DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! “A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új alkotmányának elfogadásáig - Magyarország alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:”
(13.20)
Ez a mondat a jelenleg érvényben lévő magyar alkotmány bevezetője, amelyből világosan kiderül, hogy az átmeneti korszak társadalmi szerződés híján nem alkotott magának új alaptörvényt, pusztán a régi, szovjet mintára készült '49. évi alkotmányt módosította egy későbbi új reményében.
Mivel sem a rendszerváltoztatáskor, sem azt követően nem született társadalmi szerződés, nem sikerült lezárni az átmeneti korszakot egészen mostanáig. Ez év április 25-én a választók elsöprő erővel megdöntötték az átmeneti korszak rendszerét, és egyben lerakták egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének alapjait. Új társadalmi szerződés született, amely lezárta az átmenet korszakát, és utat nyitott egy új korszak felé. 2010 áprilisában tehát véget ért az átmenet hosszú, küzdelmekkel, megosztottsággal és válságokkal teli 20 éves korszaka, amelyet a szavazófülkékben lezajlott forradalom aktusa zárt le.
Tisztelt Ház! Annak idején, 21 évvel ezelőtt, október 23-án, amikor az akkori ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta az ideiglenes köztársaságot, és az ideiglenes alkotmány életbe lépett, nem hittem volna, hogy 21 évvel később itt tart majd az ország, ahol tart, és még mindig ez a mondat lesz a magyar alkotmány bevezetője. De hát, mi magyarok gyakran járunk így, az ideiglenes dolgok olykor évtizedeken át állomásoznak hazánkban.
A rendszerváltoztatók, akiket már csak mi képviselünk itt a Házban, tisztában voltak vele, hogy új alkotmányra lenne szükség, szerettek volna alkotmányozó nemzetgyűlést is, de ezt nem sikerült létrehozniuk. Nem jött létre igazi nemzeti egység, és nem született azt kifejező szerződés sem. Helyette a rendszerváltók jobb híján paktumot kötöttek az állampárttal egy ideiglenesnek szánt alkotmányról. Mint a bevezető mondat mutatja, a rendszerváltoztatók nemcsak tisztában voltak vele, de remélték is, hogy belátható időn belül lehetőség nyílik majd az alkotmányozásra, de nem így történt, mert az első választás után a rendszerváltás nagy pártjai nem tudtak megegyezésre jutni. Magyarország hiába szerezte vissza az önrendelkezés jogát, nem tudta kifejleszteni magában az önrendelkezés képességét, meglehet, éppen ezért ítélte ezeket a pártokat megsemmisülésre, ezért juttatta őket süllyesztőbe a történelem.
Tisztelt Ház! Az átmenet korszakának legfőbb jellemzője éppen a társadalmi szerződés hiánya volt. Hiányzott az erős alap és a tartós irány. Ebből adódóan az átmeneti korszakban látható és láthatatlan paktumok irányítottak. Ezek határozták meg a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert, hiszen együtt élt a régi és az új világ, de a régi világ valójában sokkal erősebb maradt, befolyása sokkal erősebb volt, mint azt mi magunk, akik az újat képviseltük, akkor gondoltuk.
Mindez nem jelenti azt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az átmenet korszaka értéktelen lett volna. Igenis vittünk véghez nagy dolgokat. Értünk el fontos sikereket is, és voltak szép számmal, akik nagyon sokat tettek az országért, de összességében mégsem lett sikeres ez a korszak, mert nem jutottunk el oda, még pontosabban: nem oda jutottunk el, ahová indultunk.
A magyarok többsége számára több csalódást és veszteséget hozott ez a korszak, mint sikert. Zűrzavaros, ellentmondásos korszak volt, tele meddő vitákkal, értelmetlen konfliktusokkal, sehová sem vezető kötélhúzással. A társadalmi szerződés hiánya végül oda vezetett, hogy az elmúlt nyolc év során a kormányzati hatalom felfogása és gyakorlása teljesen eltorzult, elvesztette eredeti demokratikus értelmét és célját, szembefordult azokkal, akiktől ered, vagyis az emberekkel.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt köztársasági Elnök Úr! Ha jól számolom, a nyolcadik kormányprogramvitában veszek részt. A nyolc vitára bocsátott programból kettőt én terjesztettem a Ház elé. Megtanultam, hogy a kormányprogram valójában nem más, mint egy iránytű. A mi esetünkben most az új rendszer iránytűje, amelynek az a rendeltetése, hogy a következő években irányt mutasson minden helyzetben. Arra való, hogy a kormányzás során a hétköznapokban mindig kiolvasható legyen belőle, hogy mi a helyes irány. Következésképpen egy kormányprogram a közös célokról és nem az eszközökről szól.
