DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a büntető törvénykönyvet négy ponton érinti. Egyik sem ismeretlen, már ami a Fidesz-KDNP álláspontját illeti ezekben a kérdésekben, hiszen ezek közül a legutolsó kivételével valamennyi magán viseli a Házban benyújtott indítványok vagy legalább elhangzott álláspontok markáns fideszes jellegét. Illetőleg az egyik javaslat, amellyel kezdeném, tulajdonképpen helyreállít egy jogintézményt a Btk.-ban, amely 1999 és 2003 márciusa között megvalósult. Kezdjük ezzel!
A büntető törvénykönyvnek az a rendelkezése, amely a - szakzsargonnal - középmértékes büntetés visszaállítását jelenti, azt tartalmazza, hogy a szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények tekintetében a büntető törvénykönyvben tól-ig meghatározott büntetési tételek közül a bírónak, az eljáró bírónak a tól-ig határ között szereplő évek számának a felével meg kell növelnie a legkisebb büntetést. Tehát ha 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetnek egy cselekményt, akkor a 2 és a 8 különbözete 6, annak a fele 3, tehát 5 évet kell kiszabni a szabadságvesztés legkisebb tételeként. Ez természetesen nem érinti a bíró egyéb lehetőségeit, hiszen a büntető törvénykönyv rendszerében számos lehetőség van a mérlegelési jogkör és a bűnösségi körülmények figyelembevételére, az elkövetési körülmények figyelembevételére, a különböző enyhítő vagy módosító tényezők figyelembevételére és ennek kapcsán a büntetés kiszabására.
Szeretném elmondani, hogy ez az intézmény az 1998-as bevezetésekor - tehát az első Fidesz-kormány vezette ezt be az akkor is már indokolt, a közrend és a közbiztonság mellett szándékozott egyik intézkedésként - igen nagy visszhangot keltett. Két nagy kritikai - hogy is mondjam? - jogászcsoportja volt a kritikusoknak: az ügyvédek, ami természetes, a büntetőügyvédek természetesen nem örültek ennek, de ez legyen az ő dolguk; és ami meglepő volt, és talán majd ennek a javaslatnak a kapcsán is fel fog merülni, a jogalkalmazó bírók részéről, a büntetőbírák, a büntetőszakos bírák részéről érte akkor a javaslatot kifogás. Akkor is leszögeztük, úgy emlékszem, és most is megismételjük, hogy a bírók jogalkalmazók. A bírói függetlenség természetesen az egész bírói hatalmat, az úgynevezett montesquieui hatalommegosztás alapján a harmadik hatalmi ágat megilleti természetesen, de a törvényhozást is megilleti az a jog, hogy a bírák számára irányadó törvényt a programjukban és az Országgyűlésben többségi álláspontként leszögezve megváltoztassák, így vagy úgy járjanak el, ha meggyőződésük szerint erre szükség van. Természetesen ennek is van korlátja, hiszen elméletileg a törvényhozásnak ilyen értelemben az Alkotmánybíróság korlátot jelenthetne, vagy éppen olyan nemzetközi egyezmények vannak, hogy mondjuk, a botbüntetést vagy a saríja törvénykezést nem lehetne bevezetni, de azt, hogy a szabadságvesztés egyébként a Btk.-ban meglévő mértékét milyen formában lehet figyelembe venni, nos, ez nem más, mint egy törvényhozói, azt mondhatnám, autentikus jogértelmezése ennek az intézménynek.
A törvényhozónak mindig lehetősége lesz, és ezt az 1998-ban bevezetett törvényt kísérő kritika nyomán az Alkotmánybíróság is megállapította - alkotmányosnak találta természetesen -, hogy ez a jog megilleti a törvényhozást. Tehát ez az első intézkedés, amely tehát helyreállít egy korábban megvolt intézményt.
(18.10)
A második, amit népies nevén, a zsurnalisztikában és talán még a szakmában is úgynevezett háromcsapás-indítványnak ismernek, tulajdonképpen két rendelkezést tartalmaz; nem részletezem a kettőt. Az egyik rendelkezés összefügg a Btk.-nak egy nem túl régen, lehet, hogy a Fidesz elképzelései nyomán megvalósított azon módosításával kapcsolatos, amely bevezette az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát az erőszakos bűncselekmények tekintetében. Ennek a bűnözőtípusnak az ilyen típusú bűncselekmények elkövetése esetén felemelték a büntetési tételét. Ezzel kapcsolatban az az álláspontunk, hogy ez a felemelt büntetési tétel még jobban felemelendő, tehát a felső határt megnöveljük, mégpedig kétszeresére a javaslat szerint, ez tehát egy már meglévő intézmény további szigorítása, nem kell kertelni a szavakkal.
