VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Beterjesztők! Nagyon tetszett Révész Máriusz nyugodt hangnemű, szakmai hozzászólása. Szerintem ez lenne annak a nemzeti együttműködésnek az alapja, amit önök itt fennen hangoztattak. Ha a fideszes képviselő urak, hölgyek ebben a hangnemben kommunikálnának velünk, ellenzékiekkel, akkor sokkal előrébb jutnánk. (Közbeszólásra:) Nem veszekszem, ezt komolyan gondolom, tényleg.
Ugyanerre a konstruktivitásra én is konstruktivitással szeretnék válaszolni, a módosító javaslatainkkal segítenénk ezt a törvényjavaslatot abban - mint azt már kifejtette Osztolykán Ágnes is -, hogy a törvényjavaslatot alapvetően jónak találjuk, de ebben a beterjesztésben van némi kívánnivaló, ezeket segítenénk.
Abban áll az egyik módosító javaslatunk, hogy az eseti gondnokságot a családsegítő szolgálat jelölje ki a gyermekvédelmi szolgálattal egyetértésben, ezzel is tovább erősítenénk a szakmai felügyeletet a gyermekek nevelkedése felett. Az eseti gondnok készítsen esettanulmányt, hogy miért nem jár az a gyermek iskolába, hogy mélyen fel tudjuk tárni azokat az okokat, amelyek valójában ezen iskolába nem járás mögött állnak. Azonkívül szeretnénk azt is, hogy legfeljebb 6 hónapig legyen kiróható ez az eseti gondnoki védelem alá vétel, annak érdekében, hogy ha megváltoznak a feltételek, és a gyermek valóban iskolába fog járni, akkor ismét pénzben kaphassák meg a családi pótlékot. Továbbá azt is szeretnénk javasolni, hogy ha a helyi intézményrendszer garantálni tudja azokat a feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a gyermekkel nincsenek egyéb gondok, hanem tényleg a családi okokra visszavezethető az iskolába nem járás - és ezeket az intézményi feltételeket a módosító javaslatunkban felsoroltuk -, akkor lehessen bevezetni ezt.
Van egy hosszabb javaslatunk is. Igazából nem várjuk, hogy ezt a módosító javaslatot így, ebben a formában elfogadja a Fidesz, de reméljük a nemzeti együttműködés jegyében, hogy ezeket a szakmai javaslatokat elolvassa.
Most pedig szeretnék válaszolni a vitában felmerült kérdésekre. Amit felolvasott Osztolykán Ágnes képviselőtársam, és megvallottam, hogy ezt én adtam a kezébe, ezzel közvetetten kinyitottam a cigánykérdés Pandora-szelencéjét; ez a vihar továbbra is tombol a folyosón, de remélem, már lenyugszik, és egyre inkább konszenzusos álláspont lesz. Ez egy szakember véleménye volt, de továbbra is arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kormány a programjában azt mondta: a jogalkotás átláthatóságának, előkészítettségének növelésével, az előzetes hatásvizsgálatok általánossá tételével javítja a szabályozás minőségét, felszámolja a szabályok gyakori módosításának gyakorlatát. Kérem, hogy valóban, ha így gondolják, ebben a szellemben végezzék a törvényhozói munkát.
Elmondanám a személyes véleményemet, illetve az egyéb véleményeket. Ez a törvényjavaslat röviden jó is, meg rossz is. Hosszabban kifejtve: jó a Fidesznek, mert a kormányprogram egy újabb pontját sietve kipipálhatja, és valóban csökkenti az iskolai hiányzások számát. Igaz, mindössze 1,9 százalékkal. A szociális szakma szerint rossz, mert nem oldja meg alapvetően az iskolába nem járás okait, és a társadalmi párbeszéd kiiktatásával sietve, hatástanulmányok eredményét mellőzve terjesztették be.
Amit felolvasott a képviselőtársam, az valójában nem az LMP álláspontja, és amit most én fel fogok olvasni, az sem az LMP álláspontja, csak szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy vannak olyan szakmai szervezetek, nagy tudású szakemberek, akiknek a véleményét - mivel ők azok, akik már régóta dolgoznak a szakmában - a Fidesz-kormány, illetve a törvényhozói munka során a képviselők nem veszik figyelembe. Tudom, hogy politikai okokból gyorsan kell reagálni, és ezekre a gyors reagálásokra bizonyos esetekben szükség is van. De nagy horderejű társadalmi kérdéseknél nem lehet megspórolni a társadalmi vitát.
Most szeretném felolvasni az iskolai támogatás tapasztalatairól szóló hatástanulmányt, amit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár munkatársai végeztek el. (Szászfalvi László: Csak röviden.) Ez egy 30 oldalas hatástanulmány volt, amit lerövidítettem a képviselőtársaim türelme kedvéért. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Ez 2003 tavaszán jelent meg, azt vizsgálja, hogy milyen hatása volt… (Dr. Pósán László: Hét éve.) Igen, pontosan azért hét éve jelent meg, mert azt vizsgálja, hogy 1999 és 2002 között egy hasonló szabályozásnak, ami életbe lépett, milyen hatásai voltak.
Összességében megállapítható volt, hogy a gyerekek iskolába járása - és különösen ennek eredményessége - semmiképpen sem érhető el az alanyi jogon járó támogatás felhasználásának esetleges ellenőrzésével, illetve szélsőséges esetben a gyerekeknek a családból való kiemelésével. Ugyancsak nem biztosítható ilyen módon, hogy a szakemberek és intézmények a törvényekben és a szakmai szabályokban is jól megfogalmazott módon működjenek együtt a gyerekek érdekeinek minél sikeresebb képviseletében, s jólétének biztosításáért.
