KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem rövid lenni, mert azt gondolom, hogy kivételesen egy olyan dologról beszélgetünk, amiben nagy az egyetértés, tehát a Lehet Más a Politika támogatni fogja a határozati javaslatot, illetve részt kíván venni a bizottság munkájában, és - hogy mondjam - önmérsékletet fog tanúsítani.
A Lehet Más a Politika választási programjában egy egészen másfajta választási rendszer víziója rajzolódik ki, mint ami egy reális kompromisszumként most elérhető a reformbizottságban.
(17.00)
Mi alapvetően egy arányos rendszert támogatnánk és egy olyan rendszert, amiben a választópolgárok kifejezhetik a személyes preferenciáikat is. Tehát egy olyan technikát tartunk a legideálisabbnak, amely lehetővé teszi azt, hogy ne csak a pártközpontok, hanem a választók közös döntése legyen az, hogy személy szerint a pártok listájáról milyen képviselők jutnak be.
De tisztában vagyunk azzal, hogy mint a legkisebb frakció, nem a mi szájunk íze szerint fog alakulni a magyar választási rendszer, illetve figyelembe vesszük azt a nemzetközi tapasztalatot is, hogy általában azok a választási reformok voltak sikeresek világszerte, amelyek inkább kisebb, de jól átgondolt változtatásokat eszközöltek, és egy kiszámítható intézményi környezetet alakítottak ki a választási rendszerrel a választók akaratának a kifejezéséhez. Ezek tehát a jó hírek.
Azért még egyszer el kell mondanom azt, hogy nagyon szerencsétlennek érzem azt, hogy ez a választási reformbizottság olyan szempontból egy megkötött mandátummal indul, hogy limitálva van a parlament létszáma kétszáz főben. Én azt gondolom, hogy ha tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy megőrizzük a vegyes rendszert, akkor igenis ez a kétszáz fő komoly technikai problémákat fog okozni majd az egyeztetés során.
Ha abból indulunk ki, hogy Magyarországon a választópolgárok 20 százaléka ismeri az egyéni országgyűlési képviselőjét, és most meg akarjuk duplázni a választókerületeknek a lélekszámát, akkor még jobban gyengülni fog a személyes képviselet. Ha abból indulunk ki, hogy a fair választási rendszereknek van két nagyon fontos kritériuma, hogy a választókerületek nem léphetik át a közigazgatási határokat, illetve abból, hogy nem lehet 10 vagy 15 százaléknál nagyobb eltérés a választókerületek lélekszámát illetően, akkor már most egy óriási öngólt rúgtunk, mert nem lehet majd olyan választókerületi határokat meghúzni, ami mind a két szempontnak megfelel - és még sorolhatnám.
Balsai képviselőtársam hivatkozott a környező országok parlamenti létszámaira. Én azt gondolom, hogy egy listás rendszer esetében működhet a kétszáz fős parlament Magyarországon is, de vegyes rendszer esetében ahhoz, hogy ez valóban jól működjön, átlátható módon, megfeleljen bizonyos technikainak tűnő, de nagyon fontos alapelveknek, nem biztos, hogy kijövünk ebből a kétszáz főből. Elfogadjuk azt a helyzetet, hogy most már le vagyunk ide cövekelve, de majd a bizottság részletes munkájában ki fog derülni az, hogy ez bizony komoly problémákat fog okozni.
Én azt gondolom, hogy ezzel együtt is egy nagyon pozitív kezdeményezés a jövendőbeli kormányoldal részéről a paritásos bizottság kialakítása. Én szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a választási reformok akkor tudnak igazából sikeresek lenni, és akkor képesek javítani a demokrácia minőségét, hogyha azokat széles társadalmi konszenzus övezi.
Ilyen például az új-zélandi példa, ahol egy nagyon jelentős változtatást vittek véghez, a relatív többségi választási rendszert változtatták meg egy nagyon hosszú, nagyon sok társadalmi csoportot bevonó reformfolyamat keretében. Ez egy sikeres reform volt, és egyébként részben a maori kisebbség parlamenti képviseletének a hiánya és az abból származó társadalmi feszültségek kényszerítették ki ezt a reformot. Ott egyébként egy nagyon hasonló technikát alkalmaztak az etnikai kisebbségi csoportok képviseletének a létrehozására, mint amit most a jövendőbeli kormányoldal kezdeményezett. Tehát ez az út is, azt gondolom, hogy járhatónak tűnik.
