LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Először is talán azzal kezdeném az előterjesztők és az ötletgazdák egyikeként, hogy megerősítsem azt a szándékot, amellyel a Magyar Országgyűléshez az országgyűlési határozati javaslat megfogalmazása kapcsán éltünk. Az országgyűlési határozati javaslatban a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői szeretnék kijelölni az állam felelősségvállalásának és az állam szerepének a határait.
Ez ebben az értelemben nemcsak pragmatikus, praktikus döntéseket tartalmazó országgyűlési határozati javaslat, amely a kormányra nézve kötelező, hanem egy szimbolikus értelmű határozati javaslat is arról, hogy mi mit gondolunk az állam szerepéről 2010-ben és a következő években Magyarországon. Ezért tartom nagyon fontosnak ezt az országgyűlési határozati javaslatot még a kormány megalakulása előtt, hogy mindenki számára világos legyen, hogy mit lehet és mit nem lehet Magyarországon megtenni.
És ha én most ellenzéki képviselő lennék, Steiner képviselőtársam helyében üdvözölném ezt az országgyűlési határozati javaslatot, mert ez az októberi események tekintetében a véleménynyilvánítás szabadságát kívánja elismerni áttételes és praktikus formában is. Nemhogy támadnám, hanem dicsérném ezt az országgyűlési határozati javaslatot, mert ez nem tágítja a kétharmados hatalom mozgásterét, hanem értelmezi, és azt gondolom, szűkíti, önmérsékletre inti a mindenkori magyar kormány vezetőit, tagjait, akik a hatalmat gyakorolják Magyarországon.
Valóban, azt gondolom, az a legfontosabb, hogy mi is az állam és a hatalom lehetősége, és mi is ebben a szerepünk. Erre utalt Schiffer képviselőtársam tökéletes hivatkozással, hogy az állam legfontosabb küldetése, hogy megvédje azokat, akik rá vannak bízva. Nem jogászkodással kell azt eldönteni, hogy augusztus 20-án vagy október 23-án az állam megvédte vagy nem védte meg a honpolgárokat, és a kivitelezés a felelősség elismerése és a kártalanítás tekintetében jogtechnikai kérdés. Itt elméleti, a politika és a hatalom gyakorlásának morális kérdéseiről van szó. Meddig terjed az állam és a hatalom felelősségvállalása, és mit tehet meg a választópolgárokkal a hatalom, a mindenkori magyar kormány? Ez az országgyűlési határozati javaslat elsősorban erről szól.
Augusztus 20-án, amikor egy nemzeti ünnepre hívja a magyar kormány a magyar polgárokat, másfél millió embert, akkor nemcsak az ombudsman, hanem a hatalom gyakorlásának rendelése alapján is köteles megvédeni, biztosítani a szabad ünneplés lehetőségét minden magyar honfitársunk számára. 2006. augusztus 20-án ez az, amit nem tett meg a magyar kormány, 2006. augusztus 20-án, akik kormánytagok voltak, pontosan tudják, hogy ennek az országnak nem volt gazdája, mert a felelős miniszter máig tisztázatlan helyen tartózkodott. Ezért talán érdemes megkérdezni, hogy mit is csinált Szilvásy György azon az estén. Azt gondolom, az ő felelőssége ebben az ügyben megkerülhetetlen.
Önök magukra hagyták ezt az országot, Steiner képviselőtársam, 2006. augusztus 20-án. Ebből egy olyan káosz alakult ki, amelyben öt ember életét veszítette. Ha nem lenne elég netán a hatalom önkorlátozásának eszménye és a hatalom gyakorlásának eszménye egy vita indítására vagy egy országgyűlési határozati javaslatra, öt ember halála, azt gondolom, öntől is nagyobb visszafogottságot igényelne ebben a házban, és háromszáz ember megsebesülése is. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném a kétharmados frakciószövetséggel a hátam mögött a Szocialista Párt fölött csattogtatni az ostort és a korbácsot, ízléstelennek gondolom, és nem volna helyes. Ezért arra hívom föl a figyelmet, hogy szerintünk ebben a helyzetben az akkori kormányzatnak nem az lett volna a dolga, hogy augusztus 21-én, 24 órával az események után kiáll és egy meteorológust, egy időjóst jelöl meg öt ember halálának felelőseként, hanem az lett volna a kötelessége, hogy vállalja a politikai felelősséget, és vállalja az anyagi felelősséget. Ez a nyilatkozat vállalja a politikai felelősséget, és vállalja az anyagi felelősséget önök helyett, négy évvel később.
És azért nem lehet ezt a bíróságra, úgy tűnik, rábízni, igen tisztelt képviselőtársam, mert - tiszteletben tartva az igazságszolgáltatásnak mint hatalmi ágnak a szuverenitását -, jegyezzük meg, hogy a magyar igazságszolgáltatásra egy dolog azért mégis kötelező, a Magyar Országgyűlés törvényei. Azt azért elég sajátosnak tartom, hogy három év alatt, 2007 tavaszától 2010 tavaszáig ebben az ügyben az első fokon eljáró bíróságnak nem sikerült megállapítania a felelősséget. Valami nincs rendben a bírósági eljárással sem. Azt gondolom, hogy három évig egy ilyen volumenű, társadalmilag ilyen fontos ügy nem húzható, ezért helyesen teszi a Magyar Országgyűlés, ha országgyűlési határozati döntésben elismeri az állam felelősségét, és arra utasítja a kormányt, arra kéri a kormányt, hogy ennek a technikai megvalósítását vigye végbe, ismerje el a felelősségét a peres eljárásokban.
