PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nagyon röviden a probléma lényegéről szeretnék beszélni. Beszéljünk világosan: ennek az ügynek van egy nagyon kemény aktuális, politikailag aktuális vonzata, és van egy szakmai vonzata, mármint ennek a kormány-tisztviselői kérdésnek.
Mi a politikai vonzata ennek az ügynek, illetve mi a politikai aktualitása? Nézzük először azt a másik törvényt, amelyikről valamelyik nap szavaztunk, mert nagyon érdekes összehasonlítani ennek a törvénynek az indoklását annak a törvénynek az indoklásával. Az a törvény a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény volt, amelynek az indoklásában pontosan az volt részletesen leírva, hogy a szakmaiság erősítése miatt, a teljesítmény erősítése, a számonkérhetőség miatt kell bevezetni a közigazgatási és a helyettes közigazgatási államtitkári posztokat, ami egyébként egy jó dolog. Egy jó dolog, húsz éve tanuljuk ezt, előbb-utóbb fog ez működni, tehát ezzel nincs semmi gond.
De amikor abban a törvényben, annak az indoklásában pontosan a szakmaiságra, a stabilitásra helyeztük a hangsúlyt, akkor ahhoz képest ez a törvény azért politikailag mást üzen. Ez a törvény egyértelműen azt üzeni, hogy kérem szépen, az új politikai erő, pláne ilyen győzelem birtokában, szeretne egy új köztisztviselői kart, legalábbis kormány-köztisztviselői kart kinevezni.
Hozzá kell tennem, hogy politikailag ez teljesen érthető, kérem. Nem tudok mást mondani, ha kétharmaddal én győznék valahol, valószínűleg én is ezt csinálnám, politikailag. De nem szakmailag! Mert ezzel a politikai céllal, ami érthető, önök az egész kormány-köztisztviselői gárdát tulajdonképpen egy instabil, lehetetlen helyzetbe hozzák, és az egész közszolgálatiságot lejáratják.
Most gondoljanak bele, kérem, hogy egy köztisztviselő, aki monoton munkát végez valahol - mert azért nem egy hatalmas pálya, kérem szépen, egy köztisztviselőnek a munkaköre! -, csinálja tíz évig, húsz évig. Miért? Azért, mert tudta, hogy védelemben részesül. Nem próbálta a tudását úgy fejleszteni, hogy bármikor kilépjen a versenyszektorba, nem képezte magát úgy, hogy közben három céget irányítson, mert tudta, hogy védelemben részesül; ha mégsem kell, akkor is felajánlanak neki olyan munkakört, olyan fizetést, amely megfelel a tudásának és a múltjának. És pontosan erre mérünk egy csapást, most pedig nem volna kötelező, meg lehetne ezt a kérdést úgy oldani, hogy nem tesszük ki a köztisztviselőket annak, hogy két hónap után indoklás nélkül mehetnek az utcára.
Belegondoltak abba, hogy egy sima alkalmazott nagyobb munkatörvénykönyvi védelmet élvez ezentúl, mint az a kormány-köztisztviselő, akinek ezentúl indoklás nélkül, és úgy, hogy nem is tud hova fellebbezni, útilaput köthetnek a talpára? Hogy fog egy ilyen köztisztviselő a munkához viszonyulni? Arra fog gondolni, kérem szépen, bármikor, hogy van még egy hónapom, három hónapom, ki tudja, meddig maradok a helyemen, úgy végzem a munkámat. Ezt önök sem akarják, senki sem akarja ezt, gondolom.
Tehát ezért lehetett volna olyan megoldást találni, ami egyszerre elégíti ki a politikai elit érdekét, és megvédi a kormány-köztisztviselőket is. Hangzott itt el például olyan javaslat, hogy úgy is lehetett volna levezényelni - csúnyán szólva - ezt a menetet, hogy igenis felajánljunk valamit a jövőben is azoknak a köztisztviselőknek, kormány-köztisztviselőknek, akiket nem akarunk ilyen vagy olyan posztokon látni. Rendelkezési állományba lehet őket tenni, rengeteg olyan megoldás volna, amellyel megmenthető volna ez a kormány-köztisztviselői réteg, mert ugye, a törvény elsősorban őrájuk vonatkozik.
Tehát értjük mi ezt, hogy miről van itt szó: van egy politikai igény, ez reális, ez teljesíthető, de ne áldozzuk be a szakmát, pláne azért ne, mert meg lehetne oldani ezt a kérdést másképp. Én azt gondolom, és ezt merem is javasolni önöknek, hogy gondolják át, hogyan lehetne úgy kielégíteni az önök jogos politikai igényét, hogy megmentsük a kormány-köztisztviselők presztízsét és az egész köztisztviselői kar nimbuszát, mert az a politikai adok-kapok, hogy 2002-ben a Fidesz nevezett ki hány kormány-főtisztviselőt, akkor két évvel ezelőtt a Gyurcsány-kormány nevezett ki, nem tudom, négyszázat, ötszázat, ez nem vezet sehova. A következő négy évben akkor megint kezdődik elölről a dolog.
Tehát én azt ajánlom, hogy elismerve az önök politikai igényét, hogy egy ilyen nyolc év után önök szeretnének egy olyan kormány-főtisztviselői gárdával dolgozni, amelyik igenis az önök bizalmát élvezi, de ez ne jelentse azt, hogy két hónapos felmondási idővel lehetetlen és kiszolgáltatott helyzetbe hozzuk ezeket az embereket.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
