DR. HOPPÁL PÉTER
DR. HOPPÁL PÉTER
DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az új Országgyűlés gazdasági, szociális és morális deficitet próbál meg csökkenteni és gyógyítani, viharos tempóban és nagy elánnal. Látható, hogy éjfélhez közeledve ma is és tegnap is újabb és újabb törvénymódosításokat és javaslatokat tárgyalunk. Történelmi döntések sora születik, ahogy hallottuk az elmúlt napon is és a mai délelőttön, és ebben a sorozatban ez a mai törvénymódosítás talán nem tűnik oly történelmi léptékűnek. Mégis azt hiszem, hogy roppant fontos odafigyelni erre a kérdésre.
Hiszen amikor a következő tárgysorozati pontunk a 2011-es népszámlálással kapcsolatos döntés lesz, akkor illő és fontos felidéznünk azt a tényt, hogy kilenc évvel ezelőtt, a legutóbbi népszámlálás alkalmával, 2001-ben a magyar lakosság mintegy háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy így vagy úgy, a maga módján, valamilyen formában valamilyen egyházhoz tartozónak gondolja magát. Hangsúlyozom, ez önkéntes és nem kötelező nyilatkozattétel volt kilenc évvel ezelőtt az állampolgárok részéről. Akkor, negyven év ateista, kommunista diktatúra után mégis úgy válaszoltak az emberek, hogy háromnegyed részükben nem halt ki ez a fajta kötődés. Most, nyolc év parlamenti diktatúra után az a kérdés, hogy a jövő évben hogyan fognak majd megnyilvánulni ugyanezek az emberek.
Az 1948-as államosítás alkalmával, most csak egy történelmi egyház adatait kerestem ki, azon a bizonyos július 16-ai napon, amit már Hoffmann Rózsa képviselőtársunk felidézett, a Magyarországi Református Egyház kebelében 1060 közoktatási intézmény működött, iskola, óvoda, gimnázium. Ezt az 1060 intézményt a mai szocialisták jogelődei - vagy hagyományelődei? - Rákosi Mátyás vezetésével egyetlen tollvonással elvették az egyháztól, és az 1060 egyházi iskola helyén egyetlenegy működhetett tovább Debrecenben. Nem voltak tekintettel arra sem, hogy adott esetben 400-420-450 éves iskolákat vesznek el. A rendszerváltás utáni fenntartói pluralizmus jegyében, amikor már nemcsak állami fenntartó lehetett, hanem a törvény lehetőséget biztosított arra, hogy alapítványok, egyházi jogi személyek is létesíthessenek iskolát, elindult az iskolafenntartók pluralizálódása, de ennek eredményeképpen sem alakult ki az 1948-as állapot. Nem alakult újjá az 1060 iskola a református egyház részéről. Ma, húsz évvel a rendszerváltás után mintegy 180-190 iskoláról beszélünk.
Ugyanez az arány, mert ismerem a megfelelő adatokat, a katolikus egyház és az evangélikus egyház tekintetében is. Tehát a hajdan volt egyházi iskolák újraéledése nem okozott akkora keresztény kurzust, amit húsz évvel ezelőtt még kiabáltak ebben a Házban, merthogy az akkori iskoláknak, még egyszer mondom, durván 15 százaléka indult újra. Ma sem fenyeget ez a helyzet, úgyhogy amit miniszter úr hozzáfűzött mondandójában hallottunk, ez a helyzet nem áll fenn. Az egyházi iskolák indulásának nagy lendülete ’90 és ’94 között volt. Ez a nagy lendület lelassult, és mára évről évre nagyjából egy-két-három új iskola keletkezik felekezetenként.
Szűkebb pátriámban, Pécsett ma négy egyházi fenntartó működik, tisztelt miniszter úr, a ciszterci rend, a tavaly augusztusban alapításának 1000. évfordulóját ünnepelt pécsi katolikus egyházmegye, a baranyai református egyházmegye és a Hit Gyülekezete. Ez a négy egyházi jogi személy tart fenn valamiféle egyházi iskolát Pécs városában. Szerette volna az önkormányzat, még Páva Zsolt beiktatása előtt a szocialista vezetésű önkormányzat, ha átadhatja néhány intézményét valamelyik egyháznak. Tárgyalásokat kezdeményezett, és indítványozta, hogy valamilyen módon az egyházak vállaljanak több szerepet Pécsett, és alakuljanak újabb óvodák, iskolák, amelyek egyházi fenntartásúak. A társadalmi igény ugyanis megvan rá, szeretném elmondani, hogy mind a ciszterci gimnáziumban, amely több mint 300 évre tekint vissza Pécs városában, attól a negyven évtől eltekintve, mind pedig az újabb keletű iskolákban többszörös, kétszeres-háromszoros a túljelentkezés. Tehát a társadalmi igénye megvolna a pécsi polgároknak, pécsi családoknak arra, hogy több ilyen intézmény működjön a városban.