Novák Előd képviselőtársam elmondta, egy kicsit más vérmérséklettel, amit én gondolok az ajánlócédula-rendszerről. Azt már mindenképpen előre le kell szögeznem, hogy a Lehet Más a Politika képviselői nagyon erős érvekkel fognak készülni amellett, hogy az ajánlócédula-rendszert szüntessük meg vagy legalábbis nagyon alapvetően változtassuk meg.
Itt sokat beszélünk arról, hogy milyen adóssága van a magyar parlamentnek. Az ajánlócédula-rendszerrel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság már 1990-ben kifejezte azt a véleményét, hogy személyiségi, adatvédelmi szempontból ez a rendszer nagyon aggályos, és javasolta ennek a megváltoztatását. Eltelt húsz év, és ma már a helyi választási bizottságok tényleg írásszakértőként döntenek arról, hogy milyen jelöltek indulhassanak, vagy mely pártok indulhassanak a választáson. Egy olyan bizonytalanság, bizalmatlanság veszi körül a választásokat, hogy ezt a problémát mindenképpen meg kell oldanunk.
Még egy technikainak tűnő probléma, de valószínűleg sokkal fontosabb, mint az, hogy mekkora a parlament létszáma, ez pedig a területi egyenlőtlenségek problémája. Már talán néhány héttel ezelőtt vagy néhány nappal ezelőtt utaltam rá, hogy a velencei bizottság állásfoglalása szerint az egyéni választókerületek lélekszámában maximum 10 százalék különbség lehet az egyes körzetek között - Magyarországon 270 százalékos különbségek is vannak. Az Alkotmánybíróság 2007 nyaráig adott haladékot a parlamentnek arra, hogy rendezze ezt a kérdést, és egy sokkal megengedőbb álláspontot képviselt azzal, hogy maximum kétszeres különbség lehet. Még ezt sem sikerült megoldani. Tehát azt gondolom, hogy ha komolyan vesszük a demokratikus választás alapelveit, akkor az egyenlő szavazat elvét mindenképpen érvényesíteni kell majd a bizottság munkájában.
És végül: én egy kicsit szomorú voltam, amikor Répássy Róbert képviselőtársamat hallgattam, aki arról beszélt, hogy ne húzzuk el nagyon a döntést, mert fel kell készülni a parlamenti választásokra, például ki kell jelölni az új választókerületi határokat. Azért vagyok szomorú, mert nem értem, hogy akkor mire ez a nagy sietség az önkormányzati választásokkal kapcsolatosan, ahol gyakorlatilag néhány hónapon belül választani fognak az állampolgárok, mégis most akarjuk megváltoztatni a rendszert, ráadásul sokkal radikálisabban, mint ahogy az a Fidesz javaslatában a parlamenti választási rendszerre vonatkozik.
Egy olyan javaslat van most a Ház asztalán, ami szerintem nem eléggé átgondolt, és bár nem akarok senkit riogatni azzal, hogy antidemokratikus, de szerintem igenis csorbítja a helyi demokrácia minőségét - ezt majd egy másik vitában bővebben is kifejteném. Csak muszáj volt elmondanom, hogy ha már a parlamenti választás kapcsán ennyire megfontoltak vagyunk, keressük a konszenzust, és hagyunk időt annak, hogy a rendszer felálljon a következő választásokig, akkor miért kezdünk most bele egy legalább ennyire fontos választási reformba az önkormányzatok területén.
Az önkormányzati választás kapcsán nem 90 választókerületet kell majd megrajzolni, hanem sok ezer választókerületet. Ki fogja ezeket megrajzolni? Milyen szempontok alapján? Mennyire leszünk megvédve attól a veszélytől, hogy ezeket a választókerületeket politikai manipuláció célja szerint rajzolják meg? Lesz-e idő arra, hogy ezeket a dolgokat alaposan átgondoljuk?
Én azt javaslom a jövendőbeli kormánytöbbségnek, hogy ezt a bölcsességet, amit a parlamenti választási reform kapcsán tanúsít, ugyanezt a bölcsességet a helyi képviselő-testületek választása kapcsán is tanúsítsa.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)
