BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kell kezdenem, hogy megint csak a kedves szocialista képviselőtársakhoz fordulok: hát, ezt sikerült elérni. Nyolc év, és ennek ez lett az eredménye, hogy ilyen dolgokról kell beszélni ebben a házban, barikádról, halálról, vérről, erőszakról. Ez az önök munkájának a következménye.
Én elismerem és megértem azt, hogy van olyan helyzet, amikor az ember nem tud úgy szembesülni, nem az ő konkrét tetteinek, hanem annak a közösségnek a tettei következményeivel, amelynek a tagja. Tehát én ilyen értelemben jóhiszemű vagyok, én emlékszem azokra a pillanatokra - ha szabad idehozni ezt a példát -, amikor többen föltették a kérdést a náci Németországban, hogyan van az, hogy annyi ember hallgatott akkor, amikor azok a dolgok történtek, amik történtek abban az országban, amelyek embertelenek voltak és emberiségellenesek. Aztán ennek az elemzésnek a végén azt mondja a történész, hogy nem az a kérdés, hogy miért hallgattak, hanem hogy miért nem látták. Én el tudom fogadni azt, hogy a hatalomnak a sáncain belül ezek olyan bagatellnek tűnnek.
Vagy emlékszem azokra a valóban ijedt szemekre, amikor önöknek haza kellett menni itt néhány parlamenti ülés után, ahol egyébként lehet, hogy én elmosolyodtam, és talán még valami vicceset is hallottam, és még talán nevetgéltem is, de én nem Révész Máriuszon nevetgéltem és röhögtem, és nem úgy hörögtem és üvöltöztem, ahogy önök - emlékeznek még rá? - Ékes Ilonának az első hozzászólását fogadták ebben az ügyben. És az összes, több mint húsz interpellációmat úgy fogadták, hogy nem engedték, hogy végigmondjam a hozzászólást. Gyurcsány Ferenc ideállt, hátat fordított, majd a fenekét fordította felém akkor, amikor szerényen és kedvesen megkérdeztem tőle, hogy ő mit gondol ezekről az eseményekről.
Ez az indulat, ami most itt van, az ennek a következménye. Ez nyolc év alatt gyűlt fel az emberekben, bennem is, elismerem. Remélem, hogy eljutunk majd addig, hogy lehet erről a dologról józanabbul is, és csöndesebben és szerényebben beszélni, de ahhoz történni kell valaminek, és azt nem nekünk kell megtenni, hanem önöknek.
Én senkinek személyesen a jóhiszeműségét, még Bárándy Gergelyét sem vitatom akkor, amikor ebben az ügyben megpróbál valamilyen jogászkodással arra az oldalra kerülni, ahol önök mint szervezet nincsenek. Ez a helyzet. Még arra a pillanatra is emlékszem, amikor az ön édesapja annak a könyvnek a bemutatóján, amit Gaudi-Nagy Tamás felmutatott, “Embervadászat utasításra”, a mélységes szégyenérzetét fejezte ki azért, ami történt, és én nagyon tisztelem őt ezért a dologért.
Azért mondom, hogy a jóhiszeműségben nincs hiány, csak azt meg kell érteni, hogy van politikai felelősség, ami nem arról szól, hogy én nem ütöttem, én nem voltam ott, talán még nem is röhögtem. Az összes interpellációt ebben az ügyben önök leszavazták. Négy éven keresztül a Házban egyetlenegy olyan fölszólalás nem volt ebben az ügyben, amit önök támogattak volna, és ezért felelősséget kell vállalni.
És ez az önök érdeke is egyébként, mint ahogy az országnak az érdeke is, hogy legyen egy olyan tisztességes baloldal, amire Schiffer András utalt. Én természetesen a tisztességes baloldal létét nem vitatom, elméletileg; gyakorlatilag Magyarországon nagyon nehéz ma erre gondolni.