Az önkormányzat azonban letett erről a megoldásról, letett erről a lehetőségről, pedig túldimenzionált az oktatási rendszere, nem képes már fenntartani a most működő normatívákkal a közoktatási rendszerét. Csőd közelében van a város a forráskivonások és a nagy közoktatási rendszer működtetésének feszültsége miatt. Nem tudta megtenni ezt a lépést, nem tudta átadni e miatt a törvénycikkely miatt, mert öt évig kellett volna fizetnie továbbra is az iskola működtetését. Nem vált érdemessé tehát, hogy letegye magáról ezt a terhet. Az elmúlt hónapokban az evangélikus egyház, mint olyan történelmi egyház a városban, amelynek nincs közoktatási intézménye, szintén megjelent, bejelentkezett, hogy ők is szívesen működtetnének olyan iskolát, amit az önkormányzat már nem tud fenntartani. Nem tudta már az új vezetésű önkormányzat sem átadni az illető törvénycikk miatt.
Azt hiszem, hogy sok ilyen település van az országban. Kistelepülésekről már hallottunk, ahol ez a megoldás lehetővé tenné az iskolák esetleges átadását, de nem félek attól a helyzettől, hogy tömeges iskolaátadásra kerülhet sor Magyarországon, hiszen ez a történelmi folyamat, még egyszer mondom, már lelassult. Az az igény, ami húsz évvel ezelőtt megnyilvánult, már egy kicsikét alább hagyott. Tehát nem fog százasával jelentkezni ez a helyzet Magyarországon a mostani törvény módosításának következtében.
Szeretnék néhány apróságra még reflektálni, amik elhangzottak. Miniszter úr azt jelezte, hogy abban az esetben, ha egyházi intézménnyé válnának az önkormányzati intézmények, abban az esetben az ott dolgozók kikerülnének a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alól. Úgy fogalmazott, hogy nem közalkalmazottak lennének, hanem munkavállalók lennének. Tehát a munka törvénykönyve alá kerülnének. Én ezt is problémaként érzékelem. Miniszter úr azt mondta, hogy érti, csak nem fogadja el ezt a módosítást. Én is értem, hogy ön azt mondja, hogy ez probléma, de én meg nem fogadom el azt, hogy az egyházi intézményekben dolgozó embereket, kollégákat az önök kormányzása idején kivették a Kjt. hatálya alól, és ma mintegy másodrendű állampolgárok a saját szakmájukban, mert a munka törvénykönyve vonatkozik rájuk. Nem védi őket a közalkalmazotti törvény néhány passzusa. Sajnos ezt is majd az új parlamentnek és az új kormánynak kell rendeznie, hogy ne másodrendű állampolgárok legyenek az egyházi intézményekben oktató pedagógusok. Ma így van sajnos, a munka törvénykönyve hatálya alá tartoznak ezek a tanárok. Ezt én problémának érzem.
