DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdem azzal, hogy a múltban is, most is és a jövőben is minden olyan intézkedést támogatunk és támogatni tudunk, ami a közbiztonság javítását szolgálja.
(18.50)
Nagyon sokszor ér minket és ért minket az a vád, hogy túlzottan megengedő büntetőpolitikát folytattunk az elmúlt években. Ha megnézik az elfogadott törvényeket, az elfogadott büntető jogszabályokat, akkor azt fogják látni, hogy szinte csak súlyosabb intézkedések kerültek megállapításra, megszavazásra az elmúlt időszakban. Hogy utaljak egy csekélyebb súlyra és egy súlyosabb bűncselekményre, ugye az általános rész köréből és a különösből is egyre, például tízszer nagyobb pénzbüntetést lehet kiszabni ma, mint lehetett korábban. Vagy a fegyveres rablás büntetési tételkerete lényegesen szigorúbb lett.
A súlyosabb bűncselekmények esetén tehát kizárólag szigorúbb büntetéseket fogadtunk el az elmúlt időszakban, és sok új büntetni rendelt magatartást - például uzsora-bűncselekmény vagy zaklatás - kodifikáltunk. A kisebb súlyú bűncselekmények esetén azonban a sértettek érdekeinek fokozottabb figyelembevételét tartottuk szem előtt, és igen, előtérbe helyeztük például a kár megtérülésének a követelményét, az állam feltétlen büntető hatalma érvényesítésének elvével. Az egyéniesítés lehetőségeinek megteremtése volt az, ami még a büntetőpolitikánkat jellemezte. Ezt bárki megnézheti az Országgyűlés honlapján, ezek tények.
A jól átgondolt szigorítás tehát a mi meglátásunk szerint is lehet hasznos. Azonban aláhúzom azt, hogy a jól átgondolt szigorítás. Ha valakinek nincs ötlete a bűnözéssel szembeni fellépésre, de népszerű akar lenni, akkor válogatás nélkül mindent megszigorít a Btk.-ban. Azt gondolom, hogy ez nem helyes, és ezzel állunk most szemben.
A javaslat semmiféle büntetőpolitikai elképzelést nem türköz, az én meglátásom szerint csupán populista, semmi más. Válogatás nélkül kívánja szigorítani ugyanis az összes bűncselekményt a közúti baleset okozásától a határjelrongálásig, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéstől a testi sértésig, a becsületsértéstől a rongálásig, de mondhatnék más kategóriákat, a gondatlan bűncselekményeket éppúgy, mint a szándékos bűncselekményeket. Kérdezem, miféle jogpolitika ez. Mi áll emögött, milyen szándék? Mindent egységesen szigorúbbá tenni? Márpedig a középmértékes büntetéskiszabás elve ezt jelenti, semmi mást.
Úgy gondolom, hogy ez a jogintézmény tizenkét éve már egyszer levitézlett, kár visszahozni újra. A jogalkalmazói szakma már ekkor is, annak a túlnyomó többsége ellenezte. Sőt, hadd mondjam azt, hogy amikor tudták azt, és számítottak arra, hogy 2002 után ez a rendelkezés hatályon kívül helyezésre kerül, akkor én azt tapasztaltam gyakorló jogászként, hogy szinte mesterségesen húzták el az ügyeket azért, hogy ezt a rendelkezést és más hasonlókat ne kelljen alkalmazni. Lehet, hogy ebben tévedek, ez egy szubjektív megállapítás volt. Lehet az is, hogy ez csak az én hiányosságom. Felvilágosíthatnának képviselőtársaim, ha másként tudják, de azóta sem olvastam egy olyan publicisztikát sem, tudományos cikket sem, amelyben bárki visszasírta volna a középmértékes büntetéskiszabást.
A Fidesz szerint fontos a szakmai és a társadalmi párbeszéd. Nem tudom, hogy a szakma vajon mely képviselőivel beszélték meg ezt a törvénymódosító javaslatot. Én azt gondolom, hogy egyikkel sem.
