VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban mindig óvatos duhajként hallgattam, amint a kormánypártok forradalmi, történelmi Országgyűlésről beszéltek; azt hiszem, ezt majd nem mi, hanem az utókor dönti el, mennyire forradalmi és mennyire történelmi a mi Országgyűlésünk. De azért élünk át itt hétköznapi csodákat, és a kicsit is meg kell becsülni. Itt nemrégiben Mesterházy Attila, az MSZP vezérszónoka azzal vádolta a kormánypártokat, hogy bankárok és milliárdosok érdekeit képviselik, és akkor én oldalra pillantottam, és láttam ezt a sok proletárt itt. (Derültség és taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.) Ez egy hétköznapi csoda volt.
Az elmúlt két napban, pünkösdvasárnap és pünkösdhétfőn egy szelíd kényszer eredményeképpen volt szerencsénk végre megismerni a kormányprogramot, és nagy öröm volt végre 12 év után, hogy azt nem egy szocialista kormány terjesztette be, de ebben az örömünkben üröm volt az, hogy a pünkösdi családi együttlét során túlságosan komoly szellemi megterhelést ez a kormányprogram nem rótt ránk. Mondhatnám úgy is, hogy a szokásos, az elmúlt hetekben, napokban már unos-untalan elismételt paneleket olvashattuk újra újabb összekötésben. Ha durvábban fogalmaznék, azt mondanám, hogy közhelyparádé volt, ha udvariasabban, akkor azt mondanám, hogy üres kívánságlista.
Amikor elkezdtem olvasni a kormányprogramot, akkor azt éreztem, hogy ez egy nagyszerű bevezető. Aztán olvastam, olvastam, és amikor a 85 oldal végére értem, akkor jöttem rá, hogy az egész 85 oldal egy bevezető; nincs tárgyalása és nincs befejezése. És ha már belementem itt a műfaji kritikába, akkor engedjenek még egy megjegyzést megtenni, az első 16 oldal és az utolsó 8 oldal szerintem a próza kereteit is túllépte, és már feszegeti a líra műfaját, kategóriáját, és nem csodálkoznék, ha valamelyik internetes portálon érző művészlelkek megzenésítenék.
(15.10)
Ennek a kormányprogramnak a legsúlyosabb problémája az, hogy nincsenek benne részletek, nincsenek benne konkrétumok. Nem azt vártuk el természetesen, hogy egy ötszáz oldalas disszertációt olvashassunk pünkösdvasárnap és pünkösdhétfőn, a 85 oldal éppen elég lett volna, ha meg lenne töltve kellő tartalommal.
A helyzetértékelés megvan, a célkitűzések megvannak, és ezek, azt mondom, nagyjából számunkra is elfogadhatóak. Az anyag kitűnően elemzi a starttáblát, és kitűnően elemzi a célszalagot. Hallottunk arról, hogy ez egy iránytű. Csak az a problémánk, hogy mi nem iránytűt szerettünk volna kormányprogram gyanánt elolvasni, hanem szerettünk volna egy útitervet látni, konkrétumokkal, eszközökkel. Erre voltunk kíváncsiak, de hát hiába! Ez ennek a kormányprogramnak a legfőbb hiányossága, hogy bár jó a helyzetértékelés, apróbb hibákkal, viszonylag jónak mondható a céltételezés, a célkitűzés, de mivel nincsenek benne konkrétumok, nem fogalmaz meg konkrét útitervet, ezért számon kérhetetlen. És ha egy kormányprogram számon kérhetetlen, akkor alkalmatlan a feladatára. Lehet politikai nyilatkozatnak hívni, politikai elemzésnek hívni, de nem kormányprogramnak.
A Fidesz egyébként az elmúlt nyolc évben nagyszerű adottságokat mutatott arra nézve, hogy hogyan lehet különféle ígéretekkel az emberekben meglévő vágyat egyre inkább időben kitolni. Nagyon nagyszerű működést mutatott időhúzásból. Gondoljunk arra, amikor az önkormányzati választásokat harmadik fordulónak nevezte a Fidesz kommunikációs csapata, vagy amikor a szociális népszavazástól várta utolsó demokratikus eszközként ennek a kormánynak a távozását, vagy az európai parlamenti választások elvárásainak felsrófolására.