Az elmúlt húsz év során megtanultam, hogy a céloknak kell meghatározni az eszközöket, fordítva még sohasem sikerült senkinek. Magyarország új irányba akar elindulni, és ehhez sok minden kell, de egy dolog feltétlenül: egy biztos iránytű, mert anélkül megint eltévedünk. Az elmúlt nyolc évben se szeri, se száma nem volt a hangzatos programoknak, reformötleteknek. Voltak időszakok, amikor negyedévente lepték meg az embereket újabb és újabb programocskákkal, amelyek aztán szép sorban füstbe is mentek. Ezzel szakítunk most. Előbb a kormányprogramban meghatározzuk az irányt, és ebből következik majd minden más: döntések, intézkedések, tervek, vagyis a közös munka.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország egy új kezdet kapujában áll. Ragadjuk hát meg a kínálkozó lehetőséget, beszéljünk nyíltan, egyenesen és világosan! Az elmúlt nyolc évben a választott vezetők kisajátították a nép által rájuk ruházott hatalmat, azzal visszaélve nem az emberek döntését és akaratát, hanem a saját magánérdekeiket képviselték. Ez nyilvánult meg az elmúlt nyolc év oly hírhedtté vált momentumaiban, mint az őszödi beszéd, a költségvetési adatokkal való trükközés, a 2006. október 23-ai rendőri brutalitás, és sajnos estig sorolhatnám a közismert példákat, amelyek szégyent hoztak Magyarországra. Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása együttműködés helyett szembefordította egymással a társadalom tagjait és csoportjait, a fiatal korosztályokat az idősekkel, a munkából élőket a nyugdíjasokkal, a vidékieket a fővárosiakkal, a határon túl élőket az anyaországgal.
A rossz kormányzás felemelkedés helyett adósságcsapdába hajtotta az országot. Hatalma fenntartása érdekében megszüntette a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét, és több alkalommal meghamisította a költségvetési adatokat. Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása engedte, hogy bűnszervezetek épüljenek be közpénzből fenntartott állami intézményekbe és vállalatokba. Megbénította az államot és a közigazgatást, felszámolta annak hatékonyságát. Kiváltságosok, magánérdekek és bűnözők kezére juttatta az ország felemelkedésére szánt nemzeti forrásokat. A hatalommal való visszaélést és a hazugságot tette a politika mércéjévé, megakadályozta a felelősségre vonást és az elszámoltathatóságot, kordonok közé szorította a demokráciát. A közrend és a közbiztonság védelme helyett az állampolgárok elleni törvénytelen támadásra használta az állam erőszak-monopóliumát.
Összefoglalóan azt mondhatom önöknek: az emberektől elforduló, a hatalommal visszaélő, magánérdekeket és célokat érvényesítő politika mély és tartós válságba sodorta hazánkat. Ezek után aligha érdemes meglepődnünk azon, hogy a magyarok világraszóló összefogással megdöntötték ezt a rendszert, és arról döntöttek, hogy gyökeresen más világban akarnak élni.
Tisztelt Ház! A köztársaság helyzetének áttekintése után engedjék meg, hogy arról szóljak, milyen felfogást vallok, és milyen felfogást követ majd a kormányom a hatalom tekintetében. Az én felfogásom szerint - szemben az átmenet korszakában érvényesülő torz gyakorlattal - a hatalom az egyeztetett cselekvés képességét jelenti. Ebből adódóan egy demokráciában a hatalom legfőbb megnyilvánulási formája a választás és nem a kormányzás. A választáson a nemzet közössége, a nép gyakorolja a hatalmat, és meghozza a legfontosabb döntéseket. A kormányzás nem más, mint ezeknek a döntéseknek a végrehajtása.
A választás során egy politikai közösség tagjai közös akaratnyilvánítással felhatalmazást adnak az általuk megválasztott vezetőknek, hogy találják meg azokat a kormányzati eszközöket, eljárásokat és módszereket, amelyekkel a közösség elérheti kitűzött céljait.
(13.30)
Magyarországon áprilisban az emberek meghatározták a legfontosabb döntéseket, új társadalmi szerződést alkottak egy új rendszer megalapítására és fölépítésére. A kormány és az Országgyűlés feladata most az, hogy ezeket a döntéseket végrehajtsuk.
A választóktól kapott felhatalmazásom tehát nem pusztán a válság kezelésére és a gazdasági vészhelyzet elhárítására szól, hanem az átmeneti kor eleve hibás és hiányos gazdasági és politikai rendszerének felszámolására, egy új rendszer megteremtésére, a régi axiómák, szabályok, beidegződések eltörlésére és újak megalkotására; vagyis: forradalmi változtatásra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar ember óvatos és józan. Tudja, mit csinál. Megvan a magához való esze. Amikor ellenfeleink figyelmeztetése és kampánya ellenére alkotmányozó felhatalmazást adott egy politikai erőnek, vagyis nekünk, akkor azt azért tette, mert új rendszert akart a régi helyett. A magyarok ma nagyon egységesek abban, hogy változást akarnak, mégpedig átható, mély és tartós, vagyis forradalmi változást. De a választással azt is kinyilvánították, hogy a változtatás legyen józan, alkotmányos és demokratikus.