Az iskoláztatási támogatás bevezetésének tapasztalatai hangsúlyosan aláhúzzák a szükséges szakmai együttműködés mielőbbi kialakítását, a családok és a gyermekek érzékeny, szakszerű, sokoldalú és egyéni gondozásának jelentőségét, és megmutatják, hogy önmagában a jogi szabályozás nem lehet eredményes, ha nem jár olyan lehetőségek biztosításával, amelyek az alapproblémát és a jelenséget célozzák.
Látom, fogy a türelem, ezért tovább rövidítek. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Az igazi problémát ezen túlmenően az jelenti, hogy a sok napot mulasztott tanulók számánál nagyobb azoknak a gyerekeknek az aránya, akik az általános iskolát nem fejezik be időben és sikeresen, illetve nem tanulnak tovább, nem fejezik be középfokú tanulmányaikat, de ezt nem mérhette ez a vizsgálat, és nem mutathatta ki az igazolási kötelezettséget sem.
(21.00)
Közismert, hogy az iskolai hiányzások és sikertelenségek mögött gyakran családi diszfunkció, betegség, deviancia húzódik, ilyenkor nem teheti meg az iskola, hogy elengedi a gyerek kezét, és a nyilvánvalóan megoldatlan élethelyzetekkel küzdő családra hagyatkozik. Ezt akkor sem fogadhatjuk el, ha bizonyosan sok és gyakran megoldhatatlan gondot jelent az osztályban tanuló többi gyerek és az ott tanító pedagógus számára a problémás, magatartási, tanulási zavarokkal küzdő gyerek. Ilyen esetekben az intenzív családgondozás, a segítségnyújtás, speciális pedagógiai programok, illetve más szakemberek bevonása lehet a megoldás. Nem fogadható el, hogy nem biztosítottak a feltételek, mert ezt a kifogást a szülőtől sem fogadja el senki, még akkor sem, ha ugyanolyan eszközökkel is esélytelen, mint adott esetben a segítő szakember és intézménye.
Látom, hogy most bennem az SZDSZ reinkarnációját látják, legalábbis ezek a szempillantások jönnek vissza. (Bólogatások, derültség a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szászfalvi László: Úgy van, jól beszél!) Ezzel szeretnék szembeszállni. Viszont azzal nem szeretnék szembeszállni, hogy a magyar társadalomban a társadalmi párbeszédre és a problémáknak a kibeszélésére igény van. Itt ennek a problémának nagyon sok aspektusa merült fel, és szeretném, ha ezt a problémát együtt tudnánk megoldani.
Még idéznék egyet, a Tárki konferenciáján hangzott el, szintén egy darab szakembernek a véleménye, nem egy szakértői csoporté. A feltételes transzferekről szólt ez a konferencia. Itt is csak a summázatot mondom el, nem szeretném az időt húzni. (Dr. Pósán László: Ne kímélj! - Derültség.) Jó. Az a lényeg, hogy az iskoláztatási támogatásról az volt a vélemény, hogy a bevezetés előkészítetlen, nincsen szakmai egyeztetés, konzultáció. Nincsen felkészítés a családok, az adminisztráció, iskolák, gyermekjóléti szolgálatok számára. Nincs költségtervezés, elemzés, többletköltség-biztosítás a megnövekedett adminisztrációra, postaköltségre, gondozási igényre. Az érdekkonfliktusok feltáratlanok, az iskolák érdekeltsége, ellenérdekeltsége jelentős. Az együttműködési kultúra és protokoll hiányzik a gyermekjóléti kapacitások felhasználására, és a következménynélküliség az intézményrendszer számára sajnos adott. A szisztematikus hatáselemzés a komponensek és összeadódó hatások figyelembevételével szintén hiányzik. Miért nem jár a gyerek iskolába? Elfogadó, befogadó az iskola? Mi az iskola érdeke? Motivált, motiváció-e? Ettől értékké válik-e egyáltalán maga a tanulás, megoldódnak-e az iskolarendszer problémái?
Én csak azt szeretném mondani, hogy azt kívánom, tényleg, hogy ettől a törvényjavaslattól oldódjon meg az, hogy nem járnak a gyermekek iskolába. Viszont szeretném abbéli szkepszisemet kifejteni, hogy nem olyan nagy valószínűsége van annak, hogy ettől a gyerekek ezentúl majd jókedvűen járnak iskolába. Az a lehetőség fennáll sajnos, hogy a társadalmi nyomás helyett inkább egy belső motivációt kellene a gyermekekben erőltetni, és ez a belső motiváció nagyon egyszerű alapon fog kialakulni: ha jó lesz iskolába járni. A társadalmi nyomást érzik a gyerekek a közösségben. Legyen érték az, hogy iskolába járunk! (Szászfalvi László: De ez most nem a közoktatási törvény! - Az elnök csenget.) Ez nem a közoktatási törvény, elnézést, de nagyon kapcsolódik ide a célja. Egy pillanat! (Vágó Péter iszik a poharából. - Dr. Répássy Róbert: Halljuk! - Szászfalvi László: Halljuk a szónokot! - Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) Rendben, jó, akkor be is fejezném a mondanivalómat, köszönöm, Répássy úr. (Szászfalvi László: Á, még ne!)
A nemzeti együttműködés rendszerén belül, a kölcsönös tisztelet kultúrájával összhangban kérem azt, hogy vegyék figyelembe a szakmai érveket is, amelyeket felsoroltunk, vegyék figyelembe az LMP érveit is, és azokat a módosítókat, amelyeket beterjesztettünk, nyugodtan csomagolják át a saját szájuk íze szerint, de kérjük azt, hogy azokat az érveket, amelyeket egyrészt a szakértők elmondtak, másrészt az LMP elmondott, vegyék figyelembe a törvényalkotási folyamat során. Köszönjük. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)