Nekem az anyag olvasása közben az volt az érzésem, hogy megint időhúzással állunk szemben. Megint azt éreztem, mintha ebben az elmúlt nyolc évben túlságosan beleragadtak volna ebbe a kommunikációs malomba, és nem vennék észre, hogy most megnyerték a választásokat. Hahó, jelezném, hogy megnyerték a választásokat, és el kellene kezdeni kormányozni. És itt a kormányzás kapcsán nem népszerűségbe csomagolt hatalomtechnikai javaslatokra gondolok, amit mondjuk, a parlament létszámának a csökkentése vagy az önkormányzati működés átalakítása jelent. Nem is az egyébként számunkra kifejezetten és nagyon szimpatikus nemzetpolitikai elvárások törvénybe foglalására, mint amilyen a kettős állampolgárság megadása vagy a trianoni emléknapnak a végre megtörténő bevezetése, hanem a gazdaságnak, a közbiztonságnak és az államigazgatásnak a rendbetételére vonatkozó konkrét útitervre, cselekvési tervre. Ez az anyag, ez a kormányprogram ezt a kívánalmat nem teljesíti.
Kell egy kényelmetlen kérdést is föltenni, hogy miért kerüli ez a kormányprogram a konkrétumokat. Az egyik lehetőség az, hogy mert nincsenek konkrétumok. Ez persze csak egy lehetőség, isten ments, hogy én ezt feltételezzem nyolc év hosszú ellenzéki készülődés után a Fidesz-KDNP kormánytöbbségéről, hogy nincsenek konkrétumok.
Úgyhogy menjünk tovább: mi lehet a következő lehetőség? Nem mernek előállni konkrétumokkal. Ezen az ajtón viszont, ha benyitunk, akkor újabb két ajtóval találjunk magunkat szembe: miért nem mernek előállni a konkrétumokkal a Fidesz-KDNP képviselői a kormányprogramban? Talán azért, mert félnek a politikai ellenfeleknek, a sajtónak, a közvéleménynek a kritikájától? Nem hiszem, hiszen ha egy kormányprogram már az ellenzék, a sajtó, a közvélemény kritikájától fél, azt nem meri kiállni, akkor hogyan fogja kiállni majd a valós élet megpróbáltatásait? De akkor mi a másik ajtó? Talán esetleg a konkrétumokról valamilyenfajta nemzetközi elköteleződés, elkötelezettség miatt nem lehet beszélni?
A kérdések bizonyos értelemben föl lettek téve, de a megválaszolása, az mindenkinek a feladata lesz. Egy dolog biztos: konkrétumok híján nem számon kérhető a kormányprogram, s ez pedig a magyar emberekben nyolc ilyen év után, amilyen nyolc éven túl vagyunk, bizalmatlanságot ébreszt, és az embereket bizalmatlanságban tartani politikai bűncselekmény.
De nézzük most már végre magát az anyagot! Ami le van írva ebben a kormányprogramban, az jó. Nem rossz. Mondhatnám úgy is, hogy akárki mondhatta volna itt a parlamentben, leszámítva persze a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportját, akiken ha végignézünk, azon kívül, hogy hirtelen egy csoda alkalmára proletárnak tűntek, azért vannak itt nagyon fiatal arcok, de mégis azt kell mondanom, hogy a történelmi változás kapujában azért ők politikai Jurassic Parknak számítanak. (Derültség és taps a Jobbik soraiban.) De ugye, azt mondtam, hogy ez az anyag jó anyag, és ami le van benne írva, az támogatható, elfogadható, talán sok esetben már túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen; mindenkinek igyekszik megfelelni, akiket megemlít, leszámítva azokat, akiket nem.
Szembetűnő viszont a forrásoldal elnagyoltsága. Nem kaptunk választ arra, hogy a szép új világot miből is szeretné a Fidesz és a KDNP kormánytöbbsége megteremteni. Mivel az anyag része lett a nemzeti együttműködés rendszeréről szóló politikai nyilatkozat, ezért kénytelen vagyok megismételni azt, amit már egyébként itt elmondtam, de akkor nem volt szerencsém ezt Orbán Viktor miniszterelnök úrnak is elmondani. Én arra kérem önt, illetve arra kérem a Fidesz-KDNP politikusait, hogy ebből a politikai nyilatkozatból a forradalom szót vegyük ki. Nem azért, amiért Mesterházy Attila kérte, nem a “savanyú a szőlő” effektusa miatt, hanem azért, mert mi tiszteljük ezt a szót. Tiszteljük a forradalom szót, ez 1848 és 1956 szent forradalmának kifejezése, és nem való a mi véleményünk szerint egy 53 százalékos, egyébként nagyra becsült választási győzelemhez való hasonlításra.