Tisztelt Elnök Úr! Nem ismeretlen dolog ez a magyarok történetében. A mi polgári forradalmaink a nép szándéka szerint mindig józan, békés és alkotmányos természetűek voltak. A mi polgári forradalmaink mindig vértelennek indultak, s csak azért váltak utóbb véressé, mert külső hatalmak megtámadtak bennünket, és így forradalmaink szabadságharccá változtak. Ez történt 1848-ban és 1956-ban is. Most a többség, egy soha nem látott többség úgy döntött, hogy az átmenet zűrzavaros évei, a hatalommal való visszaélés nyomasztó évei után helyreállítsuk a dolgok természetes rendjét, helyreállítsuk a törvényt, amely mindenkire vonatkozik, amely fölött senki sem állhat. Ez a törvény voltaképpen a többség akarata, a többség értékrendje, és ez az, aminek az elmúlt években az ország vezetői hátat fordítottak. Ezért a kormányzásnak most vissza kell fordulnia az emberek és a mindennapi élet felé.
Ez egyben azt is jelenti, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a láthatatlan paktumok, láthatatlan pénzek és láthatatlan kezek ideje lejárt. A magyarok látható döntést hoztak, a világ minden pontjáról jól látható nemzeti egységet teremtettek, ezért jogosan várnak el mostantól látható politikát, látható szerződéseket, látható pénzeket, látható törvényeket, szabályokat, föltételeket és látható, számon kérhető felelősséget. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) A politikának és a gazdaságnak a látható dolgok dimenziójában kell működnie. Ez a demokrácia parancsa, és ezt írja elő az új társadalmi szerződés.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! És most engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket az új társadalmi szerződésből fakadó következményekre. Ez a szerződés a magyar nemzet közakaratát fejezi ki. Mindannyiunkat, de különösképpen a politikai, gazdasági vezetőket és közéleti szereplőket kötelezi arra, hogy végrehajtsuk, betartsuk és betartassuk. A nemzet közakaratát megtestesítő új társadalmi szerződést semmilyen látható vagy láthatatlan politikai paktum nem írhatja felül, és semmilyen részérdek nem kérdőjelezheti meg.
A magyarok elsöprő erővel váltották le azt a politikát, amely éveken át szembement az akaratukkal. Ezért az új Országgyűlésnek kötelessége volt első intézkedéseként deklarálni, hogy az emberek egységes akarata a hatalom legfőbb forrása Magyarországon. A nemzeti együttműködés nyilatkozatával az emberek akaratát ismerjük el és tesszük meg a jövő iránytűjének, ezért éreztem helyénvalónak, hogy a szövege szerepeljen a kormányprogramban is.
Kérem, ismét engedjék meg, hogy félreérthetetlenül és keresetlenül fogalmazzak. Az új társadalmi szerződés nemcsak lehetőség az alkotmányozásra, hanem utasítás. Az emberek utasítása, amit a következő években végre kell hajtani. Azzal bízták meg a törvényhozást, hogy a következő négy évben alkossa meg az új társadalmi szerződés alapján az ország új alkotmányát. Mindez azt jelenti, hogy nem egyszerűen a rendszerváltoztatás utáni hatodik magyar parlament alakult meg 2010 májusában; a választók akaratából mi egyben alkotmányozó nemzetgyűlés és rendszeralapító parlament is vagyunk. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A modern nyugat-európai társadalmi szerződések is válsághelyzetben születtek. Ezek a nagyívű megállapodások is egyszerre kerestek megoldást az egyre mélyülő politikai, bizalmi válságra, valamint a súlyos gazdasági és társadalmi bajokra. Franciaország, Írország, Spanyolország, Portugália, Finnország, Olaszország és még jó néhány európai ország példái azt bizonyítják, hogy ez lehetséges, ők sikerrel jártak. Most Magyarországon a sor. Nekünk lehetőségünk nyílik közös erővel fölépíteni a nemzeti együttműködésen alapuló erős Magyarországot, megteremteni végre a józan és nyugodt fejlődés föltételeit, amely elhozhatja a magyarok számára a XXI. században a modern békeidők korszakát.
Az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett együttműködést, magánérdekek érvényesítése helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli. Olyan kormányzást, amelynek egyetlen mércéje a nemzet és tagjainak felemelkedése. Olyan kormányzást, ahol az egyén és a közösség érdeke nem szemben áll, hanem kiegészíti egymást.
Egy nemzet ereje tagjai szabadságából és e szabadságon alapuló együttműködéséből fakad. A nemzeti együttműködés rendszere újra érdekeltté tesz mindannyiunkat mint állampolgárokat a közösség és a nemzet építésében is. Azokat a pontokat erősíti, ahol az egyéni érvényesülési törekvések a közösség számára is hasznosak. Munkahelyet teremteni nemcsak a vállalkozónak jelent személyes hasznot, de az országnak is. Gyermeket vállalni nem csupán a családnak öröm, hanem a nemzet gyarapodását is szolgálja.
