SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Köszönöm Talabér Márta képviselőtársam korrekt hozzászólását, és szeretném mindannyiuk figyelmét felhívni arra, amit mondott. Nem igaz, hogy a Medgyessy-kormány által eltörölt intézkedés helyére most történik először lépés.
2009. október 1-jétől érvényes az a törvény, amely hasonló szellemiségben a tankötelezettség elmulasztása miatt védelembe vett gyermek esetében a ráeső családi pótlék 50 százalékáig a természetbeni folyósítást nemcsak lehetővé, hanem kötelezővé teszi, igaz kiegészítve azzal, hogy itt a családdal is foglalkozni és törődni kell, újra kell szocializálni, s meg kell tanítani arra, hogy mi az, felelősen gyereket nevelni.
Nem véletlen ez, hiszen mi is tudjuk és valljuk, hogy a gyerekek oktatásban való részvétele és a tankötelezettség teljesítése az egyén és a társadalom egyformán fontos érdeke. Ez olyan közös alapérték, amiben nincs közöttünk vita.
A tanulmányi kötelezettségek elhanyagolása sajnos nem ritka Magyarországon. Ha megnézzük a tanulmányi kötelezettséget elhanyagolók társadalmi státusát, akkor azt sem lehet állítani, hogy kizárólag hátrányos helyzetű családok gyermekei azok, akik nem szeretnek iskolába járni, és nem járnak iskolába.
Az esetek társadalmi közmegítélése nem ugyanaz. Középosztálybeli családok gyermeke esetében elnézőbb, ezt egyéni kisiklásnak tekinti, hátrányos helyzetű családok esetében azonban komoly szankciókat vár el a társadalmi közvélekedés a szokásos szabálysértési intézkedéseken túl, olyan szankciókat, amelyek a család egyéb viszonyaiba is belenyúlnak. Úgy gondoljuk, hogy a családnak, a gyermeknek és a társadalomnak is érdeke, hogy ha a szokásos intézkedések nem segítenek, nem vezetnek eredményre, akkor valamilyen beavatkozás történjen. De milyen?
Nyilvánvaló, hogy mindenekelőtt a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakmának, a jelzőrendszer együttműködő tagjainak, a védőnőnek, háziorvosnak, házi gyermekorvosnak, a családsegítő szolgálatnak, a közoktatási intézménynek és az egyéb segítőknek, az egyházaknak és a civil szervezetnek van feladata ilyenkor. Mégpedig az a feladat, hogy a család társadalmilag elvárt funkcionálását helyreállítsák, megerősítsék. Mert hosszú távon nem a szankció, hanem a család normális működése képes biztosítani azt, hogy a gyermek iskolába járjon, és megfelelő képzettséget szerezzen.
Noha ilyen munka folyt és folyik, az utóbbi időben mi is erős társadalmi nyomást éreztünk annak érdekében, hogy a szakmai segítségen túl egyéb eszközökkel, mindenekelőtt szankciókkal kényszerítse ki a jog a tankötelezettség teljesítését. A követelt szankció minden esetben valamilyen jövedelemelem teljes megvonása vagy a felhasználása feletti szabad rendelkezés megszüntetése, azaz a kvázi megvonása volt. A családi pótlék folyósításának szabályait, ahogy már említettem, az előző kormány már módosította, és a törvény 2009. október 1-jével lépett hatályba.
A módosítás igyekezett a sok esetben behajthatatlan szabálysértési bírság mellett olyan szankciót alkalmazni, amelynek tényleges pénzügyi hatása van a családi kasszára, ugyanakkor ezt a szankciót a családdal, a szülőkkel való foglalkozással, a családi funkció felépítésével, megerősítésével egészíti ki. Ez a pénzfelhasználási terv készítésének folyamata, aminek a szabályozásba iktatásával nem a korlátozás, hanem a támogatás lett a szabályozás fő célja, amin keresztül megtörténhet a családban a gyermek szükségleteinek felismertetése, a kielégítés fontosságának megértetése és a gondozás színvonalának az emelése.
Október 1-je óta 205 gyermek esetében történt meg a családi pótlék természetbeni folyósítása. Lehet soknak és lehet kevésnek ítélni, nem tudom, összesen azóta hány szabálysértési feljelentés született tankötelezettség megsértése miatt.
A döntésekre és jegyzői határozatokra jellemző, hogy a törvényben megengedett maximum, azaz az 50 százalék felhasználását javasolják döntő többségben, de van olyan határozat, amely 25, illetve 30 százalékkal is megelégszik. Időtartam szerint is differenciáltak a döntések, többségében itt is a ma a törvény által megengedett 12 hónap van határozatba foglalva, de van három-, öt-, hat- és nyolc hónapos időtartamra történő elrendelés is.
