PÁL TIBOR
PÁL TIBOR
PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar közigazgatás rendszerében, azt gondolom, hogy nem volt olyan eredményes húsz év, mint amilyen az elmúlt húsz év, az önkormányzati rendszer volt. Olyan energiák mozdultak meg, olyan fejlődések és olyan változások történtek, amit azt megelőzően a magyar közigazgatás történetében nem igazán lehet látni, nem igazán lehet találni. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó dolog, az önkormányzatok nagyon sok helyen az adott települések legnagyobb foglalkoztatóivá váltak, a legtöbb intézményt működtették, központjai lettek a településeknek.
Mára viszont azt is látni lehet, hogy azért ennek a rendszernek a hiányosságai is előjöttek. Kétségtelen, hogy gond van a finanszírozással, a működtetéssel, a feladatok elosztásáról folyik vita - erről itt a mai nap már volt a Házban szó -, és az is látszik, hogy ennek a rendszernek a további működtetéséhez mindig több és több pénz kell, hogy fönn tudjuk tartani azt a színvonalat, ami jelenleg megvan, tudjuk biztosítani ugyanazt a színvonalat, de ezzel a több pénzzel már igazán színvonal-növekedést, szolgáltatatásjavítást nem lehet elérni, viszont mindig több és több pénzt kell ebbe beletenni.
Azt gondolom, hogy igazán ez a mai önkormányzati rendszernek az igazi problémája. Ha ez a problémája, akkor erre kell egy választ adni. Erről már nagyon sokszor volt itt szó, hogy a finanszírozással, a feladatmegosztással, a működtetéssel, a közigazgatási szintek meghatározásával kell kezdeni ezt a munkát, és utána kell áttérni az önkormányzati képviselők választására, a képviselő-testületek számának az alakulására.
Az önkormányzatiság lényege nem más, mint hogy a helyi ügyekbe minél többen bele tudjanak szólni, a beavatottság érzését minél többen megéljék, hogy a képviselők minél könnyebben elérhetők legyenek a lakók számára, valamint az is a lényege, hogy a döntések minél közelebb kerüljenek azokhoz az emberekhez, akikről szólnak a döntések. Ez az önkormányzatiság lényege.
Ez a törvénytervezet, amit most előttünk látunk, ami a képviselő-testületek, a képviselők választásáról szól, sem az előzőre, sem a reformra nem ad választ, és természetesen az önkormányzatiság ügyét sem kezeli, arra sem ad igazán jó választ. Ezt egyébként az előttem szólók elég jól és elég részletesen elmondták és szemléltették a képviselők számára. Tehát nem szolgálja egyik célt sem.
Így azt kell hogy mondjam, hogy ezzel a törvénnyel az a törvényalkotói szándék, ami arról szólt, hogy legyen olcsóbb az önkormányzati rendszer működése, valójában nem fog teljesülni. Akkor már valóban sokkal jobb lenne, vagy talán kicsit egyszerűbb lenne az a megoldás, amit Tóth képviselőtársam mondott, és itt előttem is néhányan jelezték, hogy ami korábban egyszer már megtörtént, hogy képviselők javadalmazásának a törvényét kellene elővenni, és azt végignézni, hogy abban van-e valamilyen lehetőség a racionalizálásra.
Szerintem ezzel az önkormányzatok költségvetésén sokkal többet lehetne segíteni, ráadásul nem sértenénk meg azt a célt, ami az önkormányzatiság lényege, hogy a helyben lakó emberek az ő helyi képviselőiket könnyebben el tudják érni, sokkal könnyebben meg tudják találni azokkal a problémákkal, ami a mindennapjaikat nyomasztja.
Ha azt mondjuk, hogy a tiszteletdíjak kérdését vesszük elő, akkor valószínű, hogy csak az vállalna önkormányzati képviselőséget, önkormányzati szerepet, akinek valamilyen helyi ügy fontos. Akár azért, mert erős lokálpatrióta kötődése van, azért, mert gyerekkora óta ott él, lehet, hogy azért, mert fontos a számára, hogy a rendezési terv alapján milyen lesz az ő lakókörnyezete, hogyan fog alakulni az utca képe, a játszótér, tehát valami tétje, valami ügye van azzal, szeretné képviselni, és nem a javadalmazás, nem a pénz miatt tenné, hanem azért, mert valóban tétje van ennek a dolognak.
