BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Mielőtt a kormányprogram oktatási részéhez, annak hiányához szólnék hozzá, engedjenek meg egy rövid kitérőt. Kinek vagy kiknek a programját tárgyaljuk most? A kézenfekvő válasz: a Fidesz-KDNP koalíciós kormánynak a programját tartjuk a kezünkben. Ezt természetszerűen Orbán Viktor jegyzi, bevezetőjében egyes szám első személyben beszél (Dr. Orbán Viktor bólint.), leendő kormányáról szól mint sajátjáról - tekintsük ezt személyes felelősségvállalásnak!
A későbbiekben megállapítja: “A rendszerváltás óta először kapott egyetlen politikai erő alkotmányozó erejű felhatalmazást Magyarországon.” Majd a program végén azt olvassuk: “A Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek világos felhatalmazása van, amelyet kizárólag a választók akarata biztosíthat. Ezt a felhatalmazást a szövetség, vagyis a Fidesz megkapta.”
Nos, miközben nem akarom túlértékelni a KDNP valós társadalmi támogatottságát, azért ténykérdés, hogy egy közös lista egyik pártjaként vannak itt. Az ő 36 képviselőjük nélkül nem lenne meg ez a bizonyos alkotmányos felhatalmazás. (Dr. Orbán Viktor ismét bólint.) Mindezt nem azért mondom el, mert az ő fogadatlan prókátoruk lennék, vagy konkolyt akarnék hinteni két szerető szív tiszta búzája közé (Derültség. - Lázár János tapsol.), hanem azért mondom, el, mert éppen az oktatási terület fájdalmas hiánya az, ahol nem látom a KDNP programjának érvényesülését.
Egyébként érdekes, hogy egy-egy kifejezés vajon mit jelez. A “nemzeti ügyek kormánya” kifejezés - szinte eposzi jelzőként - tizenötször fordul elő, miközben a keresztény, kereszténység szó a 86 oldalas dokumentumban egyetlenegyszer sem szerepel. Ezt figyelmükbe ajánlom azoknak a véleményformálóknak, akik keresztény emberek számára kizárólagosan és egyedül és kirekesztőleg csak ezt a listát jelölték meg, mint amire szavazni lehet.
Most rá kellene térnem az oktatási program értékelésére, de megdöbbentő módon alig több mint egy oldal található, és az alcím a következő: “A felsőoktatás és a szakképzés célszerűsítése.” Így nekünk kel föltenni a legalapvetőbb kérdéseket. Az oktatás mellett meghatározó szerepet kap-e a nevelés? Figyelembe veszi-e a kormányzat, hogy az érték filozófiai kategória, ami az ember világnézetétől függően változik? Így ha a világnézetileg semleges oktatást deklarálná, akkor a valóságban az egyoldalú ateista-materialista szemléletet képviseli. Akar-e változtatni azon a helyzeten, ami az önkormányzatok lényegesen eltérő pénzügyi lehetősége következtében lehetetlenné teszi a közoktatás azonos színvonalának biztosítását? Vállalja-e a közoktatási rendszer működtetésének, finanszírozásának tartalmi és szervezeti szabályozásának állami felelősségét, beleértve a szakmai tanácsadást és a felügyeletet is? Szándékában áll-e olyan nemzeti alaptanterv kidolgozása, amelyik nem csak címében nemzeti? Akar-e változtatni a tankönyvkiadás rendszerén? A jelenlegi kétszintű érettségit meg akarja-e változtatni az anomáliával szembenézve?
És most néhány észrevétel arról, amivel a program foglalkozik. Szakképzés és felsőoktatás. Tévesen mintegy egységes szakképzésről beszél, és a szakiskolai képzést érti alatta, a szakmunkásképzést; teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a szakközépiskola után létezik egy magasabb szintű szakképzés. Valóban több szakmunkásra lenne szükség, de a program ennek eléréséhez adjon eszközöket. A duális tanműhelyekben, illetve a gazdaság szereplőinek bevonásával folyó gyakorlati képzéssel egyetértünk, de hogyan teszi vonzóvá a gazdaság szereplői számára ezt, az ebben való részvételt?
A felsőoktatás legégetőbb kérdéseit még csak föl sem veti. A teljesség igénye nélkül néhány. Szembenéz azzal a ténnyel, hogy ma Magyarországon a felsőoktatás területén relatív túlképzés van, hogy a diplomák egy része kényszerű tömegképzés miatt elértéktelenedett és munkanélkülieket képez? Megváltoztatják a finanszírozás rendszerét, hogy az intézmények ne kényszerüljenek felvenni a megkívánt szintet meg nem ütő hallgatókat?
A kifejezés: bolognai rendszer - elő sem fordul ebben az anyagban. Ennek elemzése, a szükséges változtatások nélkül hogyan lehet kilábalás? Tisztában van a leendő kormányzat azzal, hogy alulfizetett, túlterhelt, szakmán kívüli pénzkeresésre kényszerülő tanárokkal nem biztosítható minőségi oktatás-nevelés, és főleg nincs utánpótlás? Mit kíván tenni?
A kormányprogram szól arról, hogy milyen helyzetből és hogyan kell a gazdaság újjáépítését elkezdeni, de semmit nem mond arról, hogy a Magyar Bálint-i nyolc év után - mert félreértés ne essék, a hilleri időszakban is az ő kottáját játszották tovább -, ez után a rombolás után mit akar tenni. Pedig ez nem kevésbé fontos, hiszen nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért.
Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló Hoffmann Rózsa képviselő asszony elképzeléseivel jórészt egyet lehet érteni, ezért külön sajnálom, hogy az nem vált a kormányprogram részévé, mert nekünk ennek a dokumentumnak az alapján kell szavaznunk. Ez jelenti a vállalást, ez jelenti a számonkérhetőséget. Ezért, amit az előzőekben elmondtam, hogy ilyen módon gyakorlatilag nincs oktatási rész benne, ez önmagában azt jelenti, hogy így ezt a programot a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem támogathatja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
(10.10)
