ZAGYVA GYÖRGY GYULA
ZAGYVA GYÖRGY GYULA
ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Szkeptikus embernek ismernek a barátaim, aki mindig pesszimista minden kérdésben. Ebben is az voltam, amikor 2001-ben először szerveztünk Budapesten Trianon napján, június 4-én trianoni felvonulást az összes trianoni utódállam nagykövetsége előtt, a szlovák, a szerb - elnézést, kicsit magas vagyok ehhez a mikrofonhoz (Derültség.) - és a román nagykövetségek előtt, amit 2001 óta minden évben megrendezünk. Akkor nem gondoltam, hogy 2010-ben odáig fogunk eljutni, vagy odáig jut el a magyar nemzet önökkel egyetértésben, hogy már egy hivatalos emléknap fog majd rendelkezni Trianonról, emléknapnak fogja tekinteni a magyar nemzet. Reméljük, hogy elérjük azt az állapotot, hogy 10-15 év múlva ennek az emléknapnak köszönhetően már nem lesz magyar fiatal, aki nem tudja, hogy volt egy trianoni békediktátum.
Én koromat tekintve azért jobban mozgok fiatal körökben, mint mondjuk, képviselőtársaim nagy része, és nagyon sok tapasztalatom van azzal kapcsolatban, hogy a 16-20 év körüli fiatalok egyszerűen nem tudják, hogy Trianon mi fán terem, tehát egyszerűen nem tudják értelmezni - nagyon kevesen vannak -, azt meg még inkább kevésbé tudják értelmezni, hogy mondjuk, az erdélyi, felvidéki, illetve délvidéki testvéreiket ne románnak, szlováknak vagy szerbnek tekintsék.
(12.30)
Ennek az emléknapnak köszönhetően remélhetőleg el fogunk odáig is jutni, hogy nem fognak olyan sértéseket ezen testvéreink fejéhez vágni, például egy kolozsvári magyarnak nem fogják azt mondani, hogy jé, milyen szépen beszélsz magyarul, holott román vagy. Számtalanszor tapasztaltam ilyet sajnos, panaszolták ezt nekem erdélyi barátaim, többek között ez is megoldható lesz majd ezzel a törvényjavaslattal. Szocialista képviselőtársaim valószínűleg nem is értik, hogy miről beszélünk, mert nem mozognak ezekben a körökben, és nem is érdekli őket az elszakított nemzetrész sorsa és érzékenysége.
Mert ezzel a törvényjavaslattal főleg ezeknek az embereknek az érzékenységét fogjuk tudni majd kezelni. Meg tudjuk adni azt a lehetőséget, hogy tudjanak a román, szerb és szlovák polgártársaikkal szemben folytatott vitákban, a mindennapi együttélésben hivatkozni arra, hogy emberek, Magyarországon ez hivatalos emléknap. Mert folyamatosan azt vágják egy felvidéki magyar fejéhez szlovák munkatársai, hogy veletek az anyaország nem foglalkozik, el vagytok felejtve, Trianon nem hivatalos, mi ez... - ők sem tudják, egy pozsonyi szlovák mit foglalkozik vele. Neki azt mondják az iskolában, hogy Szlovákia ezer év óta létezik. Még idáig is eljuthatunk ezzel az emléknappal, hogy ez szépen átszivárog majd a határokon, és a szlovák származású emberek is meg fogják tudni ezzel kapcsolatban az igazságot, mert bevisszük a közéletbe ezt a problémát.
Nem is feltétlenül csak arra gondolok, hogy most majd hivatalosan tudunk keseregni Trianonon, mert valószínűleg a liberális és a szocialista képviselők úgy gondolják, hogy mi ezt arra akarjuk használni, hogy hivatalosan keseregjünk. Én ezt nem erre szeretném használni személy szerint, hanem arra, hogy meg tudjuk tölteni tartalommal, és a lehetőséggel tudjunk élni. Például kapunk egy minimális védelmet azzal kapcsolatban, hogy június 4-én meg tudjunk emlékezni minden egyes városban, tudjunk programokat szervezni. És az egri rendőrség ne jöjjön oda értetlenkedve, hogy mit keresünk mi június 4-én kint az utcán, és mit művelünk ott - mert jelen pillanatban ez az állás. És sorolhatnám az összes várost Magyarországon, illetve a Kárpát-medencei városokat. Mert a mi mozgalmunk, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom arról is híres, hogy évek óta szervez a Kárpát-medencében is trianoni megemlékezéseket, ami sokkal bonyolultabb, mint Magyarországon. Amikor a román rendőrökkel kell farkasszemet nézni, az nem egy egyszerű dolog, ezt higgyék el nekem. Főleg egy ott élő erdélyi magyarnak vagy székelynek ebből rengeteg problémája származhat. Ezt is nyilván kezelnünk kell, és majd meg kell oldani, hogy ezek a problémák se legyenek akkorák, és nekik is védelmet adjunk valamilyen módon, hogy meg tudják tenni ezeket a megemlékezéseket.
Arról szerettem volna beszélni, hogy mindenféleképpen bele kellene tenni ebbe a törvénybe, hogy az oktatásban legyen jelen. Balczó képviselőtársam ezt említette, hogy erre beadtunk egy módosító javaslatot, pontosan arra hivatkozva, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapja és a holokauszt áldozatainak emléknapja rendelkezik erről, akkor a Trianon-emléknap is kell hogy rendelkezzen. Illetve még annyival szeretném kiegészíteni, hogy nem feltétlenül csak a középiskolákban, hanem az általános iskolák 7-8. osztályában egy osztályfőnöki óra is foglalkozhatna azzal, hogy az elszakított területeken élő magyarság sorsával megismertetik a gyerekeket. Mert 7-8. osztályban szerintem erről már lehet beszélni. Gondoljunk csak arra, hogy mondjuk, Izraelben a holokauszt áldozatairól már óvodában tájékoztatják a gyerekeket. Szerintem 7-8. osztályban már igencsak érettek arra a magyar fiatalok, hogy egy osztályfőnöki óra keretében erről beszélgessenek, és előkészítsék őket arra, hogy majd a középiskolában lesz egy hivatalos emléknap.
Ennyit szerettem volna elmondani, remélem, hogy megfogadják a módosító javaslatunkban leírt két-három szót, hogy bekerüljön az oktatásba ez az előterjesztésünk.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
