DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz a választási kampányának egyik állandóan hangoztatott fő üzenete szerint Magyarországon romokban a közbiztonság. Arról persze sem a kampányban, sem az elmúlt nyolc évben nem nyilatkoztak a Fidesz politikusai, hogy mit és hogyan kellene másként csinálni. Csupán olyan, eredetinek aligha nevezhető gondolatokat osztottak meg velünk és a választópolgárokkal, miszerint a közbiztonságnak jót tesz a több rendőr, a szigorúbb büntetés pedig nagyobb visszatartó erővel bír.
Sajnálatos módon ennél többet a választások óta sem tudtunk meg a győzelmet arató, és így nemcsak a kormányzás jogát, hanem kötelezettségét is megszerző Fidesz rendészeti feladatok ellátását érintő elképzeléseiről. Bár úgy tűnhet, hogy az egy hete felállt Országgyűlés lázas munkába kezdett, valójában az ország előtt álló kihívások felmérése, és azok érdemi megoldása nem kezdődött meg. Valójában politikai deklarációk sokasága és a gazdasági-társadalmi viszonyokra hatással kevésbé bíró javaslatok vitája zajlik.
Ebbe a sorba illeszkedik a Fidesz büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó javaslata is. Bárándy Gergely képviselőtársam vezérszónoki felszólalásában már büntetőpolitikai szempontból világosan rámutatott a törvényjavaslat tarthatatlanságára. Azon felül azonban, hogy a törvényjavaslat szétzilálja a büntetési rendszer koherenciáját, és ezáltal kevéssé válik a jogállam nagyobb dicsőségére, az is biztosan kijelenthető, hogy a társadalom biztonságérzetére és a bűnözés tényleges volumenére e javaslat elfogadása érdemi hatással nem lesz.
A büntető törvénykönyv ugyanis már ma is kellő szigort alkalmaz az erőszakos megrögzött bűnözőkkel szemben, és a 2009 tavaszán elfogadott törvénymódosítás e szabályokat még tovább szigorította. A kiszabható szankciók már most is kellő súlyúak, éppen ezért azok további szigorításától nem várható a visszatartó erő további növekedése.
A Fidesz törvényjavaslata az úgynevezett erőszakos visszaesőkre vonatkozó szabályokat szigorítja még tovább. Erőszakos visszaesőként azonban alig egy tucat elkövetőt ítéltek el az elmúlt egy évben. Könnyen belátható, hogy egy tucat elítélt feltételezhetően egyébként is több évig tartó szabadságvesztésének további meghosszabbítása nem fogja a közbiztonság drámai javulását eredményezni.
A három csapás, mint a politikai marketing egyik terméke, jól eladható: nagyobb büntetés, nagyobb elrettentő erő. Ezt mindenki pontosan érti. Érthető, ha a Fidesz a kampányában és ellenzékben rendre ezen egyszerű tételt szajkózta. A választásokig, az új Országgyűlés megalakulásáig azonban bízhattunk abban, hogy a csendben dolgozó szakmai műhelyekben szembenéztek a közbiztonságra kihatással bíró valódi kérdésekkel is.
(20.30)
Azonban Orbán Viktor és Pintér Sándor nyilatkozataiból és az előttünk fekvő büntető törvénykönyvi módosításból világosan látható, hogy a Fidesz nem titkolta el a rendészeti és közbiztonsági koncepcióját, ahogy azt optimistán többen feltételezhették, hanem ilyennel valójában nem is rendelkezik. Ma már egyértelmű, hogy az elmúlt években csupán ellenzéki dacból utasították el a kormány közbiztonság javítása érdekében benyújtott javaslatait, valódi alternatívákat azonban nem dolgoztak ki.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat legijesztőbb üzenete az a lehetőség, hogy az ország kormányzására készülő politikusok egyáltalán nem értik azokat a problémákat, amik a közbiztonsággal kapcsolatos társadalmi elégedetlenségben testet öltenek. Az elmúlt években a Fidesz igyekezett fokozni ezt az elégedetlenséget, az egész országban megteremtve a romokban heverő közbiztonság hamis képzetét. Most azt gondolják, hogy e hamis képzetet a médiapolitizálás eszközeivel ugyanúgy lehet eltüntetni, mint ahogy évek szívós munkájával a Jobbikkal karöltve sikeresen kialakították. Azt gondolják, hogy egy jól kommunikálható és valójában csak csekély számú bűnelkövetőt érintő törvénymódosítás és kéthetes rendőri parádé az ország hátrányos helyzetű térségeiben önmagában megoldást jelent. Úgy látszik, maguk is elhiszik, hogy a biztonságérzet valóban tapasztalható megromlását pusztán a média generálja.
