MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a figyelmet és a lehetőséget.
Annak ellenére, hogy Orbán elnök úr és a Fidesz számos politikusa ma már mantraszerűen folyamatosan ismétli, hogy Magyarországon forradalom volt, és az emberek a rendszerváltásra szavaztak, a beszédem elején le kell szögeznem azt, elnök úr, hogy Magyarországon nem volt forradalom. Magyarországon 17 ezer emberrel szavaztak többen önökre, mint 2006-ban az SZDSZ-MSZP-koalícióra. Bele sem merek gondolni: hogyha nem 17 ezer szavazattal kaptak volna önök többet, mint az akkori koalíció, akkor lehet, hogy ha 50 ezer főről beszélnénk, akkor már az új honfoglalást is magukénak tartanák. (Derültség az MSZP soraiban.)
(14.30)
A másik, amit fontos hangsúlyozni, hogy rendszerváltásra sem tudtak szavazni a magyar választópolgárok, hiszen a magyar választópolgárok túlnyomó többsége köztársaságot akar királyság helyett, demokráciát akar diktatúra helyett, és piacgazdaságot akar utasításos tervgazdaság helyett. Még csak a magyar nemzeti együttműködés rendszerére sem szavazhattak volna, tisztelt elnök úr, a választópolgárok, hiszen erről önök egyetlenegy szót sem ejtettek a választási kampányban.
De akkor mi történt most Magyarországon áprilisban? Az történt, ami eddig már háromszor történt az elmúlt 20 évben a demokratikus választások során, hogy a magyar embereknek, a magyar választóknak egy része elment szavazni, és leváltották a regnáló kormányt, ahogy ezt megtették már háromszor az elmúlt 20 évben. Tehát kormányváltás történt; nem forradalom, nem rendszerváltás és nem új honfoglalás. (Taps az MSZP padsoraiban.) Ezért, elnök úr, ön nem rendszerváltásra kapott felhatalmazást, hanem a kormányzásra.
A kormány programjának első két mondatával teljesen egyetértek, ez így hangzik: “A győztesnek - és ön is idézte a beszédében - nem igaza van, hanem feladata. A győztestől nem azt várjuk, hogy bizonygassa az igazát, hanem azt, hogy tegye a dolgát, teljesítse a feladatát.”
Önnek az első feladata az lett volna, hogy egy olyan kormányprogramot tesz le az asztalra, amelyben benne van az is, hogy milyen célokat akar elérni a következő kormány, de benne van az is, hogy ezt milyen eszközökkel, milyen ütemezéssel, milyen források felhasználásával kívánja elérni. Éppen ezért azt kell hogy mondjam, hogy az első feladat nem sikerült önnek, ezért még mindig nincsen igazi kormányprogram. Ön úgy fogalmazott, hogy ez egy iránytű. Hadd használjam az ön hasonlatát; igen, lehet ez egy iránytű, csak akkor a tű hiányzik ebből az iránytűből. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)
Ez azért is érthetetlen, mert ön már többször kinyilvánította az elmúlt években, legutóbb - hogy a köztársasági elnök úr is itt van, hadd említsem ezt a példát - 2008. április 11-én ön arról beszélt a köztársasági elnök úrnak, hogy ön kész a kormányzásra, és bármikor képesek továbbvinni az ország irányítását. Sőt, a választási kampányban is számtalanszor elmondta ezt, és még azt is bizonygatta, hogy bizony a Fidesznek száznapos türelmi időre sincs szüksége.
Így végképp tragikus, hogy a beterjesztett írás nem más, mint szimpla frázisgyűjtemény, vágyak összefoglalója. Ki kell hogy mondjam, hogy ez nem kormányprogram, ez nem a nemzeti együttműködés programja, hanem a nemzeti szemfényvesztés programja. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban: De kemény vagy!) Tudja, elnök úr, az illuzionisták a cirkuszban nagyon szórakoztatóak tudnak lenni, de a magyar parlamentben életveszélyesek. (Zaj a Fidesz padsoraiban.)
