DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Különös tekintettel az idő előrehaladottságára, én nem kívánom az időmet teljesen kibeszélni, de van egy-két kérdés, amire feltétlenül fel szeretném hívni a figyelmet.
Először is szeretném leszögezni, hogy tökéletesen egyetértek Balsai István előterjesztésével, és természetesen osztom azokat a megállapításokat is, amiket Répássy Róbert képviselő úr mondott itt a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Ha megengedik, mind a négy kérdéssel kapcsolatban egy-két megjegyzést azért kénytelen vagyok tenni. Az első a törvényjavaslat 1. §-ával kapcsolatos. Itt megkaptuk azt az előbb Bárándy Gergely képviselő úrtól, hogy az nem jó politika, ha csak általánosságban szigorítunk a büntetési tételeken, meg azt, hogy kvázi ez egy kívánságműsor, a lakosság azt várja el tőlünk, hogy szigorítsunk, és akkor mi azért, hogy a leckét jól teljesítsük, szigorítunk.
Tisztelettel, túl vagyok az ügyvédi kamarai tagságom negyven esztendején május 1-jével - (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ó, nagyon köszönöm -, úgyhogy ez alatt a negyven év alatt számtalan vitát hallottam arról, hogy a büntetőjog terén minek van nagyobb jelentősége, a felderítési arányok növelésének, vagy pedig a büntetési tételek szigorításának. Én azt hiszem, hogy ennek a vitának az a helyes megoldása, amit jelen pillanatban a megalakulandó kormány követ. Az egyik az, hogy a képviselők előterjesztik az általános szigorítás iránti törvényjavaslatukat, ugyanakkor a jövendő belügyminiszter járja a legkritikusabb pontjait az országnak, és igyekszik megteremteni annak a lehetőségét, hogy a felderítés minél nagyobb arányban következzék be a jövő tekintetében.
Igenis, tisztelettel, meg kell állapítani, hogy az ország közbiztonsága sokkal rosszabb állapotban van, mint az elhíresült annak idejéni Horn Gyula-megállapításnál, hogy ebben az országban minden van, csak közbiztonság nincs. Most sokkal rosszabb ez a helyzet, és itt a hatalom mindent el kell kövessen annak érdekében, hogy ezen a helyzeten valamit változtasson.
Én nem osztom azt az álláspontot, amit Bárándy képviselő úr mondott a középarány megállapításának eltörlésével kapcsolatban. Azt mondja, hogy egyetlen publicisztikát sem olvasott, amely siratná azt, hogy ők ezt 2002-ben megszüntették. Igenis, én ehhez hadd tegyem hozzá, hogy senkitől nem hallottam az ujjongást, hogy de jó, hogy megszüntették. Én azt hiszem, hogy ilyen közbiztonság mellett a szigorítás minden körülmények között indokolt, és annak valóban az egyik módja ennek a középmértéknek a visszahozatala.
A három csapás törvényjavaslattal kapcsolatban ki lett vesézve az a kérdés, hogy a harmadik eset visszaesőként; de van egy másik esete is annak a helyzetnek, amikor a bíró köteles életfogytiglant kiszabni, ez pedig az az eset, ha a bűnhalmazatban elkövetett cselekmények közül három bizonyos erőszakos cselekmények közül való, és ott is megvan az, hogy ha az emelésnél meghaladja a 20 esztendőt, illetve a három közül bármelyik életfogytiglannal büntethető, akkor igenis ki kell szabni az életfogytiglani szabadságvesztést.
Bárándy képviselő úr azt mondta az előbb, hogy ő azt elfogadja, hogy ha és amennyiben a kötelező emelés itt, a speciális visszaesők esetében a 20 esztendőt eléri, akkor lehetőségként adjuk meg mint jogalkotók a bírónak azt a lehetőséget, hogy kiszabhasson életfogytiglan szabadságvesztést. Kérdezem én, és joggal: ahol a törvény maga biztosítja az életfogytiglan kiszabását, ott milyen szigorítást ír elő a törvény?
Úgyhogy én tisztelettel azt kérném, hogy abban az esetben, amikor bűnhalmazatban lévő bűncselekményeknél a 137. § 17. pontja megvalósul - a jogban kevésbé járatos képviselőtársaim kedvéért szeretnék egy-két, itt fölsorolt bűncselekményt megemlíteni -, tehát ha az alább felsorolt bűncselekmények közül három halmazati elkövetés esetén a vádlott terhére róható: lázadás, népirtás, apartheid, polgári lakosság elleni erőszak, bűnös hadviselés, hadikövet elleni erőszak - itt nem arról van szó, hogy sajtdobozt lopunk el a közértből, és ezért van, hanem igen súlyos bűncselekmények vannak -, halmazati büntetést kell kiszabni, és ha abban a bűnhalmazatban három ezek közül a példaként megemlített bűncselekmények közül felsorolásra kerülhet, akkor ezzel szemben kell kiszabni az életfogytiglani szabadságvesztést.
Ami a törvényjavaslat 5. §-ával kapcsolatos - ez az úgynevezett pedagógusverési kérdés -: én ezt így nagyon helyesnek tartom, és kétségtelen, elfogadom azt az álláspontot, hisz mi is beleestünk abba, hogy kísérletet tettünk annak érdekében, hogy gyógyszerészek és egyéb, veszélyhelyzetnek kitett emberek is kerüljenek ugyanebbe a védett körbe. Önmérséklést alkalmazva ezzel a módosítással nem fogunk előállni, és azt hiszem, hogy a törvényjavaslat minden irányú személyi köri tágítása hiba lenne, és ezt minden körülmények között így, ahogy a törvényjavaslat van, kell fenntartani.
Tisztelettel, még van egy rész, amiről röviden szeretnék szólni, ez a törvényjavaslat 6. §-a. Ez egy rendszertani kérdés, ami azt hiszem, hogy egy nagyon helyes dolog lesz. Ha most valaki fölnyitja a hatályos büntető törvénykönyvünket, a büntető törvénykönyv 269/B. §-a az önkényuralmi jelképek használatának mint bűncselekménynek a törvényi tényállását tartalmazza, és az ott szépen leírja a horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot, tehát gyakorlatilag a 269/B. § a kommunizmus és a nemzetiszocializmus önkényuralmi jelvényeit tartalmazza.
Következik a 269/C. §, ami egy kicsit féllábas jelen pillanatban - örülök, hogy Bárándy képviselő úr is ezt támogatja -, valóban, az egységes elbírálás érdekében az indokolt, hogy nemcsak a holokauszt, hanem a kommunizmus rémtetteinek tagadása ugyancsak büntetendő legyen.
Tisztelettel, ezekkel a kereszténydemokraták nevében kérem azt, hogy a tisztelt Ház a törvényjavaslatot annak megtárgyalását követően szíveskedjen elfogadni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
