VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Beterjesztők! A nemzeti együttműködés rendszerén belül a kölcsönös tisztelet kultúrájával összhangban engedjék meg, hogy idézzek a kormányprogramból: “Az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett együttműködést, magánérdekek érvényesítése helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli.”
A jelen törvényjavaslat olvasatakor azonban erősen felötlik a kérdés: a Fidesz rövid távú magánérdekéről vagy a közjó szolgálatáról van-e szó? Lokálpatrióta vagyok. Vagyunk itt, e Ház falai között és szerte az országban sokan, akiknek sokat számítanak a szűkebb pártriájának ügyei. Az előttünk fekvő törvényjavaslat sokunknak fog majd gátat szabni, hogy érdemben tudjuk építeni, segíteni városunk, megyéink fejlődését.
A jelenlegi törvényjavaslat benyújtásával a kormányoldal a gombhoz varrja a kabátot, a jelenlegi pártszimpátiákhoz igazítja a választási rendszert. Valóban radikálisan csökkenti a megyei és helyi önkormányzati képviselők számát. Ám a helyi fideszes képviselők száma nem változna érdemben, csak az ellenzéki képviselők száma csappanna meg radikálisan.
Hadd szolgáljon példaként Kecskemét, feltéve, de meg nem engedve, hogy a szavazatok az egyéni jelöltek támogatásával arányosak. A régi rendszerben a 2009-es népességi adatok és a 2010-es országgyűlési választások eredménye alapján 21 egyéni képviselői helyhez jutna a Fidesz, a 14 listás képviselői hely úgy oszlana meg, hogy a Jobbik 4 mandátumhoz, az LMP 3 mandátumhoz - kérdéses, hogy létezik-e még ilyen szervezet -, az MDF 1 mandátumhoz, az MSZP 6 mandátumhoz jutna. Az új rendszerben ez az arány így nézne ki: mind a 16 egyéni mandátumot a Fidesz nyerné, a 7 listás mandátumból is elhozna egyet, a Jobbik 2 mandátumhoz, az LMP 1 mandátumhoz és az MSZP 3 mandátumhoz jutna.
Érthető a Fidesz célja, de nem megérthető. A Fidesz politikai célja az, hogy a helyi önkormányzatokban ne legyenek ellenzéki képviselők kellő számban, hiszen így érdemi demokratikus kontroll nélkül működhetnek majd a szinte színtiszta fideszes önkormányzati testületek. Ellenzék nélkül nincs demokrácia, ha nincsen, aki jobbító szándékkal felhívja a figyelmet egy-egy javaslat visszásságaira, akkor érdemi kontroll nélkül alakulhat ki a teljhatalmú kiskirályok, a Döbrögik országa.
Nézzük meg, milyen hosszú távú hatása lehet ennek a törvényjavaslatnak! Átláthatatlan önkormányzati ülések, rövid pórázon tartott helyi média, a mézesbödönhöz odaragadt helyi vállalkozók, egy kézből induló, ám mindent behálózó korrupciós hálózatok, az önkormányzati vezetők kénye-kedvétől függő szociális, oktatási intézmények és a helyi kiskirályok által irányított sportegyesületek jellemezhetik majd a Döbrögik országát. A Döbrögik országának teljes átláthatatlansága még a helyi lakájmédia rövid pórázon tartásával is lehetetlen a blogok, a Facebook és a Tumblr korában.
(21.40)
Az idősebb képviselőtársaim kedvéért: ezek az interneten való gyors információmegosztás terepei. Ezért még inkább a demokráciába vetett bizalmat romboló lehet ez a törvényjavaslat, hiszen a “bármit megtehetünk, úgysem lát minket senki” illuzórikus hitébe ringathat sok helyi képviselő-testületet.
Milyen hatással lehet ez a választási rendszer az ellenzéki szervezetekre? Az önkormányzati részvételtől eleső helyi lokálpatrióta egyesületek léte kerülhet veszélybe. Ők azok, akik ma az önkormányzati testületekben közel 10 százalékos arányban vesznek részt az önkormányzati munkában. Ők azok, akik munkájukban csakis a helyi ügyekre koncentrálnak, ők a helyi demokrácia egyik fő építőkövei. A parlamentben is itt ülő ellenzéki pártok helyi képviselői nem tudnának majd kellő erővel részt venni a helyi ügyek előrelendítésében, ezért elzárulhat az a szelep, ami levezethetné azokat a jóindulatú erőket, amik helyben a települések, megyék ügyeiben való részvételre irányulnak. Ez pedig nem biztos, hogy erősítené a helyi demokráciába vetett bizalmat az állampolgárokban.
Csák Máték és Döbrögik országa akarunk-e lenni, vagy ahogyan a nemzeti együttműködés, úgy a helyi együttműködés országa leszünk? Ez a kérdés. A jelenlegi törvénytervezet sajnos az előbbit vetíti előre. A népmesékből tudjuk, hogy mi a Döbrögik sorsa: háromszor kapják vissza azt, amit adnak a népnek.
A nemzeti együttműködés rendszerén belül a kölcsönös tisztelet kultúrájával összhangban engedjék meg, hogy bölcsességet és belátást kérjek a leendő kormánykoalíciótól. Bölcsességet, hogy ne csak a rövid távú részérdekekre, hanem a hosszú távú közjóra is koncentráljon. Belátását annak, hogy ama gáláns gyakorlat, miszerint paritásos bizottságot hoztak létre az országgyűlési képviselők választásáról szóló rendszer esetén mutattak (Sic!), ez a gyakorlat az önkormányzati választások esetén is inkább szolgálná a közjót, mint a jelenlegi törvényhozási gyakorlat.
Amennyiben mégis - Navracsics képviselő úr egy tavaszi interjújával ellentétben - az őszi önkormányzati választások előtt szeretnének hozzányúlni az önkormányzati képviselők választási rendszeréhez, akkor méltányolják azt a három ellenzéki kérdést, amit már továbbítottunk önök felé. Az egyik ilyen, hogy az egyéni nyertes 50 százalék feletti eredménye esetén a többi szavazat ne kerüljön töredékszavazatként a kompenzációs listára. A második ilyen fontos követelésünk, hogy az egyéni és a listás mandátumok aránya maradjon inkább a 60-40 százalékos arányban, s ne mozduljon el a 70:30-as többségi rendszer felé. Az ajánlószelvény-gyűjtés rendszerét, ha nem is akarják eltörölni, de legalább ne növeljék ilyen nagy arányban a jelöltek indulásához szükséges ajánlószelvények számát.
Rétvári Bence mai slágeridézetére reflektálva azt állítom, hogy a jelenlegi törvényjavaslat életbelépésével hosszú távon senki nem nyer és mindenki veszít. Leginkább nem a jelenlegi ellenzéki pártok helyi szervezetei, hanem a magyar demokrácia egésze veszít, az állampolgárok demokráciába vetett hitét veszthetjük el.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)