Olyan kormányra és kormányzásra van szükség, amely ismét az emberek és a mindennapi élet problémái felé fordul, és közös nemzeti ügyeink képviseletén alapul. Olyan kormány kell, amely odafigyel az emberekre, meghallgatja őket, tiszteletben tartja a különbözőségüket, és megérti gondjaikat. Ebből adódóan azokat az értékeket képviseli, azokat juttatja érvényre, amelyek mindenkinek fontosak, és ezáltal összekötnek minket és nem elválasztanak.
Az első és legfontosabb összekötő érték a munka. A munka az alapja minden ember létbiztonságának, önállóságának és függetlenségének. A munka tanít meg az ünnep örömére is. A munka ad tartást, büszkeséget és elismerést abban a közösségben, ahová tartozunk, a családban, a lakóhelyen, a munkahelyen, a baráti körben.
Az otthon is olyan érték, amelyre mindenki természetes módon vágyik. Mindenkinek fontos, hogy legyen egy hely, ahol biztonságban érzi magát, ahol mindennek tudja a helyét, ahol igazán a maga ura lehet.
Alapvető érték minden ember számára, így a kormányprogram számára is a család. Mindenki akar tartozni valahová, mindenki szeretne családot, ragaszkodást, melegséget. A meghitt családi életre az is vágyik, akinek épp nincs benne része.
Az eddigiek mellett az is közös bennünk, tisztelt Ház, hogy a fizikai fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól mindannyian félünk. Az egészség éppen ezért minden embernek drága kincse. Amíg az ember egészséges, úgy érzi, hogy minden helyzeten úrrá tud lenni.
Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat és el tudjuk érni céljainkat, tisztelt Ház, rendre is szükség van. A rend csak annak nem érték, akinek nem tisztességesek a szándékai, aki zavarosban szeret halászni vagy az ököljog híve. Mi, magyarok most tapasztaljuk meg, hogy a szabadság rend nélkül káoszt és félelmet szül. Ahol nincs rend, ott elszaporodnak a rácsok, lakatok, zárak, sorompók, kordonok és figyelő kamerák.
Ezeket a közös alapértékeket nagy közös célok, vagyis nemzeti ügyek mentén tudjuk érvényre juttatni.
(13.40)
Magyarország mai helyzetében öt ilyen nemzeti ügy rajzolódik ki, amelyet sikerre kell vinnünk: a magyar gazdaság talpra állítása; a rend és közbiztonság megteremtése; az egészségügy megmentése; a szociális biztonság, valamint a demokratikus normák helyreállítása. Ahhoz, hogy a nemzeti ügyeket és a kormányprogramban leírt ezekkel kapcsolatos teendőket meg tudjuk valósítani, tisztelt hölgyeim és uraim, néhány alapvető kérdésben új szemléletmódra, igazi szemléletváltásra lesz szükség.
Először is ilyen a nemzeti egység kérdése. A nemzeti egység nem pusztán egy szép és hangzatos fogalom, hanem minden erős ország, minden erős nemzeti gazdaság egyik fundamentuma. A nemzeti egység nem csupán lelki élmény, nem csupán szívügyünk, hanem egyúttal praktikus gazdasági érdeke is a magyaroknak. Éppen ezért mindannyiunknak, minden magyarnak az az érdeke, hogy lezárjuk az átmeneti korszak vitáit, mert ezeknek a vitáknak nincs jó megoldása. Ezek a viták nem vezetnek egyezségre.
Ezeknek a vitáknak a kiindulópontja rossz, mert arra a kérdésre épülnek, hogy ki fog nyerni, és ki fog veszíteni; ki jár jól, és ki jár rosszul; kinek adjunk, és kitől vegyünk el ahhoz, hogy másnak adni tudjunk. Ezek meddő viták, rossz kérdések, amelyekre nem adhatók jó válaszok. A régi paktumok többé-kevésbé egyöntetűen arra épültek: ha az egyik fél jobban jár, a másik rosszabbul; ha az egyik győz, a másik veszít. Ha a családi pótlék nő, a nyugdíjak nem nőhetnek. Ha a főváros több támogatást kap, a vidék szükségszerűen kevesebbet. Ha egészségügyre többet költ az állam, akkor a kutatásra vagy az oktatásra jut kevesebb, és így tovább, és így tovább. Ez a felfogás, ezek a viták, ez a gondolkodásmód oda vezetett, hogy ily módon a rendszerváltoztatásnak is vesztesei és nyertesei lettek. A politika azt üzente az embereknek, hogy a szabad piac lényege az, hogy nyertesek és vesztesek vannak, és általában sajnos mindig nagyon kevés a nyertes, és sok a vesztes.
Nekünk, tisztelt Ház, másfajta egyezségekre és másfajta együttműködésre kell építeni a jövőt. Ma már a világ vezető közgazdasági szakemberei is a siker első számú föltételeként a bizalmat emlegetik, és ennek megfelelően a piaci stratégiákban is új modellről beszélnek. A régi nyertes-vesztes gondolkodás helyett egyre inkább a “mindkét fél legyen nyertes” típusú programok terjednek az üzleti életben, a nagyvállalatok világában és a nyugati országok gazdaságpolitikájában is.