Sosem gondoltam, hogy ezt a mondatot el kell mondanom itt, az ország Házában, hogy egyszer életemben örültem volna annak, ha a kormányprogram nem egyenlő a választási programmal. Hiszen a választási program során sem bíbelődtek túl sokat azzal, hogy megmondják, hogy mit, hogyan, miért és milyen időzítéssel szeretnének megtenni Magyarországon a következő időszakokban. Ezt a tartalmi hiányosságot csak súlyosbította az, hogy önök annyira fontosnak tartották ennek a kormányprogramnak a vitáját, hogy pontosan kettő napot adtak arra, hogy bárki elolvashassa ezt a magyar parlamentben, véleményezhesse: pontosan pünkösd vasárnapját és pünkösd hétfőjét adták a Magyar Országgyűlés tagjainak, hogy elolvassák és végignézzék ezt a 85 oldalas dokumentumot.
Aztán amikor a kezembe kaptam ezt a dokumentumot, akkor egy kicsit megnyugodtam, mert láttam, hogy jó volt a szerkesztő; ez a 85 oldal inkább csak 40, tehát hamarabb és gyorsabban lehet elolvasni, és amikor el is olvastam, azt is láttam, hogy erre még a két nap is egészen biztosan sok, tehát önök jól lőtték be egyébként azt az időtávot, ami ennek a programnak a véleményezéséhez szükséges. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)
Már csak a lényeg hiányzik ebből a programból, elnök úr, az, hogy a felsorolt problémákat miként fogják megoldani. A vita akkor volna jó itt, ebben a Házban a mai nap és a következő napokban, hetekben, hónapokban is, ha nem a célokról vitatkoznánk - hiszen abban egészen biztosan sokkal könnyebben egyetértünk -, hanem a megoldási javaslatokról szólna a vita, hogy ki tud jobb alternatívát adni egy társadalmi probléma megoldására.
Ön arról beszélt, hogy a program tulajdonképpen nem más, mint hogy legyen mindenkinek jó és mindenki mindig nyerjen. Azt gondolom, hogy nincs Magyarországon olyan ember, aki ezzel az állítással vitatkozna. És valóban igaz, hogy fontos a munka, fontos a család, az otthon, az egészség, a rend, fontosak a nyugdíjasok, számos cél nagyon fontos és jó ebben a programban. Csak arra nem kapunk választ, hogy ezt hogyan, miként, miből kívánják finanszírozni. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)
Csökkenteni akarják a bürokráciát. Helyes, de milyen időütemben, mely bürokratikus intézkedéseket? Csökkenteni akarják az adóterheket. Csökkenteni akarják az adók számát. Azt is mondják, hogy legyen minden településen rendőr, jó fizetéssel. Ezekkel a célkitűzésekkel mindenki egyet fog érteni. Kapjon több pénzt a bíróság, kapjon több pénzt az egészségügyi rendszer, az oktatás, a szociális szektor, vagy éppen a közbiztonságra is több pénzt fordítsunk s a többi, s a többi. Lehetne idézni ebből a pamfletből sok mindent, ami a célokat jelenti.
És nemcsak a hogyanra és a mikéntre nem adnak választ, hanem az időhorizontra sem, a mikorra. A sajtóból tudjuk, hogy ha jól emlékszem - talán elnök úr is, de az ön által jelölt belügyminiszter egészen biztosan elmondta - és jól értettem, akkor június 12-ére a kiemelt krízishelyeken rend lesz az országban. Hiszen önök arról beszéltek, hogy a kormány megalakulását követő két héten belül önök rendet tesznek. Ez helyes és jó, mert hamar számon kérhető ígéret, és az emberek látni fogják, hogy vajon sikerült-e két hét alatt a kiemelt krízishelyeken rendet tenni az országban.
