SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem vagyok könnyű helyzetben, az ellenzéki képviselőtársaim már nagyon sok fontos dologra rávilágítottak. Ezzel együtt azt gondolom, hogy van mit továbbra is kiemelni és van mit pontosítani, illetve egy kicsit más megvilágításba is helyezném az elhangzottakat. Szóval, alapvetően nagyon örülünk, hogy az állami vagyon kérdése a hamarosan felálló új kormány még nem látott programjában annyira kiemelt helyen szerepel, hogy a kijelölt miniszter úr egyéni módosító indítványaként már a kormányalakítást megelőzően tárgyalja az Országgyűlés.
Jól tudjuk, hogy a vagyongazdálkodás a rendszerváltás utáni közélet egyik legfajsúlyosabb kérdése. Az állami vagyon kezelése körüli botrányok és korrupció alapvetően osztották meg a társadalmat, és felelnek azért, hogy a piacgazdaság és a demokrácia intézményei iránti bizalom meglehetősen alacsony. Gondoljunk csak a Budapest Airportra, a MÁV-Cargóra, a Vízművekre, energetikára, az újkori magyar gazdaságtörténet hemzseg a korrupt és rossz privatizációs ügyeletektől.
Tudjuk, hogy a magyar újkapitalizmus nem a vállalkozói teljesítmény mentén alakult ki, hanem a függőségek és a politikai kapcsolatok logikája által meghatározva. A késő kádári technokrácia vagyonosodása együtt járt az úgynevezett második gazdaság vagy a gmk-k vállalkozói világának megsemmisülésével. Az így vagyonosodott oligarchák aligha járulnak hozzá a teljesítményelvű piacgazdaság kiépüléséhez, a tehetséges fiataloknak pedig sok esetben csak az ország elhagyása marad lehetőségként.
E gazdasági és politikai folyamatok kritikáját a politikai elit eddig átengedte azoknak, akik a vagyongazdálkodás körüli visszásságokra egy esélymegvonó, az állampolgárok egyenlőségét tagadó, bezárkózó politikai programot építettek. Ebben a helyzetben döntő jelentőségű, hogy ki és hogyan beszél az állami vagyongazdálkodásról. Amennyiben a kormánytöbbség komolyan gondolja a nemzeti együttműködés rendszerét, akkor érthetetlen, hogy egy ilyen horderejű kérdésben hogyan adhat egy napot a véleményalkotásra, valamint felháborító, hogy az általános vitát egyik napról a másikra előrehozzák, és ezzel a vita előtt pár órával változtatják a módosító indítványok leadásának a határidejét. Ideje lenne eldönteni, hogy ez a nemzeti együttműködés rendszere többet jelent-e Orbán Viktor atyai óhajának erőltetett ütemű törvénybe öntésénél. (Taps az LMP, az MSZP és a Jobbik soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az Országgyűlés alakuló ülésén Horváth János korelnök úr is felhívta a figyelmet, a közgazdászok és gazdaságpolitikusok számára egyre világosabb: az állami tulajdon gyors és széles körű lebontására épülő gazdaságfilozófia csődöt mondott. Talán a legtöbb képviselő és a legtöbb frakció egyetért ezzel a megállapítással itt a parlamentben. Van, ahol jól működik a piac, de van, ahol kudarcot vall. Csak akkor lehet a magyar társadalom igazságos és fenntartható, ha a szabályozott piac mellett az állam is kész a köztulajdon révén felelősséget vállalni a fejlődésben, a szociális feszültségek enyhítésében és a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozásában.
