DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Sok fontos és érdekes gondolat hangzott el Vágó Gábor képviselő úrtól, miközben ízelítőt kaphattunk a nemzeti együttműködés rendszeréről, hiszen Kósa Lajos előterjesztő kupaktanácsot tartott Kovács Zoltán bizottsági elnökkel, hátat fordítva az éppen beszélő képviselőtársamnak.
Tisztelt Parlament! Kósa Lajos képviselő úr, polgármester úr sajátos magyarázattal állt elő, amikor azt mondta a napirend bizottsági felvezetésekor, hogy nincs kormányzati kompetencia a választójogi törvény tekintetében, ezért a képviselők terjesztik elő ezt a törvényt a parlamentben, merthogy érinti a hatalmi ágakat. Nem csupán az a baj, hogy nem igaz ez az állítás, nagyobb gond az, hogy nem tudjuk, mit akar a leendő kormány az állammal, az önkormányzatokkal, milyen elképzelései vannak az állami berendezkedéssel kapcsolatosan. A kormányprogram új alkotmányt ígér; új alkotmányt új politikai, társadalmi és gazdasági rendszerrel. Nehezen lehet elképzelni, hogy a parlamentáris demokráciához, a polgári társadalomhoz és a piacgazdasághoz képest mit is fog jelenteni ez az új politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedés.
Közben két alkotmánymódosítás is a parlament elé került, igaz, hogy nyúlfarknyi módosításokkal. Zavaros a kormányzati struktúra feladatmegosztási és sok más tekintetben, és a hangsúly a minisztériumok számán van. Lassan világlik ki, hogy milyen elképzelések vannak a középszintű államigazgatással kapcsolatosan. Átfogó javaslattal a kormányprogram sem rukkolt elő az önkormányzatokkal kapcsolatosan, például a feladatok felülvizsgálatával, a finanszírozás ígért felülvizsgálatával vagy éppen az önkormányzati hitelállomány lebegtetett megoldásával. Pedig ebben az országban a rendszerváltás óta az egyik nagy értéknek az önkormányzatiságot tartjuk; nem az önkormányzatokat, az önkormányzatok rendszerét, az önkormányzatiságot, azt a szellemet, azt a lelket, amit a helyi hatalom gyakorlása jelent ebben az országban.
Annál inkább fenyegeti a központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselőket az a törvényjavaslat, amit éppen ezekben az órákban tárgyaltunk. Most az önkormányzati választási törvénnyel felvarrjuk a gombot, utána hozzá lehet igazítani majd az önkormányzati kabátot.
De hogy miről is szól ez a törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény, azt sokan érintették a mai vitában. Látszólag a képviselők számának csökkentéséről - úgy tűnik, hogy ezt exponálták a legfontosabb kérdésnek -, valójában azonban a Fidesz politikai hatalmának a megerősítéséről az önkormányzati rendszerben. A képviselők számának csökkentését nyilván célszerű ésszerű keretek között tartani, hiszen a másik oldalon a helyi demokrácia, a részvétel, a takarékosság és a hatékonyság elvárása van.
Azt gondolom, hogy ez a javaslat túl radikális elképzelést hoz, különösen a kistelepülések esetében nem differenciál. Hadd hozzak két somogyi példát! Egyrészt az epréről még a budapesti piacokon is jól ismert Csököly nevezetű kisközséget, amelynek 1040 lakosa van, s a javaslat szerint hat képviselő fogja majd képviselni az ottani lakosságot. Másrészt pedig egy Tab nevezetű helységet, amely már régóta jól ismert iparváros, hiszen ott található Somogy megye legnagyobb ipari üzeme, a Flextronics, amelynek 70 milliárdos a termelési értéke. Közel 5 ezer ember él ebben a kisvárosban, amelynek ugyancsak hat képviselője lesz. Az egyik esetben 171 választót képvisel egy képviselő, a másik esetben pedig 790-et. De szó esett már arról is, hogy több ezer embert fognak majd a nagyvárosokban képviselni az egyes képviselők. Főképpen tehát a finomítás, több sáv bevezetése a kistelepüléseken lett volna indokolt.