Tehát itt most ez borult ki, és ezzel önöknek szembesülni kell, mint ahogyan mi szembesültünk folyamatosan az elmúlt nyolc évben azzal, ahogy önök ezeket az ügyeket megpróbálták háttérbe szorítani. Ha visszaemlékeznek arra a kutyakomédiára, amikor éppen 2006. október 31-én a három illetékes bizottságnak a zártkörű ülésén, amiről SMS-ben szivárogtatták ki azonnal az információkat, például Ékes Ilona képviselőtársamat abba a gyanúba keverve, hogy ő együttműködik mindenféle szélsőséges, terrorista elemekkel, és utána széttárták a karjukat, és mindenfajta hamisított felvételekkel próbálták bebizonyítani azt, hogy Magyarországon tulajdonképpen meg akarják dönteni emberek a jogállamot, akkor azt kell mondanom, hogy mindennek most itt van az eredménye.
Én bízom benne, nem vagyok egészen biztos, de bízom benne, hogy abban a választási eredményben, amit önök elértek, ez is benne van. Nagyon remélem, hogy az emberek erkölcsi ítélőképességéről is szól ez a dolog, hogy azt gondolták, hogy nem szeretnék, ha még egyszer olyan miniszterelnöke lenne ennek az országnak, amilyen volt az elmúlt négy és nyolc évben. Ez a helyzet. Úgyhogy önöknek ezzel is szembesülni kell, és én bízom benne, hogy lesz majd olyan pillanat, amikor együtt fogunk gondolkodni arról, hogy hogyan lehet azokat a romokat eltakarítani és újjáépíteni, amiket egyébként önök okoztak, mert van erre lehetőség, hogy önök ebben részt vegyenek.
S ha mégiscsak szabad valami olyat mondani, ami már inkább az elemzés része: természetesen az ember egy párt politikájának a képviselője, még ha nem is párttag feltétlenül, és én azt is keresem, hogy hol is van az érvelésekben a különbség, mondjuk, egy LMP-s érvelés és egy jobbikos érvelés és a mi hozzáállásunk között. Én azt gondolom, az egy nagyon lényeges dolog, és minden tisztelet mellett Pörzse Sándornak mondanám, és egy korábbi hozzászólásra mondanám azt, hogy a fokos, meg hogy Gyurcsány Ferenc védje meg saját magát, ezzel én érzelmileg teljesen azonosulni tudok. Talán emlékeznek, én egy lapban, amiért… - mindegy, nem érdekes -, a Demokratában adott interjúmban azt mondtam, hogy ha az én gyermekemet lövik meg ott, akkor én is fölemelem az utcakövet, és odadobom, de utána a bíróság elé állok. Ez a helyzet. Mert szerintem olyan érték van ma Magyarországon, és ez egy húszéves érték, akármilyen gyengén is működik nagyon sokszor, amit úgy hívnak, hogy jogállam, és ezt nem szabad átlépni. Én tehát remélem, hogy ez egy érzelmi elszólás volt, amikor azt mondják, hogy Gyurcsány Ferencet ne védje a Köztársasági Őrezred. Szerintem addig védje a Köztársasági Őrezred, amíg erre törvényes lehetőség van. Amikor nincs, akkor ezt meg kell szüntetni. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Lejárt.) Ezt majd vizsgálják meg azok, akik ehhez értenek; és utána nem magát kell hogy megvédje, mert ilyen módon itt fenyegetni senkit nem lehet - védje meg a törvény és védje meg a jog. (Taps az LMP padsoraiból.)
