SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekünk nincs sok módosító javaslatunk, mint az MSZP-nek volt, legfőképpen azért nincs, mert ezt egy jó kezdeményezésnek, jó törvényjavaslatnak tartjuk. Nincs sok javaslatunk, és főleg nem kívánunk olyan módosítással élni, aminek az égvilágon semmi köze nincs ehhez a törvényhez vagy annak szellemiségéhez. Itt csak annyit hadd jegyezzek meg, hogy ha feltételesen elfogadnánk Hiller miniszter úr érvelését, nem fogadom el, természetesen, de ha feltételesen elfogadjuk, itt arról van szó, hogy egyszerre szeretnénk egy törvényen belül egy tragédiáról és valamifajta örömünnepről emlékezni. Ez számomra nehezen értelmezhető. Ha nem fogadjuk el, akkor úgy gondolom, talán két tragédia túl sok egy törvényjavaslaton belül.
Mi tehát egyetlenegy javaslatot tettünk, egyetlenegy konkrét módosítással éltünk, nem is vettünk el, nem is változtattunk ezen, pusztán egy kiegészítéssel éltünk. Bevallom őszintén, hogy hullámzó kedélyállapotban hallgattam László képviselő úr felszólalását, hiszen a mi célunk, felszólalásom célja az, hogy meggyőzzem önöket arról, vagy a lelkiismeretükre apellálva felhívjam a figyelmet arra, hogy mégis milyen kereteit és formáit lehet ennek a megemlékezésnek kijelölni. És még egyszer megkérjük önöket, hogy a korábban elutasító döntésüket a javaslatunkkal kapcsolatban, az oktatásban való megjelenítésről van szó, bírálják felül.
Amikor László képviselő úr erről a pontról elkezdett beszélni, megemlítette, ő úgy fogalmazott, hogy a magyar történelem egyik legsúlyosabb sorstragédiájáról beszélünk. Nagyon jó volt hallgatni, nagyon emelkedett és megindító volt Kövér képviselő úr beszéde is, amit e törvényjavaslat benyújtásakor mondott. Számos más tisztelt kormánypárti képviselő felszólalt ezzel kapcsolatban, kifejtette véleményét, elmondta, hogy miért fontos ez a törvényjavaslat. Ezeknek a véleményeknek, felszólalásoknak középpontjában is az emlékezés fontossága állt. Azután László képviselő úr is úgy fogalmazott, konkrétan erre a 4. §-ra utalva, hogy ez kijelöli az emlékezés kereteit és formáját, és felhívja a figyelmet az emlékezés fontosságára. Pont úgy érezzük, hogy talán mintha ez hiányozna ebből a paragrafusból.
Nem akarom, de kénytelen vagyok azzal a ma már sokszor elhangzott fogalommal élni, hogy talán mintha a konkrétum hiányozna ebből a 4. §-ból. Azt javasoljuk egy, talán sokféleképpen értelmezhető mondat betoldásával, hogy az oktatás keretében történő megemlékezés útján is intse a Magyar Országgyűlés tagjait arra... - és itt folytatódik a szöveg. Nagyon sok érv elhangzott a vitában, illetve az előterjesztésben azzal kapcsolatban, alátámasztva azt, hogy a mai fiatal nemzedékeknek milyen kevés fogalmuk van erről a kérdésről, és mi magunk is mennyire kevéssé ismerjük a saját múltunkat, a felnövekvő generációk mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy az ország határain kívül él a magyarság egynegyede a mai napig is, és ez minek köszönhető.
Talán egy szűk, vékony kis történelemórának néhány perce, néhány tíz perce az, ami hivatalos tananyagban pusztán a száraz tények ecsetelésével foglalkozik. Ezért nagyon fontos az oktatás. Mi azt szeretnénk, hogy az oktatásban jelenjen meg, a felnövekvő generációk az iskolában is, valamifajta iskolai foglalkozás keretében közösen tudjanak erről a kérdésről megemlékezni. Ezzel kapcsolatban akár emlékező műsort, akár egy osztályfőnöki órán beszélgetést tartani, de mindenképpen valamilyen formalizált keretben úgy indítani el őket az úton és az életben, hogy hasonlóan ahhoz a másik két nemzeti tragédiához, amelynek önök az indítványozói, illetve támogatói voltak, a holokausztról és a kommunizmus áldozatairól való megemlékezésről, szeretném, ha ebbe a sorba illeszkedne bele a trianoni tragédiáról és máig ható következményeiről való megemlékezés is az oktatási intézményekben.
Nagyon kérem még egyszer a tisztelt kormánypárti képviselőket, fontolják meg ezt a döntésüket, hiszen ez a javaslatunk pontosan ennek a törvénynek a szellemiségébe illeszkedik bele, azt egészíti ki, annak jelöl ki egyfajta konkrét formát, ha úgy tetszik, az emlékezés konkrét keretét.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
