DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm mindkét elnök úrnak, a távozó és a fellépő elnök úrnak a házelnöklést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az első vitaszakasz: nagyon jelentős lépés történik a Btk.-módosítással, hiszen az 1. és a 2. pontban előterjesztett módosító javaslataim, úgy gondolom, arra hívják fel a figyelmet, és ehhez kérem a Fidesz-KDNP-többség támogatását, hogy azt a felismerést kellene egyértelművé tennünk, hogy mind a középmértékes büntetéskiszabási szabályok körében, mind pedig a három csapás elvének egyébként helyes bevezetése körében figyelemmel kell lenni arra, és erre irányul mindkét módosító javaslatom, hogy a politikai szabadságjogok gyakorlásával összefüggésben elkövetett cselekmények tekintetében álláspontom szerint egyik elvet sem volna szabad alkalmazni. Ennek az okát megadtam a módosító indítványaimban. Két-három mondatban mégis összefoglalnám a lényegét, abban bízva, hogy a többségnél ez meghallgatásra talál.
Védendő, kiemelten védendő értékei közé tartozik a demokratikus jogállamnak az, hogy a civil társadalom véleményét szabadon nyilváníthassa ki, szabadon összegyűlhessen és ott nyilváníthasson véleményt tüntetéseken, illetve véleménye kinyilvánítása és önszerveződésének kifejezése érdekében egyesületeket alapíthasson. Ez a három legfundamentálisabb alapjog, és még persze a sajtószabadságot is ide lehetne számítani, hogy a sajtószervekben kifejthesse véleményét. Körülbelül ez a négy jelentős érték mutatkozik, ami egy alkotmányos jogállam fontos szerves része. Az elmúlt nyolc évben ezek az értékek jelentős mértékben bekorlátozódtak, ezért lehet beszélni arról, hogy a jogállamiság is tulajdonképpen megszűnt az elmúlt nyolc év időszakában, ezt kell helyreállítani.
Viszont ha most a Btk.-szigorításban a bíróságok számára egy jelentős kötelező orientációt adunk arra, hogy szigorú büntetéseket szabjanak ki általában véve is, tehát az irányadó büntetési tételek esetében a középső mértékből induljanak ki például, akkor oda kerülhetünk, hogy a politikai szabadságjogok körében elkövetett bűncselekmények körében, amelyek tipikusan a társadalomra veszélyességüket tekintve sokkal limitáltabb társadalomra veszélyességűek, mint ha egy klasszikusan közrend elleni bűncselekményre gondolunk, például mondjuk, egy kis faluban egy körözött személy előállítása érdekében megjelenik egy rendőr járőr, és kiszaladnak a környékbeli házból az ott lakók, karddal, kaszával, szamurájkarddal, bármi egyéb eszközzel, és nekiesnek a rendőrautónak és a rendőrnek is, hiába ad le riasztólövéseket, és a készenléti rendőröknek kell kimenteni őket.
Egy ilyen esetkörnek a társadalomra veszélyessége össze nem mérhető, mondjuk, egy olyan esetkörrel, amikor egy tüntetésen egy tüntető saját társának testi épsége védelme érdekében egy erőszakoskodó rendőrrel szemben megpróbálja megvédeni a társát, és ennek érdekében adott esetben útját állja egy intézkedő rendőrnek. Ha útját állja, akkor a Btk. hivatalos személy elleni erőszak tényállása szerint ez már a hivatalos személyt eljárásában akadályozza, és ha ez csoportosan történik, akkor csoportos alakzat miatt egy nagyon komoly büntetési tétellel fenyegetett cselekményt követ el a tételes jog szerint, és úgy gondolom, a jogalkotónak kifejezésre kell juttatnia azt a törekvését, hogy alapvetően azok, akik a politikai szabadságjogaik gyakorlása körében joggyakorlással élnek, és ebben a körben ütköznek össze a törvénnyel, úgy gondolom, hogy védendők, és nem szolgáltathatók ki olyan bírói ítélkezési gyakorlatnak, amely egy ilyen típusú bűncselekmény esetében szinte azonnal letöltendő börtönbüntetést kellene hogy kiszabjon. Tehát itt nagyon súlyos kérdésről van szó.
Nemzeti jogvédőként az elmúlt nyolc évben a társaimmal együtt, közel száz ügyvéd kollégámmal együtt azt tapasztaltuk és azt tapasztaljuk, hogy bizony az önkényes jogalkalmazás nemcsak a rendőrségre, nemcsak az ügyészségre, hanem a bíróságokra is jellemző, és ebből fakadóan nagyon tartunk attól, hiszen ismerjük azokat a bírókat, akik a futószalagon hozott justizmordokat hozták, tehát bizony mi nem bízunk abban, hogy majd egy mértékletes, bölcs ítélkezési gyakorlat fog bevezetődni feltétel nélkül. Ezért meg kell védeni ezeket az embereket attól, akik politikai szabadságjogaik gyakorlása körében, mondjuk, egy karitatív akcióját segítik például az Új Magyar Gárda Mozgalomnak, és adott esetben ezért kerülnek felelősségre vonásra, és teljesen tarthatatlan, hogy ezért az ítélkező bírónak akár, ha a kétéves határt túllépi a szabadságvesztés büntetés, akkor nincs lehetőség felfüggesztésre, letöltendőt kell kiszabni. Úgyhogy nagyon nagy felelőssége van a jogalkotónak. Én erre a megfontolásra kérem a tisztelt Fidesz-KDNP-többséget, hogy tegyük meg ezt a disztinkciót, és juttassuk kifejezésre azt, hogy más szinten mozgó társadalomra veszélyességről van szó egy ilyen típusú, politikai szabadságjogok gyakorlásával összefüggésben elkövetett cselekménynél.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