Szeretném fölhívni a figyelmét arra, amit a teremben a praktizáló ügyvéd kollégák és jogász kollegák pontosan tudnak, hogy ebben az ügyben az állami szervek alperesi pozícióban vannak, ami azt jelenti, hogy peren kívüli egyezséggel, a megalapozott kárigény elismerésével minden per gyorsvonati sebességgel lezárható. Ez csak a magyar állam hozzáállásán múlik. Az önök kormányának 2006. augusztus 21-én nagyvonalú kártalanítást kellett volna kilátásba helyezni, és el kellett volna ismerni a felelősséget. Ez az országgyűlési határozat erről szól, és nem a bíróságok jogainak csorbításáról. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP padsoraiban.)
Általánosságban tehát arról van szó, hogy mi az állam felelőssége a választópolgárokért. Ha meghívja a Magyar Köztársaság a választókat, a honpolgárokat ünnepelni, felel-e értük? Ez az alapvető kérdés, amire igennel vagy nemmel kell válaszolni. A Fidesz, a KDNP, ha jól látom, a Jobbik és az LMP válasza az, hogy felel érte a magyar állam. Önök kisebbségben, erős kisebbségben maradnak azzal a mentegető magyarázatukkal, amelyben hárítják ezt a felelősséget ennyi idő távlatából is.
A másik kérdés vonatkozásában hadd tegyek olyan megjegyzéseket, amelyek talán szintén ennyi idő távlatából más megvilágításba helyezik a kérdéseket. Szerintem azt is időszerű egy kormányzás előtt tisztázni, hogy az állami erőszak-monopólium mire való: arra való-e, hogy a rendőrök verjék az embereket, vagy arra való, hogy megvédjék őket? Nem árt Kelet-Európában ezt a rendszerváltozás után húsz évvel, a XXI. század első évtizedében tisztázni. Mire való a rendőrség? Veretni akarom vele az állampolgárokat, vagy védeni akarom vele az állampolgárokat? Úgy látom, ennek az értékelésében egy világ választ el bennünket.
Ugyanis itt nem kevesebbről van szó, tisztelt képviselőtársaim, mint arról, hogy készült két rendőri jelentés 2006 őszéről. Ignácz és Papp rendőr tábornokok részletesen leírták a magyar rendőrség tapasztalt vezetőjeként, hogy milyen visszaéléseket és súlyos hibákat követett el a rendőrség. Ezek a jelentések következmény nélkül maradtak.
De továbblépek: a Magyar Köztársaság ügyészsége a rendőrökkel szemben folytatott büntetőeljárások kapcsán megállapította, hogy ezeket az eljárásokat nem bűncselekmény hiányában, hanem bizonyítottság hiányában szünteti meg. Ez azt jelenti, hogy az ügyészség meggyőződött arról, hogy a magyar rendőrök súlyos bűncselekményeket követtek el.
Azt jelenti az ön hozzászólása, képviselőtársam, hogy a Magyar Országgyűlésnek vagy a leendő magyar kormánynak nincs felelőssége a magyar rendőrök által elkövetett bűncselekményekért, amit az ügyészség megállapított jogerős határozatában? Ön szerint az volna a helyes, hogy a jogerős büntetőeljárást lezáró - bár megszüntető, de nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában megszüntető - határozatot, amely a rendőrségről, az állam erőszakszerveiről szól, a magyar kormány kidob a kukába, és azt mondja, ez rendben van, emellett elmehetünk szó nélkül?
(16.40)
Ön szerint ez volna a normális magatartás? Így kellene egy kormánynak vagy a hatalomnak eljárnia az emberekkel szemben? Szerintem a Magyar Országgyűlés helyesen teszi, hogy elismeri a magyar rendőrség, a korábbi magyar kormány helyett a magyar állam felelősségét ezekben az ügyekben, és peren kívüli eljárásban teljesíti a megalapozott kárigényeket. Úgy gondolom, ez igazságügyi szakértőkkel percek alatt rendezhető, ráadásul senki nem mondta azt, hogy jogerősen elítélt bűncselekményt elkövetőket kellene kártalanítani ennek az országgyűlési határozatnak a szellemében (Dr. Schiffer András: Kizárja.), sőt kizárja azt.