Koncentráljunk akkor magára a programra, a kormányprogramra, illetve én arra szeretnék koncentrálni legfőképpen, ami ebből a kormányprogramból kimaradt, egyébként ez nem kis feladat. Két területről szeretnék részletesen beszélni, az egyik a gazdaság, a másik pedig a közbiztonság.
Kezdjük a gazdasággal! A kormányprogram legértékesebb része a gazdasági rész. Mondhatnám azt is, hogy akár mi is írhattuk volna. De ha mi írtuk volna, akkor minden bizonnyal szerepelt volna benne az államadósság újratárgyalása. Most, jelen pillanatban Magyarország történelmi lehetőséget kapott arra, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze. A rendszerváltozáskor erre szinte az egész világ várt, mégis, Antall József és az utána következő kormányok ezzel a kérdéssel nem voltak hajlandóak foglalkozni, majd amikor esetleg valaki fölvetette, akkor az volt a válasz, hogy már elment hajó, ezt 1990-ben kellett volna, most már erre nincs lehetőség. Hát most újra van lehetőség! Azért kell ezzel foglalkozni, mert ez a hitelezők érdeke is, ez az ország érdeke is, és van rá, igenis, van rá nemzetközi példa. Az a javaslata a Jobbik frakciójának, hogy állítsunk föl erre akár minden frakció képviseletével egy szakmai csoportot, aki készül ennek a lehetőségére, ne érjen bennünket váratlanul, ha nem saját akaratunkból, hanem kényszerből kell erre a lépésre elszánnia magát a kormánynak.
Szintén benne lett volna a gazdasági részben, ha mi írtuk volna, a multinacionális cégek megadóztatása. Örömmel láttuk azt, hogy az anyag több ponton foglalkozik a multinacionális cégek versenyelőnyének korlátozásával, amivel egyébként az utóbbi időben már számtalan anyag foglalkozott, például az Európai Bizottság, például a Pénzügyminisztérium, például az Állami Számvevőszék. Megtudhattuk azt, hogy Magyarország egész Európában leginkább támogatja a multinacionális tőkét. A GDP 2,5 százalékát fordítjuk közvetlen támogatásra, azt, amit mondjuk, Lengyelországban, Csehországban csak egy százalékként használnak föl, vagy a szlovákoknál, a románoknál csak fél százalékként.
Megtudhattuk azt, hogy a multinacionális cégek profitjuk nagy részét repatriálják Magyarországról. A mi javaslatunk az, hogy az állami támogatásokat nyessük vissza, ne álljunk meg félúton ebben a kérdésben, ne csak homályosan célozgassunk a multik versenyelőnyére, hanem tegyünk ebben konkrét, bátor lépéseket, valósítsuk meg a közteherviselést.
És még benne lett volna egy fontos dolog, ha mi írtuk volna a gazdasági részt a kormányprogramban, ez pedig az Európai Unióhoz való gazdasági függésünk, viszonyunk, illetve ennek a költség-haszon elemzése. Itt az ideje talán, hat évvel a csatlakozás után, hogy végre elgondoljuk, átgondoljuk azt, mit is nyert Magyarország vagy mit is veszített Magyarország az európai uniós csatlakozással. Például a javaslatom a következő lenne. Talán emlékeznek még a szocialista képviselőtársaink, amikor az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány elképesztő antidemokratikus kampánya révén, ugye, ígérgettek, ígérgettek a magyar társadalomnak. Most jó lenne megnézni, hogy ezekből az ígéretekből mi teljesült. Például a javaslatom a következő: a Kossuth térre szervezzünk egy nagygyűlést, ahova mindazokat várnánk, akiknek sikerült Bécsben cukrászdát nyitniuk, merthogy ezt ígérték. (Derültség a Jobbik soraiban.) És érdemes volna valóban az euró bevezetésével kapcsolatban is valamit mondani ennek az anyagnak, kell-e nekünk egyáltalán, és ha igen, akkor mikor.
A szívemet leginkább melengető rész az volt, amikor a gazdasági része a kormányprogramnak az építőipar, a mezőgazdaság és a turizmus megerősítéséről beszélt. Azért melengette ez a szívemet, mert ez így helyes, és mert a mi programunkban is - hála istennek - benne volt, de itt is azt javasoljuk, hogy ne álljunk meg félúton.