A nyugati világban meghatározóvá vált az a hang, amely arról beszél, hogy a jövő társadalmában és a jövő gazdaságában egyaránt és egyre inkább az együttműködésre kerül a hangsúly a verseny korábbi - mondjuk ki - neoliberális értelmezése helyett. Azt is mondhatnám, hogy a “verseny” szó kezdi visszanyerni eredeti szép és nemes jelentését, míg korábban a neoliberális felfogás szellemében sokkal inkább a háború szinonimájaként használták.
A neoliberális fölfogás harctérré változtatta az élet minden területét, ezért bukott meg Európa-szerte. Az emberek nem akarnak háborúzni, az emberek élni, alkotni, boldogulni és ennek érdekében együttműködni akarnak. Most és ez ügyben nekünk, magyaroknak sincs szégyenkeznivalónk. A magyarok példát mutattak együttműködésből a választásokon, olyan példát, amelyből az egész nyugati világ tanulhat.
Tisztelt Ház! Az emberek tehát együttműködést várnak, azt várják a politika és a gazdasági élet szereplőitől, hogy új alapon működjenek együtt a nemzeti ügyek sikeréért. Ezt diktálja a józan ész, hiszen a politika és a gazdaság egymásra vannak utalva, és ez így is lesz, amíg ember az ember, mert az ember természetéhez, sőt lényegéhez hozzátartoznak a gazdasági szempontból irracionálisnak tűnő törekvések és döntések is. Közös célként azonban megállapodhat a politika és a gazdaság abban, hogy erős, sikeres Magyarországot akarunk, és megegyezhetünk abban is, hogy minden siker alapja a gazdasági növekedés.
A politika és gazdaság új egyezségének talán legfontosabb pontja, hogy mindkettő ismerje el a másik hatáskörét, illetékességi területét. A politikának támogatnia kell egy határozott gazdaságélénkítő programot, a gazdaság szereplőinek azonban el kell fogadniuk, hogy vannak az életnek olyan területei, amelyek nem működtethetők piaci észjárás szerint, és vannak olyan közös társadalmi érdekek, amelyeket fölébe kell helyezni az egyébként jogos és kívánatos üzleti haszonszerzés érdekeinek.
A politika nem alkalmas a gazdaság és a piac működtetésére, de arra alkalmasnak kell lennie, hogy megteremtse a megfelelő környezetet a gazdaság és a piac számára, és egyúttal ügyeljen arra, hogy a piac ne zúduljon be az élet azon területeire, ahol nincs helye. A politika és a gazdaság szereplőinek egyaránt el kell fogadniuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében a szociális biztonságot és a versenyképességet többé nem állíthatjuk szembe egymással, hiszen azok valójában egymás föltételei, egymást erősítő dimenziói az ország működésének. Ha a magyar társadalom egészségügyi állapota, képzettsége, munkaképessége és életminősége javul, az a gazdaság hatékony működésének is alapja egyben.
A nemzeti együttműködés rendszerében, tisztelt hölgyeim és uraim, azt várják el a választók a politikai és gazdasági elittől, hogy közösen felszámoljuk a duális gazdasági szerkezetet azáltal, hogy megerősítjük a magyar tulajdonú gazdaságot. Magyarország ma az egyetlen ország Európában, ahol a hazai tulajdonú gazdaság szinte teljesen védtelen a nemzetközi hatásokkal és felénk irányuló külső törekvésekkel szemben. Egyezséget kell kötnünk arról, hogy a magyar államnak legalább akkora védelmet és támogatást kell biztosítania a magyar vállalkozásoknak, a gazdáknak és termékeknek, amekkorát az Európai Unió más országai biztosítanak saját gazdaságuk számára. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az állam szerepéről is másként kellene gondolkodnunk a jövőben. Az állam a mai formájában finanszírozhatatlan kolonc az ország nyakán. Az államot újjá kell szervezni, az állami bürokráciát minimálisra kell csökkenteni. Magyarország ma papírból termel a legtöbbet, hivatalos papírokból, aktákból, jogszabályokból, rendeletekből, jegyzőkönyvekből, feljegyzésekből, nyugtákból, igazolásokból, igazoló jelentésekből, kérvényekből. Napokig lehetne sorolni a bürokráciagyár fölösleges termékeit.
Együtt kell működnünk abban, hogy ezt az elképesztő papírszörnyeteget, ezt a vállalkozásokat és kezdeményezéseket egyaránt megbénító hatalmas béklyót végre határozottan, következetesen, de egyúttal emberségesen felszámoljuk. Ez az együttműködés akkor valósul meg, ha a politika vállalja, hogy meghozza a bátor és határozott intézkedéseket a bürokrácia radikális csökkentésére, az adózás egyszerűsítésére és ésszerűsítésére, és ennek fejében a gazdasági elit vállalja, hogy az állami szférából felszabaduló munkaerő számára munkahelyeket teremt, és komoly részt vállal ezeknek az embereknek az átképzésében és pályamódosításában. Ez alapföltétele annak, hogy a változtatás társadalmi egyetértéssel, támogatással menjen végbe, és ne károkat okozzon az országnak, hanem javulást eredményezzen.