Abból az alapvetően téves helyzetelemzésből indulnak ki, hogy a problémák gyökerét valójában a média által nap mint nap szaftosan tálalt erőszakos bűncselekmények jelentik. A bűnözés struktúráját és dinamikáját ismerők azonban pontosan tudják, hogy a bűncselekmények pusztán kisebb hányadát, ahogy ma már többször elhangzott, körülbelül 7-8 százalékát teszik ki az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények. E bűncselekmények száma lényegében évek óta stagnál, körülbelül 30 ezer. Szintén stagnál a bűncselekmények áldozatává váló természetes személyek száma: 210-220 ezer fő között mozog. A stagnálás persze önmagában nem adhat okot elégedettségre, azonban azt világosan mutatja, hogy az állampolgárok biztonságérzetének romlása hátterében nem feltétlenül a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások állnak.
S még egy szám: az emberölések száma 2003-ban 227, 2009-ben 138 volt. Ez 38 százalékos csökkenés, három csapás törvény nélkül is. Az emberek komfort- és biztonságérzetét elsősorban a mindennapi apró bosszúságok, a kis értékű lopások elszaporodása, a közterületi rongálások, egyéb kisebb jogsértések, az alapvető együttélési normák gyakori megszegése rombolja. E káros jelenségekre a súlyos bűncselekményekre kiszabható büntetések további szigorítása semmilyen hatással nem lesz. A közrend fenntartása nem szűkülhet le csupán a bűnüldözés tevékenységére. E problémák megoldása nem lehet pusztán a rendőrség feladata, sőt sokszor még csak nem is rendészeti eszközöket igényelnek. E feladatok megoldásában a helyi közösségeknek és a helyi hatóságoknak komoly felelősségük van. Az elmúlt években a kormány ezért törekedett arra, hogy javítsa azon eszközök hatékonyságát, amelyekkel a helyi önkormányzatok, társadalmi szervezetek hozzájárulhatnak a közrend és közbiztonság fenntartásához. Erről szól a településőr-program, a polgárőrségek és közterület-felügyeletek megerősítése, és ez nem az állami erőszak-monopólium feladásáról vagy a feladatok áthárításáról szól, mint ahogy azt a Fidesz hangoztatta.
Meggyőződésünk szerint a közbiztonságot fenyegető problémák csak kitartó, kemény munka árán mérsékelhetők és szüntethetők meg. Ezért alkottunk törvényt a múlt év tavaszán a rendőrség és a közbiztonság fenntartásában szerepet játszó egyéb állami, önkormányzati és társadalmi szervezetek közötti együttműködés hatékonyságának javítása érdekében. Emeltük a rendőri szakközépiskolába beiskolázott hallgatók számát, hűségpénzzel és a körzeti megbízottak illetményének emelésével igyekeztünk vonzóbbá tenni a rendőri pályát. Korrigáltuk azt az Orbán-kormány idején ’99-ben elfogadott szabálysértési törvényben szereplő hiányosságot, miszerint a rendőrségnek nem feladata a vagyon elleni szabálysértésekkel szembeni eljárás. A szabálysértési törvény tavaly elfogadott módosítása ismét a rendőrség kötelezettségévé tette, hogy eljárjon a vagyon elleni szabálysértések elkövetőivel szemben. Ezt a törvénymódosítást a Fidesz akkor nem támogatta. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések révén hónapok és évek munkájával, de meggyőződésünk szerint érdemi eredményt lehet elérni. Két hét azonban csak parádézásra, látszatintézkedésekre, szemfényvesztésre alkalmas. Félő, hogy a médiapolitizálás igényeire szabott látszatintézkedések a valódi megoldások kidolgozásának rovására fognak megvalósulni.
S végezetül: a vezérszónoklatokban is többször elhangzott és azóta is, hogy a három csapás néven ismert javaslat Szlovákiában már bevezetésre került. Szeretném szó szerint idézni Foltány Marošnak, az ottani igazságügyi tárca szóvivőjének a közleményét. “Kedvező hatásról nehéz beszélni. Túl rövid idő telt el a bevezetése óta, s állandóan szembetaláljuk magunkat az arányosság elvével való érveléssel is. A bűnözés alakulása több tényező függvénye, és erről a kriminalisztikai szakértők tudnának többet mondani, ugyanis egyetlen törvény sem tudja megakadályozni az újabb bűncselekmények elkövetését, ezért a legfontosabb a megelőzés, a büntetés csak másodlagos.”
Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt kormányzati Többség! Arra szeretném kérni ezek után önöket, hogy vonják vissza ezt a javaslatot, és érdemi, egyébként a rendészeti problémákra valóban megoldást nyújtó javaslatot hozzanak a Ház elé.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
