DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvénytervezet, ami most itt van előttünk, embertelen, cinikus, és csak és kizárólag a Fidesz politikai zsákmányszerzését szolgálja. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban: Így van! - Moraj a Fidesz padsoraiban.)
Embertelen, mert a szakmai felkészültség alapján magabiztos köztisztviselőkből kiszolgáltatott, alázatos szolgát akar csinálni. Cinikus, mert a preambulum szerint álságosan mindezt - és most idézni fogok - “a hatékony és költségtakarékos, demokratikus és hazaszerető, a Magyar Köztársaság érdekeit és a közjót a legmegfelelőbben szolgáló központi közigazgatás kialakítása érdekében” teszi, miközben szimplán politikai tisztogatásra készül. És politikai zsákmányszerző, mert a kirúgott köztisztviselők helyére pártkatonákat akarnak ültetni, a maradókat pedig egzisztenciális félelemben tartva helyezik politikai nyomás alá.
Menjünk a dolgok elejére! Köztisztviselőnek nevezzük azt a szakembert, aki az állami vagy önkormányzati hatalmat megszemélyesíti az emberek számára, tehát közhatalmat gyakorol, szemben a közalkalmazottal, aki ugyancsak nagyon fontos közfeladatot lát el - a pedagógus, az orvos, más közalkalmazottak -; de ami erősen megkülönbözteti, az az, hogy közhatalmat gyakorol az állam nevében. Tehát a köztisztviselőnek az állam semlegességét kell megjeleníteni a munkája során, ezért van a mostani törvényben is - már '92 óta -, hogy párttisztséget nem viselhet. Sőt, vallási, politikai meggyőződése sem vezérelheti az általa folytatott eljárásban. Ez az elvárás a köztisztviselőktől, hozzáteszem: helyesen.
Ebből adódik az, hogy a köztisztviselő munkajogi jogviszonya is különleges; a közhatalom gyakorlása miatt különleges. Ezért született meg 1992-ben a köztisztviselői törvény, amelyet azóta többször módosított az Országgyűlés. Az állam lojalitást, magas felkészültséget, összeférhetetlenségi szabályok tűrését, vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget, utasításnak való engedelmesség kötelezettségét várja el - hozzáteszem, helyesen - a köztisztviselőtől, és cserébe erősebb munkajogi védelmet élvezhet. Így van egyensúlyban a két oldal. Ezt a Fidesz 2001-ben még tudta.
Amikor 2001 februárjában az Orbán-kormány belügyminisztere, Pintér Sándor előterjesztette a köztisztviselői törvény módosítását, akkor beszéltek sokat az életpályamodell kialakításáról, bevezették a vagyonnyilatkozatot, és cserébe három év alatt 70 százalékos béremelést ígértek a köztisztviselőknek. Orbán Viktor is így beszélt 2001-ben. A rendszerváltás után sajnálatosan leértékelődött a közszolgálatban dolgozók munkája, és az Országgyűlés akkor nem tett semmit ez ellen. Akkor az előterjesztők nevében Kontrát Károly fogalmazott szó szerint a következőképpen: “A kormány elismeri a köztisztviselőknek az államszervezet működésében játszott jelentős szerepét, ám szükségesnek tartja a velük szemben támasztott szakmai és erkölcsi követelmények további emelését.” Ezzel most ez az eljárás tökéletesen szembemegy. Mint ahogyan a pályázati rendszer bevezetését is akkor azzal indokolta a Fidesz - ugyancsak idézek -, hogy a személyi állomány utánpótlása elsősorban szakmai ismeretségi körből, informális kapcsolatok útján történik, ezért kell a pályáztatás, ezért van szükség a pályáztatásra.
Akkor még mintha értette volna a Fidesz, hogy mit jelent a köztisztviselői kar elkötelezettsége a mindenkori kormány mellett. A életpályamodell kidolgozói mára fölülírják a köztisztviselői karrierpálya igenlését. Szakmai kritika nélküli pártszolgákat akarnak, nem a mindenkori állam iránt lojális köztisztviselőket. Nem tudom, tudják-e most az előterjesztők, hogy körülbelül 70 ezer köztisztviselő figyeli ma rettegve ennek a törvénynek a vitáját, hátha egy kicsit többet megtudhatnak az indokokról, a tervezet hátterében levő szándékokról a szövegszerűen leírt meztelen hatalmi érdeknél.
