SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA
SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA
SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Huszonöt éves pedagógusmúlttal, Salgótarján polgármestereként és egy leszakadó térségben található egyéni választókerület képviselőjeként gyakorta találkoztam a múltban is, és találkozom ma is azzal a problémával, amit ez a mostani törvényjavaslat érint, jelesül azzal, hogy mit jelent a gyermek, hangsúlyozom, a gyermek számára, ha a család nem családként működik. Ha ebből a két aspektusból közelítjük meg a kérdést, tehát abból, hogy mi is az a kérdéskör, amit a törvényjavaslat tárgyal, illetve mit jelent a gyermek számára ez, akkor ezt a két szemszöget gyakorlati példákkal is alá lehet támasztani.
Az imént a kétperces felszólalásomban említettem az egyik aspektusát ennek a dolognak, amikor a gyermekek éheznek, a pedagógusok, az iskola, a szülői közösség fizeti a család, a szülő által ki nem fizetett menzát, illetve diákotthonban az a kétszeres-háromszoros többletétel sem magától van, azt is valahol az önkormányzatnak, illetve az intézménynek saját költségvetéséből kell állnia. Ezért is nagyon fontosak ezek a példák, mert arra is felhívják a figyelmünket, hogy ennek a családi pótléknak a visszaforgatása a gyerek élelmezésére, étkezésére az önkormányzatok és az intézmények költségvetését is visszaveti.
De ha megnézzük a másik oldalát, az iskolába járás kérdését, sajnálom, hogy időközben Szűcs Erika képviselő asszony kiment, mert neki szerettem volna jelezni, aki nem találkozott még hatéves iskolakerülővel. Nos, azt gondolom, hogy az előző nyolc év felelőtlen kormányzása, az önök, szocialista képviselőtársaim áldásos tevékenysége kitermelt egy olyan generációt, amely nem látta a szüleit dolgozni menni, nem hallotta reggel csörögni a vekkert, és nem ismeri a rend és a rendszer fogalmát.
(20.30)
Tanítónők mesélnek - hogy még példát mondjak - szomorú szemű gyermekekről, amikor megkérdezik tőlük, hogy miért ül elkeseredetten hatévesen is akár az iskolapadban, és a gyermek válasza az, hogy azért, mert anya meg apa otthon maradhatott, és milyen jó nekik, nekem meg el kellett jönnöm iskolába. Nos, ilyen generáció termelődött ki annak a szociálpolitikának és annak az oktatáspolitikának az eredményeként, amely az előző nyolc évben szétzilálta teljes mértékben a magyar közoktatást, és szétzilálta a magyar szociálpolitikát.
Én úgy gondolom, hogy ezek és az ehhez hasonló példák igazolják, hogy szükség van erre az új szabályozásra, mégpedig nagyon gyorsan szükség van. Sőt, én továbbmegyek, már a bizottsági ülésen is jeleztem, hogy további szigorítást javaslok a törvényben, mégpedig az eseti gondnok és a természetbeni formában nyújtott iskoláztatási támogatás vonatkozásában. Ezért a leszakadó térségekből érkező borsodi és szabolcsi képviselőtársaimmal együtt módosító indítványt nyújtottunk be ebben a kérdésben a törvényhez, kifejezetten a gyermekek védelmében, kifejezetten a gyermekek érdekében, azért, hogy a szülő megértse, hogy gyermeke érdeke, hogy iskolába járjon, és azért, hogy a természetbeni formában nyújtott iskoláztatási támogatásból megvásárolt cipő, ruha, élelmiszer ne a másodlagos piacon, esetleg ne a kocsmában találjon gazdára, hanem valóban a gyermekhez kerüljön. És ha ez sem hoz megoldást, akkor bizony védelembe kell venni a gyermeket, és a védelembe vett gyermek eseti gondnoka, el kell érni, hogy akkor ilyen esetben ne lehessen a szülő, és azonnal álljon be ez a védelembe vétel.
Én tisztában vagyok azzal, hogy csak törvényi szabályozással nem oldható meg teljes mértékben ez a probléma, hiszen szükséges a jövőben részben a kérdéskör komplex kezelése akár úgy, hogy közoktatás és szociális terület együtt, részben pedig a szabályozás és a gyakorlat összehangolása akár a finanszírozás szintjéig is. Pontosan azért, hogy ne torzót alkossunk, hogy ne járjunk úgy, mint az előző kormány a szociális törvény legutóbbi módosításával, hogy torzót alkotott, mert kiragadott formában, egymagában vizsgálta a kérdést.
Polgármesterként azt is tudom, hogy ez a módosítás újabb terheket ró az önkormányzatokra, azok közoktatási és szociális intézményeire, a családgondozókra, illetve a pedagógusokra, ezért gondolom azt, hogy a jövőben a mai rendszert teljes egészében újra kell gondolni. De azt gondolom, hogy az általam említett példák a kétkedőket, azokat, akik arról beszélnek, hogy miért siettünk ennek a törvénynek a módosításával, talán meggyőzik, hogy valóban az utolsó pillanatban vagyunk, és nagyon gyorsan tenni kell annak érdekében, hogy azt a folyamatot, ami elindult, megállítsuk, és elsősorban a jövőnk, a gyermekeink érdekében kell mindezt megtenni.
Amíg a teljes rendszer átalakítására kidolgozott javaslatunk nem kerül a tisztelt Ház elé, addig is kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényt a benyújtandó módosításokkal együtt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP padsoraiból.)