Ezért döntő jelentőségű, hogy az állam hogyan sáfárkodik a birtokában lévő vagyonnal. Az állami vagyongazdálkodás csak akkor lehet hatékony, ha biztosítva van az átláthatóság és a nyilvános ellenőrzés, amit itt már oly sokan hiányoltak. Azaz nem privatizálni kell az államot, hanem demokratizálni. Ennek hiányában az állami vagyon ideális terepe marad a magánérdekek érvényesítésének, ami hosszú távon konzerválja nemcsak a pazarlást, hanem a politikaellenes hangulatot is. Ezért a Lehet Más a Politika szerint a vagyongazdálkodással kapcsolatos törvények módosításánál a legfontosabb szempont a nyilvános ellenőrzés biztosítása kell hogy legyen. Ebből a szempontból értékeltük a szóban forgó törvénymódosító javaslatot, amellyel kapcsolatban lássunk néhány további részletet!
Tisztelt Képviselőtársaim! A legfontosabb, hogy a javaslat a Vagyongazdálkodási Tanács megszüntetésével elvileg egyértelműbbé teszi a felelősségi viszonyokat. Egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy ez egy fontos és előremutató lépés. Fontos látnunk ugyanakkor, hogy az előző kormány is tett kísérleteket arra, hogy például a Nemzeti Vagyonkezelő megalakításával egységes és átlátható legyen a nemzeti vagyon kezelése. Persze, ahogy ez lenni szokott, ez a lépés is csak elméleti szinten volt elegendő, a végeredmény kudarc; botrány botrány hátán, átláthatatlanság és káosz. Láttuk, hogy az elmúlt években a Vagyongazdálkodási Tanács mindenre jó volt, leginkább a pénzosztásra és kijárásra, csak arra nem, hogy hatékonyabb legyen a vagyongazdálkodás.
A felelősségi viszonyok egyértelművé tétele tehát üdvözlendő. Reméljük, a kormány vállalni is fogja ezt a felelősséget, és nem bújik el a nyilvánosság elől. Sajnos azonban erre utal, hogy a javaslat előkészítői teljes mértékben megfeledkeztek az elszámoltathatóság lehetőségének a biztosításáról. Az nem elég, hogy a miniszter évente egyszer számot ad a parlament előtt a vagyongazdálkodásáról. Ezzel szemben javasoljuk, hogy a nemzeti fejlesztési minisztert törvény kötelezze, hogy negyedévente adjon számot a tevékenységéről, és javasoljuk továbbá, hogy év közben a gazdasági bizottságban egy ellenzéki vezetésű állandó albizottság kövesse figyelemmel a vagyongazdálkodást, és így csatornázza be a nyilvánosságban felmerülő kritikákat.
Ugyanígy elmarad a nyilvános ellenőrzés lehetősége a Vagyongazdálkodási Zrt. igazgatósági tagjainak kinevezésénél. Ez az új irányítás gyakorlatilag egy egyszemélyes irányítás lesz. A leendő miniszter egy személyben nevezi ki a teljes új igazgatóságot és hozzá a teljes felügyelőbizottságot. Ez meglátásunk szerint példa nélküli. Ezzel a teljes állami vagyon ellenőrzése, felhasználása, értékesítése egyetlen személy kezében összpontosul, aki szinte bármire utasíthajta az igazgatóságot. A felügyelőbizottságból bármilyen kontroll ilyenformán való kizárása felháborító. Ugyanaz a személy jelöli ki mindkét testületet. Az LMP szerint a kinevezés előtt az it tagjainak ezért részt kellene vennie a parlamenti bizottság meghallgatásán, és javasoljuk, hogy bizottsági ajánlás nélkül ne lehessen kinevezni az igazgatósági tanács tagjait.
Szintén a nyilvánosság korlátozását jelenti az, hogy a törvényben nincs kellő hangsúly az állami vagyonleltár elkészítésén. Többen beszéltek már erről, de fontosnak tartom én is hangsúlyozni, különböző becslések forognak közkézen arra vonatkozóan, hogy mekkora állami vagyont emésztett fel az elmúlt évtizedek privatizációs folyamata. Ez az összeg minden bizonnyal több ezer milliárd forintra rúg, pontos összeget azonban nem tudunk mondani. Az ÁSZ egy 2004-es jelentése szerint 12 200 milliárd forintnyi induló állami vagyonból mindössze 6900-zal tudunk elszámolni, azaz körülbelül 4 ezer milliárdnyi állami privatizációs bevétel valahogy szőrén-szálán eltűnt.