Én azt gondolom, hogy annak van értelme ebben az országban, és azt gondolom, hogy ebben azért van köztünk egy különbség, mint ahogyan abban is különbség van, hogy amikor önök számon kérik rajtunk, hogy mi miért nem döntöttük meg az utcán forradalommal az előző rendszert: azért nem döntöttük meg, mert a jogállam keretei között ezt nem tudtuk volna megtenni. És amikor a választáson sikerült őket megdönteni, akkor pedig ez jogállami keretekben történt, és szerintem ez egy nagyon fontos dolog. Mint ahogy önöknek sem sikerült a jogállam keretein sem kívül, sem belül megdönteni az előző kormányt. Azt gondolom, hogy ez egy fontos különbség, de engedjenek meg egy ilyen polémiát. Nyilván lehet majd erre megfelelő alkalmakkor válaszolni. Ez nem vonja kétségbe azt, hogy azt, amit önök közül jó néhány képviselő, jelenleg képviselő és nem képviselő tett ebben az ügyben, azt én elismerem, az előtt megemelem a kalapomat, az egy nagyon lényeges dolog volt.
És ha már arra a kritikára lehet reagálni, hogy miért nem említettem Morvai Krisztina nevét, akkor erre hadd mondjam egy kicsit ironikusan - remélem, nem értik félre - vagy humorosan: ez egy szívügy nálam. Az a helyzet, hogy énnekem az, ahogyan ő megpróbálta az elmúlt néhány évben azt a közös munkát, amit együtt végeztünk, eltagadni, az nem esett jól. Ez a helyzet. Mert úgy gondolom, hogy nem kell pártpolitikai érdekek miatt erről hallgatni. Én azt sem tagadom el, hogy azzal, amit önök most politikailag képviselnek mint Jobbik Magyarországért Mozgalom, és Morvai Krisztina politikai nézeteivel nagyon sok mindenben nem értek egyet. Van, amit veszélyesnek tartok, van, amit egyszerűen csak helytelennek tartok, és van, amivel egyetértek. De én ezt szeretném különválasztani attól, amit ő 2006 ősze után ebben az ügyben tett, és az előtt megemelem a kalapomat. Szerintem tartsuk magunkat ehhez, egyébként pedig vívjuk meg a politikai vitákat.
És ha szabad az LMP hozzáállásáról is néhány mondatot mondani: Schiffer András a bíróság bírálatát kifogásolta, egyébként Bárándy Gergellyel együtt, ebben a határozatban. Megmondom őszintén, talán be lehet ezt vallani, hogy sokat gondolkoztunk ezen a kitételen. Valóban veszélyes dolog, amikor törvényhozók, politikusok elkezdik bírálni a bíróságnak vagy az ügyészségnek a munkáját. De hadd mondjam azt, hogy amikor arra gondolok, hogy összehívtuk az emberi jogi bizottságnak az ülését, amire a szocialista képviselők nem jöttek el egyáltalán, és az SZDSZ képviselője sem jelent meg, és akkor kiderült, hogy az az ülés határozatképtelen, és akkor én azt mondtam, hogy folytassuk a tanácskozást, mert fontos, hogy megtudjuk, mit tett az ügyészség és a bíróság, akkor a szocialista képviselőkkel együtt fölálltak ezek a tiszteletreméltó bírák és ügyészek, és elhagyták a termet, és a jogvédőket kellett meghallgatnunk, többek között annak idején a TASZ képviselőjét. Tehát ha a bíróság munkáját és ítéleteit nem bírálom, akkor is azt a magatartást, ahogyan ezekhez a vizsgálatokhoz hozzáálltak, mégiscsak bírálnom kell.
(18.00)
De inkább visszakérdezek: ha ez a határozat nem alkalmas arra, hogy erről a munkáról ítéletet mondjunk, akkor megkérdezem, hogy hol, hol lehet azokat az anomáliákat, amelyek a bíróság működésével kapcsolatban vannak - még egyébként, ha jól emlékszem, egy Gyurcsány Ferenc nevezetű ember azt is megengedte magának, hogy az MSZP kongresszusán fideszes apparatcsikoknak vagy csinovnyikoknak nevezze a bírókat és az ügyészeket, s ha már megvédjük itt a bíróságot, akkor, azt gondolom, arra is érdemes szót vesztegetni, hogy ez egy nem helyes hozzáállás -, akkor hol van a helye annak, hogy valóban áttekintsük a bíróságok működését, ami nemcsak ezekben az ügyekben, hanem nagyon sok ügyben bizony kívánnivalót hagy maga után.
