DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is, az előterjesztés 9. pontjában, Szabó Timea képviselőtársam előterjesztése tárgyában Schiffer András képviselőtársam által elmondottakhoz csatlakozom magam is, amikor arra utalok, hogy a valóban megengedhetetlen ez a bizonyos indokolási kötelezettség hiánya, illetve jogorvoslati lehetőség hiánya.
(13.50)
Gondolunk arra, hogy az egész állampolgársági törvénynek ma már - mondjuk, talán a délvidéki és a kárpátaljai magyar testvéreinket leszámítva - inkább egyfajta szimbolikus jellege van, és a szimbolikus törvényalkotásban, de még az ilyen közjogi kapcsolatot létesítő jellegű szimbolikus törvényalkotásban nagyon fontos szerepe van annak, hogy ne okozzunk sebeket e törvényalkotás végrehajtásával. Gondoljuk el azt az esetet, amikor tényleg a legnehezebb körülményeket átélt Áron bácsi, mondjuk, tényleg beadja végül is a kedvezményes honosítási kérelmét Székelyföldön, benyújtja az iratait, mindent megtesz a maga érdekében, és egyszer csak megkap egy egyoldalas kis rövid dokumentumot arról, hogy elutasították az állampolgársági kérelmét mindenfajta indoklási kötelezettség nélkül. Ezt a magyar honfitársunkat, azt gondolom, örökre elveszítettük.
Tehát ez egy óriási felelősség, hogy akkor legalább ilyen esetben indokolja meg a magyar állam, hogy azért, mert nem tetszett csatolni a nem tudom, megfelelő hitelesítésű állampolgársági igazolást, vagy bármilyen más egyéb kelléke hiányzott a kérelemnek, de ez alkalmat ad... - sajnos ismerjük nagyon jól a magyar közigazgatást. Egyelőre még olyan állapotban működik ez a magyar közigazgatás, amilyen állapotba hozták az előző nyolc év kormányzói, akik a magyar nemzeti érdekérvényesítést nem vitték bele a magyar közigazgatásba, és bizony nagyon sok ügyintézőről napi tapasztalatunk az, hogy számukra a határon túli magyar ügye egy külföldi ember ügye, ami megengedhetetlen álláspont, de amíg sajnos nem sikerül megváltoztatni ezt a gondolkodást a közigazgatási karban, addig sajnos ilyen önkényes döntésekre lehet, hogy mód nyílik.
Elmondok egy érdekes esetet. Nagyon kemény küzdelmeket folytatok a délvidéki magyarok állampolgárságának megállapításáért, állampolgársági bizonyítvány kiállításával kapcsolatos eljárásokat folytattunk le. Hozzá kell mindjárt tennem, hogy az állampolgársági törvény rendszerében az állampolgársági bizonyítvány kiadására irányuló eljárásban van jogorvoslati jog. Tehát ha, mondjuk, egy Zentán élő magyar... - egyébként egy idős ügyvéd kollégámról van szó, egy idős ügyvéd kolléga ügyét képviseltem, aki Zentán élő magyar kolléga, aki kérte a magyar államtól állampolgársági bizonyítvány kiadását arra hivatkozva, hogy a magyar állampolgárságát ő nem vesztette el, tekintettel arra, hogy a '45 utáni jogalkotás és a kétoldalú egyezmények nem vették végül is el. Ez a mi álláspontunk, ez a Magyarok Világszövetsége közös álláspontja a Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal, e tárgyban indultak meg ezek a próbaperek.
És mit hoz Isten? Azt, hogy négyen nyújtották be a kérelmet, hármuk esetében jött az automatikus elutasítás, hogy nem tekinthető magyar állampolgárnak, azonban az ő esetében, a kolléga esetében az jött ki, hogy igen, magyar állampolgár, igazoljuk. Ennek ő nagyon megörült, és azt mondtam neki, hogy két dolgot tehet vele: vagy bekeretezi és kiteszi a falára, vagy útlevél iránti kérelmet nyújt be. Benyújtotta az útlevél iránti kérelmet, majd a magyar állam képviselői észbe kaptak, hogy rossz döntést hoztunk, és visszavonták ezt a határozatot, majd kiadták, hogy bocsánat, mégsem tetszik magyar állampolgárnak lenni.
Tehát ilyen anomáliák jellemzik a magyar közigazgatást. Ha nem adunk indoklási kötelezettséget, és nem adunk jogorvoslati lehetőséget, akkor nagyon kemény sebeket okozhatunk azoknak a polgároknak, akik ezt a kérelmet benyújtják.
Végül szeretnék szólni az előterjesztés 6. pontjáról, Szabó Vilmos, Szili Katalin képviselő asszony közös előterjesztéséről, ugyanis ha és amennyiben a 2. pontban lévő előterjesztésem... (Az elnök csenget.)
