ÉKES ILONA
ÉKES ILONA
ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! “Vallom, hogy embernek ember, szervezet, állam nem birtokosa, ember embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona. Isten ellen nincs törvényhozás, az ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás.” Ezeket a szavakat 2006. szeptember 17-én délelőtt idézték Salkaházi Sára boldoggá avatásán. Ezeket a mélyen átélt szavakat az emberi jogokról, az emberi méltóságról az első magyar képviselőnő, Slachta Margit mondta az 1920-as években.
Tisztelt Országgyűlés! 2006. szeptember 17-én, vasárnap délután került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde: hazudtunk reggel, hazudtunk éjjel. Másnap következtek a televízió képsorai az MTV-székház ostromáról. Felháborodott emberek, provokátorok, tüntetők és áldozatok, védőfelszerelés nélküli rendőrök, brutalitás. Az első hírek jöttek a rendőri brutalitásról, az első segítségkérő internetes levél az összevert, rendőrök által elhurcolt fiatalember szüleitől. Ekkor elindultam a büntetés-végrehajtási intézetbe, hogy tájékozódjam a fogva tartottak körülményeiről. A kapuban szülők, hozzátartozók, ügyvédek álltak, és vártak információra, kétségbeesve a bizonytalanságtól, hogy hol van, hogy van, mi történt a gyerekkel, férjjel, családtaggal, védenccel. Gond nélkül beengedtek a képviselői igazolványom felmutatása után. Ez még szeptemberben így volt; október 24-én már megtagadták tőlem a belépést és tájékozódást.
Ott, a sok rácson túl egészen közel kerültem a megrendítően valós emberi történetekhez. Nőkkel, lányokkal találkoztam. Ijedtekkel és megalázottakkal, akik mesélték, hogy megbilincselték, megverték, meztelenre vetkőztették, órákig térdepeltették őket. A 19 éves filigrán lány mutatta a kék-zöld foltokat a bokáján, amit rendőrbakanccsal rúgtak szét, mert nem állt elég nagy terpeszben. A másik 20 éves lánynak betörték a fejét, 8 napig nem engedték tisztálkodni. A barátnőjével és az unokatestvérével fogták el őket. Elbeszélésük alapján kifejezetten hajtóvadászatot rendeztek ellenük. Bekerítették őket, és menekülésre nem adtak lehetőséget nekik. Az egyik épület lépcsőházában bújtak meg többen, ott rontottak rájuk, és kíméletlenül verték a magukat megadó fiatalokat, miközben szidalmazták őket, hogy szemét fideszesek, rohadt terroristák.
A Magyar Rádió udvarán, ahová behajtották, vonszolták őket, megszűnt a nevük. Számot kaptak. Ki a karjára, ki a homlokára, más a nyakára. Mutatták nekem a sebeiket, a kék-zöld foltjaikat a férfiak, fiúk is, akikkel találkoztam, és beszéltek ők is mérhetetlen megalázottságukról, kiszolgáltatottságukról, tehetetlenségükről. A férfiak közül 24-gyel beszéltem személyesen. Volt közöttük egyetemista, gazda, nyomdász, többdiplomás értelmiségi. Rendezett családi háttérrel, büntetlen előélettel.
Kérdezem, tudunk-e ma bármit is az emberi jogokról, az emberi méltóságról, ha mindezek megtörténhettek. Ha megtörténhet, hogy gyanútlan járókelőket fognak el, hogy azután ügyvéd jelenléte nélkül hallgassák ki őket. Ha megtörténhet, hogy rögtönítélő bírók csak a rendőr tanúkat veszik figyelembe, de a saját tanúkat, a saját bizonyítékokat már nem. Az előre megírt ítéletről szóló jegyzőkönyvet véletlenül a tárgyalás előtt adják a kihallgatandó kezébe. Beszélhetünk emberi jogokról ott, ahol hozzátartozók napokon át semmit nem tudnak elfogott szeretteikről?
Napvilágot látott, hogy az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságát aggodalommal töltik el a Budapesten szeptemberben és októberben történt tüntetések során tanúsított rendőri fellépésekről szóló hírek. A bizottság megállapítása szerint a magyar államnak fokozottabban kell ügyelnie az emberi jogok érvényesítésére, biztosítva a jogellenes intézkedésekkel szembeni zéró tolerancia elvének betartását a rendőrségi hierarchia minden szintjén és a büntetés-végrehajtásban is.
(17.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! 2006. október 23-án, az ’56-os forradalom 50. évfordulóján a sokszoros kordonnal, rendőrökkel körülvett Kossuth téren a nemzeti ünnepen nemzet nélkül ünnepelt a kormány. Méltó, tiszteletteljes emlékezés helyett volt könnygáz, vízágyú, gumilövedék. Közös érzület helyett félelem és bizalmatlanság.
A kórházakat járva súlyos sérültekkel találkoztam. Könnygázgránáttal szétlőtt arcú emberrel. Október 23-án az egyik asszonynak nyaklövése volt, utána szívtrombózisa. Huszonéves fiúnak a könnygáz leszakította két ujját, végigégette a tenyerét. Kilőtt szemek, mellkaslövések; volt, akibe egy sorozatot belelőttek. Törött csontok, kék-zöld foltok. Az egyik papot megkardlapozták az ünneplőkre rohanó lovas rendőrök. Vérző fejjel hagyták ott. És folytathatnám a sort.
Ezek ellen a sérült emberek ellen is eljárást folytattak. Azóta az egyik, rendőrök által megvert pap értesített arról, hogy az akkor 56 éves, gumilövedékkel eltalált ember meghalt a lövés utáni szövődményekben. Tehát azt is mondhatom, hogy itt is volt plusz egy emberélet, ami ennek a felelőtlenségnek, ennek a törvénytelenségnek a nyomán keletkezett.
Tisztelt Képviselőtársaim! Albert Camus, a híres író ’56-ról így emlékezett: A megalázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett hullania. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.
Valaki lopott, csalt, hazudott, s tette ezt magabiztos cinizmussal, embertelenséggel, a maga számára eddig bárminemű következmény nélkül.
A rendőrökre testi és lelki nyomást gyakorolva készítették őket a bevetésre, így október 23-án a rend őrei ahelyett, hogy szolgáltak volna, kiszolgáltak, ahelyett, hogy védtek volna, támadtak, ahelyett, hogy nyugalmat teremtettek volna, feszültséget keltettek, mert ők maguk is feszültek és megtévesztettek voltak. Azt sulykolták nekik, hogy csőcselékkel, terroristákkal állnak szemben, akik rendőrtársaikat súlyosan bántalmazták, megkéselték.
Mindezeket azért mondom el önöknek, hogy tudatosítsam: az, hogy minket nem ért lövedék, nem jelenti azt, hogy érintetlenül hagyhatnak az elmúlt időszak történései. Nem jelenti azt, hogy kimaradhatunk mindabból, ami Magyarországon történt. Nem jelenti azt, hogy nem kell értékítéletet megfogalmaznunk. Szükség van az értékítéletre, szükség van arra, hogy az emberi jogot visszaállítsuk jogaiba, mert embernek ember nem birtokosa, mert bűn a jogfosztás.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