(17.30)
Hasonló a helyzet az MNV-nél. Tudjuk, hogy közel 300 cég tartozik a hatáskörébe, de hogy pontosan milyen ingatlanok és földterületek vannak szerteszét az országban, arra csak becslések vannak. Habár a Nemzeti Vagyonkezelő erre több heroikus kísérletet is tett, de a magyar állam megközelítőleg sem tudja megmondani, hogy mennyi a rendelkezésre álló vagyona. Egyértelmű, hogy ez így nem mehet tovább, ezért javasoljuk, hogy a törvényben nevesítsük a vagyonkezelő kötelezettségét az átfogó vagyonleltár három éven belüli elkészítésére.
Furcsa az is, hogy az ellenzéki pozícióból elhangzott kritikák után az új kormánytöbbség miért feledkezett el rendelkezni az állami vagyon értékesítéséből származó bevételek sorsáról. Bár alapvetően azt gondoljuk, hogy nincs jelentős mozgástér további privatizációra, ám mégis keletkezhetnek ilyen típusú bevételek. Ezekről célszerű lenne a törvényben rendelkezni. Botrány, hogy az eddigi kormányok előszeretettel használták fel a privatizációs bevételeket költségvetési lyukak tömködésére. Szó volt itt a Budapest Airport értékesítéséről; mindössze 60 milliárdot fordítottak adósságtörlesztésre az előzetes ígérettel szemben, a többiről nem tudni, hogy mi lett vele.
Ezt elkerülendő, alapvető jelentőségűnek tartjuk, hogy az állami vagyon értékesítéséből származó bevételeket törvényi kötelezettség alapján csak az államadósság csökkentésére használhassuk, és ezzel is tágítsuk a leendő gazdasági kormányzás jövőbeli mozgásterét.
Ehhez kapcsolódik egy látszólag ártatlan, valójában igen veszélyes pont a tervezetben. A törvénymódosítás a korábbi szabályozással ellentétben értékhatártól függetlenül a kormány hatáskörébe utalja az állami vagyon ingyenes átruházásáról való döntést. Mit jelent ez az ingyenes átruházás? Ezt nem lehet pontosan tudni. Lehet ez az, hogy magánszemélyeknek is átruházható az állami vagyon? Vagy esetleg állami vállalatok veszteségét lehet pótolni ilyen ajándékkal? Az LMP szerint mindkettő elfogadhatatlan. Ezért javasoljuk, hogy az átruházás csak állami tulajdoni körön belül legyen lehetséges, és csak formai okokból, gazdasági okokból nem, azaz ne lehessen így a pénzügyi veszteséggel küzdő cégeket sutyiban kistafírozni.
Felháborítónak tartjuk továbbá, hogy a nyílt játékot ígérő Fidesz leendő minisztere ebbe a törvényjavaslatba is bevette azt a dzsoli dzsókert, amit a pályázat és verseny nélküli értékesítés tesz lehetővé, amennyiben a kormány által deklarált közérdek azt úgy kívánja. Sajnos azonban azt látjuk, hogy a közelmúltban - és a távoli múltban is - a közérdek, a magyar gyakorlatban a közérdek értelmezése eléggé szabad. Bármi lehet közérdek, ha hirtelen kell egy nagy összegű döntést meghozni, kiemelt beruházás, autópálya, bármilyen egyéb ok, a közérdek máris fennállhat. Ezért javasoljuk, hogy e gumikitétel helyett legyen egy taxatív felsorolás, amely részletezi, hogy milyen esetekben lehet eltérni a pályáztatástól, és milyen mechanizmusokkal biztosítható e döntés átláthatósága és a döntéshozó elszámoltathatósága.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat második része a Magyar Fejlesztési Bankkal foglalkozik. Úgy tűnik, a menedzseri tapasztalatokon túl nem árt, ha a bankigazgató komoly erdőmérnöki tapasztalatokkal is rendelkezik, de legalábbis képzett favágó. Harminc erdőtársaság kerül át a bankhoz. Miért? Miért kerül ide az Állami Autópálya-kezelő Központ? Mit keres a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő a Magyar Fejlesztési Banknál? Mostantól a hitelintézet vasútfejlesztésben is utazik?
