DEMETER ZOLTÁN
DEMETER ZOLTÁN
DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a törvénymódosításról szólnék, előtte - mint frissen megválasztott országgyűlési képviselő - szeretettel köszöntöm az itt lévő képviselőtársaimat, és szeretném kifejezni a köszönetemet is a sajószentpéteri választókerület 31 településén élő választópolgároknak, akik a szavazatukkal felhatalmazást adtak arra, hogy itt lehetek ezen a parlamenti ülésen is.
(22.40)
Több települési vezetővel beszéltem ma, és szeretnék köszönetet mondani most, ebben a késői órában azoknak a felebarátainknak, akik még a mai napon is a gátakon dolgoztak, az árvíz ellen küzdöttek, hogy megvédjék a településeiket, és megvédjék a családi otthonaikat. (Taps.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években, ahogy az már elhangzott, sok településen került sor iskolák bezárására, összevonására, évtizedekig önállóan működő oktatási intézmények tagintézménnyé való átminősítésére, és sok oktatási intézmény került ugyanezen idő alatt a megyei önkormányzatokhoz. A nehéz helyzetbe került önkormányzatok az állami normatívák csökkenésére, a finanszírozás átalakítására nem is adhattak más választ, mint az említett lépések valamelyikét. Emlékszem mint polgármester az akkori kormányzat prominensének arcpirító mondatára - (Dr. Hiller Istvánhoz:), ön az, miniszter úr -, aki azt mondotta, hogy az iskolákat a településeken nem a kormány záratta be, hanem a helyi önkormányzatok képviselő-testületei döntöttek így. Igen, de miért? Vajon hogyan lehetett volna másképpen dönteni egy településéért felelősséget érző képviselő-testületnek, amikor az iskolák fenntartása mind törvényileg, mind pedig anyagilag lehetetlenné vált az önök kormányzása idején a kistelepüléseken? Meggyőződésem, hogy a jelenlegi, közoktatásról szóló törvény is oka volt annak, hogy ezekben a folyamatokban az egyházak mint lehetséges iskolafenntartók nem tudtak nagyobb szerephez jutni. Hiába illeti meg a szülőket az az alkotmányos jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák, ami természetesen a vallásos nevelést is jelenti, ha nincs meg a lehetőségük, hogy a lakóhelyükön vagy annak közelében találjanak például egy olyan egyházi iskolát, ahol szívesen taníttatnák gyermeküket.
A borsod-gömöri református egyházmegye épp ezekben a hónapokban folytat tárgyalásokat a kazincbarcikai önkormányzattal egy református általános iskola indításáról, mert olyan nagy igény van a városban és a környező településeken egy egyházi oktatási intézményre, hogy magas tanulói létszámmal tudna indulni és működni egy ilyen iskola. Az emberekben igenis növekvő bizalom van az egyházi oktatás, az egyházi iskolákban folyó nevelőmunka iránt.
A közoktatási törvény általunk módosítani kívánt szakaszai éppen azt célozzák meg, hogy megkönnyítsék azt a folyamatot, hogy az önkormányzatok az oktatási intézményt átadhassák az azt működtetni kívánó egyházaknak, hiszen a közoktatási törvény változtatni kívánt részei olyan fékeket jelentenek, amelyek adott esetben meg is hiúsíthatják az egyébként meglévő szándékot. Konkrét példa volt erre Borsod megyében az elmúlt évben, ahol egy települési önkormányzat, Zádorfalva, ahol nehéz anyagi helyzetük miatt nem tudták tovább vállalni az iskola fenntartását, és ahol megvolt a szándék is az egyik történelmi egyházzal a megállapodásra, éppen a tárgyalások során szembesültek azzal a ténnyel, hogy három évig, illetve a legutóbbi módosítás nyomán már öt évig gyakorlatilag az önkormányzatnak kell fizetni a kiegészítő normatívát. Ezt nem tudta vállalni a jelentős forráshiánnyal küszködő önkormányzat képviselő-testülete.
Amennyiben az egyoldalú nyilatkozattétel joga a megfelelő feltételek mellett azonnal megtehető lett volna, és már az új tanévtől a központi költségvetés terhére kerül kifizetésre a kiegészítő támogatás, akkor már eggyel több egyházi iskola működne Borsod megyében, de minden bizonnyal még több az országban. A másik rendelkezés pedig, amit javaslunk kivonni a törvényből, hogy a kiegészítő támogatás összegébe be kell számítani a helyi önkormányzat és a társulás által az egyházi jogi személynek a közoktatási feladatellátáshoz kapcsolódóan, illetve az egyházi jogi személy fenntartásában működő nevelési-oktatási intézménynek a működéshez és a felújításhoz bármilyen formában nyújtott támogatást. Maga a támogatás válik ezzel értelmetlenné, hiszen nem tudja funkcióját, nem tudja a célját elérni akkor, ha a támogatás levonható a kiegészítő normatívából. Az önkormányzatok nyilvánvalóan az egyházi oktatási intézmény munkáját, céljait és tárgyi feltételeit segítenék, látva és tisztelve azt a missziót, amelyet ezek az intézmények a gyermekek és a fiatalok nevelésében végeznek. Csak akkor lehet értelme a támogatásnak, ha az ténylegesen pluszt jelent az érintett intézményeknek. Hogy egy ilyen támogatási lehetőség egyáltalán működjön, és elérje a célját, szükséges a 118. § (10) bekezdés jogalkotói elgondolásának törlése.
Tisztelt Ház! Ezek a lépések elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy ahol önkormányzati oktatási intézményt szeretnének valamelyik egyházi fenntartónak átadni, ahol az önkormányzat érdeke és az egyházi oktatás lehetősége találkozik, ott ne legyen ennek anyagi természetű, az addigi fenntartót érintő akadálya, ha pedig egy önkormányzat támogatásra méltónak ítél egy egyházi oktatási intézményt, és esetleg van lehetősége adni, akkor az valóban többletforrásként jelentkezzen az egyházi fenntartó számára. Én azt gondolom, hogy közös felelősségünk a jövő nemzedékének oktatása-nevelése. Sajnos, a túlliberalizált oktatáspolitikának már most láthatjuk a negatív következményeit, és én azt gondolom, hogy az egyházi iskolák komoly szerepet töltenek és tölthetnek be az ifjúság nevelésében, és ugyanakkor kézzelfogható a társadalomban az igény, hogy változtassunk az oktatáspolitika más területein is.
Ezek a törvénymódosítások első lépések lehetnek ezen az úton, és ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a közoktatási törvény javasolt módosításait. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDP és a Jobbik padsoraiban.)