Nézzük meg, hogy ez a politikai zsákmányszerzés milyen szabályozókon keresztül valósul meg! Már a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényben is a miniszteri jogállási törvényben bevezetett a Fidesz két intézményt. Az első az az a személyzeti főhatalom létrehozása, amely Gál András Levente személyében testesül meg, és akiről a Heti Válaszból megtudhattuk, hogy személyesen tartotta össze 2002 után a Fideszhez hű köztisztviselőket. Nem a kormányhoz, a Fideszhez hű köztisztviselőket! Most az új szabály szerint, aki nem megy át Gál András Levente közigazgatási államtitkár szűrőjén, azt hiába akarja a miniszter például kinevezni, nem lesz belőle semmi, és indokolni sem kell.
A másik ilyen intézmény a kötelező versenyvizsga, a pályáztatási rendszer megszüntetése. 2001-ben a fideszes előterjesztők, az akkori Orbán-kormány minisztere és államtitkára is érvelt a Fidesz nevében a pályáztatás mellett, hogy ne a személyes ismeretség, hanem a szakmai rátermettség döntsön. Ma már nincs szükség erre, ma már ezt a szépségflastromot is leveszik erről a jogszabályról.
(17.50)
Most nézzük az asztalunkon lévő tervezetet! Ha valamelyik köztisztviselő eddig nem értette pontosan Martonyi János leendő külügyminiszter szavait, amely szerint elkötelezettebb köztisztviselőkre van szükség, ha elolvassa ezt a tervezetet, mindent megért. A tervezet új kategóriaként létrehozza a kormány-tisztviselői kart. Funkciója, feladata teljesen megegyezik a köztisztviselőivel, a nagy különbség az, hogy indokolás nélkül kirúgható; indokolás nélkül, kéthavi felmentési idővel, amiből egy hónapra fel kell menteni a munkavégzés alól. Micsoda nagyúri kegy!
Mivel érvel az előterjesztő? A rendkívül nehéz gazdasági helyzetben rugalmasabban és takarékosabban lehessen megszabadulni egyes köztisztviselőktől. Ez a cinizmus magasiskolája; a cinizmus magasiskolája attól a Fidesztől, amelyik életpályamodellről beszélt, amely arra próbálta meg ösztönözni a köztisztviselőket, hogy a mindenkori kormányhoz lojálisan működve, szakmai tudásuk alapján szakmai karriert építsenek. És most ezek az emberek, körülbelül 70 ezer, kerülnek olyan kiszolgáltatott helyzetbe, hogy nem tudják, holnap vagy holnapután mi fog velük történni.
A takarékosság bezzeg nem volt szempont 2001-ben. Akkor hozta létre ugyancsak a választások előtt nem sokkal a Fidesz a főtisztviselői kart, a 150 fővel létrehozott főtisztviselői kart kiemelt fizetéssel, kiemelt munkajogi védelemmel, akkor nem volt szempont a takarékosság. A lényeg az volt, hogy a Fidesz-pártkatonákat megjutalmazzák, és szépségflastromként köztiszteletnek örvendő szakemberekből is néhány felkerülhetett a listára.
Amiről most fogok beszélni, tisztelt képviselőtársaim, az az embertelenségnek és az érzéketlenségnek egy különös példája. Ha nem a parlamentben lennénk, azt mondanám, hogy igazi disznóság. A munka törvénykönyve szerint minden munkavállalónak járó felmondási védelem sem illeti meg a kormánytisztviselőt. Az a kormány vagy azok a kormányzó pártok, amelyek odaírják a kormányprogram fejlécébe azt, hogy fontos érték a család, szívbaj nélkül megszavaznának az előterjesztés szerint egy olyan szabályt, amely szerint a köztisztviselők közül ki lehet rúgni a beteg gyermekét ápoló anyukát, a terhes kismamát és mindazokat, akik egyébként munkajogi védelem alatt állnak. Amikor az Országgyűlés alakuló ülése volt, és Schmitt Pál elnök úr itt, ebből a székből beszélt arról, hogy most mennyivel szebben fognak majd használni bizonyos fogalmakat, akkor azt mondta, hogy innentől kezdve a Fidesz-kormány ideje alatt nem lesz terhes, csak áldott állapotban lévő anya.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sokkal jobban örülnének, azt hiszem, azok a köztisztviselő terhes kismamák ennek a - lehet, hogy talán kicsit régies és nem olyan emelkedett - kifejezésnek, amelyet a törvény mégis védelemben részesít, mint annak az emelkedett áldott állapotú megnevezésnek, miközben aki ebben az áldott állapotban van köztisztviselőként, ennek a törvénynek a hatálya alatt utcára kerülhet (Nyakó István: Szégyen!), nem védi meg őket a Fidesz és a jogalkotó. Szemforgatás, szégyen! (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Ma a miniszterelnök-jelölt, amikor az expozéban beszélt a hölgyekről és a nők családi szerepének növeléséről, hát, mit mondjak, ebből én és azt hiszem, sok nőtársam is, nem igazán kérünk. Nem kérünk abból, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként bejöjjön a családba, és megmondja, hogy nekünk az anyai szerepünket kell erősíteni vagy más szerepet.
