DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Áldozatok! Engedjék meg, hogy vezérszónoklatomat XVI. Benedek pápa 2007. szeptember 7-ei ausztriai látogatásakor mondott beszédének egy idézetével kezdjem, amely akként hangzott el, miszerint hitünk egyértelműen szembeszáll azzal a hozzáállással, amely lemond arról, hogy az ember képes megismerni az igazságot.
Hazánkban az utóbbi években sajnálatos módon strukturális tulajdonsággá kezdett válni az igazságtalanság és a tények elmaszatolása. Steiner képviselő úr iménti felszólalásában is a fentiek maradéktalanul megnyilvánultak. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)
Mi, mint az új magyar parlament képviselői, 2010 tavaszán a fentiek kiküszöbölésére is kaptunk mandátumot, vagyis arra, hogy az igazságosságot minél szélesebb körben újra láthatóvá és tapinthatóvá tegyük. Az igazságosság fogalmát értelmezve megállapíthatjuk, hogy az igazságosság az a szokás, amely által valaki állhatatos és szilárd akarattal megadja minden egyes embernek a jogát, azt a jogot, ami őt megilleti. Erre kérem képviselőtársaimat, hogy gondoljanak akkor, amikor az állami vezetők mulasztása, illetőleg a törvénytelen rendőri fellépés során honpolgárainkat a 2006. augusztus 20-ai budapesti tűzijátékkal összefüggésben, valamint a 2006. szeptember 17. napja és 2006. október 25. napja között történt rendőri fellépések következtében, illetve azzal összefüggésben alapjogi sérelem ért.
Az igazságosság visszaállítása érdekében nekünk minden ártatlan áldozatnak megfelelő erkölcsi elégtételt, továbbá anyagi kárpótlást kell adnunk. Magyarország fővárosában, Budapesten 2006 augusztusában ugyanis az történt, hogy a Szent István-napi esti tűzijáték alkalmával nem biztosították a gyülekezéshez való jogot, az azt követő hónapokban pedig a véleménynyilvánítás alkotmányos jogát gyakorló polgáraink tömegesen váltak a rendőri attak áldozataivá.
Tudnunk kell, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a kommunikációs szabadságok anyajoga, amelyből ered a szólásszabadság, a gyülekezési és az egyesülési jog szabadsága is. A szólásszabadság kapcsán az egyes nemzeti alkotmányok, továbbá a különböző nemzetközi emberi jogi egyezmények általában meglehetősen szűkszavúak. A vonatkozó jogi normák a szólásszabadság védelmének biztosításánál, esetleg a korlátozás bizonyos szempontjainak megjelölésénél nem árulnak el többet. A normatív szöveget tehát értelmezni kell, amely a bíróság, illetőleg az Alkotmánybíróság feladata. Ez viszont - mint azt a tisztelt honatyák mindannyian tudják - az egyes kártérítési ügyek tekintetében évekig elhúzódó peres eljárásokat jelent. Az elhúzódó eljárások megelőzése céljából is fontos az ártatlan áldozatok minél gyorsabb erkölcsi és anyagi kártérítése.
A gyülekezési, valamint az egyesülési jog történetileg összefügg a szólásszabadsággal. Az emberi jogok nemzetközi egyezményének 11. cikkelye tartalmazza a gyülekezés és az egyesülés szabadságát, amely szerint mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához. A Magyar Köztársaság alkotmánya a 62., valamint a 63. §-ában kifejezetten elismeri a békés gyülekezés jogát, biztosítva annak szabad gyakorlását. A gyülekezési szabadság a demokrácia érvényesítésének egyik fontos biztosítéka, mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amely elősegíti az érdek- és a véleménykülönbségek megjelenítését.
Az emberi jogok európai bírósága és bizottsága a gyülekezési jog értelmezését illetően az alábbi nemzetközi joggyakorlatot alakította ki. A békés célú gyülekezéshez való jog nem szűkíthető le pusztán az állam negatív kötelezettségére, miszerint az állam ne akadályozza a gyülekezéshez való jog gyakorlását, mert fennáll az állam pozitív irányú kötelezése is. Ez a Platform “Ärzte für das Leben” versus Austria, a 10126/82-es eset volt, amit idéztem.
A magyar Alkotmánybíróság is több határozatában kifejtette, miszerint a gyülekezési jog biztosításával kapcsolatban az államot nemcsak annak tudomásulvétele terheli, hanem magának a rendezvénynek a biztosítása is, amely magába foglalja a rendezvényre való eljutás és az onnan való eltávozás biztosítását is, amellyel kapcsolatban az államnak aktív, tevőleges magatartási kötelezettsége áll fenn.
Mindezek alapján, ami a jogot és ami a tényeket illeti, megállapítható, hogy a fentiekben megjelölt időszakban sérült az emberek alkotmányos alapjoga, illetve a személyhez fűződő jogok is sérelmet szenvedtek.
A jelen határozati javaslat tárgyalása során tudnunk kell azt is, miszerint a polgári jogi kártérítési felelősség célja egyfelől az, hogy megbüntesse azt, aki a társadalom által károsnak ítélt cselekedetet hajtotta végre, másfelől pedig a fennálló vagyoni viszonyok védelme. A kártérítés fő célja, hogy olyan helyzetet teremtsen, mintha a károkozó esemény be sem következett volna, ezért a kártérítés a kár nagyságához, nem pedig a károkozó szubjektív magatartásához igazodik.
A magyar polgári törvénykönyv, közismert nevén a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok tehát a rendőri attak esetén is a Ptk. védelme alatt állnak. Tekintettel arra, hogy a Ptk. általánosságban védi a személyhez fűződő jogokat, ezért annak 84. §-a rendelkezései szerint a személyhez fűződő jogok megsértése esetén kell alkalmazni az alábbiakat.
Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja. Követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását. Követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt. Követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését. Vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.
Nézzük a vagyoni kártérítést! Vagyoni kártérítésre akkor van mód, ha a személyhez fűződő jogsérelem vagyoni károsodáshoz vezetett. Az, hogy a kártérítés feltételei fennállnak-e, a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó rendelkezések szerint kell vizsgálni a kérdést. Általános szabályok alapján a kártérítés tárgyi feltétele az, hogy valamely jogellenes magatartással okozati összefüggésben kár keletkezzék. A jelen ügyek alkalmazásában azonban jogellenes magatartásként csak azok vehetők figyelembe, amellyel személyhez fűződő jogokat sértettek. Jellemző, hogy az okozati összefüggés e magatartás és a vagyoni kár között általában csak közvetett módon mutatható ki.
A kártérítési igény megalapozottságához a jogsértő felróhatóságának megállapítása e körben is elengedhetetlen. Ezért különösen fontos a jelen határozat elfogadása.
A nem vagyoni kár megítélésének feltételei a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontjában rögzítetteken túl a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősség körében kizárólag a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdésében nyer szabályozást. A szabályozás módjából következően a nem vagyoni kártérítés megállapításának feltételei több tekintetben azonosak a vagyoni kártérítéssel.
(15.40)
Így elengedhetetelen a magatartás és a kár közötti oksági kapcsolat, valamint a felróhatóság léte is. Szükséges továbbá, hogy a kárt okozó magatartás valamilyen személyhez fűződő jog megsértéséből származzék. A nem vagyoni kártérítés intézményénél ugyanis nincs vagyoni kár, a jogellenesség alapja ennélfogva itt nem a károkozás, hanem a személyhez fűződő jogsértés. A jogellenesség tehát a Ptk. 75. § (1) bekezdéséből következik, nevezetesen abból, hogy a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak, és azt mindenki köteles tiszteletben tartani. Személyiségi jog bármely tartalmú sérelme megalapozza a kárpótlást. A nem vagyoni kártérítés igénylése független attól, hogy a személyhez fűződő jogsértés a tárgyra vagy az elkövetés módjára figyelemmel milyen súlyú sérülést eredményezett.
A kártérítés általános feltételei közül a negyedik nélkülözhetetlen elem a kár bekövetkezése. Az alkotmánybírósági határozatok megfogalmazásában a nem vagyoni kártérítés alkalmazásához objektív kritériumot nem lehet felállítani. Ebben egyedül a bíróságok józanságának, személyes elkötelezettségének, mértéktartásának lehet meghatározó szerepe, amely révén a bíróságok végső soron mérlegeléssel döntenek. Ennek során értékelni kell a jogsértő magatartás módját, annak hatását, valamint eredményét egyaránt, továbbá a felróhatóság súlyát. Az Alkotmánybíróság felfogásában a nem vagyoni kártérítés nem keletkeztet új felelősségi tényállást, hanem az a személyhez fűződő jogok megsértéséért járó felelősség alakzata, amelynek körében a jogellenesség a személyhez fűződő valamely jog megsértésében áll.
Ez azért lényeges, mert a nem vagyoni kártérítés jogintézménye egyébként olyan belső ellentmondásoktól és feszültségektől terhes, hogy az alkotmánybírósági kérdések a polgári jogi felelősségrendszer kontextusában csak kevéssé vizsgálhatók. A nem vagyoni károk összegszerűsége ugyanis vagyoni mércével nagyon nehezen mérhető. Így a polgári jogi védelem módja a sérelemhez képest valójában inadekvát. A nem vagyoni károknak pénzbeni egyenértékük voltaképpen nincs is. A pénzbeli kártérítéseknek a nem vagyoni károknál az a funkciójuk, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásával olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásáról gondoskodjanak, hogy az elszenvedett sérelemmel körülbelül egyenértékű, más nemű előnyt nyújtanak.
Az alkotmány 47. §-a értelmében a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek. A Legfelsőbb Bíróság a 21. számú irányelvében pedig kifejtette, hogy a 16. számú irányelv hatályon kívül helyezésével lehetőséget kell adni a személyiség minden oldalú védelmét szolgáló, az erkölcsi értékeket szem előtt tartó, jogfejlesztő bírói gyakorlat kialakítására a nem vagyoni kártérítés területén. Az EU nemzetközi szabályaival történő jog-összehasonlítás is azt mutatja, hogy az európai jogban a nem vagyoni kártérítés a személyiség növekvő polgári jogi elismerésén nyugszik, és hogy a jogintézmény az általános személyiségi jogvédelem eszköze.
Mindezek alapján szálljunk síkra az igazságosságért, hiszen ez nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelezettségünk is, hogy cselekedetünkkel az emberek szívében újra hitet és reményt tudjunk gyújtani. Hazánk polgárai az elmúlt években hitet és értéket veszítettek, de 2010 tavaszán leadott voksaikkal most úgy tűnik, hogy ezen elveszített kincseket újra elkezdték kutatni. Itt van a pillanat, hogy olyasvalamit alkossunk, ami megint csak értékkel és történelmi léptékkel bír. Ezért nem lehet más a küldetésünk, mint az, hogy a lélek kardjával és a hit pajzsával felvértezve a nemzetközi jogalkotás szellemi műhelyeiben és természetesen itt, az ország Házában is meggyökereztessük az igazságosságon alapuló jogalkotást. Ennek egyik lépése a fenti határozati javaslat elfogadása.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