A javaslat szerint az MFB tartós állami tulajdonban maradó vállalatok üzemeltetésével is foglalkozik majd, vagyis pont azzal, amivel a Nemzeti Vagyonkezelő is, így két hasonló feladatkörű céget létesítünk egy húzással. Úgy gondoljuk, hogy ez nem elfogadható. Ezek közül a cégek közül az egyik egy bank, és itt már elhangzott, hogy a bankokra vonatkozik a banktitok. Gondoljunk csak a sávolyi Moto GP pályára vagy a Balatonringre, ahol az MFB a hitelt megalapozó tanulmány nyilvánosságával kapcsolatban a banktitokra hivatkozott, és ennek jogtalanságát kevesebb mint egy hónapja a bíróság már első fokon ki is mondta.
Határozottan ellenezzük, hogy az állam tulajdonában levő bármilyen szervezet titkolózzon, döntéseit üzleti vagy banktitokra hivatkozva ne indokolja. Ehelyett megköveteljük a proaktív magatartást, a döntések és indokolásaik automatikus nyilvánosságra hozatalát. (Taps az LMP soraiban.) Az MFB egy olyan különleges jogi státusú állami szerv, amelyre a nyilvánosság és az átláthatóság követelményeinek vonatkoznia kell.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy véljük, hogy a javaslat egyik nagyon nagy hiányossága, hogy semmit nem mond az önkormányzati tulajdon kezelésének újraszabályozásáról. Hunvald György és rengeteg társa más településeken az állami tulajdon vadprivatizációját végzik, korlátozás nélkül, azonban talán a legtöbben egyetértünk, hogy ennek a gyakorlatnak azonnal határt kell szabni. Nem engedhető meg, hogy a helyi tulajdont néhány év alatt elkótyavetyélhessék. Kérjük tehát az új kormányt, hogy erre is dolgozzon ki javaslatot, és hozza a Ház elé.
Tisztelt Képviselőtársaim! A frakciónknak és szakértőinknek azt sem sikerült megfejteni, hogy mit keres ebben a törvényjavaslatban a vám- és pénzügyőrség. Esetleg bekerülhetett volna ezen az alapon ide még néhány útépítési előírás is. Kicsit korainak tűnik a kodifikációs folyamatban a VPOP köztisztviselőire egy olyan törvényt alkalmazni, ami még nincs is a Ház előtt. Nem értjük továbbá, hogy a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának összeférhetetlenségi szabályai is mit keresnek itt.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében szeretném leszögezni: örülünk, hogy a kormánytöbbség kezelni kívánja, rendezni kívánja a vagyongazdálkodás körüli - hát - vérlázító helyzetet. A köztulajdonnal való hatékony gazdálkodás elemi feltétele a gazdasági fejlődésnek, a szociális feszültségek kezelésének és a fenntartható fejlődés biztosításának. Demokratikus kontroll és nyilvános elszámoltathatóság hiányában azonban az állam a köz szolgájából a magánérdekek mocsarává válik. Az előttünk fekvő javaslat, amely valójában egy salátatörvény, sok, egymáshoz nem kapcsolódó törvény módosításával több kiváló és támogatandó tervet tartalmaz, ugyanakkor számos pontján érződik az a szándék, hogy további teret biztosítson az átláthatatlan döntéseknek, a vastag borítékoknak és a kontrollnélküliségnek.
A Lehet Más a Politika frakciója ezért csak a demokratikus kontroll terének jelentős növelésével tudja támogatni a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP, szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)