Sérti az alkotmányt, mondja miniszter úr, ez a módosítás, mert a világnézetileg semleges szülők jogai sérülnek. Tisztelettel kérném, valaki magyarázza már el nekem, mi az a világnézetileg semleges nevelés-oktatás. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Húsz éve ezt hallgatom. (Dr. Hiller István: A felvilágosodás óta, nem húsz éve.) Húsz éve ezt hallgatom, előtte negyven évig minden iskolában, kötelező módon az egyetlen ideológiát kellett mindenkibe sulykolni, húsz éve pedig helyébe lépett a világnézetileg semleges ideológia bélyege. Az ateista ideológia helyett a világnézetileg semleges. Érdemben semmi nem változott. A lényeg az, hogy hatvan éve nem lehet a gyerekeknek megmondani az iskolában, hogy fiam, az ezeréves magyar államiságban és a kétezer éves európai keresztyén normák szerint ez a jó és ez a nem jó. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)
(23.10)
Arra volna szükség, hogyha mindazon szülők számára és mindazon családok számára, amelyek úgy kérik, hogy a gyerekeik ezekkel a normákkal ne ismerkedjenek meg, azoknak valóban biztosítani kell, hogy ők akkor ne ismerkedjenek meg ezekkel a normákkal. Ezt továbbra is tiszteletben szeretnénk tartani. Ha valaki nem szeretné, ne ismerkedjen meg, de akik meg szeretnék ismertetni a gyerekeikkel ezeket a normákat, és majd a gyermek felnőve, 18 éves kora után eldönti, hogy e szerint a norma szerint szeretne-e élni, avagy megismerte ezt a normát, de köszöni, nem eszerint kíván élni, no, ez volna a valódi szabadelvű oktatás. Ma az én megítélésem szerint diktatórikus oktatás van, mert ma nem ismertetjük meg a gyereket az ezer-kétezer éves normákkal. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Végül engedjék meg, hogy még Osztolykán Ágnes képviselőtársunk egy mondatát szintén megint idézzem, ezt is felírtam: “Nem tartom megalapozottnak, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek olyan nagy arányban tanulnának egyházi iskolákban.” Most már nagyon késő van, úgyhogy nagyon rövid leszek, de egy kicsi történetet hadd mondjak el.
Magyarország, 2008, Ormánság. Egy iskola, amelyet három önkormányzat tartott fenn, véglegesen az augusztus 31-ei hatállyal esedékes iskolaátszervezés kapcsán a megszűnés szélére került, kistérségi társulásba kellett volna bekapcsolódnia, de a kistérség egyértelműen az értelmére adta, hogy kicsik vagytok, nem vagytok fenntarthatók, leépítjük a felső tagozatotokat, de ennek következménye az lesz, hogy három éven belül az alsó tagozat is megszűnik. A három ormánsági falu által fenntartott iskolában 63 gyerek tanult. A 63 gyerek kétharmada cigány gyermek. Az iskolát be akarták zárni. Kétségbeesve a három polgármester elszaladt a hatvan évvel azelőtti hajdani egyházi fenntartóhoz, és azt kérték: könyörögve kérjük, mentsék meg a hatvan évvel ezelőtt államosított iskolánkat, vegyék át, legyen egyházi iskola.
Az egyháziak lementek a faluba, az Ormánságba, és megkérdezték az ott lévő szülőket, tudják-e, hogy mivel jár az egyházi iskola, és elmondták, mi minden jelleget kell másként tenni. Azt mondták a szülők, hogy ők ezekkel a dolgokkal egyetértenek, és azt kérik, hogy az egyház vegye át ezt az iskolát. Az egyház erején felül ezt az iskolát átvette, azóta is működteti, és kiderült, hogy odafigyeléssel, szeretettel fenntartható ez az iskola. Ahhoz a kétharmadnyi cigány gyermekhez pedig annyi hozzáfűznivalóm van, hogy amikor más településekről elzarándokoltak megnézni, valóban működik-e még egy ilyen iskola, és mit mondanak az ottani szülők két évvel azután, hogy átvette őket az egyház, mi változott a gyerekük életében, ezek a polgármesterek, ezek az iskolaigazgatók sírva távoztak a faluból, mert az ottani cigány gyerekek szülei elmondták nekik, sírva, a kezüket fogva, hogy képzeljétek, ezek a gyerekek azóta köszönnek, behordják a fát, segítőkészek, és teljesen megváltoztak. (Szászfalvi László: El kell menni oda!) Ajánlom önöknek tisztelettel, tessék lelátogatni hozzánk Baranyába, tessék megnézni az Ormánságot, és tessék ezeket a csodákat feltárni, mire képes a XXI. századi magyar egyházi iskolarendszer.
Bevallom, jelentős részem lehetett ebben az apró kis történetben, szívesen állok az önök rendelkezésére. Nagyon remélem, hogy ez a törvénymódosítás tehát visszaadja az esélyt a vidéknek, visszaadja az esélyt azoknak a családoknak, amelyek fontosnak tartják az értékek megtartását, és ez a történelmi adósságcsökkentés egy alkotmányos kötelessége is az új Országgyűlésnek, és egy seb begyógyítása is lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)
