DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnök úrnak köszönöm a szót. Módosító indítványokat nyújtottunk be. Ezen módosító indítványok közül egyet, egyetlenegyet szeretnék itt szóba hozni, és ezt részletesebben bemutatni.
Az általános vitában, illetve a vita előtt a vezérszónoki körben elmondtam a véleményünket. Néhány mondatban azért kívánom összefoglalni, hogy az érvelésem részletesebben kifejtve érthetőbb legyen, ennek ismeretében és tudatában tudjon a Magyar Országgyűlés erről dönteni.
Nem az a kérdés, hogy a trianoni békekötés Magyarország számára történelmi csapás. Nem is az a kérdés, hogy ez a békekötés nem egyszerűen egy rossz béke volt Magyarország, illetve a magyarság számára, hanem szakított évszázados hagyományokkal, olyan évszázados hagyományokkal, amelyek révén Európában konfliktusokat kezeltek hatalmak, résztvevők. E konfliktusok során voltak nyertesek és voltak vesztesek. Az európai konfliktuskezelés fél évezredes története azonban a vesztest nem porig alázta, hanem a létrejövő új szisztémába beépítette. Ez önmagában nem minősítette a létrejövő új rendszert, azt azonban igen, hogy érdekeltté tette a vesztest is abban, hogy abban részt vegyen. A szakirodalomban ezt európai koncertnek hívják, amelyben minden egyes résztvevőnek megvolt a maga szerepe, nyilván volt, akinek hangsúlyosabb, másnak kevésbé.
A trianoni, illetve az első világháborút lezáró Párizs környéki békék ezzel a hagyománnyal szakítottak, ez egy vae victis alapú béke volt, ahol a vesztes nem egyszerűen legyőzött, hanem megalázott volt. A trianoni béke ugyanakkor rossz béke volt abban az értelemben is, hogy nem konfliktust oldott, hanem magában hordott egy újat. Ennek a konfliktushalmaznak a legfőbb vesztese a magyarság, amely a trianoni békekötés szerint mint ország és mint nemzet is több részre szakadt.
A történelemben azonban, Európa történelmében és különösen Közép-Európa történetében nem volt és évszázadokra visszamenően nem tudnak egyetlenegy példát mondani, ahol egy konfliktust, egy vesztes ütközetet, egy vesztes háborút egy egyébként ellenhatásként, annak pandanjaként megfogalmazott ellenpólus tett volna semlegessé, illetve egyenlített volna ki.
A világosi fegyverletétel nem valamiféle győztes csatával egyenlítődött ki, hanem egy folyamattal, amelyet a kiegyezésben tisztelünk. Ugyanúgy Trianonnak a feloldása magyarság és európaiság összekötésének, annak a folyamatnak az eredményeként lehet, amelyet az Európai Unióban köszönthetünk, és amelynek részesei vagyunk mi, Magyarországon élő magyarok, és azok, akik a Kárpát-medencében olyan országban laknak, akik már az Európai Unió tagjai.
Egyetlenegy olyan szomszéd országot, egyetlenegy olyan európai országot nem tudok mondani, ahol magyarok élnek, és ez az ország ne akarna az Európai Unióhoz csatlakozni, ezen belül egyetlenegy olyan országban élő magyarságot, magyarságrészt nem ismerek, akik ne támogatnák, és ne akarnák ezt. Ez a dolog oldásának a lehetősége. Nem a megoldás, de a ma ismert lehetőségek közül a legjobb.
Ezért a módosító indítványunk arra vonatkozott, ezt kívánom megerősíteni, hogy az a törvényjavaslat, amely a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szól, ne a politikai vitát tekintse csak szem előtt, hanem azt a történelmet, azt a közép-európai valóságot, amiben éltünk, élünk, vélhetően leszármazottaink élni fognak. Ebben a seb ejtése mindig egy pillanat, a gyógyítás mindig egy folyamat. Ezért az indítványunk kiegészítő jellegű, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről tehát úgy emlékezzünk meg, hogy megemlékezve Trianon napjáról, ezt kössük össze az összetartozást szimbolizáló európai összetartozás napjával, május 9-ével, amely e tekintetben Európa napja, amelyben mindenütt az Európai Unió tagjai, az oda igyekvők az Unió születésnapját látják, annak a folyamatnak a lehetőségét, amely a nemzeti összetartozást a magyarság számára is a legjobb lehetőségként biztosítja.
Papíron sok minden más is elképzelhető, a valóságban, a politikai törekvéseinkben és egyébként éppen a létező szövegben, amelyet a törvényjavaslat mutat, hasonlóképpen ez a lehetőség az, amely a nemzeti összetartozást mint folyamatot bemutatja. A kettő együtt, a seb ejtése és az összetartozás, május 9-e és június 4-e együttes megemlítése és kiemelése az, amely valóban kifejezi a nemzeti összetartozást.
Ezért tisztelettel kérem, hogy a módosító indítványunkat ne lesöpörni, hanem befogadni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
