DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL
DR. STEINER PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném őszinte sajnálatomat kifejezni a jelenlévőknek is és mindazoknak, akik bármilyen módon e sajnálatos események során súlyos sérüléseket, atrocitásokat szenvedtek el. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Tisztelt Ház! Rögtön az elején szeretném jelezni azt, hogy az alkotmányügyi bizottság vitáján is a szocialista képviselők elsősorban az igazságossági, jogi és alkotmányos kérdéseket tekintették vitaalapnak, nem pedig azokat a politikai hozzászólásokat és proklamációkat, amelyek itt elhangzottak, és a hozzászólások során is elhangzottak. Továbbá szeretném azt is jelezni, hogy mi az Országgyűlés elé került határozat szövegéből indultunk ki, azzal kapcsolatosan fejtjük ki a véleményünket, nem pedig más egyéb körülményekre szeretnénk reagálni.
Először is azt szeretném elmondani önöknek, hogy a hivatkozott határozati javaslat első mondatában múlt időbe tette a szöveg, hogy Magyarország polgárai hittek abban, hogy a demokratikus jogállam már a születése pillanatától teljeskörűen biztosítja az alapvető szabadságjogokat.
Az én álláspontom szerint ez nem múlt idő. Magyarország polgárai a rendszerváltás óta hisznek a demokratikus jogállamban, amit bizonyít a szabad, független választások sora - például az önök választási eredménye is most -, bizonyítja a jogállami rendszer, annak alkotmányos védelme, és bizonyítja az állam és az állami vezetők felelősségének megállapítását garantáló jogrendszer. Ebben a jogrendszerben az egyik legfontosabb alapelv a bírói függetlenség biztosítása. Azért a bírói függetlenségé, mert ha és amennyiben bármilyen jogsértésre kerül sor, akár büntetőjogi, akár polgári jogi vagy bármilyen más jogágban, az a magyar alkotmányos jogrend szerint elsősorban bírói úton orvosolható, elsősorban bírói úton érvényesíthető. Ezért az az álláspontunk, hogy a tömeges alkotmányos alapjogsértés nem megalapozott, erősen túlzó. Elvi érvekkel azonban szerintünk megállapítani azt, hogy országgyűlési határozattal be lehet avatkozni folyamatban lévő akár polgári, akár büntetőügyekbe, a független bíróság eljárását befolyásoló, nyomást gyakorló eszköz lehet, és ez a határozat magában hordozza ennek a lehetőségét.
Szeretnék kitérni a határozatban foglalt néhány momentumra. Először is azt szeretném leszögezni, hogy a 2006. augusztus 20-án a tűzijáték során öt ember életét követelő szörnyű tragédiát két független vizsgálat is értékelte, és megállapításokat vont le. Gönczöl Katalin professzor asszony tevékenységét nem nevezném paródiának, már csak azért sem, mert önök közül is nagyon sokat tanított, és akit pedig nem tanított, az sajnálhatja, hogy nem tanította. (Dr. Mikola István: Nem sajnáljuk!) És Ignácz tábornok jelentését sem jellemezném semmiféle paródiának, hiszen egy elismert szakmai vezető és rendőr tábornok végezte ezt a vizsgálatot. (Balog Zoltán: Le is váltottátok!) Ennek a vizsgálatnak a során megfelelő következtetéseket vontak le, és ennek eredményeként felelősségre vonásokra került sor mind az állami szervek, mind az Országos Meteorológiai Szolgálat, mind a katasztrófavédelmi szervek esetében. Ugyanakkor bármennyire is szeretnének önök ebből politikát csinálni, nem zárható ki annak a szerepe, hogy egy olyan óriási természeti katasztrófával néztünk szembe, amely Magyarországon addig nem volt ismeretes, és ezért is megállapítást nyert, hogy ezek a szervek nem voltak felkészülve arra az óriási szélviharra, amely bekövetkezett. Tehát az első probléma, hogy nem a tűzijáték okozta a baleseteket, hanem az az óriási szélvihar, amely természeti katasztrófaként jelent meg ebben a pillanatban a térségben. (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ez tehát egy nagyon fontos körülmény, már csak azért is, mert a hivatkozott szakmai jelentés azt is megállapította, hogy a tűzijáték megkezdésekor már nem volt lehetőség és nem volt mód a tömeg figyelmének a felhívására és az oszlatás megkezdésére.