Tisztelt Ház! Új észjárást látok szükségesnek a szociális biztonság területén is. Fontos szem előtt tartanunk, hogy egyetlen társadalom sem működtethető sikeresen - legalábbis hosszú távon nem - úgy, ha nem veszünk tudomást a biztonság iránti elemi erejű társadalmi igényről. A biztonság az emberi élet minőségét jelenti: képesek vagyunk-e tanulni, gyermeket vállalni, megőrizni az egészségünket és munkaképességünket, vagyis van-e lehetőségünk aktív életet élni, fölvenni a versenyt a kihívásokkal, vagy csak a kiszolgáltatottság, a puszta túlélést célzó vegetálás emészti föl minden energiánkat? A gazdaságnak is be kell látnia, hogy az igazi aktív élet föltételeinek teljesülése nélkül nincs számára értékes munkaerő, nincs számára hatékonyság, nincs növekedés, és nincs siker.
A megszorítás, osztogatás ciklikus politikájából, hadd ne mondjam, dialektikájából ki kell törnünk. Az emberek biztonságérzetének, életminőségének javítására új eszközöket kell találnunk, amelyek az egészségügy és az oktatás, a családtámogatás új alapokra helyezésében és a munkahelyteremtés előtérbe állításában keresendők, nem a mézesmadzag-politikában, amely válságba rántotta Magyarországot.
(13.50)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Rengéshullámok jelzik, hogy a világban mély és átfogó átalakulás zajlik. Ez a nagy horderejű átalakulás egyelőre leginkább válságok formájában mutatkozik meg: hitelválság, bankválság, pénzügyi-gazdasági válság. De az energia, a nyersanyagok vagy az élelmiszerek árrobbanása is ennek a folyamatnak a része.
Nem reménykedhetünk abban - beszéljünk egyenesen: nem reménykedhetünk abban -, hogy mindez átmeneti lesz, és előbb vagy utóbb visszaáll a régi világrend. A régi világgazdasági rend nem fog visszaállni, a kérdés csak az, milyen gyorsan és milyen hullámokat vetve halad majd az átalakulás. Azt is látnunk kell, az előtt sem csukhatjuk be a szemünket, hogy ez a folyamat gyorsul. A következő hónapokban is komoly veszély fenyeget a világgazdaság felől, nem csak minket, egész Európát, és ezt egyenesen ki kell mondani, és be kell vallani az embereknek is.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében a kormánynak nem az lesz a dolga, hogy kormányozza az embereket, hanem az, hogy az emberekkel kormányozzon. Vagyis a leendő kormánynak nemcsak mást kell csinálnia, de másként is kell csinálni: kereteket adni, bevonni az érintetteket, segítséget nyújtani, együttműködni az emberekkel a mindennapokban.
Azt szeretném, ha a jövőben a politika megváltoztatná a fiatalsághoz való viszonyát is. Ezen a téren abszurd állapotok uralkodtak el Magyarországon, aminek következtében egyre nagyobb számban mennek el fiatalok Magyarországról. Nem azért nevel az ember gyereket, én sem azért nevelek öt gyermeket, hogy aztán majd külföldről küldött levelezőlapon meg interneten lássam őket, és az unokáimat fényképről ismerjem. Az életnek nem természetes, nem normális menete az, amikor a fiatalok elvágynak, elmennek a hazájukból, nem pusztán világot látni, hanem véglegesen másutt letelepedni. Az a tény, hogy mindez Magyarországon az elmúlt nyolc évben általános gyakorlattá vált, önmagában történelmi kudarca a magyar politikának, amit most nekünk kell helyrehoznunk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
Azokat a fiatalokat, akik még itthon vannak, itthon kell tartanunk, akik pedig elmentek, vissza kell hívnunk. Biztosítani kell számukra a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a családalapítás lehetőségét. És, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, azokat, akik azt mondják nekik, hogy el lehet menni az országból, arra kell ösztönözni, hogy inkább ők menjenek el. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Talán sokaknak kevésbé szembetűnő, de ugyanilyen képtelen és nevetséges dolog, hogy az ember nem mehet el, mondjuk, a saját testvérének vagy a jó barátjának segíteni, hogyha az maga építi a házát, vagy föl akarja ásni a kertjét, le akarja betonozni a kocsibejáróját. Aki megteszi, azt megbüntethetik, és az állam ma arra biztatja a polgárokat, hogy jelentsék is föl egymást, miközben állami intézmények, köztük még minisztériumok is tetemes köztartozást halmoznak fel.