Itt van például az áfa ügye, amit ugye, fölvet az anyag, de megáll félúton. Mi azt javasoljuk, hogy az áfabefizetés ne a számla kibocsátásakor, hanem a teljesítéskor legyen szükséges a magyar vállalkozók számára, ezzel nagyon sok magyar vállalkozást tudnánk megmenteni.
Itt van a lánctartozás, a körbetartozás kérdése. Nagyon helyesen a program erre utalásokat tesz, lerövidítené a fizetési határidőt 30 napra, viszont nem látjuk a szankciót, hogy lesz-e szankció, amennyiben ez a 30 napos határidő mégis túllépésre kerülne.
És ami leginkább izgatja a mi fantáziánkat, és a leginkább várjuk azt, hogy ebben valami konkrétumot lássunk, ez a földvédelem. A földvédelem kapcsán is vannak mondatok, szavak a kormányprogramban, de nem látjuk, hogy hogyan képzeli el konkrét módon a Fidesz-KDNP kormánytöbbsége a magyar föld megvédését.
(15.20)
Mi nem elégszünk meg a moratórium meghosszabbításával, hanem a földtörvény olyan irányú módosítását kérjük, és erre azért a választási kampány során kaptunk pozitív visszajelzéseket, amely kizárja a külföldi földtulajdonszerzést. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
Szintén történelmi jelentőségűnek, valóban történelmi jelentőségűnek mondható az anyagban a gazdasági kapcsolataink újragondolásáról írt néhány mondat. Nagyon örülünk, hogy végre Orbán Viktor és a Fidesz feladta az ország szempontjából romboló oroszpolitikáját. Igenis, Oroszország Magyarország szempontjából fontos piac lehet, fontos gazdasági partner, és nem szabad elhamarkodott vagy adott esetben külföldről rendelt politikai nyilatkozatokkal ezt a lehetőséget Magyarországtól elvenni. Igen, Oroszország, Kína, India, a Távol-Kelet nagy-nagy lehetőségeket rejtegetnek a magyar gazdaság megmentése számára.
Nagyon-nagyon remélem és nagyon-nagyon bízom benne, hogy ebből a felsorolásból csak véletlenül maradt ki az arab világ, és nem valamifajta politikailag korrekt megfelelési szándékból. Nagyon bízom benne, hogy az arab világgal is szeretnénk élő, hasznos gazdasági kapcsolatokat létesíteni, hiszen ez Magyarországnak érdeke.
Ennyit a gazdaságról, és menjünk rá akkor a közbiztonságra és az elszámoltatásra. Nagyon helyes, hogy ez az első. Nagyon helyes! De itt is vannak aggodalmaink: meglesz-e a Fidesz-KDNP kormánytöbbségben a kellő elszánás, elhatározottság arra, hogy azokat a nagyberuházásokat és az azok mögött rejlő korrupciót is feltárja, ahol a társadalmi megérzéseink szerint, a pesti folklór szerint sajnos a politika összeér? Meglesz-e a szándék és az elhatározottság? - ez a jövő kérdése.
Arról beszélünk, hogy alkotmányozó nemzetgyűléssé alakulunk itt szinte - hát én nem szeretnék Gyurcsány Ferenccel együtt alkotmányozni. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Ezért azt a javaslatunkat szeretnénk felmelegíteni, amit annak idején (Dr. Vadai Ágnes: Mi se veled!), 2006-ban a Jobbik már az Országos Választási Bizottságnál népszavazási kezdeményezés címén megfogalmazott, hogy az egykori MSZMP- és KISZ-csúcsvezetőket, igenis, törvényi úton zárjuk ki a politika legmagasabb színtereiről. (Taps a Jobbik soraiban. - Moraj az MSZP padsoraiban.) És lehet, hogy az itt ülő néhány szocialista képviselő szüleinek, nagyszüleinek ez nem túlságosan jó hír, de jó lenne végre a pártnyugdíjak, luxusnyugdíjak visszanyesését is napirendre tűzni, ahogy ezt Lengyelország megtette. (Taps a Jobbik soraiban. - Derültség az MSZP padsoraiból.)
Az elszámoltatásnak része kell hogy legyen a választási kampány hajrájában kirobbant adatbázisbotrány is. Én nagyon remélem, hogy ebben is lesz kellően elegáns ennek a nagy többségnek a birtokában a kormánypárti többség, és maga kér majd ebben vizsgálóbizottsági vizsgálatot.