Azt kell hogy mondjam, hogy az a törvényjavaslat, ami előttünk van, azzal a módosítással, amit fölvázol, valójában a képviselethez az a létszám, amit fölvázol, kevés, az operatív döntéshozatalhoz pedig az a létszám sok, amit a törvényből ki lehet olvasni. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy egyetlen célt sem ér el, sem azt, hogy operatív döntéseket lehessen hozni, sem pedig azt, hogy a képviseletet megfelelően lehessen ellátni.
Tehát a rendes menetrendje az önkormányzatiságban való gondolkodásnak, azt gondolom, hogy először a feladatok meghatározása, közigazgatási szintek, finanszírozás, és ezután jön csak a képviselők létszámának a hozzárendelése. Ez a jó menetrend. Ha a régebbi jegyzőkönyveket elolvassák a képviselőtársaim, akkor azt látják, hogy itt a Házban, akár politikai vitanapon vagy napirend előtti hozzászólásban, vagy éppen interpellációban mindig ez a menetrend volt, akár akkori kormánypárti, vagy éppen akkori ellenzéki képviselők részéről. Meglepő módon most ez a menetrend valahogy megfordult, és mindjárt a képviselők létszámának a csökkentését hozták elő, amiben nincs vita, ez fontos dolog, csak azt gondolom, hogy a menetrendben kellene egyetértenünk.
Ha minderről nem szól, tehát nem szól sem a reformról, sem pedig a képviseletről ez a törvény, akkor miről szól? Szól a hatalomkoncentrációról, szól a kis pártok és a kis szervezetek kizárásáról az önkormányzatból, szól kevesek helyi kiváltságáról, és szól arról a rendező elvről, ami úgy hangzik, hogy a győztes mindent visz, a győztesnek minden jár.
Hogy a helyi ügyekben, ami az emberek mindennapjait érinti, hogyan érvényesül majd az önrendelkezés joga, amit a nemzeti együttműködés rendszeréről szóló nyilatkozatban olvashattunk, ez egy nagyon nagy kérdés ezek alapján a törvények alapján. És különösen azért, merthogy tizenhat évig nagyon jól működött ez a választási törvény, az ajánlószelvény-rendszerével, a körzetekkel, a kompenzációs listával, azt kell hogy mondjam, hogy a választók is megszokták, megismerték ezt a választási törvényt. Egy ilyen választási törvénynek a gyors módosítása azt a veszélyt hordozza magában, hogy nem fogják tudni megismerni a választók, hogy melyik képviselő melyik körzethez tartozik, ki az, akit őneki támogatnia kell.
(21.20)
Ha ma itt a parlamentben visszagondolunk, a parlamenti választási körzeteknél Répássy képviselő úr azt mondta, hogy jövő év végéig kell a körzeteket kialakítani, akkor a több mint tízezer önkormányzati körzetet nem tudom, hogyan lehet majd olyan gyorsan, hogy már július közepére kialakítsák a jegyzők, az önkormányzati hivatalok, hogy addigra pontosan a határokat meg tudják húzni, és mindenki tudja, hogy hol van az ő választási körzetének a határa, meddig terjed az ő körzete.
Összességében azt tudnám mondani, hogy ez nem egy elegáns törvényjavaslat. Arra a két pontra, ami már elhangzott, hogy az 50 százalék feletti szavazat a kompenzációs listára megy, valamint az az aránytalanság, ami a körzeti létszám és a kompenzációs lista létszáma között van, erre azt kell mondanom, egyáltalán nem valami elegáns és igazán jól szerkesztett törvény. Az látszik, hogy az a cél azért alaposan benne van, hogy a lehető legtöbbet nyerje a győztes. Kicsit az az érzésem van, mintha a törvény beterjesztői félnének attól, hogy mi lesz az önkormányzati választáson. Én azt tudom mondani, hogy nem kell félni, sokkal jobb, ha a törvénymódosítás helyett inkább az elvégzett munkával, az eredményekkel kampányolnak, azt a választók sokkal szívesebben jutalmazzák, mint hogy egy ilyen trükkös törvényi megoldással szeretnének minél több mandátumot szerezni.
Pontosan azért, hogy lehessen az eredményekkel kampányolni, és ne egy törvényi módosítással érjék el a célt, ezért több módosító indítványt betettünk, benyújtottunk, amit majd a részletes vitában szeretnénk megvédeni. Azt kérem az előterjesztőktől, hogy a benyújtott módosító javaslatokat alaposan tanulmányozzák, és ne féljenek attól, hogy ha az eredményekkel kampányolnak, akkor a választók azt ugyanúgy jutalmazzák, mintha egy trükkös törvénymódosítással próbálnak meg minél több mandátumot szerezni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