(15.20)
Ebből következően, szeretném pontosítani még egyszer, az óriási szélvihar és a szélviharral összefüggő katasztrófák okozták a tragédiákat. Azt is szeretném önöknek jelezni, hogy a károsultak jelen pillanatban is a bíróság előtt érvényesítik jogaikat, pertársaságban járnak el, és nincs még elsőfokú ítélet (Moraj a Fidesz padsoraiban.), tehát felvetődik a kérdés, hogy egy folyamatban lévő ítéletben hogyan fogja a bíróság ezt a nevezett országgyűlési határozatot érvényesíteni, amiről nincs kétségem, hogy önök el fognak fogadni. (Dr. Nagy Gábor Tamás: Úgy, hogy az állam elismeri a felelősséget.) Nem döntötte el ez a határozati javaslat azt sem, hogy a felelősség érvényesítése során a készítők, előterjesztők objektív felelősséget kívánnak érvényesíteni minden vizsgálat nélkül, vagy pedig a polgári törvénykönyv 339. § (1) bekezdését, amit minden jogásznak illik kívülről tudni, az általános kártérítési felelősséget kívánja érvényesíteni. Azt is szeretném jelezni, hogy a káreseményeket nem lehet általában vizsgálni, a káreseményeket csak a maguk konkrétságában lehet vizsgálni a konkrét ügyekben a jogellenesség, a felróhatóság, a kár és az ok-okozati összefüggés, a kár és a felróhatóság között. Erről kell dönteni a független magyar bíróságnak az alkotmányos rend szerint, ezt határozattal nem lehet befolyásolni, és ezt a hatáskört nem lehet átvenni a bíróságtól.
A következő kérdéskör szintén a határozatból kiindulva az, hogy szeretném leszögezni, hogy a törvénysértő rendőri brutalitást a legszigorúbban kell büntetni, ebben soha semmilyen aggály nem merül fel bennünk (Dr. Pósán László: Nana!), de ennek megítélése, ennek megállapítása, az összes lényeges körülmény ítéletbe foglalása nem a mi dolgunk, hanem az eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. Azt lehet tehát mondani, hogy a magyar alkotmányos rend szerint rendelkezésre állnak mindazok a rendes és rendkívüli jogorvoslati eszközök, amelyekkel ezeket a sérelmeket orvosolni lehet, de ott a bíróságon, uraim - hölgyeim és uraim, elnézést kérek -, nem itt, a magyar parlamentben, mert ha ezt tesszük, akkor egy nagyon régi alkotmányos hatalommegosztási elvet borítunk fel. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.)
Nem hallgatható el az előzmény sem, a TV-székház ostroma, amelyet én éjszaka közvetlenül tapasztaltam meg, akkor városrészvezetőként: feldühödött emberek, szétvert TV-székház, szétvert közintézmény, és - elnézést a kiszólásért - szétvert büfé és szétvert automaták, erőszakosan megrongált magánjavak, felgyújtott autók, és rendőrök bántalmazása. (Moraj a Jobbik padsoraiban.) Ha beszélünk ezekről a körülményekről, akkor ezt is hozzá kell tenni az előzményekhez, és az sem hallgatható el, hogy a Fidesz az ominózus nagygyűlését szinte arra a helyszínre szervezte ezt követően, amely helyszín szinte illeszkedett a radikális tüntetőkkel; pontosan tudatában voltak ennek a kockázatnak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ez felháborító! Elképesztő! - Balog Zoltán: Ti osztottátok a gumibotot a rendőröknek!) Rendkívül súlyos állítás, tisztelt képviselőtársaim, és hihetetlen jogbizonytalanságot okoz, ha az ügyészi és bírói szervekkel kapcsolatosan azt állítjuk, hogy képtelenek voltak ellátni a feladataikat, semmibe vették a büntetőeljárási alapelveket; azokat a magyar bíróságokat sértik meg ezzel a mondattal, akik jelenleg is végzik a munkájukat. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: De hogy!) Az egyes állami szakigazgatási, rendőri cselekmények felróhatóságának megállapítása nem azonos az állami terrorral. Az állami terror a deportálás volt (Moraj a Fidesz padsoraiban.); az állami terror az a csendőrség volt, ami közreműködött a deportálásban (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: ÁVH!), az állami terror az ÁVH volt, és az állami terror az ’56-os megtorlás volt, de semmiféleképpen nem lehet ezeket a cselekményeket, mint ahogy ez a határozat teszi, sommásan állami terrornak minősíteni. (Dr. György István: Kettős mérce!)