Megjegyzem azt is, hogy a két előbb citált rendőr tábornok részletesen leírja a szakmai hibák mellett a felelősségi viszonyokat is. Igen, tudnunk kellene, hogy mi történt a TV-székháznál azon az éjszakán, amint azt is tudnunk kellene végre - és szeretnénk ennek a végére is járni -, ki rendelte el, hogy a Nádor utcában a TV-székház ostroma alatt több száz állig felfegyverzett rendőr nézze végig tétlenül a Magyar Televízió székházának szétverését. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.) Ön, képviselőtársam, tapasztalt politikus, a Fővárosi Közgyűlésben fontos szerepet betöltő politikus, korábban vezetett egy belvárosi önkormányzatot. Pontosan tudja, hogy a magyar rendőrség sajnos nem jogállami garanciák alapján, hanem politikai utasítások alapján működik hosszú-hosszú évtizedek óta, ami nagyon szomorú, nagyon sajnálatos, és remélem, ebben érdemi változás lesz a következő hónapokban és a következő években. Nem képzelik azt el ebben a Házban - remélem, önök közül senki sem -, hogy egy magyar rendőr tábornok azon az éjszakán nem kér politikai instrukciókat, vagy október 23-án, a forradalom ötvenedik évfordulóján kardlapos lovasrohamot vezényel egy rendőrtiszt politikai jóváhagyás nélkül?! Van a teremben olyan, aki ezt elhiszi? Hogy létezik ilyen Magyarországon vagy létezett ilyen Magyarországon? Ön gyakorlott politikus, azt gondolom, pontosan tudja, hogy miről beszélek.
Hadd jegyezzem meg azt is, ami a Fidesz nagygyűlésével, az október 23-i megemlékezésével kapcsolatban egy nagyon fontos dolog: azok a rendőr tábornoki jelentések, amelyekre az önök által, személy szerint ön által is kitüntetett Gergényi Péter - hiszen a Fővárosi Önkormányzatnak ön is tagja volt, amikor kitüntették Gergényi Pétert - arcpirító módon azt merte mondani, hogy az őt elmarasztaló rendőr tábornoki jelentés nem más, mint rendőr-rivalizáció és féltékenység eredménye: ezek után önök kitüntették! Ha valaki ezzel a döntésével morális értelemben szétverte a rendőrséget, azok önök, mert a hibáztatott rendőr tábornokot kitüntetik, aki pedig a jelentésében leírja az igazságot, azt félreállítják. Önök így gyakorolták a rendészeti hatalmat 2006 őszén! (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Papp tábornok úr pontosan leírta, mi történt azon a délutánon, október 23-án: az Alkotmány utcában, amikor a rendőrkordont megtámadták, megkezdődött a tömeg oszlatása, megkezdődött a kiszorítás. Az Alkotmány utca sarkán, innen pár száz méterre született egy szakmapolitikai döntés, amely politikai utasításra születhetett meg. Ezeket az embereket, akik kővel megdobálták a rendőröket - egyébként súlyos törvénysértést elkövetve, ezt senki nem vitatja, nem kapnak ezért felmentést -, nem a városból kifelé szorították, hanem pontosan tudjuk mindannyian ebben a teremben, hogy rendőrszakmai figyelmeztetés ellenére Gergényi Péter úgy döntött, hogy az Astoria felé szorítja ezeket az embereket. Megjegyzem, ez le van dokumentálva, le van írva a rendőr tábornoki jelentésben.
Szeretném az ön figyelmébe ajánlani: nem lehet véletlen, hogy a Fidesz megemlékezése után négy perccel, 16 óra 4 perckor Nagy-Juhák István, a helyszínt biztosító rendőrtiszt rohamot vezényel a távozó tömeg ellen. Ez nem véletlen! Nekem az a meggyőződésem, hogy ebben a kérdésben politikai döntés született, és ezért Gergényi Péternek első helyen kell viselnie a felelősséget. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, az ügy tényvázlatát és értékelését többen metsző pontossággal megadták ebben a Házban. Én arra az elvi megközelítésre hívnám fel a figyelmüket, hogy mielőtt egy kormány belevág a munkájába, szerintem az Országgyűlés helyesen teszi, ha elfogad egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amelyben kijelöli azt, hogy milyen mértékben tartozik a választópolgárokért felelősséggel a Magyar Köztársaság leendő kormánya; kijelöli azt az utat, amelyen a következő kormányoknak járniuk kellene, hogy igenis, ha ünnepelni hívok valakit, akkor azt meg kell védenem, mert kormányként én vagyok felelős ezért az országért; és kijelöli azt is, hogy a legnehezebb, legveszélyesebb és legnehezebben kezelhető erőszak-monopóliummal hogyan élhet a Magyar Köztársaság következő kormánya. Ez pedig, világos, hogy nem támadhat rá az emberekre, hanem meg kell védenie az embereket. Ebben kell önöknek dönteniük, és ehhez várunk minden javító, jobbító javaslatot.
Steiner képviselő úrnak jegyzem meg: nem az a célunk ugyanis, hogy az igazságszolgáltatás jogait megkérdőjelezzük, nem az a célunk, hogy elvtelen kártalanításban részesítenénk bárkit is, aki súlyos bűncselekményt követett el; az a célunk, hogy az állam szerepét tisztázzuk, kiért tartozik felelősséggel, mit tehet, és mit nem tehet.
Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)