Aztán abban is hallottunk egy-két eligazítási pontot, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyre van szükség. Igaz, nem tudjuk pontosan, hogy a következő négy évre ebből a tízmillióból mennyi fog esni. Azt is hallottuk, hogy szükség van azonnali és radikális adócsökkentésre, ami a kormányprogramok által meghatározottan a VOSZ nyilatkozata alapján az azonnali és a radikális 4-6 év, igaz, hogy az elnök úr arról is beszélt, hogy július 1-jétől lesz radikális, azonnali adócsökkentés, csak bízni kell önben. Mi bízunk egyelőre a július 1-jében ebben a tekintetben önben, hogy valóban július 1-jétől megvalósítják az azonnali és radikális adócsökkentést.
A többi célnél még ilyen zavaros időpont sem fogalmazódik meg, így nagyon nehéz ez alapján az iránytű alapján tájékozódni, és nagyon nehéz a kiutat megtalálni. De sok minden a célok közül is hiányzik ebből a programból és a felsorolásból. Én két dolgot szeretnék kiemelni, a többiről a kollégáim fognak beszélni a következő hozzászólásokban, a következő napokban.
Az egyik a válságkezelés kérdése, folytatása. A Bajnai-kormány nagyon egyértelmű pályát rajzolt meg a következő négy évre. Az elmúlt egy év is nagyon konzekvens és következetes volt, nagyon felelős, takarékos költségvetés-politikát határozott meg, amely útnak a végén 2014-re az euró bevezetésének a lehetősége elérhető, eldönthető kérdés lenne a magyar nemzet számára, hogy az használ, vagy éppen még nem szükséges Magyarország számára. Ezt a világos pályát mind a piacok, mindenki más - gazdasági elemző - pontosan értette, látta, beláthatta.
Nem látjuk, hogy önök hogyan kívánnak eleget tenni a következő időszaknak, hiszen Magyarország nem függetlenül működik, nem függetlenül létezik a gazdasági és egyéb más körülményektől, Magyarország nem tud egy sajátságos magyar modellt követni, mert egyszerűen nyitott piacgazdaságként hatnak rá a világgazdaság különböző körülményei. Ebben nagyon fontos lenne, hiszen mindaz, amiről ön beszélt, nagymértékben függ attól, hogy tudjuk-e a torta méretét növelni a következő években. Akkor lehet csak több pénzt fordítani más helyről való elvétel nélkül bizonyos helyes és jó célokra, ha közben a gazdasági növekedés ezt lehetővé teszi, és adott estben a torta ilyen értelemben növekszik.
A másik ilyen fontos dolog, amit hiányolok az önök dokumentumából - pedig sokat beszéltek róla, ezért nem pontosan értem -: a munkavállalók érdekének a képviselete. Szeretném megmutatni azt a dokumentumot, amit a Magyar Szocialista Párt a választási kampányban írt alá a szakszervezetekkel (Felmutatja. - Derültség a Fidesz padsoraiban.), amely arról szól, hogy hogyan és mint kell képviselni a munkavállalók érdekeit, ezért ezt a nyilatkozatot hiányolnám a munkaadók nyilatkozatai mellől.
Én azt értem, hogy önök inkább a nagytőke, a bankárok, a nagyvállalkozók mellé teszik le a voksot (Felzúdulás és derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.), ehhez képest a Szocialista Párt a munkavállalók érdekeit kívánja képviselni, és eszerint fog eljárni a következő időszakban a magyar parlamentben. (Taps az MSZP padsoraiban. - Derültség és szórványos taps a Fidesz padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiban.)
