HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Elöljáróban engedjenek meg nekem egy rövid megjegyzést Horváth Csaba előbbiekben elmondott pár szavához. Azt gondolom, az egységes Budapest-kép most jelenleg leginkább a 4-es metróban, a Margit hídban, a BKV Nokia-dobozaiban, és a többiben testesül meg számunkra. Bár lenne valóban egy olyan egységes Budapest-kép, amire tisztelettel tudunk fölnézni. És még egy megjegyzést, hogy valóban, Oszkó és Kóka túlépítései után talán egy kicsivel több szerénységet lenne jó tapasztalni az MSZP-frakció részéről.
Illetve még egy, ha már a tojó szárnyas így szóba került, igen, az MSZP holdudvarához tartozó, egyik rendkívül kiemelkedő filozófus írt így a turulról, hogy szegett szárnyú tojó szárnyas lenne, ugyanaz az ember, aki egyébként Szent István jobbjára azt mondta, hogy tetemcafat. Na, ezzel lett beszennyezve egy nagyon komoly nemzeti jelképünk. De üzenem az MSZP-frakciónak, hogy lemossuk a gyalázatot. (Taps a Jobbik soraiban.)
Most azonban szeretnék visszatérni a konkrét törvényjavaslatra, és elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a Jobbik frakciója támogatja a T/44-es számú törvényjavaslat elfogadását. Az indokolásban is megfogalmazott alkotmányellenes állapotot kívánja ez a tervezet fölszámolni, azaz hogy a Fővárosi Önkormányzatnak a műalkotások elhelyezésével kapcsolatban a kerületi önkormányzatok felett eddig - mondjuk így - vétójoga volt. Ez eddig is igen sok felesleges és nagyon rosszízű vitát eredményezett, nemcsak ezt a turulügyet, és számtalan presztízs- és hatalmi harcnak nyitott teret, amelynek jobb sorsra érdemes műalkotások eshettek áldozatul, illetve nagy nemzeti gondolkodóink, íróink emléke volt rendkívül mostoha sorsra ítélve. Így kerülhetett például arra is sor, hogy Budapesten, ahol Sztálin még mindig díszpolgár lehet, Wass Albertnek, Teleki Pálnak még mindig nem lehet szobra.
Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztők! A konkrét törvényjavaslattal kapcsolatban két dolgot szeretnék megfontolásra ajánlani. Az egyik egy technikai jellegű módosító javaslat. A törvénytervezet két tulajdoni kategóriát említ, illetve két ezzel kapcsolatos döntést; idézném. Tehát a fővárosi tulajdonú épület esetében a Fővárosi Önkormányzat közgyűlése, a kerületi önkormányzat tulajdonában álló épület esetében pedig a kerületi önkormányzat képviselő-testülete dönt. Ugyanakkor más tulajdoni formákra nem tér ki a tervezet, illetve az azzal kapcsolatos döntési hozzájárulási kompetencia kimarad a törvénytervezetből.
Javasoljuk tehát, hogy kerületi önkormányzati tulajdonú közterületekkel szomszédos magán-, társas, egyházi, és a többi tulajdonú épületeken történő műalkotás elhelyezésével kapcsolatban is a hozzájárulás a kerületi önkormányzatokat illesse meg. Személyes tapasztalatom mondatja velem, hogy igen, sajnos ilyen esetben is, amikor nem kerületi tulajdonú épületről volt szó, a főváros közbenyúlása megakadályozott egy egyházi épületen történő emléktábla-felavatást.
Tegyük ezzel teljessé a törvényjavaslatot, és így reményeink szerint további felesleges vitákat tudunk elkerülni.
A második javaslatunk ennél általánosabb jellegű, és erre az előbb kibontakozott vitára is utal. Nyilvánvaló, hogy ez a benyújtott törvénytervezet, mondjuk ki, de szerintem ezt nem kell titkolni vagy szégyellni vagy nem felvállalni, e miatt a konkrét hegyvidéki turulszobor miatt annyira égető, annak a sorsa miatt annyira égető. Egyébként ezt támasztja alá a benyújtók személye is. Ugyanakkor ez a példa az, mármint a turulszobor, amely úgy gondoljuk, sokkal többet érdemelne, semmint hogy ilyen tűzoltó, tűzoltásszerű törvényjavaslattal lehetne a sorsát véglegesen és megnyugtatóan rendezni.
De nem csak a turulról van szó, más nemzeti jelképeinkről is. Sajnos az elmúlt időszakban a Szent Korona, a kettős kereszt, az esztergomi oroszlán, az Árpád-házi zászlók, sőt maga az egész történelmi zászlósor is a hivatalos kormányzati politika részéről gúny és megvetés tárgya volt. Hadd említsek egy példát, Bajnai Gordon, ugye, emlékszünk, hogy mikor kormányfőnek esküdött föl, nem óhajtotta látni a teljes történelmi zászlósort. (Wittner Mária: Nem is érdemelte meg.) És ennek a része, ennek a rendkívül méltatlan megítélésnek a része a turulszobor engedélyezése körüli hercehurca is.
Javasoljuk, hogy éppen ezért, ebből az esetből is kiindulva szükség van egy, a nemzeti jelképeinkről, illetve azoknak műalkotásban történő megjelenítéséről szóló átfogó törvényi szabályozásra. Ne fordulhasson elő soha többé olyan gyalázat, mint amelyet azóta a történelem szemétdombjára került SZDSZ és annak holdudvara már nemegyszer megvalósított, mikor például az említett turulszobrot fekáliával kenték be, illetve az előbb is említettem, például Szent István jobbjának a tetemcafatnak nevezése, és így tovább.
És végül, a törvényjavaslat elfogadása és hatálybalépése után a Jobbik azonnal kezdeményezni fogja - amint az már itt egyébként el is hangzott -, hogy a már fővárosi tulajdonból belvárosi tulajdonba átkerült, a Kossuth téren álló Károlyi-szobor legyen eltávolítva csakúgy, mint a szintén V. kerületi tulajdonú, Szabadság téren levő szovjet emlékmű. (Taps a Jobbik soraiban.)
Itt az előbb azt hallottuk, hogy a turulszobron, illetve az alatta levő emléktáblán gyilkosok és áldozatok nevei egyszerre vannak feltüntetve. Hát azon az emlékművön mi van föltüntetve, tisztelt Horváth Csaba? (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ott vannak a gyilkosok.) De ezzel együtt szintén kezdeményezni fogjuk az V. kerületi önkormányzatnál a Szabadság téren az ereklyés országzászló felállítását, valamint az ahhoz tartozó Észak, Kelet, Dél és Nyugat szobrának visszaállítását. Javasoljuk, illetve kezdeményezzük ezt azért is, mert a koherens törvényalkotás megvalósításával, annak érdekében a magyar állampolgárság határon túli testvéreinknek történő visszaadásával, a Trianonnal kapcsolatos emléknapunkkal, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételünkkel együtt, azzal egyidejűleg ezt elkerülhetetlen lépésnek tartjuk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban, szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