Szintén jó lenne a titkosítások, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát is megtenni, ha már itt ez a történelmi lehetőség, hogy végre rendezzük dolgainkat.
És sokat vádolnak bennünket azzal, hogy mi a törvényeken kívül képzeljük el a politizálásunkat. Ez nem igaz! A Jobbik a mentelmi jogot továbbra is el kívánja törölni, és a Jobbik továbbra is azt mondja, hogy a politikusok által elkövetett bűncselekmények legyenek minősített esetté nyilvánítva. Aki törvényalkotóként törvényt sért, az igenis, duplán bűnhődjön. (Dr. Vadai Ágnes: Helyes! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ti lesztek az elsők!)
És a közbiztonság kapcsán rá kell hogy térjek egy kényes kérdésre, legalábbis a többi frakció számára kényes kérdés, ez pedig a Gárda ügye. Az anyag maga beszél, bár nem nevezi nevén a Gárdát, de beszél erről a problémáról, és maga is elismeri, hogy a 2006-os események kiszolgáltatottá tették a társadalmat.
Viszont szeretném jelezni, hogy a Magyar Gárda erre a kiszolgáltatottságra lehet, hogy önök szerint nem volt jó válasz, de törvényes válasz volt. (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz!) A Magyar Gárda Egyesületet a bíróságon az alapítók bejegyezték (Dr. Vadai Ágnes: Fel is oszlatták!), a Magyar Gárda tagjai mozgalomként szerettek volna működni, mint annak idején például a polgári körök, és mindaddig tudtak is törvényesen működni, amíg Gyurcsány Ferenc, Draskovics Tibor vagy Bajnai Gordon nem kezdtek el olyan módon törvényeket alkotni, amely ellehetetlenítette ezt a fajta működésüket.
Ezek az emberek például most is a gátakon dolgoznak. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Kockáztatják azt, hogy akár szabálysértési eljárással, akár bűncselekménnyel vádolják meg őket, de mégis ott vannak a gátakon, mert a szívük, a lelkük ezt diktálja, vállalják az üldöztetést. Én arra kérem önöket, arra kérem a kormánytöbbséget és arra kérem személyesen a miniszterelnök urat is, hogy ne folytassa és ne teljesítse be Gyurcsány Ferenc művét és álmát. Ebben a kérdésben ne a düh, ne az indulat, ne a revánsvágy adja az iránytű jelzését, hanem a józan belátás. Ezek tisztességes magyar emberek. És ha nemzeti konzultációról beszélünk, ha arról beszélünk, hogy itt háromharmadról van szó, ezek a tisztességes magyar emberek, igenis, megérdemlik azt, hogy elmondhassák, mit szeretnének tenni. Én arra kérem Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy akár nyílt, akár zárt tárgyaláson adjon nekem és a Gárda vezetőségének lehetőséget arra, hogy nemzeti konzultációt folytassunk a Gárda ügyéről. (Taps a Jobbik soraiban.)
Többször elhangzik az anyagban, hogy a szélsőségeket fel kell számolni. Nagyon-nagyon kíváncsiak vagyunk, remélem, hogy erre majd szombaton megkapjuk a miniszterelnök úrtól a választ, hogy kikre gondol a szélsőségesek kapcsán. Az anyagban, illetve az elmúlt években, hónapokban számtalanszor nevezték a Jobbikot szélsőséges pártnak, ezt itt és most szeretném határozottan visszautasítani. A Jobbik nem szélsőséges párt, a Jobbik egy nemzeti radikális párt. Magyarországon a nemzeti radikalizmusnak volt, van és lesz létjogosultsága a közéletben, ezt tessék elfogadni, még azoknak is, akiknek ez éppen nem tetszik! (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Többször hallottunk arról, hogy forradalmi siker ez a soha nem látott többség. De higgyék el és fogadják el, hogy bennünk, jobbikosokban is ugyanilyen büszkeség munkál. Mi ugyanilyen forradalmi sikernek érezzük azt, hogy abban az ellenszélben, amit önök és önök hoztak létre ebben a választási kampányban, ebben az ellenszélben is közel egymillió ember bizalmát tudtuk megszerezni. Ez ugyanolyan forradalmi siker, mint az önök kétharmados többsége. Mi az önök sikerét tiszteletben tartjuk, nagyra értékeljük, és el is várjuk ezt viszont. És ha valaki a Jobbik felszámolását helyezi kilátásba egy kormányprogramban, vagy homályosan erre utal, az nem a Jobbikot számolja föl, hanem a demokráciát és egymillió ember demokratikus akaratát. Nagyon remélem, hogy ez csak az én félreértésem, és a szélsőségek kapcsán az MSZP-SZDSZ politikus bűnözőire gondol a kormányprogram. (Taps a Jobbik soraiban.)
