OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen a szót. Hogy is mondjam, ezen a késői órán engem eléggé meglep, és rosszul érint két dolog: egy az, hogy nem gondolom, hogy az LMP nevét és a bizonyos szakmai kérdésekben foglalt álláspontokat össze kellene mosni, nem hiszem, hogy ez szerencsés út, és nem gondolom, hogy ez a jövőben is járható út lenne, viszont azt nagyon sajnálom, hogy mondtam olyan szavakat és mondatokat, amik kevésbé ütötték meg a képviselőtársak fülét, mint a szegregáció, mint a szelektivitás. Csak azt szeretném kérni, hogy én, aki lassan nyolc évet töltöttem el a romaintegráció tág területén dolgozva, nem azt tapasztaltam, hogy a gyerekeink olyan nagy számban lennének jelen az egyházi iskolákban. Ez egy szakmai vita, nem gondolom, hogy ezt nekünk kellene itt most megvitatni, hanem azt gondolom, hogy a szakértőinkre támaszkodva kellene erről majd a későbbiekben bizonyos vitákat folytatnunk.
Én nem azt látom, hogy a gyerekeink mind a vidéki kistelepüléseken, mind akár a budapesti nagy elit, piarista, fasori és ilyen-olyan egyházi iskolákban ott ülnének, és jelentős számban megjelennének a hátrányos helyzetű és roma diákok az egyházi iskolákban. Én magam egy olyan nagyon neves budapesti középiskolába jártam, ami egyházi intézmény volt, és aztán a ’90-es években el kellett mennünk ebből az iskolából. Azután nagyon sok olyan emberrel nem találkoztam, aki vidéki, egyszerű családból jövő roma emberként ilyen neves egyházi intézményekben tanult volna (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), tehát nem igazán látom megalapozottnak, hogy a gyerekeink olyan nagy számban lennének jelen az egyházi iskolákban. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
(22.50)