Az Országgyűlés határozati javaslatából összefüggően az állapítható meg, és ezzel mi egyetértünk, hogy a szándékával nincsen baj, a szándéka helyes, hogy mindenki, aki igazságtalanul bármilyen sérelmet szenvedett, az megfelelő jogorvoslatban részesüljön. Az alkalmazhatóságával van baj; az alkalmazhatóságával azért, mert érdemes néha belenézni a tiszta forrásba, ahogy Asztalos professzor úr mondta régen; a hatályos polgári törvénykönyv megfelelő paragrafusa, nevezetesen a 349. § (1) bekezdése azt mondja: “Az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.” Azt gondolom, hogy ez a jogszabály nagyon világosan rendelkezik, ez a mai magyar hatályos polgári törvénykönyv, és remélem, hogy hatályban is marad, ebből következően ennek az országgyűlési határozatnak az alkalmazhatóságában látom a legnagyobb hatályt.
Néhány szempontot hadd említsek meg! Hogyan fogja az Államkincstár, amely szintén szerepel ebben a határozatban, eldönteni a káresemények jogalapját? Hogyan fogja eldönteni a káresemények vagy a kártérítés összegszerűségét? Hogyan fogja eldönteni az okozati összefüggést, a felróhatóságot? Kérdezem: ennek eldöntése a magyar alkotmányos jogrend szerint nem a bíróságok hatásköre? Nem rájuk kell bízni ezt a feladatot? Természetesen erkölcsi támogatást egy politikai nyilatkozattal lehet tenni, de a bíróságok jogkörébe való beavatkozást én a magam részéről súlyos alkotmányossági problémának látom.
A szakmai problémák feloldására, tisztelt Ház, két lehetőség van. Az egyik: bízzunk a bíróságokban, bízzunk abban, hogy a bíróságok az igazságnak és a jognak megfelelő ítéletekkel orvosolják az összes jogsérelmet. A másik, hogy az Országgyűlés e tárgykörben alkosson törvényt; törvényt, mint például a kárpótlási törvény volt korábban, akik még emlékeznek rá, mert akkor a törvényalkotás rendje szerint lehet érvényesíteni a jogalkotási szempontokat, lehet érvényesíteni a normakontrollt, és alkalmazhatóvá válik a törvény a bíróságok és más szervek számára.
Végül, tisztelt Ház, egy fontos állítást ki kell mondani: az egyik bűn nem igazolja a másik bűnt. Az is bűn, ha valakinek eltörik az ujját egy rendőri túlkapás során, de én személyesen találkoztam rendőrökkel, akik mutatták a Szabadság téren felszedett kockaköveket, amelyekkel megdobálták őket (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Visszadobták!), és minden egyes kockakő egy emberi lábszár eltörésére alkalmas. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: El is törték?) Ebből következően szerintem, ha állampolgárt bántalmaznak bűnös módon, az bűn, és ugyanolyan bűn, ha egy rendőrnek kockakővel összetörik a kezét, a lábát, a mellkasát; nem lehet egyik bűnt sem megbocsátani.
Ezért tisztelettel az a kérésem a tisztelt Ház felé, hogy ne essenek a politikai hangulatkeltés igézetébe. (Lázár János: Á!) Az a kérésem nagy tisztelettel a jelen lévő kétharmados többséghez, hogy gondolják át azt, hogy milyen óriási kockázatot vállal a Ház ezzel a határozattal, ha ezt ebben a formában elfogadja, mert akkor az történik, hogy a pillanatnyi kommunikációs és politikai érdek megelőzi és megelőzheti a Magyar Köztársaság egyik legfontosabb működési fundamentumát, a jogbiztonságot és az igazságszolgáltatásba vetett hitet.
Tisztelt Ház! Én azt kérem, hogy védjük meg együtt az alkotmányos jogrendet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
(15.30)
