HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyike azon igen kevés választási programpontoknak, amelyet a Fidesz a kampánya során a választói felé képviselt. A választói ígéret így szólt: “A túlburjánzó bürokrácia leépítése és az aránytalanul magas önkormányzati költségek csökkentése miatt szükséges az önkormányzati képviselők létszámának csökkentése.”
Sőt, engedjék meg, hogy egy nagy klasszikust is idézzek, így szól pontosan az idézet: “Valójában az lenne a legjobb, ha még többen segíthetnék az itt élők problémáit. Csakhogy ez rettentően drága. Nem viseli el az ország teherbíró képessége” - mondta Pokorni Zoltán.
Ezen takarékossági célok valójában első hallásra rendkívül tetszetősnek tűnhetnek, pedig a takarékoskodási intézkedések eszköztára jóval gazdagabb annál, mint amit a választási ígéretük sugall. Az ésszerű költségcsökkentés érdekében javasolni lehetne például - mint ahogy ezt a Jobbik meg is tette - a képviselői álláshalmozás felszámolását. Kiváltképp a teljes embert kívánó megbízatások esetére igaz ez, azaz senki se tölthessen be egyszerre polgármesteri és országgyűlési képviselői tisztet.
Bizonyára képviselőtársaim is ismerik azt a példát, ha valaki egy megyei jogú város polgármestere és frakcióvezető is egyszerre. Ugyanis még a rendkívüli szellemi képességekkel és fizikai teherbírással megáldott embereknek is egy nap csak 24 órából áll, és így a főállásnak minősülő közhatalmi funkciók együttes betöltése a tisztességgel el nem végezhető munka okán csak tisztességtelen nyerészkedésnek értelmezhető, ráadásul az álláshalmozók által el nem végzett munka teljes hatás- és felelősségi körű helyettesítést igényel, amely tovább terheli az államháztartást.
Javasoljuk tehát megfontolni a tisztelt Háznak, hogy a további takarékoskodási intézkedések alkalmával hozzon a Ház törvényt a közhatalmi funkciók együttes betöltésének tilalmáról is. Továbbá meglátásunk szerint takarékoskodni nemcsak a képviselők számán, hanem a részükre kifizetett tiszteletdíjak és egyéb juttatások összegén is lehetne. Általánosságban elmondható azonban, hogy a képviselői tiszteletdíjak az önkormányzatok éves költségvetéséhez képest elenyésző összeget jelentenek, ami általában kevesebb, mint a főösszeg 1 százaléka; számításaim szerint - legalábbis ahány önkormányzatot sikerült összehasonlítanom - 0,6-0,7 százalék körül van.
A közelmúlt híradásaiból is tudhatjuk, hogy a nagy lenyúlások nem a képviselői tiszteletdíjakból, hanem az önkormányzati cégekből kitalicskázott vagy éppen a közbeszerzési törvény kijátszásából eredő háttérbizniszekből származnak. Akkor még nem beszéltünk a különféle érdekeltségi körökbe tartozó, maffiákkal együttműködő, korrupt képviselők által okozott károkról. (Az MSZP képviselőcsoportja felé fordul:) Tisztelt képviselőtársaim, nem kellene először a nokiás dobozokon spórolni? Mert azok valóban drágák, és reméljük, hogy egyesek tényleg súlyos árat fognak értük fizetni.
Nézzük azonban közelebbről, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslat mennyiben szolgálja a benyújtói által fennen hangoztatott célokat. Végigolvasva az anyagot döbbenten tapasztalhatjuk, hogy parasztvakítás történik a szó szoros értelmében. Szó sincs itt a takarékosság mint fő cél törvényalkotói szándék szerinti képviseletéről, hanem ezen mellékkörülmény - vagy ha úgy tetszik, ürügy - leple alatt a pártállami tanácsrendszer restaurálásáról.
(21.00)
Különös pikantériáját adja ennek a helyzetnek az a tény, hogy miközben az alakuló ülésen egyfajta hazafias népfrontos nyilatkozattal forradalmi helyzetet vizionált a Fidesz elnöke a háromharmad nemzeti egységének igényével, addig ez a normaszöveg maga a megtestesült ellenforradalom. Megnyilvánul mindez a választás során nyerhető egyéni mandátumok aránytalan előnyben részesítésében a kompenzációs listás mandátumokhoz képest.
Összehasonlításképpen a parlamenti mandátumleosztásnál 45 százalék jut az egyéni és 55 százalék a területi és országos listás helyekre. Ez az arányszám eddig az önkormányzati választási rendszerben 60 egyéni és 40 százalék listás helyet jelentett, és ebben a mostani tervezetben 75 százalék egyéni és csak mintegy 25 százaléknyi listás helyet irányoz elő.
Az, hogy ez mit fog eredményezni a jövőben, egy kisvárosi példán szeretném szemléltetni. Három, nagyjából azonos támogatottságú szervezet indul a választáson - egyébként ez egy megtörtént példa a 2006-os választásokon -, a példa kedvéért mondjuk, hogy 35, 30, 30 százalékot érnek el a választáson. Ekkor a jelenlegi törvénytervezet szerint a nyertes 8, de inkább 9 mandátumot kap, míg a többiek együttesen 2, maximum 3 mandátumhoz jutnak - mindez a törvénytervezet indoklásában oly sokszor hivatkozott arányosítás elvének nagyobb dicsőségére. Meg kell hagyni, hogy ha a törvénytervezet előterjesztőjének az volt a célja, hogy ne fűnyíróelvszerűen hajtsák végre a létszámcsökkentést, akkor ez nyilvánvalóan sikerült nekik, mert míg az egyéni mandátumok számának csak a tetejét kapták el, addig a kompenzációs listán tarvágást hajtottak végre.
A másik ellenforradalmi hatása a tervezetnek a jelöltállítás megszigorítása. Ami egy egészséges demokráciában természetes cél volna, hogy a településeken működő civil szervezetek közül minél többeket tudjunk bevonni az önkormányzati szerepvállalásba, addig a javaslat szerint éppen ők fognak kiszorulni amiatt, hogy háromszorosára, négyszeresére nőne az ajánlási küszöb. Tessék már megmondani, ezt milyen takarékoskodási szempont szerint illesztették be a normaszövegbe? Mennyit spórol az államháztartás eme javaslat szerint? Továbbá nincs ebben némi kirekesztő szándék a másként gondolkodókkal szemben? Egyáltalán, összhangban van-e ez a népképviseleti demokrácia alkotmányos alapelvével és gyakorlatával?
A harmadik ellenforradalmi vonást már csak az orwelli állatfarm-demokráciához hasonlíthatjuk: mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Avagy miként tudnánk értelmezni azt a tervet, miszerint töredékszavazatnak minősül “a jelölő szervezet mandátumot szerzett jelöltjére leadott érvényes szavazatoknak az adott választókerületben leadott összes érvényes szavazat 50 százalék plusz 1 szavazatot meghaladó része”. Azaz a győztesre leadott szavazat kettőt ér, a vesztesre leadott szavazat egyet vagy egyet sem. Csak nem így lesz a kétharmadból háromharmad? Nemzeti együttműködés nélkül? - tehetjük hozzá. Érthető tehát a lelkesedés a kormányoldal részéről.
De mi lesz négy év múlva? Vagy ahogy a szél fúj, úgy változtatjuk majd a részvételi demokrácia játékszabályait? Hányan, köztük a legfőbb közjogi méltóság, féltik tőlünk a törvényhozás méltóságát? Bizton állíthatjuk, hogy ez a törvényjavaslat mindenestül méltatlan a nemzet templomához, a Magyar Országgyűléshez.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