Most is megerősítette Répássy képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában, és tette ezt az alkotmányügyi bizottság ülésén is, hogy vélhetően azért nem szeretik ezt a büntetőbírák, merthogy - ott ezt mondta - nem szeretnek igazán indokolni, sőt még hozzátette azt is, hogy dolgozzanak meg a pénzükért. Érdekes mindenesetre ez a hozzáállás. Nem volt lehetőségem erre ott válaszolni, úgyhogy ezt most megteszem.
A tételkeret felső határához közeli büntetést kirívóan súlyos esetekben szabnak ki. A büntetési tételkeret középső harmadában a súlyos büntetéseket értékelik, és a büntetési tételkeret alsó harmadában értékelik az általánost. Ami tehát azt jelenti, hogy a bírói szakma nem azért emelt kifogást ez ellen, mert nem akart indokolni - mert az gondolom, hogy ennyit azért el lehet várni a bíráktól, és talán ennyit feltételezni is lehet tőlük, hogy meg tudnak írni két mondatot indokolásként -, hanem azért, mert ez egyértelműen egy súlyosító rendelkezés. Ezt egyébként nemcsak én mondom, hanem utalok Wiener Imre professzor véleményére, aki ezt kidolgozta. Nem Wiener György, mielőtt összekeverné bárki, Wiener Imre büntetőjogász professzor. A középmérték tehát általános súlyosító körülmény, amivel, azt gondolom, hogy egyetérteni az előbb említett okokból nem lehet.
A másik: akkor vajon kivel beszélték meg? Talán azt lehet mondani, hogy a lakossággal? Hogy a lakosság szigorításpárti? Hát persze. Mi más lenne? Ez természetes dolog. Ha az emberektől tíz éve megkérdezték azt, hogy egyet tetszenek érteni azzal, hogy az az átkozott bűnöző súlyosabb büntetést kapjon, akkor azt mondják, hogy hát hogyne. Ha ma megkérdezzük, hogy önök szerint elég súlyosak a büntetések, vagy jó lenne, ha a bűnözők még súlyosabban bűnhődnének, azt fogják mondani, hogy természetesen súlyosítani kell. És higgyék el képviselőtársaim, hogy ha két év múlva, akármit is fogadunk ma el, megkérdezik, hogy önök szerint elég súlyosak-e most a szankciók, vagy pedig szeretnék, ha súlyosabb lenne, két év múlva is azt fogják válaszolni, hogy igen, szeretnénk, ha súlyosabb lenne. Ezért azt gondolom, hogy elvárható annyi józanság a Magyar Országgyűlés képviselőitől, hogy ne érzelmek alapján alkossanak jogszabályokat, főleg pedig nem büntető jogszabályokat.
Nem alkotmányellenességre hivatkozom tehát a középmértékes büntetéskiszabás kritikájánál, hanem megalapozatlanságra. Arra, hogy ez a jogintézmény nem vált be, és ennek ellenére kívánja most a Fidesz képviselőcsoportja visszaállítani; egyébként pedig valóban az nem egyezik a mi igazságügyi politikánkkal és jogpolitikánkkal, hogy a bírói szabad mérlegelési jogot, bár alkotmányos, de korlátozzuk a mainál jobban.
Áttérve a három csapás elnevezésű törvényjavaslatra: ennek a lényege, hogy a harmadik erőszakos bűncselekménynél a büntetési tételkeret felső határát a duplájára kell emelni; ha ez a megemelt tételkeret a húsz évet meghaladná - a generális maximumot -, akkor kötelező életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni, abban az esetben is egyébként, ha a harmadszorra elkövetett bűncselekmény ezt lehetővé teszi, tehát ez a büntetési nem kiszabható egyébként is. De akkor kötelező, nemcsak kiszabható.