Még egy általános megjegyzést hadd tegyek ahhoz, amiről önök itt nagyon sokat beszéltek, Orbán elnök úr is és Navracsics Tibor is. Érdekes módon önöknek sem '98 és 2002 között, sem 2002 és 2010 között nem volt fontos a nemzeti együttműködés. Egyetlenegy alkalommal sem voltak hajlandóak semmilyen együttműködésre, még akkor sem, amikor nemzeti sorskérdésekről volt szó. Nem voltak fontosak önöknek a nemzeti ügyek sem, amiket adott esetben ellenzékből is lehetett volna támogatni. (Dr. Lázár János: December 5-e?)
Van egy meglepő hírem: nemzeti ügyek eddig is voltak, az elmúlt húsz évben is voltak, akkor is, amikor önök ellenzékben voltak, mégsem tettek egyetlenegy lépést sem annak érdekében, hogy ezekben a nemzeti ügyekben igenis legyen valamifajta együttműködés, valamifajta kooperáció, vagy működjön az a fajta megértés, amit most érdekes módon nagyon sokszor emlegetnek a megszólalásaik kapcsán.
(14.40)
Kicsit úgy tűnik nekem, hogy az üléspontjuk határozza meg az álláspontot: amikor kormányon vannak, akkor fontos az együttműködés, amikor ellenzékben vannak, akkor pedig szó sem lehet semmiféle együttműködésről.
A választási kampányban nagyon sokszor tettem arra kísérletet, hogy határozzuk meg azokat a nemzeti minimumokat, amelyekben a későbbiek során tudunk együttműködni. Ezt önök mindig elutasították, és erre sohasem voltak hajlandók. Éppen ezért azt tudom mondani, hogy itt, amit eddig hallottunk a Házban a mai nap, illetve az elmúlt hetekben - Lázár képviselő úr részéről is, ha megzavarhatom a beszélgetését közben... (Lázár János dr. Orbán Viktorral beszél.) -, azt tudom mondani, hogy a Fidesznek egy új doktrínája bontakozik ki, ami nem a nemzeti együttműködésről szól, hanem arról, hogy aki nincs velünk, az egyszerűen nincs. Így nagyon nehéz lesz az együttműködés a következő években, ha önök az egyik szájukkal arról beszélnek, hogy kell az együttműködés, kell a megértés, kell az empátia, mert az ellenzék része a nemzetnek, és valóban, a haza nem lehet ellenzék nélkül. Ebből kifolyólag nem értelmezhető az, amikor folyamatosan megbélyegzik másik mondataikkal, szavaikkal az ellenzéket vagy bárki mást, aki más véleményt mond, vagy csak egyszerűen másképpen gondolkodik, mint ahogy az önök szerint helyes lenne. Ezért komoly kétséggel fogadom a mostani szándékuk őszinteségét.
A “mindenkinek legyen jó” rendszer, ha valóban rendszerváltásban gondolkodunk, akkor ez valószínűleg egy új kommunista rendszer alapjait kellene hogy letegye (Font Sándor: Reménykedsz, mi? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne reménykedj! - Derültség a Fidesz padsoraiban.), de ezt még én sem feltételezem, hogy önök ilyen irányba akarnának elindulni. S ha nem ilyen irányba akarnak elindulni, akkor a mostani dokumentum tulajdonképpen annak a példája, hogy megpróbálják elkendőzni azt, hogy nincsenek megoldási javaslataik, nincsenek kiérlelt szakmai koncepcióik a válságkezelésről, a társadalmi problémák megoldásáról, vagy éppen arról, hogy Magyarországot hogyan lehet modernizálni a következő években, hogy az ország, a nemzet sikere mindenki számára elérhető lenne. Éppen ezért fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy ennek a felelőtlenségnek az árát a magyar emberek fogják megfizetni sajnálatos módon a következő hetekben, hónapokban és években, ezért a parlamenten belüli ellenzéki politika mellett csak abban lehet tényleg reménykedni, amiről az elnök úr is beszélt, hiszen itt egyharmad alatt van az ellenzék mozgástere, hogy valóban megvan a magyar embereknek a magukhoz való esze, és eszerint fognak cselekedni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
