DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mással akartam kezdeni, de Lukács Tamás felszólalásából az, hogy aki fél, az nem demokrata, számomra teljesen értelmezhetetlen. Hiába próbálta ezt fejtegetni, ez az állítás így önmagában egészen biztosan nem igaz. Mi nem szeretnénk félni, és nem is félünk önmagunkban, de az, amit az elmúlt napokban elkövettek kétharmad többséggel, az nem demokrácia, és okkal tartunk attól, hogy mi lesz még, mi jöhet még.
Konkrétan a törvényről. A népszámlálásról szóló törvény és annak módosításai nem először szerepelnek a tisztelt Ház előtt. Az MSZP-frakció mind kormányon, mind ellenzékben következetesen ugyanazt az álláspontot vallja. Mint tudjuk, egy európai uniós irányelv teszi kötelezővé a népszámlálást, és megmondja azt is, hogy milyen az a tartalom, amit kötelezően meg kell kérdezni az állampolgároktól. A magyar törvényben azonban ezeknél az adatoknál jóval több adatra kérdezünk rá, ami már önmagában sem szerencsés, hiszen ez nagyobb kérdőívet jelent, ennek az előállítása is költségesebb, de ez még a kisebbik gond lenne; a válaszadás időtartama is kibővül, és mint tudjuk, a válaszadók egy idő után nem szeretnek válaszolni, pontatlanul válaszolnak, s így az adatok is és a következtetések is óhatatlanul pontatlanabbak lesznek, mintha egy rövid, a lényegre törő kérdőív lenne.
De nem ez a legnagyobb gond ezzel a törvénymódosítási javaslattal. Az indokolásban egyetlenegy dolog szerepel érvként: az összehasonlíthatóság. Ez már az előterjesztéskor is álságos volt, hiszen az eredeti előterjesztésben a fogyatékosságra nem kérdeztek volna rá, csak később jöttek rá arra, hogy ezt szükséges megemlíteni. Ezt egy külön törvényben kívánták volna szabályozni. Hiába csóválja a fejét, itt van nálam az eredeti előterjesztés, amiben a fogyatékosság még nem szerepelt. Amikor a felszólalásra készültem, akkor még meg is kívántam említeni, hogy szeretnénk egy módosítást beterjeszteni azért, mert ezt szerepeltetni szeretnénk. Annak örülünk, hogy az újabb, a T/38-as tervezetben már szerepel, így megvalósul a fogyatékossággal élők szervezeteinek az az igénye, hogy a fogyatékossági fejlesztéspolitika alapja lehessen ez a népszámlálás.
Visszatérve az összehasonlíthatóságra: az összehasonlíthatóság már csak azért is hamis érv, mert ha van egy rossz kérdésünk, azt egy korábbi rossz kérdéssel nem lehet legalizálni. Márpedig ez most így történne. Rossz kérdés a vallásra és egészségi állapotra való kérdésfelvétel. Miért is rossz ez szerintünk? Ennek leginkább két oka van. Az egyik az, hogy egy ilyen kérdésre nem lehet pontosan válaszolni. A kérdés az, hogy milyen felekezethez tartozik, de ez alapján nem lehet megmondani, hogy ténylegesen milyen vallást gyakorol. Ezt a kérdést így értelmezik, a Fidesz a kormányzati ciklusa idején is így értelmezte, és ez alapján akarnak következtetést levonni arra, hogy melyik egyházakat milyen módon támogassunk. Márpedig azt egészen biztosan nem akarták megválaszolni az állampolgárok, hogy ezzel a válasszal már azt is megmondják, hogy melyik egyházakat kívánnák ők anyagilag támogatni. Hiszen tudjuk, az előző népszámláláskor 5,5 millióan válaszoltak arra, hogy a katolikus egyházhoz tartoznak, ugyanakkor az 1 százalékával csak alig több mint 300 ezer ember támogatta ugyanezt az egyházat.
Azért is rossz kérdésfeltevés ez, mert vannak nagyon rossz történelmi példák, és vannak olyan felekezetek, amelyek nem szeretnének erre a kérdésre válaszolni, ugyanakkor mégis érintené őket az a következtetés, ami az egyházak finanszírozásából következne, amit lehet, hogy a Fidesz most ismét be akarna vezetni, mint ahogy azt 2001-ben is tette.
Másrészt pedig azért rossz a kérdés, mert - ahogy korábban is elhangzott - vannak olyan dolgok, amikhez az államnak egyáltalán nincs köze, amik személyes ügyek, az intim szférába tartoznak. Ez egy ilyen ügy. Nem gondolom, hogy szerencsés lenne akár kétharmados többség birtokában is megvalósítani azt az orwelli víziót, hogy a Nagy Testvér mindent figyel. Márpedig jogosan félünk ettől. (Zaj, közbeszólások.) Mert azt mindannyian tudjuk, hogy ma olyan világban élünk, ahol a születésünktől a halálunkig minden követhető és dokumentálható, ahol - ahogy a klasszikus mondja - még meg sem értünk egy napot, már kapunk egy cédulát, ahol sokak szemében nem emberek, hanem fogyasztók és célcsoport vagyunk, ahol ha felmegyünk a világhálóra, követni tudják azt, hogy miket olvasunk, és az alapján kapunk hirdetéseket, ahol a többséget adó párt gátlástalanul számon tartja azt, hogy ki hova szavaz, ahol Kubatov óta tudjuk, hogy külön listát készítenek azokról, akik másképp gondolkoznak és máshogy szavaznak, ahol azoknak, akik másképp szavaznak és másképp gondolkodnak, a postaládájára elijesztésképpen képesek halálfejet ragasztani.
(23.40)
Nos, én azt gondolom… (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Láttam ilyet, elnézést. (Boldog István: Ki akarta sintértelepre zárni az embereket? Nem a te főnököd?) Most én azt gondolom, hogy ezek az adatok nincsenek biztonságban egy olyan kétharmados többségnél, mint amilyen önök. Úgy látszik, önök azt a stílust, amit bevezettek ’98 és 2002 között, nem kívánják megváltoztatni. Ahogy önök fogalmaznak, most forradalmat csináltak a szavazófülkékben, és talán forradalmároknak gondolják magukat. De énszerintem csak olyanok, mint a francia forradalom után visszatérő Bourbon-rezsim: semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek. De az emberek sem fognak.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiban.)