De egy bizonyos; majd erről lesz még módunk külön beszélni. De egy bizonyos, hogy ez a szándék, amikor arról beszél a miniszterelnök-jelölt, hogy a hölgyeket, az anyákat és a családokat hogyan akarják védeni, közben pedig egy ilyen cinikus törvényt beterjesztenek, ez egy alávaló szemforgatás.
A zsákmányrendszer programjának működése során a szakmai munka színvonala csökkenni fog. Ki az az ostoba kormánytisztviselő, aki szakmai kritikát mer mondani a politikának, ha ott lebeg a feje fölött az indokolás nélküli azonnali kirúgás veszélye? Ez, meggyőződésem, hogy Magyarország érdeke ellen van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem erre kaptak felhatalmazást. Szeretném mondani Gerencsér Attilának, a Fidesz Somogy megyei közgyűlési elnökének, ha itt lenne - nincs itt, de mégis, majd megmondják neki néhányan -, hogy menjen föl a somogyi megyeházán a harmadik emeletre, menjen oda a közigazgatási hivatali dolgozók közé. Nézzen a szemükbe, és kérdezze meg tőlük, hogy erre kaptak-e felhatalmazást. Mert nekem meggyőződésem, hogy nem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény vagy ennek a törvénynek a tisztességes előkészítése nem fért bele a nemzeti együttműködés rendszerébe. A szakszervezetek tiltakoznak, és érdekegyeztetésre szólítanak fel. Ez lenne a nemzeti együttműködés rendszere? Dr. Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke, dr. Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke tiltakozott. (Moraj a Fidesz soraiból.)
Tisztelt országgyűlési Képviselőtársaim! Értem én ezt a nagy zajt, hogy kínos, amit mondok (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem, nem.), de érdemes lenne szembesülni azzal, akinek eddig esetleg nem volt ideje elolvasni ezt a törvénytervezetet, hogy milyen intézkedések vannak itt leírva. 2010. március 20-án értetlenül hallgattam a közszolgálati rádióban Répássy képviselő urat, amikor azt mondta, szó szerint idézem: “a Fidesz közel 500 vezető köztisztviselőt örököl” - nem értettem. Most, hogy elolvastam ezt a törvényt, azt hiszem, egy kicsit jobban értem, hogy Répássy úr ezt miért mondta. Mert szerintem a köztisztviselők nem a Fideszé. A köztisztviselő nem tulajdona, nem szolgája senkinek, hanem lojálisan teszi a dolgát az állam érdekében. Ezért tehát nem is örökölhető. Valami hasonlóra már tehát akkor is készülhettek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor belügyminiszterként szolgáltam, az egyik minisztertársam a tárcájánál egy nagyszabású átalakítást végzett, és nem egyeztetett a szakszervezetekkel. Amikor a szakszervezetek tiltakoztak, azt találta mondani, a békákat sem szokás megkérdezni, mielőtt lecsapolják a mocsarat. Én akkor nagyon szégyenkeztem. És nemcsak szégyenkeztem, hanem a köztisztviselők napján a kormány és a magam nevében is bocsánatot kértem a köztisztviselőktől. Az a brutális mondat akkor a mi szégyenünk volt, és én bocsánatot kértem miatta. Ha az Országgyűlés elfogadja ezt az embertelen, cinikus és kizárólag a politikai zsákmányszerzést szolgáló törvényt, az a Fidesz és a KDNP szégyene lesz. De kárvallottja az egész köztisztviselői kar és az egész ország.
Ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója nevében felszólítom az előterjesztőket, hogy vonják vissza, és érdekegyeztetés után terjesszék be újra a tervezetet egy tisztességes változatban. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
