DR. MORVAI KRISZTINA
DR. MORVAI KRISZTINA
DR. MORVAI KRISZTINA, az Európai Parlament képviselője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Különleges magyarországi történelmi időszerűsége miatt engedjék meg, hogy idézzek az emberi jogok legalapvetőbb, legfontosabb okmányából, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányából, mindjárt az első cikkelyt. “Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket. Céljai elérése érdekében minden nép szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől.”
Nagyon röviden - és ha úgy tetszik, nagyon radikálisan - Magyarországra vonatkoztatva ezt a rendelkezést úgy lehet összefoglalni, hogy Magyarország a magyaroké. Akkor lesz igazi változás Magyarországon, ha a magyar emberek ezt valóban érezhetik, és ha vége lesz annak az időnek, amelyet pontosan ez a rendelkezés tilalmaz, hogy tudniillik az elmúlt húsz évben a magyarok túlnyomó többsége azt érezte, hogy semmiféle befolyással nem lehet a saját hazájának, illetőleg a saját életének, sorsának alakulására. Úgy érezhették a magyar emberek, minthogyha valamiféle természeti csapás, valamiféle cunami következménye lenne az, hogy a nemzeti vagyon eltűnik, az életük lényegesen rosszabb lesz, elszegényednek az emberek, és az országot nyomorúságba taszítja valami.
Az igazi változást az fogja hozni, és az kellene hogy legyen az igazi iránytű, amikor a magyar emberek végre újra úgy érezhetik, hogy nem elszenvedői valamely vékony és számukra befolyásolhatatlan, kivételezett réteg döntéseinek, hanem alakítói, formálói lehetnek a saját életük, saját hazájuk sorsának. Ez az egyik alapvető változás, ami szükséges, és ami következik a nemzeti önrendelkezéshez való alapvető kollektív emberi jogból.
A másik, ami ebből következik, kedves képviselőtársaim: az elmúlt húsz évben Magyarországot is megfosztották a létfenntartásához szükséges eszközeitől. Hiányolom a kormányprogramból azt az alapvető kérdést, hogy vissza kívánja-e szerezni a most az ország élére kerülő kormány ezt az elherdált, ellopott nemzeti vagyont. Egyetért-e a kormányfő és a kormány azzal a népi bölcsességgel, hogy a lopott holmi visszajár? És ha igen, akkor hogyan, milyen módszerrel fogják ezt megvalósítani?
Logikusnak tűnik, hogy szükséges lenne egy nemzeti vagyonleltár; örülök, hogy ezen az oldalon is a képviselőtársaim örömmel néznek ennek elébe, vagy lehet, hogy önként akarják ezt a bizonyos elszámoltatást elvégezni, és most már jelentkeznek, hogy megtegyék.
(10.50)
Attól félek azonban, hogy ez nem fog bekövetkezni, tehát kell egy olyan testület, kell olyan személyeket a kormánynak megneveznie, kineveznie, akik a felelősei lesznek ennek az elszámoltatásnak és a nemzeti vagyon szisztematikus visszaszerzésének. Készíteni kell egy nemzeti vagyonleltárt, mi volt a nemzet vagyona, milyen tételek tartoztak ide a húsz évvel ezelőtti, úgymond előző rendszerváltozáskor - hiszen reméljük, igaz, hogy most is ez történik, egy valódi rendszerváltás -, végigmenni a tételeken, és megnézni, hogy mi történt ezekkel a nemzetivagyon-egységekkel. Össze kell gyűjteni a bizonyítékokat, össze kell gyűjteni a jogi érveket, és szolgáltatni kell a büntető hatóságok számára a megindítandó büntetőeljárásokhoz szükséges adatokat, illetőleg a polgári bíróságok számára minden lehetséges és szükséges adatot ahhoz, hogy polgári úton vissza lehessen szerezni az elherdált nemzeti vagyon egyes elemeit, lehetőség szerint minél többet.
Azon is el kell gondolkodni, illetőleg közölni kellene, és kérem is a miniszterelnök urat, szombaton adjon választ erre a kérdésre, hogy konkrétan hogyan fog megtörténni az elszámoltatás, személy szerint ki lesz, illetőleg mely testület lesz ennek a felelőse, milyen módszerrel fog ez történni, illetőleg konkrétan a visszaállamosításra van-e és milyen körben elképzelése a kormánynak.
Az előbb képviselőtársunktól azt hallottuk, ő úgy tudja, arra bízták meg a választók, hogy a szélsőségesekkel számoljon le. Én úgy tudom, a választók arra adtak felhatalmazást, hogy legyen végre elszámoltatás, a lopott holmit szerezze vissza a kormány, és a nemzetet megillető vagyon legyen újra a magyar embereké és Magyarországé.
Jut eszembe: kik azok a szélsőségesek? Kérem a miniszterelnök urat, hogy szombaton a válaszában világosítsa meg, végül is kiket nevez ő, illetőleg a kormány szélsőségeseknek.
Én azt tudom, hogy a diktátorok az elmúlt nyolc évben kiket neveztek szélsőségeseknek. Azokat, akik a gyalázatos rendszerük ellen határozottan és keményen felléptek. Ezek az emberek az egzisztenciájukat, az idejüket, sőt a személyes szabadságukat is feláldozták, hiszen mi, jogvédők szinte úgy jártunk a Gyorskocsi utcai börtönbe, illetőleg a rendőrségi fogdákba, minthogyha hazajárnánk, mert egy-egy éjszakán százötven, kétszáz olyan tüntetőt állítottak elő, akik azt követelték, hogy mondjanak le ezek az emberek, mert egyetértettek a Fidesszel történetesen abban, hogy minden egyes nap, amit ezek az emberek a hatalomban töltenek, pótolhatatlan veszteséget jelent Magyarország számára.
Ezek az emberek nem megbélyegzést és megalázást érdemelnek, kedves képviselőtársaim, hanem köszönetet, mivel nagyban nekik, az ő bátorságuknak, az ő hazafiságuknak köszönhető az, hogy mi most itt vagyunk, és úgy vagyunk itt, hogy az SZDSZ eltakarodott, eltűnt a történelem süllyesztőjében, és a diktátorok, ugye, a kommunistából lett nagytőkés MSZP pedig lényegesen megcsappant létszámban, remélhetőleg lassan most már megcsappant önbizalommal is lesz jelen a Magyar Országgyűlésben. Ehhez azonban az kell, hogy önök végre különbséget tegyenek a jogsértések elkövetői és a jogsértések elszenvedői között.
Köszönöm szépen, és várom a miniszterelnök úr megtisztelő válaszait szombaton. (Taps a Jobbik soraiban.)
