PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Számomra ez a benyújtott törvénymódosító javaslat többet jelent, mint az egyházi fenntartásba átadott intézmények finanszírozása. Tágabb értelemben számomra jelenti ez a kistelepülési iskolák megmentését, és még tovább nézve, a magyar falvak megmentését és továbbélését.
Mi vezet oda vagy mi vezetett oda, hogy iskolafenntartó önkormányzatok átadnak intézményeket? Más volt a helyzet a ’90-es években, amikor az önkormányzatiság létrejött, és egyébként az önkormányzatok, a helyi közösségek jól átgondolva, úgy döntöttek, hogy egy világnézetileg elkötelezett intézménynek a működését is helyesnek tartják a településen. Ilyenkor a helyi közösség, a szülői közösség, a nevelőtestület szakértő bevonásával úgy döntöttek, hogy átadják a fenntartói jogot, és így közoktatási megállapodást kötöttek.
Ma azonban más a helyzet. Másmilyen okok miatt adják át egyházi fenntartásba az önkormányzatok az intézményeiket, és ennek a legfontosabb oka a finanszírozás.
Az elmúlt nyolc évben, miniszter úr, ön államtitkár volt, az utóbbi négy évben pedig miniszter; ön az előbb azt mondta Pósán képviselőtársunknak, amikor a finanszírozásról beszélt, és azt mondta, hogy önök azt ígérték, hogy minden településen megmaradnak az iskolák, ön azt mondta, hogy nem igaz. Én idéznék az önök kormányprogramjukból egy mondatot: “A kistelepüléseken az általános iskola alsó tagozatának megőrzése a cél.”
Ehhez képest, miniszter úr, az ellenkezője történt. Körzetesítés történt, társulásba kényszerítés, összevonás, bezárás. A finanszírozással kapcsolatban önöknek az első lépése volt még 2002 után elvonni azokat a kistelepülési kiegészítő normatívákat, amelyeket a polgári kormány vezetett be, a 3000, 2000, 1000 főnél kisebb települések plusz kiegészítő normatívát kaptak ahhoz, hogy könnyebben fenn tudják tartani az intézményeket. Önök ezt elsőként elvonták.
Ugyanakkor volt egy ígéretük, szó szerint így hangzott: átalakítjuk az állam és fenntartók teherviselésének arányát, a normatívát fokozatosan a képzés elismert költségeihez alakítjuk. No, ennek pont az ellenkezője történt. Megkezdődött a forráskivonás. Ön az előbb kérdezte egy képviselőtársamtól, hogy mondja meg, hogy ez mennyi. Csak az idei évben 27 milliárd forintot vontak ki az oktatásból, az ÁSZ szerint pedig 30 milliárd forint.
Talán még emlékszik azokra az időkre, amikor az állami normatíva a tényleges fenntartási költségek 80 százalékát tette ki, és 20-at tettek hozzá a fenntartók. Ma ez jó esetben 50-50 százalék, vannak olyan települések, ahol a működés 50 százalékát sem teszi ki az az állami normatíva, amire ön olyan büszke volt. (Dr. Hiller István: És uniós forrásból mennyi épült meg? - Zaj, közbeszólások.)
2002-ben, miniszter úr, a Medgyessy-kormány idején egy óvodásra jutó állami normatíva 182 ezer forint volt. Az idei évben, 2010-ben ez csak 159 600 forint. 2002-ben egy első osztályos normatívája 187 ezer forint volt, ez ma 135 100 forint, miközben eltelt nyolc év, és emelkedtek a fenntartási költségek. Persze, ehhez kellett azért többféle trükk az önök részéről, bevezették ezt a teljesítménymutatóhoz rendelt normatívát, illetve három évvel ezelőtt, ha jól emlékszem, kivették a közoktatási törvényből azt a garanciális elemet, amely mondat úgy szólt, hogy a normatíva nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Ezt önök kivették, és onnantól kezdve folyamatosan csökkentik a normatívát.
Mit tehet az a település, főleg kistelepülésekről van szó, ahol nincs helyi adó, nincs iparűzési adó, és közben az intézményét szeretné megőrizni, szeretné fenntartani? Akkor jött ez a lehetőség, hogy átadják egyházi fenntartásba, és az állami normatívából és a kiegészítő normatívából működik az iskola, de legalább ott marad a faluban, és ott működik tovább.
Az önök válaszlépése erre a következő volt: ezt a kétéves időszakot, amit valóban mi vezettünk be, először felemelték három évre, majd öt évre. Ez az öt év, hogy még öt évig fizeti a kiegészítő hozzájárulást egy ilyen szegény önkormányzat, ez vállalhatatlan, ez teljesíthetetlen, ez meggátolja az átadást.
Visszatérve arra a két évre, amit a polgári kormány vezetett be. Igen, kell egy ilyen zökkenőmentes átmenet a fenntartás átadásában, és ez a két év egyébként gazdaságilag is vállalható volt. Ez az öt év, amit önök bevezettek, ez nem vállalható, és megkérdezném, hol van egy önkormányzat szabad döntési joga akkor, amikor ilyen kényszerhelyzetbe hozzák, hogy még öt évig fizesse ezt a kiegészítő normatívát. No, ezt a visszásságot kívánja feloldani a javaslat.
Meg kívánom jegyezni még egyszer, hogy ezzel a döntéssel, ha ez átmegy a parlamenten, akkor nem elsősorban az egyházakat fogjuk támogatni, hanem azokat a településeket, kistelepüléseket, amelyeket a fennálló törvény még öt évig fizetésre kötelezne. Az egyháznak tulajdonképpen mindegy, hogy azt a kiegészítő normatívát honnan kapja, az önkormányzattól vagy az államtól. Az is igaz, amit ön mond, hogy ez a költségvetésnek pluszkiadást fog jelenteni. Plusz milliárdokat fog jelenteni, de erre akár tekintsünk úgy is, mint egy vidékfejlesztési támogatásra, mert nem azoknak a szegény önkormányzatoknak, elszegényedett önkormányzatoknak kell ezt kifizetni.
Zárásképpen elmondanám, hogy a ’70-es években pártállami megrendelésre készült egy tanulmány. A tanulmány célja az volt, és az volt a kérdés, hogy hogyan kell megszüntetni a magyar falvakat, vagy hogyan lehet megszüntetni a kistelepüléseket. Röviden a válasz a következő volt: be kell záratni az iskolát, be kell záratni a postát, és meg kell szüntetni oda a közlekedést. Ezt akkor nem hajtották végre. De jöttek Kóka, Gyurcsány urak, jött az MSZP-SZDSZ-koalíció, és mindezt végrehajtották. Jöttek az iskolabezárások, a forráskivonások, a postabezárások, a vasúti szárnyvonalak felszámolása. Ahol ezek megszűnnek, ott egypár évtized múlva már nem lesz település és nem lesz falu.
Tehát azt gondolom, hogy ezzel a döntésünkkel, amit most itt a közoktatási törvényben változtatunk, hozzájárulunk ahhoz, hogy a magyar vidéket megmentsük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)