Nyilvánvaló, és nem akarom elvitatni önöktől mint előterjesztőktől, hogy a társadalom védelmét kívánják szolgálni ezzel a javaslattal, de úgy gondolom, hogy ezzel inkább veszélybe sodorják a társadalmat, mint hogy a javát szolgálnák. Hadd mondjak egy példát. Ha valaki harmadszorra is elkövet egy ilyen cselekményt, akkor tudja azt - és ne legyen az az illúziójuk önöknek, hogy nem tudják, hogy mit kaphat. Az, aki többszörös erőszakos visszaeső, kétszer ült már a börtönben, jobban tudja a büntetőeljárás-jogi törvényt meg a Btk.-t, mint mi itt. Pontosan tudni fogja, hogy innentől kezdve nincs vesztenivalója. Mert ha őt ezzel megfogják, akkor mindenképpen a Magyarországon kiszabható legsúlyosabb büntetést fogja kapni. Tessenek megmondani nekem, mi fogja őt visszatartani a további bűnelkövetéstől? Mi lesz neki a vesztenivalója a továbbiakban? Innentől kezdve csinálhat, amit akar, mert így is ezt kapja, és úgy is azt kapja. Ugyanúgy, ahogy óriási problémát okoz a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetettek fegyelmezése a bv-intézeten belül, mert nekik sincs vesztenivalójuk; ha megöli a fegyőrt, akkor is ugyanannyi ideig ugyanabban a cellában fog ülni, mint ha nem teszi ugyanezt. Az ilyen gát nélküli embereket nem szeretném a társadalomban látni. (Harrach Péter: Erről van szó!)
Másrészt az arányosságról. Abban kétségtelenül igaza van Répássy Róbertnek, hogy ha mondjuk, valakit kétszer elítélnek halált okozó testi sértésért, és harmadszorra pedig egy kirívóan súlyos nemi erkölcs elleni bűncselekményért vonják felelősségre, s ekkor ő életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést kap, az nem aránytalan. Csak a probléma ezzel az, hogy vannak olyan esetek, amelyekben viszont igenis ez a kirívó aránytalanság megállapítható.
(19.00)
Hadd mondjak én is egy példát: valakit elítélnek kétszer súlyos testi sértésért - ezt akkor is megkaphatja, ha valakinek egy ujja törik vagy az orrcsontja -, utána harmadik esetben egy fegyvernek látszó tárggyal, mondjuk, egy vízipisztollyal elrabol valakitől egy mobiltelefont. Úgy gondolom, ebben az esetben az, hogy valaki kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést kapjon, igenis aránytalan. Ennek az embernek végrehajtandó szabadságvesztést kell kapnia, akár hosszabb távút, de ezért talán egy kicsit túlzás lenne életfogytig tartót adni. Úgy gondolom, ez már túl van azon a határon - vagy túl lehet, de gondolom, az Alkotmánybíróság majd meg fogja állapítani, hogy igen vagy nem -, ami alkotmányosnak minősül. Az elkövetett cselekmény tárgyi súlyának és a kiszabott büntetésnek az Ab töretlen gyakorlata szerint arányosnak kell lenni, ha feltűnő az aránytalanság, akkor az a rendelkezés nem alkotmányos. Ezért gondolom, hogy itt bizony alkotmányossági aggályok is felmerülnek a célszerűségi problémákon felül.
Az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát és a rájuk vonatkozó szigorú szabályrendszert egyébként az MSZP-kormány már bevezette, és a tételkeret alsó határát valóban megemelte. Azt gondolom, ez ésszerűbb, mint a felső határt emelni, és ez egy új rendelkezés. Érdemes lett volna megnézni és megvárni, hogy mi ennek a hatása. Ugyanis az egy lehetőség, hogy mennyit lehet kiszabni, mi a teteje, de hogy minél kevesebbet nem lehet kiszabni, az viszont kötelező. Hadd mondjam azt, hogy ez nem ugyanaz, mint a középmérték, ugyanis a középmértéktől indokolási kötelezettség mellett lefelé el lehet térni, ettől viszont nem lehet eltérni lefelé. Főleg nem az erőszakos többszörös visszaesőnél, ahol minden kedvezményből a jelenleg törvényes hatályok alapján is kizárt.