Ezeket az abszurd állapotokat sürgősen föl kell számolni, az életnek, az élet természetes működésének vissza kell adni a teret. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.) A fiataloknak, a családoknak, a természetes közösségeknek, az emberi kapcsolatoknak, az összetartásnak, az összefogásnak, a saját erőből történő értékteremtésnek, igenis, vissza kell adni a teret. Csak ez emelhet föl egy országot és nem az okoskodó pénzügyminiszterek táblázatai.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében a politikának nem az a dolga, hogy akadékoskodjon, fontoskodjon, gátakat emeljen az emberi munka, az alkotás, a kezdeményezés elé, hanem az, hogy ezeket minden eszközzel támogassa és bátorítsa.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön kell szólnom a hölgyek helyzetéről. (Dr. Vadai Ágnes: Na!) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családomban a hölgyek igen komoly, kétharmadot meghaladó többségben vannak (Derültség a Fidesz soraiban.), tehát van fogalmam arról, hogy miként fest ma Magyarország női szemmel. Ennek alapján mondhatom, ezen a téren is nagyon komoly változtatásokra lesz szükség, elsősorban a nők iránti tisztelet és megbecsülés tekintetében. Mindenekelőtt a nőknek a családban betöltött szerepét kell újra jóval magasabb polcra helyeznünk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)
Az egész nyugati civilizáció megsínylette, hogy az elmúlt évszázadban nem ismerte el, nem tisztelte, nem becsülte kellőképpen a nőkben a nőt, az anyát, a nagymamát, vagyis az egyetemességet. (Dr. Vadai Ágnes: Jesszusom!) Egy anya mindenhez ért, hiszen gyermeke mindenről kérdéseket tesz föl, és ő mindenre válaszol. Az anyaság nem a speciális tudás terepe, hanem az egyetemes tudásé, amiben mi, férfiak mindig gyengébbek leszünk, mint a nők. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezt az egyetemességet, ezt a józanságot, erkölcsi és lelki erőt újra a helyére kell emelnünk társadalmi elismertség és tisztelet tekintetében, ha nem akarjuk, hogy a nyugati civilizáció és kultúra népességfogyás miatt okafogyottá váljon a jövőben. (Taps a Fidesz soraiból. - Dr. Józsa István tapsol.)
Változtatnunk kell, tisztelt hölgyeim és uraim, az elmúlt évekhez képest a hazánkról való gondolkodásunkban is. (Moraj az MSZP soraiban.)
Tisztelt Ház! Ha a nyugati világ vezetőit hallgatjuk, a nemzeti érzés valóságos reneszánsza bontakozik ki a szemünk előtt. Az amerikai, a német vagy a francia elnök olyan gondolatok egész tárházával lépnek elénk, amelyeket korábban lekicsinylő és megvető minősítésekkel nacionalistának bélyegeztek. Álljon itt egy mondat Franciaország elnökétől mintegy az új korszak útjelző táblája gyanánt; ezt mondta: “Franciaország a mi országunk, nincs nekünk másik. Franciaország mi vagyunk, ez az örökségünk, a közös javunk. Gyűlölni annyit jelentene, mint önmagunkat gyűlölni.”
És hadd folytassam: valóban, Magyarország is egy olyan hosszú történelem, ami minden magyar történelme is, mindegyikünké, bármi legyen is az eredetünk. Mindazok, akik nemzedékről nemzedékre harcoltak Magyarországért, alapvetően csak egy dolgot tudtak, hogy nem szeretnék elveszíteni, mert érezték, hogy ez a legértékesebb, amit a gyermekeiknek átadhatnak. Megértették, hogy érte harcolva őértük harcolnak, mert szívük mélyén ott volt az érzés, hogy ez a rejtélyes kötődés egy közös, kivételes sorshoz kapcsolja őket, amelynek nagyszerűségében mindannyian osztoznak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új társadalmi szerződésben a hazaszeretet az első pont. (Nagy taps.)
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Végül engedjenek meg néhány mondatot az új korszak első kormányának kötelezettségeiről.
Számomra a modern kormányzás mottója úgy hangzik: a győztesnek nem igaza van, hanem feladata. Az új korszak első kormányának feladata az új társadalmi szerződés érvényre juttatása, azaz a nemzeti együttműködés rendszerének felépítése. Az új korszak első kormányának a társadalmi szerződés nem lehetőségeket biztosít, hanem kötelezettségeket ír elő, méghozzá három kötelezettséget.
Először: kötelezettsége az új korszak első kormányának, hogy a választási programját valósítsa meg (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az nehéz lesz!), amelynek középpontjában a sokszínű magyar nemzetet összekötő alapértékek, a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend állnak. Ezért tettem - húsz év óta példátlan módon - választási programunkat bátran a kormányprogram részévé.
Másodszor: kötelezettsége az új korszak első kormányának megalkuvás nélkül és határozottan végrehajtani az új társadalmi szerződést, azaz fölépíteni a nemzeti együttműködés rendszerét, megteremteni a társadalmi szerződés intézményes alapjait minden fontos területen. Gyökeres változásokat, új rendszert kell létrehozni és működtetni a gazdaságtól az egészségügyön, a közbiztonságon és közigazgatáson át az adózásig.