A másik pedig ez a bizonyos három csapásként ismert jogintézmény, amely nem tudom, hány országban - az biztos, hogy Kaliforniában, tehát nem az egész Egyesült Államokban - hatályos, és a velünk szomszédos Szlovákiában néhány éve. Mind a két helyen - talán Szlovákiában kevesebb tapasztalat van, és kevesebbszer alkalmazzák, hála istennek, gondolom - nincs olyan, számunkra ismert tapasztalat mérése, hogy ettől egy csapásra megjavulna a közbiztonság, de tény az, hogy a személyek elleni legsúlyosabb bűncselekmények, tehát az élet, testi épség, emberrablás s a többi, nyilván tudják, hogy mit tartalmaz ez a kör, háromszori elkövetés esetén, vagy azonos alkalommal három rendbeli elkövetés esetén az elkövetőt a törvény legsúlyosabb büntetésével kell sújtani. Röviden ez ennek a javaslatnak a lényege, és úgy gondoljuk, hogy vállalhatjuk ennek az intézménynek a bevezetését. Természetesen borzasztóan megnehezíti azoknak a bűnelkövetőknek a bűnözői életét, akik ilyen cselekmény miatt már kétszer álltak bíróság előtt, és a harmadik látszólag sokkal csekélyebb súlyú, de mondjuk, testi épséget veszélyeztető szándékos bűncselekmény esetén akár életfogytig tartó fegyházra kell ítélni. Ez mindig megilleti mindannyiukat, hogy mérlegeljék, hogy érdemes-e harmadszor is a bíróság elé kerülni azonos súlyos, szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt.
Van egy viszonylag új eleme a javaslatnak, tehát egy eddig nem ilyen mértékben védett jog tárgya, ezek - talán nem szakszerűen mondom - a pedagógustársadalom, beleértve az iskolában, bármilyen nevelési-oktatási intézményben szolgálatot teljesítő pedagógusokat és más személyzetet. Azt tapasztaltuk, és a közvélemény is ismeri ezeket az eseteket, az utóbbi években számtalan esetben, sajnos az osztálytermekben is, tehát a tanítványok részéről is láttunk megdöbbentő és elég nagy visszhangot és felháborodást kiváltó eseményeket, amikor a tanító tanárokat úgy bántalmazták, ami elképzelhetetlen volt számunkra vagy annak a generációnak a számára, akikhez én is tartozom. Másfelől nagyon gyakran elkövetnek szülők, nevelők, akik a gyermeknevelés helyett úgy gondolják, hogy a rossz minősítést vagy az igazolatlan mulasztás miatti büntetéseket meg kell torolni, és szabályosan olyan garázda magatartást tanúsítanak, amellyel szemben védtelenek a pedagógusok. Most az a szándékunk, és az önök jóváhagyása esetén ez a büntető törvénykönyvben így fog szerepelni, hogy ezeket a bűncselekményeket úgy kívánjuk korlátozni, kordában tartani, hogy a pedagógusokat a hivatalos személyeket megillető, tehát fokozottabb védelemben részesítenénk, ennek megfelelően súlyosabb büntetéssel fenyegeti az elkövetőt az ő sérelmükre elkövetett cselekmény esetén a javaslat.
Végül a javaslat negyedik eleme, amely az előző parlament utolsó napján elfogadott, sokszoros nekifutásra végül is elfogadott, és a hatályos büntető törvénykönyvbe bekerült úgynevezett holokauszttagadás bűncselekményének sorsát érinti. Nem kívánom visszatekintéssel húzni az időt, de önök tudják, hogy az Alkotmánybíróság ennek a próbálkozásnak több alkalommal... - ami egyébként, ha jól emlékszem, általában képviselői indítványt jelentett az előző parlament parlamenti többségéhez tartozó képviselők közül, a köztársasági elnök szűrőjén fennakadt, majd ezt követően az Alkotmánybíróság is a véleménynyilvánítás korlátlan, legalábbis az alkotmányos korlátait feszegető vagy azzal szembenálló törvénynek minősítette az ezzel kapcsolatos, nem hatályba lépett javaslatokat.
Az utolsó próbálkozás végül is áttörte ezt az álláspontot, és a köztársasági elnök kihirdette a törvényt, annak ellenére, hogy a törvényhez mi módosító javaslatokat terjesztettünk elő akkor is. Most megismételjük, csak most önálló javaslatként azt az álláspontunkat, amellyel nagyon nehéz vitatkozni, gondolom, mert azt tartalmazza az indítvány, hogy a két pusztító világrendszer, tehát a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekményét, tényét tagadja, kétségbe vonja, relativizálja, egyformán bűntettet követ el, és három évig terjedő, tehát viszonylag súlyos szabadságvesztéssel büntetendő.
Az a véleményünk, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem lehet a kettőt egymástól eltérően szabályozni, vagy egyikre figyelemmel lenni, a másikra pedig nem. Ezt az álláspontunkat éveken keresztül hangoztattuk, ezt az álláspontunkat a legutolsó, elfogadás előtti módosító javaslatunkban is kifejezésre juttattuk, ennek ellenére az előző parlament többsége ezt nem fogadta el; most van lehetőségünk ennek az álláspontunknak az érvényesítésére, és erre kerül most sor.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. A javaslat vitája során nyilván lesznek módosító javaslatok, az előterjesztők ezt meg fogják vizsgálni, ha megfontolásra érdemes, akkor esetleg helyt adunk, kérem egyébként a javaslat elfogadását. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.)