A 10 ezernél nagyobb települések esetében az egyéni választókerületek és a listás mandátumok számának az aránytalan csökkentését már többen felvetették. Nyilván hamis az az igazolás, ami a bizottsági ülésen és a parlamenti expozéban is elhangzott, hogy addig, amíg az egyéni önkormányzati képviselőjelöltek a saját arcukkal állnak a választók elé, addig a listás képviselők esetében ez nincs így. Jól tudjuk, hogy legtöbb esetben az egyéni jelöltek szerepelnek ezen a listán, s az önkormányzati képviselői munka esetében nyilvánvalóan megkerülhetetlen a személyes kapcsolat és az a mérlegelés, amit a választópolgárok tesznek a jelölt személyes kvalitásai és élete szempontjából.
Nagyon fontos és kardinális kérdés a kompenzációs lista kérdése. Ebből a szempontból nemcsak politikailag lejt a pálya a nagy pártok vagy a Fidesz felé - beszéljünk világosan -, hanem alkotmányos problémák is felmerülnek. Tóth József képviselőtársam, polgármester úr részletesen kifejtette ezt a témakört, hivatkozva azokra az alkotmánybírósági ítéletekre, döntésekre, amelyek érintik ezt a témát.
(21.50)
Bízom abban, hogy ha ezt a pontot elfogadja a parlament, abban az esetben a köztársasági elnök úr majd megfontolásra visszaküldi a parlamentnek, hogy tárgyaljuk újra, gondoljuk újra.
Nyilvánvaló, hogy ezek a rendelkezések a kisebb pártok és civil szervezetek indulását akadályozzák, mint ahogy az is, hogy ha többen állítanak közös listát, akkor a küszöb már 5-10-15 százalék lesz. A különböző egyéb kritériumok emelése, mint például a megyei lista esetében a 4 százalékról 5 százalékra történő emelés vagy a fővárosi listaállítás feltétele 6 fővárosi kerület helyett 12 kerület, mind-mind azt mutatja, hogy azokat a feltételeket, amelyek a jelöltek, szervezetek indulását biztosítanák, ez a törvényjavaslat nehezíteni akarja. Ugyanúgy, ahogy a főpolgármester esetében például 6700 helyett 27 ezer ajánlószelvényt kell összegyűjteni, vagy a megyéknél több mint háromszorosát a jelenleginek, ahelyett, hogy inkább az ajánlószelvény-rendszer megváltoztatását vetette volna föl ez a törvényjavaslat.
Ez a törvény nem teszi lehetővé, hogy a helyi önkormányzati testületek kifejezzék a helyi társadalom sokszínűségét, a sokszínű politikai és társadalmi érdeket, azok tagoltságát. Nehezíti a lakosság és az önkormányzatok kapcsolatát. Nyilvánvalóan ez egy következménye lesz a radikális létszámcsökkentésnek. És az is nyilvánvaló, hogy belterjessé válhat az önkormányzati munka is. Ezek kockázatok, amelyek a másik serpenyőben vannak, amelyekkel foglalkoznunk kell, amelyekkel szembe kell nézni, és amelyeket mérlegelni kell.
Elhangzott itt Kővári János képviselő úr részéről, aki egyébként civilként ül a Fidesz parlamenti padsoraiban, hogy ez a törvényjavaslat nem akadályozza a civil szervezetek indulását. Azt javaslom, hogy mondja el ezt a civil szervezeteknek, és hallgassa meg majd az ő válaszukat ebben a kérdésben. Láthatjuk, hogy tendenciózusan a nagy pártnak, a Fidesznek áll a zászló, és ezek a rendelkezések, ezek a javaslatok az ő politikai érdekeit képviselik. Az önkormányzati demokrácia pedig nem erről szól. Nem a szűkítésről, nem a kizárásról szól. Azt gondolom, hogy kiöntötték a fürdővízzel együtt a gyereket. Azt javaslom, hogy a képviselő úr és társai inkább vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, és jobb lenne, ha újragondolnák, ha megvitatnák, persze a nemzeti együttműködés oly sokat emlegetett rendszerében. Legalább megtudnánk azt is, hogy mit jelent ez.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