(14.00)
S harmadszor: kötelezettsége az új korszak első kormányának megvédeni az új rendszert és a nemzeti egységet minden olyan jelenséggel és törekvéssel szemben, amely gyengíteni vagy veszélyeztetni próbálja. Nem lehetnek illúzióink: az átmenet korszakának haszonélvezői nem adják föl. Nem fognak belenyugodni abba, hogy nem élhetnek vissza a hatalommal, nem érvényesíthetik gátlástalanul saját üzleti és hatalmi érdekeiket. Mindent el fognak követni - jó, ha tudjuk, mindent el fognak követni -, hogy visszahozzák az átmenet korszakának politikáját, megbontsák a nemzeti egységet, megakasszák a nemzeti együttműködés rendszerének építését. Igen, harcolni fognak az új társadalmi szerződés ellen.
A kormánynak és ennek a parlamentnek az a kötelessége, hogy minden demokratikus és törvényes eszközzel megvédje ezekkel a támadásokkal szemben az új társadalmi szerződést, a magyar emberek, a magyar nemzet sikerének és felemelkedésének garanciáját.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az új rendszerben a kormánynak az ország háromharmadát, a teljes magyar nemzetet kell képviselnie, és tudomásul kell vennie, hogy a demokratikusan létrejött nemzeti egységnek természetes része az ellenzék is, mégpedig ellenzékként, tehát az eltérő álláspontok és vélemények szószólójaként. A diktatórikus, erőszakkal összetákolt, megfélemlítéssel fönntartott egység nem tűri a sokszínűséget és a többszólamúságot. A demokratikus nemzeti egység esetén épp ellenkezőleg: a sokszínűség és a többszólamúság nem zárja ki, nem áll ellentétben a nemzeti egységgel.
A magyar történelem egyik legnagyobb és legdicsőségesebb nemzeti egysége a reformkorban jött létre. Ennek az egységnek két fő alakja, Kossuth és Széchenyi a legfőbb célokat kivéve szinte semmiben sem értettek egyet. Annyira nem, hogy Széchenyi azt írja: már bizonyos, együtt fognak fölkötni minket, de egy utolsó kívánságom azért lesz, hogy Kossuthnak háttal lógjak. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a legendás nemzeti egysége a magyar történelemnek. Igen, a magyar történelmi hagyományok azt bizonyítják: a nemzeti egység, a sokszínűség és a vita igenis megférnek egy fedél alatt.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom tehát, hogy mit várnak tőlem a magyarok, tudom, hogy mit vár tőlem az ország, és ez az elvárás határozza meg azt a programot, amelyet miniszterelnökként következetesen és megalkuvás nélkül meg akarok valósítani. Magyarország miniszterelnökeként az lesz a feladatom, hogy minden erőmmel és tudásommal segítsem a magyarok közösségét a régi rendszer fölszámolásában, az új rendszer megalkotásában, megerősítésében és működtetésében.
Tisztelt Ház! Mindezt a tisztelet kultúrájának szellemében fogom tenni. Mert egy kormányprogramnak nem csak fejezetei s elvi tételei vannak, van annak szelleme is, amely körüllengi, átjárja és lelket lehel belé. A mi esetünkben ez a szellem a tisztelet kultúrája. Jól tudom, hogy a tisztelet kultúrája nem honosítható meg a felsőbbség, sőt, még a demokratikus közhatalom utasítására sem. Politikai fordulat, sőt, politikai forradalom sem szüli meg. A tiszteletre való képességnek és készségnek mélyebbről kell fakadnia. Úgy látom, még a józan belátás sem elegendő hozzá.
Érvelhetünk ugyan logikus módon amellett, hogy a puszta ésszerűségre hagyatkozva is belátható, hogy jobb, erkölcsösebb, biztonságosabb, tehát hasznosabb és kényelmesebb életet hozhatunk létre, ha egymás tiszteletben tartását, az egyenlő emberi méltóság elfogadását tesszük a társadalmi együttélés alapjává - a logika ezzel megelégedhet, a valóságos hús-vér emberi élet számára azonban ez a belátás nem elegendő. Nem elegendő, mert a kölcsönös tisztelet kultúrájának győzelméhez olyan ősi emberi ösztönöket kell megzabolázni, letörni és megszelídíteni, mint az irigység, a cinizmus, a hatalmaskodás és a viszálykodás. Gyarlóságom tudatában sem mondhatok sem én, sem kormányom mást, mint hogy erőfeszítéseket fogunk tenni, hogy mi magunk kormányzásunk során hozzájáruljunk a kölcsönös tisztelet kultúrájának terjedéséhez és szárba szökéséhez. Tudom, hogy ezen múlik kormányzásunk minősége. Olyan nincs, hogy rossz fa jó gyümölcsöt hozzon. Lehetsz-e segítségére másoknak, lehet-e életed áldás, ha nincs meg benned a harmónia önmagaddal és a világgal?
Ezért, tisztelt Ház, kormányzásom alatt azon leszek, hogy Magyarország ne tévessze össze a gyávaságot az alázattal, a félelmet az okossággal, az engedékenységet a megértéssel; ne tévessze össze a kényelemszeretetet a békeszeretettel, a tétlenséget a szelídséggel és a középszerűséget a mértéktartással. Hiszem, hogy ezen fordul meg a magyar nemzet jövője. Hívom önöket, legyenek társaim e lélegzetelállítóan nagyszerű munkában!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó, nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)
