SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem fogok visszaélni ilyen hosszú ideig az önök bizalmával, hiszen még nagyon sok törvény vitája áll előttünk, és úgy gondolom, hogy ez a törvénymódosítás, amelyet mi most beterjesztettünk, olyan társadalmi igényt ölel fel és kívánalmat valósít meg, hogy igazából túl sok magyarázatot nem kell adni ehhez a törvénytervezethez. Mégis, ha megengedik, néhány gondolatot hadd mondjak erről a törvénytervezetről, bevezetésül azt, hogy mik azok az indokok, amelyek leginkább szükségessé teszik ezt a változtatást. Másrészt arról szeretnék beszélni, hogy pontosan mi a legfontosabb üzenete, és mi a törvényben a legnagyobb változtatás. Harmadszor pedig egy-két olyan dolgot szeretnék megjegyezni, ami félreértéseket oszlat el azoknak a gondolatában, akik félreértik ezt a törvénymódosítást.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Néhány adatot hadd osszak meg önökkel! Az általános iskola nyolc osztályát nem elvégzettek száma ma Magyarországon megközelíti a 700 ezret, 700 ezer olyan ember van, aki 10 és 59 éves kor közötti, és bizony nem végezte el az általános iskolát. Ugyanígy hatalmas azoknak a létszáma 10 és 59… Elnézést kérek az előző számért, a 10 és 59 éves kor természetesen azokra vonatkozik, akik egy osztályt sem végeztek el az általános iskolában, és most mondom a megdöbbentő számot: 29 ezer ilyen honfitársunk van, kisvárosnyi honfitársunk.
A másodikat, amit mindenképp érvként szeretnék felhozni, a Magyar Köztársaság alkotmányából idézném - és ilyen szempontból mindegy, hogy ez az 1949-ben készült alkotmány, ez talán a baloldali képviselőket még inkább kötelezi, hogy elfogadják a javaslatunkat -, a következő az idézet: “a Magyar Köztársaságban a szülők, a gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni”, kötelesek.
(18.10)
Ehhez szorosan kapcsolódik egy alkotmánybírósági határozat, amely szerint a családi pótlékra mint konkrét juttatási formára senkinek sincs az alkotmányon alapuló joga. Nagyon fontos ezt az elején leszögezni, senki se gondolja azt, hogy olyan törvénytervezetet nyújtunk a parlament elé, amely alkotmányellenes lenne, vagy bárkinek sértené ezt a jogát.
S még egy számadat, amit azért érdemes tudni: ma Magyarországon közel 2 millió gyermek után fizet ki az állam családi pótlékot. 2 millió gyermek után fizetnek azok az emberek, akiknek adójukból, járulékbefizetéseikből ezt a támogatási formát - egyébként helyesen - fenntartja a Magyar Köztársaság.
Hadd mondjak néhány gondolatot a törvényjavaslatról! A családi pótlékot kétfelé választjuk, nevelési ellátásra és iskoláztatási támogatásra. Nevelési ellátásra a nem tanköteles gyermek jogosult, illetve saját jogán jogosult az a 18. életévét betöltött tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek, aki iskolába már nem jár. Az iskoláztatási támogatást pedig azok a tanköteles gyermekek fogják kapni, akik elérték azt a kort, hogy kikerüljenek a nevelési ellátásból, illetve azok kapják az iskoláztatási támogatást, akik húszéves korig még közoktatási intézményben tanulnak tovább. Itt szeretném megjegyezni, hogy a sajátos nevelési igényű tanulók számára visszahoznánk azt a lehetőséget, amelyet a szocialisták megszüntettek egy törvényjavaslattal, miszerint 23 éves korra emeljük fel ezt a határt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogy miért fontos ez, azt a társadalom tudja. Hogy hogyan lehet ezt megvalósítani, azt a következőképpen tudom összefoglalni. A családi pótlékot hat hónapra elvesszük attól a szülőtől - természetesen csak az után a gyermek után -, aki a gyermekét nem járatja iskolába. Hogy történik mindez? Amikor már meghaladta a tíz órát az igazolatlan hiányzások száma, az iskola vezetője értesíti a jegyzőt, és a jegyző végzéssel értesíti a családot, hogy ha tovább folytatódik az iskolából a hiányzás és meghaladja az 50 órát, annak a jogkövetkezménye a családi pótlék hat hónapra történő elvétele. Mindenképp fontos ez az időtartam és az, hogy a jegyzőnek kötelező megvalósítania ezt a döntést, nem mérlegelhet, nem gondolkodhat azon, hogy megvonja, vagy sem, hanem kötelező jelleggel meg kell tennie.
