóban országépítő állami akaratot végig lehessen vinni. És ez nem EU-kérdés, kérem szépen, mint ahogy nem az EU parancsolta ránk azt, hogy szüntessük meg a kétszintű magyar bankrendszert. Ez a saját hülyeségünk volt, vagy ha úgy tetszik, a saját… - hát, most majdnem mondtam valami csúnya szót, inkább nem mondom.
Tehát igenis tudomásul kell venni, hogy feltétlenül szükséges, ameddig forint a magyar fizetőeszköz, hogy legyen kétszintű magyar bankrendszer. Kérem, elképesztő az, hogy ma Magyarországon, miután hitelpénzről van szó, a pénz hitel formájában hogyan kerül forgalomba: csak és kizárólag külföldi bankokon keresztül. Ez egy abszurdum! Ezt higgyék el nekem, ráadásul úgy, hogy a külföldi bank a kihelyezni szánt hitel öt százalékát teszi le a Nemzeti Banknál egy számlára, és ezért a Nemzeti Bank még kamatot is fizet neki. Elképesztő! Elképesztő! Ezt higgyék el nekem! Tudniillik lemondunk arról, hogy a saját pénzünkkel saját magunk rendelkezzünk, és ehhez, higgyék el, nem kell EU-engedély.
Elnézést, ezt muszáj volt elmondanom a Fejlesztési Bankkal kapcsolatban. Én annak idején szintén tizen-egynéhány évvel ezelőtt örömmel üdvözöltem a Magyar Fejlesztési Banknak a létrehozását, illetőleg magyar állami bankká való avanzsálását, mert tudtam azt, hogy ez az egyik alapkérdés, hogy az állam be tud-e avatkozni a saját gazdasága érdekében, vagy nem tud beavatkozni. Úgyhogy ezt most is örömmel üdvözlöm, hogy ez szóba került, de higgyék el, szükség van legalább egy vidék bankjára és egy vidék biztosítójára, különösen akkor, ha igaz az, amit önök mondanak, hogy önök a vidék fejlesztésére akarnak építeni.
Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