És még egy megjegyzés Gaudi-Nagy Tamásnak éppen az ítéleteknek, a határidőknek és az ügyeknek a kiterjesztésével kapcsolatban. Az a helyzet, hogy bármennyire nem tetszik nekem sem, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bírósági ítéleteket felülbíráljunk. Nem marad más a bírósági tévedésekkel, az ilyen vagy olyan motivációval való tévedésekkel szemben sem marad más, mint hogy a jogállami úton érvényesítsük ezeknek a helyesbítését. Mert azt gondolom, azt talán Gaudi-Nagy Tamás sem mondja, hogy ne lettek volna olyan jogos ítéletek, amelyek nem rendőröket érintettek, hanem - mondjuk így - demonstrálókat, vagy mindegy, hogyan nevezzük őket: civileket, állampolgárokat érintettek, akik nem törvényesen gyakorolták a jogállamban számukra rendelkezésre álló gyülekezési jogot. Amennyiben pedig ez így van, akkor nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk, hogy van, akinek jogos, van, akinek nem jogos. Ezért maradtunk azon a biztos fundamentumon, ahol egyértelműen vagy ügyészségi határozat, vagy bírósági döntés mondja ki, hogy ott valóban az államnak van felelőssége ebben az ügyben. És lehet, hogy ez érint - én is ismerek személyesen ilyen embereket - egyébként egyéni sorsokat, ahol igazságtalanságok vannak, és szubjektíve én is meg vagyok erről győződve, de én úgy gondolom, hogy még ez sem jogosít fel bennünket arra, hogy azt a sokkal magasabb érdeket, amit úgy hívnak, hogy jogállam és a jogállami normáknak a tiszteletben tartása, betartsuk.
És én úgy gondolom - ebben pedig teljesen egyetértek Schiffer Andrással -, nem kívánom azt, hogy eljöjjön az az idő, amikor azt az urat, aki itt Révész Máriusszal viccelődött, akit úgy hívnak, hogy Kuncze Gábor - állítólag valamikor belügyminiszter volt -, egyszer majd fejbe veri a rendőrség, jogtalanul, nem kívánom, hogy így legyen; de azt garantálom, hogy ott leszek mellette, és harcolni fogok a jogaiért, mert az törvénytelen lesz. (Az MSZP-s képviselők felé fordulva:) És nem kívánom önöknek azt, amit az önök által vezényelt rendőrség elkövetett, de ha netán elkövetné, akkor számíthatnak rá, hogy ki fogunk állni az önök emberi jogai mellett, mint ahogy természetesen a szólásszabadság és a Házszabály keretében meghallgatjuk önöket, még akkor is, hogyha úgy gondoljuk, hogy erkölcsileg önöknek itt mást kellene mondaniuk, mint amit egyébként elmondtak.
És hogyha megengedik, még egy utolsó mondat, ami szintén nagyon fontos dolog. Azt gondolom, mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy a rendőrség megerősödjön, és valóban hatékonyan védje az állampolgárokat és a törvényt. Ez egy lényeges pont. De az is lényeges, hogy ehhez erkölcsi megtisztulásra van szükség. És én úgy gondolom, hogy majd akkor, amikor az illetékes miniszternek az lesz a feladata, hogy ezt a határozatot, az ebben a határozatban foglaltakat végrehajtsa, akkor ez is lehet egy első lépés, vagy egy második vagy egy harmadik lépés az erkölcsi megtisztulás útján, mert erre bizony nemcsak a rendőrségnek van szüksége, hanem, úgy gondolom, nagyon sokaknak másoknak, mindannyiunknak ebben az országban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