Mindezek alapján mi kissé értetlenül állunk a Fidesz-KDNP-s képviselői páros által benyújtott törvényjavaslat előtt. Nem értjük, hogy mire ez a nagy sietség. Ha már van a szándékaikkal egyező törvény, de alkalmazásának még nincsenek meg a megfelelő számú tapasztalatai, illetve ezek a tapasztalatok nincsenek kiértékelve, miért nem tartották magukat a kormányprogramjukban vállaltakhoz, azaz ahhoz, hogy törvényt csak megfelelő előkészítés, elemzés és hatásvizsgálat után módosítanak?
Azt sem egészen értjük, hogy miért kívánják korlátozni a helyi szereplők döntési szabadságát, miközben a kormányprogram arról szól, hogy a szociális beavatkozásról szóló döntés a problémához minél közelebb szülessen meg. Miért kívánják a védelembe vételt egyetlen paraméterhez, az 50 óra igazolatlan mulasztáshoz kötni, és miért gondolnak az időtartamban sem célszerű és életszerű 12 hónapon belül a helyzethez igazodó időtartam kijelöléséhez a helyi szereplőknek szabadságot adni?
Kicsit úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat inkább politikai és nem szakmai természetű, hiszen indoklásában azt sugallja, mintha a mai jogszabályok ilyen beavatkozási lehetőséget nem adnának. Szerencsére a beavatkozás logikáját, azaz a családdal való foglalkozást a képviselői javaslat megtartja, de a változtatási indítványt, tehát a kötelező védelembe vételt 50 igazolatlan óra után, illetve a kötelező hat hónapos elrendelést szakmai érvekkel nem igazán tudják alátámasztani.
Mi más irányban képzeljük el a jelenlegi törvény továbbfejlesztését és ezt módosító indítványban kezdeményezni is kívánjuk. Az a véleményünk ugyanis, hogy a képzésben való részvétel a középfokú oktatás esetén a családokra és főleg a hátrányos helyzetű családokra és kistelepüléseken élő családokra fokozott terhet ró az alapfokú oktatásban való részvétellel szemben.
Mivel a szakképzésbe, középfokú képzésbe történő bekapcsolódást mi is alapvető fontosságúnak tartjuk a jövendő munkaerő-piaci helytállás érdekében, ezért mi az iskoláztatási támogatás összegének évfolyamonkénti emelését javasoljuk a középfokú oktatásban, de csak elvégzett, teljesített évfolyamok alapján.
Mindezen túl úgy látjuk, hogy elkerülhetetlen néhány további összefüggésről is beszélni. Én még nem találkoztam olyan hatéves gyermekkel, aki megrögzött iskolakerülő lett volna. Tíz-tizenkét évessel már igen, de az ő viselkedésükben már nemcsak a családi motiváció hiánya, hanem sokszor nagyobb mértékben az iskolai kudarcok játszottak szerepet.
Több mint elgondolkodtató, hogy az utóbbi években folyamatosan nő már az általános iskolában is a magántanulók száma, és éppen a hátrányos helyzetű családok gyermekei a leginkább érintettek ebben. Azt gondolom, hogy sem erkölcsileg, sem szakmailag nem tartható, hogy a családot, a szülőket szankcionáljuk, ha a gyermek nem jár iskolába, az iskolának viszont megengedjük, hogy a problémás gyermeket kiszorítsa a tanintézményből.
Kevéssé valószínű az is, hogy az olthatatlan tanulásvágy iskolába hajtsa a gyereket, ha azt tapasztalja, hogy az erőfeszítés nem kamatozik, az előtte járó iskolázottak sem találnak munkát. És fordítva: nincs jobb motiváció az iskolára, mint ha a szülő és a gyermek reggel együtt indul munkába, iskolába.
Nem véletlen, hogy a szocialista kormány nem a családi pótlék folyósításának módosításával, hanem az “Út a munkához” program elindításával kezdte a probléma kezelését, és utána folytatta a családi pótlékkal. A családi minta ugyanis a legfontosabb a gyermek motivációjának kialakulásában, ezért a problémás gyerekek és munkanélküli szülők esetében a szülők munkába vonása jól kiegészíthetné a gyermek gondozásának célzottá válását.
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat a meglévő szabályozásba nem új szempontokkal, hanem kritérium- és eljárásváltozással kíván beavatkozni, de ezt szakmai érvekkel nem támasztja alá, és nem viszi tovább a tankötelezettség teljesítésének feltételeit más szabályozási területeken - például a közoktatásban -, a beterjesztett törvényjavaslatot ebben a formában még nem tudjuk támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
(18.40)