Meggyőződésem, hogy el kell választani az erőszakos bűncselekményt elkövetőket minden más bűncselekményt elkövetőtől, és aki erőszakos cselekményt követ el, azt sokkal súlyosabban kell büntetni, és sokkal súlyosabb szankciórendszernek kell rá vonatkoznia, mint minden más bűnelkövetőre. Amikor a hatályos Btk.-t elfogadták, ez így is volt. Csak ugyanilyen, a mostani javaslathoz hasonló populista érvek miatt, amikor éppen a gazdasági bűncselekményekből volt sok, vagy amikor éppen a vagyon elleni bűncselekményekből volt sok, akkor az Országgyűlés felemelte ezeknek a büntetési tételkeretét, és szépen melléemelkedett az erőszakos bűncselekményeknek. Azt gondolom, hogy megérett a különös rész - tehát ahol az egyes bűncselekményeket szabályozzák a büntető törvénykönyvben - egy átfogó módosításra, gyakorlatilag újrakodifikálásra, hogy ezeket a problémákat valóban rendezni lehessen. Azt gondolom, még akár az is elfogadható lehet és az is meggondolásra érdemes, hogy azokban az esetekben, ahol a tételkeret felső határa - most a három csapásról beszélek - húsz év fölé emelkedne, ott a bírónak lehetősége legyen az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására, de ne kötelessége. Azt gondolom, hogy ezt a verziót akár még el is lehetne fogadni, hiszen azok az érvek, amik ez ellen szólnak és amiket elmondtam, kiküszöbölhetők, s ezek a problémák kiküszöbölhetők ezzel.
A tanárveréssel, szakmailag megfogalmazva a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakkal kapcsolatos módosító javaslatra: természetesen nincs olyan Magyarországon - és ezzel mi is így vagyunk -, aki ne ítélné el súlyosan a tanárveréseket. Nincs olyan, aki ne pártolná a tanáremberek védelmét. Ugyanúgy, ahogy pártoljuk a tűzoltók védelmét, ugyanúgy, ahogy pártoljuk az egészségügyi alkalmazottak védelmét, ugyanúgy, ahogy pártoljuk a BKV-ellenőrökét, a mentős tisztekét, a pénzes postásokét vagy a taxisokét, akiknek a sérelmére az elmúlt időszakban szintén meglehetősen sok bűncselekményt valósítottak meg. Nem gondolom azt, hogy ebből a kategóriából - amely kategórián belüli személyek mind egytől egyig kiemelt védelmet érdemelnek - szerencsés az egyiket kiemelni.
