DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány 40. § (3) bekezdése most már előírja, hogy a minisztériumok és a kormány alá rendelt szervek alkalmazottainak jogállását, díjazását, továbbá felelősségre vonásuk módját külön törvény szabályozza. Ezt az alkotmánymódosítást néhány nappal ezelőtt, május 20-án több mint 300 szavazattal elfogadta a tisztelt Országgyűlés, és ha jól tudom, akkor a mai napon dönt a köztársasági elnök úr az alkotmánymódosítás kihirdetéséről.
Önmagában ez az alkotmánybeli rendelkezés is megalapozza, hogy miért van szükség erre a törvényjavaslatra, miért van szükség a minisztériumok és a kormány alá rendelt szervek alkalmazottainak a speciális jogállását egy külön törvény szerint szabályozni. De az alkotmány módosításán túlmenően, engedjék meg, hogy indokoljam a törvényjavaslatot.
A kormány-tisztviselői törvény a rendszerváltás óta eltelt húsz év közigazgatási működési tapasztalatai alapján számos ponton korrigálja a központi közigazgatásban dolgozók foglalkoztatási jogviszonyának rendszerét, új életpályát vázolva fel a kormánytisztviselők számára. A szabályrendszer kidolgozásakor azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni hazánk jelenlegi, rendkívül nehéz gazdasági helyzetét, amelynek következtében az új szabályozás kiemelten irányul egyfelől a foglalkoztatás, így különösen a jogviszony-megszüntetés feltételeinek rugalmasabbá és takarékosabbá tételére, másfelől a felkészült munkaerő megnyeréséhez szükséges eszközök biztosítására. A juttatási rendszert érintő strukturális átalakításokra és az életpálya más, jelentős anyagi erőforrásokat igénylő elemeinek felvázolására jelenleg azonban nincs reális lehetőség.
A közszolgálat lényegi eleme, hogy a jogviszony létrejötte nem egymás mellé rendelt felek kötöttségektől mentes egyeztetésének és megállapodásának tárgya és eredménye, hanem az állam egyoldalú aktusa, amelynek során jogszabály által részletesen kidolgozott feltételrendszer szerint kinevezi a jövendő köztisztviselőt, kormánytisztviselőt, megbízva bizonyos feladatkör, munkakör vagy tisztség ellátásával. A magánszemély ebben a viszonyrendszerben érdemben pusztán a kinevezés elfogadásáról vagy el nem fogadásáról dönthet, annak feltételeiről nem.
Utalni kell a köztisztviselői törvény hatályos 5. §-ának utolsó fordulatára is: amennyiben ezen jogviszonyból fakadóan a feleket a munkavégzésen túl további jogosultságok illetik és kötelezettségek terhelik, ami sok mindent jelenthet, de egyértelműen kiemeli ezt a jogviszonyt az egyszerű munkaszerződések világából.
(17.20)
A fentiek alapján jelentős rendszertani következetlenség és aszimmetria jellemzi a hatályos köztisztviselői törvényt a központi államigazgatás vonatkozásában, amennyiben a köztisztviselő bármikor indokolás nélkül két hónap lemondási idővel megszüntetheti a jogviszonyát, amely adott esetben egy állami feladat ellátását is veszélyeztetheti. Ezzel szemben az állam mint munkáltató csak valós és okszerű indoklással alátámasztottan, meghatározott esetekben és meghatározott jogcímen - alkalmatlanság jogcímén - szüntetheti meg a közszolgálati jogviszonyt, amely a mai bírói gyakorlat szerint lényegében alkalmazhatatlan. Nincs alkotmányos célszerűségi vagy etikai alapja annak, hogy a köztisztviselők a többi foglalkoztatotthoz képest éppen az állammal szemben kiemelt védelmet élvezzenek, és de facto felmenthetetlenné váljanak az állami feladatok végrehajtása során. Sőt a jelenlegi fokozott védelem jelentős részben okolható azért, hogy a magyar közigazgatás hatékonysága alacsony és közmegítélése rossz. Az Alkotmánybíróság elvi éllel kimondta, hogy a jogviszony szabad felmondásának joga a munkáltatót és a munkavállalót egyaránt megilleti. A törvény tervezete többek közt ezt az alapelvet is érvényesíteni kívánja.
A fentiek alapján méltányos megoldás, hogy az államot ebben az elismerten számára alkotmányosan erősebb helyzetében megillesse az a jog, hogy legalább olyan feltételekkel szüntethesse meg a jogviszonyt, mint a kormánytisztviselő, azaz indoklás nélkül, két hónapos felmondási idővel.
A tervezet hatálybalépésével a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál foglalkoztatottak közszolgálati jogviszonya kormány-tisztviselői jogviszonnyá, a vezetők megbízása vezetői munkakörré alakul át. Ezzel megnyílik a lehetőség a szükséges átalakítások racionális költségvetési terhek melletti végrehajtásához.
A szakmai állami vezetőkre - közigazgatási államtitkárokra, helyettes államtitkárokra - vonatkozó szabályozás fő elemei jelenleg a köztisztviselői törvénybe kerültek beépítésre, erre a sajátos megoldásra az átmeneti időszakra tekintettel a koherenciazavarok elkerülése érdekében került sor. A következő jogalkotási ütemben az érintett szakmai állami vezetők rendszertani helyzetének rendezése is megtörténik.
Szándékaink szerint a tervezet előzménye lesz egy, a követelményeket magas színvonalon teljesítő, a közszolgálati dolgozóknak komparatív előnyöket és biztonságot garantáló, megalapozott, a lehető legszélesebb hatályú, koherens közszolgálati szabályozás megalkotásának.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