Érintőlegesen, címszószerűen néhány további hiányát azért hadd soroljam föl a programnak. Itt volt az elmúlt héten egy igen érdekes pillanat, amikor Dúró Dóra képviselőtársamtól elvette a házelnök szinte a szót, amikor egy kényes témára terelte a beszélgetés fonalát - remélem, hogy ez most velem nem fog megtörténni, ezért a házelnökben most ilyen értelemben megbízom. (Derültség.)
De viszont akkor hangozzék el végre az a kérdés, amit önök húsz éve kerülnek: beszéljünk végre Izrael ügyéről is, beszéljünk arról, hogy 2007-ben Simon Perez azt mondta egy üzleti konferencián, hogy Magyarországot felvásárolják. Szeretném, hogyha ezzel kapcsolatban mindenki, minden politikai párt megnyilatkozna, hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Nyugtassuk meg a magyar társadalmat, hogy ez bizonyára csak valamifajta félreértés volt, és ne az antiszemitázás mókuskerekében kezdjünk el őrölni, hanem beszéljünk erről a kérdésről is őszintén!
Szintén nem beszél a program a demográfiai katasztrófáról. Beszél a családtámogatás rendszeréről, és ennek nyilvánvalóan következménye a gyermekvállalási kedv fellendülése, de itt a helyzet ennél jóval súlyosabb. Ugyanis nem pusztán egy demográfiai katasztrófa kellős közepére csöppenünk nemsokára, hanem ebben a demográfiai katasztrófában benne van egy etnikai bomba is, és erről is beszélnünk kell őszintén.
Szintén nem hallunk ebben az anyagban arról, hogy mit tervezünk a nemzetközi vállalásainkat illetően, mit tervezünk az iraki, afganisztáni katonai missziót illetően. Továbbra is fenn kívánjuk-e tartani, hogy igazságtalan háborúkban tartjuk ott a magyar katonákat, kiszolgáltatva Magyarországot is abban az értelemben, hogy adott esetben terrorizmus célpontjává váljon az ország, vagy végre hazahívjuk ezekből az igazságtalan missziókból a magyar katonákat? (Taps a Jobbik soraiban.)
És még egy téma: ha már alkotmányozó nemzetgyűlésről beszéltünk, akkor szeretném a kormánytöbbség figyelmét felhívni és a felelősségére rávilágítani, hogy milyen lesz ez az alkotmány. Mert nyilvánvalóan kétharmados többséggel alkotmányozni lehet. A kérdés nem is ez. A kérdés az, hogy ez az alkotmány milyen lesz. A kérdés az lesz, hogy Orbán Viktor kormánya hogyan fog bevonulni a történelembe: úgy fog-e bevonulni a történelembe, amelyik felismerte történelmi felelősségét, és végre a történelmi jogfolytonosságot helyreállította, vagy úgy, amely ezt a nagyon ritkán adódó politikai lehetőséget, hogy kétharmados többsége van a kormánynak és alkotmányozhat, ezt a lehetőséget elszalasztotta, ki tudja, milyen hosszú időre.
Nagyon sok minden van még, amiről beszélni kell, és a holnapi napra a képviselőtársaim ezt meg is szülték.
Összességében annyit szeretnék mondani, hogy ebben a kormányprogramban egeret szültek a hegyek, nem gyógyszer az ország problémáinak megoldására. Kétféle dologra lehet gyógyszer: álmatlanság ellen lehet gyógyszer a dagályossága, sok esetben unalmassága kapcsán, s adott esetben a hiányossága, bosszantó hiányossága kapcsán pedig alacsony vérnyomásra lehet gyógyszer, de nem az ország problémáinak megoldására.
(15.30)
Úgyhogy sajnálom, hogy ilyen méltatlan kormányprogrammal állt elő a Fidesz-KDNP kormánytöbbsége az ország jelenlegi helyzetében, de bízzunk benne, hogy ezt a gyenge kezdést valamifajta pozitív útmutatás és kormányzás követi majd.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