Emellett még egy dolgot szeretnék kiemelni: a jegyző nem mérlegelhet abban az esetben, ha a gyermek mulasztásainak száma meghaladta az ötven órát, hanem kötelessége védelembe vennie a gyermeket. Itt szeretnék eloszlatni egy félreértést. A védelembe vétel nem azt jelenti, hogy a gyermeket kiemelik a családból, ez pontosan egy megelőzés annak érdekében, hogy a gyermek a családban maradhasson.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végül azt szeretném önöknek elmondani - nem húzva tovább az időt -, nagyon fontos tudni, hogy a polgári kormány idején a családi pótlékot a gyerek huszadik életévéig adtuk, pontosan azért, hogy ha olyan gyermekek vannak, akik a középiskolai tanulmányaikat valamilyen oknál fogva később kezdték el, vagy valamilyen ok miatt később kerültek általános iskolába és így kitolódott az iskolázási időszakuk, mégis kapjanak még utána családi pótlékot. A szocialisták - valószínűleg szavazatvásárlás okán - néhány évvel ezelőtt ezt a korhatárt felvitték 23 évre, majd néhány hónappal ezelőtt a megszorító csomagok során visszavitték 23 évről 20 évre a családi pótlék jogosultságát mindazoknak, akik középiskolai tanulmányokat végeznek. Itt szeretném jelezni, sosem volt olyan, hogy egyetemista, főiskolás korú gyermekek után családi pótlékot adott volna bármelyik kormány, se a polgári kormány, se a szocialista kormányok. A polgári kormány annyit tett az egyetemre járó fiatalok és családok érdekében, hogy mindazok után a gyermekek után, akik egyetemre, főiskolára járnak, érvényesíthető volt a családi adókedvezmény, amit az elmúlt évek során a szocialisták segédletével sajnos megszüntettek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi annyit tettünk még ebben a törvényjavaslatban, hogy a sajátos nevelést igénylő gyermekek részére kitoltuk a korhatárt a 23. életévig, pontosan azért, mert tudjuk, hogy vannak olyan fiatalok, vannak olyan gyermekek, akiknek egészen más az élethelyzetük, egészen mások az életlehetőségeik, s tőlük semmiképpen nem akarjuk elvenni, mint ahogy a szocialisták meg akarták tenni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mostani előterjesztés, a mostani törvényjavaslat beleillik abba a sorba, amelyik a most tárgyalt kormányprogram része. Beleillik abba a sorba, hogy a társadalom jogosan várja el, hogy ha adót fizet, ha járulékot fizet, akkor mindenki, aki abból a támogatásból kap, valamit kihozzon. Jogosan várja el a társadalom mindenkitől, hogy az a katasztrofális munkaügyi helyzet, ami ma Magyarországon van, javuljon, és ez semmi másképp nem megy, mint az oktatás erősítésével. És jogosan várja el mindenki, hogy az ezek után kifizetett százmilliárdok valóban úgy hasznosuljanak, hogy azok a fiatalok, akik iskolába járnak, el is végezzék azt, de lehetőség szerint ne csak a nyolc általánost, hanem középiskolai, sőt lehetőség szerint felsőoktatási tanulmányokat is folytathassanak, diplomát szerezhessenek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szociális, ifjúsági és családügyi bizottságban teljes támogatást kapott ez a törvényjavaslat. Bízom abban, hogy ez a támogatás meglesz, ha pedig nem, akkor úgy gondolom, hogy a társadalom amúgy is ki fogja követelni ennek a törvénynek az elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