Az, amire Répássy Róbert utalt, hogy a hivatalos személy elleni erőszaknál az intézkedő rendőrt vagy a pénzügyőrt megtámadó személy súlyosabban büntethető, nem egy kategóriát emel ki a jogszabályból, hanem egy élethelyzetet. Nem mondja azt, hogy a rendőrt jobban védem, mint az ügyészt, hanem azt mondja, hogy abban az élethelyzetben védem jobban a rendőrt, és ez szerintem óriási különbség. S azt is gondolom, hogy nem jó az, ha a pedagógusoknak - bármennyire is rászorulnak a védelemre - nagyobb védelmet biztosítunk, mint például a maffiaügyekben eljáró ügyészeknek vagy bíráknak. Nekik miért nem jár a nagyobb, kiemeltebb védelem? Hadd mondjam azt, ha valaki elkövet egy ilyen cselekményt, akkor általában halmazatban kell értékelni az ő magatartását, ugyanis ha valaki megver egy közfeladatot ellátó személyt vagy egy hivatalos személyt, akkor például súlyos testi sértés esetén már halmazatban kell megállapítani ezt a két bűncselekményt - ez a bírói gyakorlat -, azaz a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot a súlyos testi sértéssel vagy egy annál súlyosabb bűncselekménnyel. Azt gondolom, hogy ez megfelelő védelmet nyújt ezeknek az embereknek.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Rátérve a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadásáról szóló paragrafusra, a 6. §-ra: hadd emlékeztessek arra, hogy a mi eredeti javaslatunk ez volt. Amikor az alkotmánymódosításról szóló javaslatot benyújtottuk, akkor szó szerint vagy majdnem szó szerint az a szöveg szerepelt benne, mint ami most Répássy képviselő úr javaslata. A Fidesz akkor ezt nem támogatta. Tudom, megvan az érv rá, hogy miért nem. Azért nem, mert mellétettük még a gyülekezési joggal és a gyalázkodással kapcsolatos törvénymódosító javaslatot is. Ezeket most is szükségesnek tartjuk. De volt egy módosító javaslata épp talán Répássy képviselő úrnak, amelyik ezeket kivette, és meghagyta volna az alkotmányban csak ezt az egy szakaszt. És hogy, hogy nem, mielőtt elfogadhattuk volna - mert elárulom, képviselőtársaim, hogy elfogadtuk volna, és ezt jeleztük is -, az előterjesztő visszavonta a módosító javaslatot. Mire hivatkozva? Arra hivatkozva, hogy majd benyújtják ők maguk - tehát a Fidesz egy külön javaslatot -, és majd szavazzunk arról. Mondtuk, rendben van, akkor szavazzunk arról. Az alkotmánymódosításhoz a kétharmados többség nem volt meg. A Ház előtt volt még Répássy képviselő úr javaslata ugyanezzel a szöveggel. Hogy, hogy nem, mielőtt szavazhattunk volna róla, az előterjesztő ezt a javaslatot is visszavonta. Vajon miért? Ezek után terjesztettük be a holokauszttagadásról szóló törvénymódosító javaslatot, és ekkor megkaptuk mellé módosító javaslatként azt, ami most itt előttünk fekszik.
Tisztelt Országgyűlés! Szemünkre vethető-e az, hogy ezen előzmények után, amiket az imént elmondtam önöknek, úgy gondoltuk, hogy ugyanilyen technikai oka van a módosító javaslat beterjesztésének? Ugyanis ha mi ezt a módosító javaslatot akkor elfogadjuk, akkor az Országgyűlés a korábbi ciklusban nem szavazhatott volna a holokauszttagadásról, az átcsúszott volna mostanra, és vélhetően megint nem lenne belőle semmi. Ez volt a célja ennek a javaslatnak. Nem tartalmi okokból nem támogattuk. Azért nem támogattuk, mert már sokszor át lettünk verve ebben a témában, és úgy értékeltük, hogy most is ez a cél.
A javaslat tartalmi részével tehát nincs problémánk. Én nagyon örülök annak, hogy most ott tartunk, hogy nem arról vitatkozunk, hogy kell-e a szólásszabadságot ilyetén módon korlátozni, hanem azon vitatkozunk, hogy a holokauszttagadást esetleg ki kell-e bővíteni más elkövetési magatartásokkal. Bővítsük! De egyet kérnék, hogy ha már a holokauszttagadás bekerült a jogszabályba - és ez nagyon sok embernek lelki megnyugvást okozott -, továbbá azért, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen szervezett népirtás nem hasonlítható semmi máshoz, emeljük be szó szerint ebbe a javaslatba a holokauszttagadást is a többi mellé. Én erre tettem egy módosító javaslatot, és nagyon kérem a tisztelt Házat, hogy támogasson ebben.
A törvényjavaslat többi részét illetően pedig arra kérem az előterjesztőket, tekintettel arra, hogy azok még tárgyalásra sem igazán alkalmasak, vonják vissza.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
(19.10)
